Hazánk, 1902. június (9. évfolyam, 128-152. szám)

1902-06-01 / 128. szám

Vasárnap, 1902. Junius 1. B­AZÁNK. 128. szám. 3 A fölösleges szóáradat ellen legjobb orvosság az osztályok tárgyalásainak kö­telezővé tétele volna s nem a nyilvános, összes ülések mesterséges korlátok közé szorítása. Nem azt a még mutatkozó kis kötelességérzetet is megnyirbálni, hanem lehetőleg fokozni kellene, mert amint Szemere Miklós szépen mondotta egyik budget-vitai beszédében, nemcsak a jo­gokra kell megtanítani az embereket, de a kötelességekre is. S elveszett az az ország, ahol mindenki csak jogait őrzi s a kötelességeket másokra akarja át­hárítani. Politikai hangulatok. Budapest, május 31. A delegáció ülésezéséről Budapest utcái is tudomást vesznek az utca színeinek érdekes vál­tozása által. Két hét óta a széles utakon, gya­logjárókon, sétahelyeken, vendéglőkben és ká­véházakban keleti kényelmességgel csendesen járó-kelő bosnyák mohamedán csoportokkal ta­lálkozunk. Ezek a bosnyák mohamedánok, mint­­ ezelőtt két évvel, most is eljöttek ezúttal már vagy százötvenen panaszkodni Budapestre és az ő kívánságaiknak szószólót keresni Kállay közös pénzügyminiszterrel szemben. Hiába fordulnak azonban bármerre, egy röpiratnyi támogatáson kívül mást nem találnak. Sem a közös miniszterek sem a magyar miniszterek nem fogadják őket, a delegátusok nagyobb részénél is zárt ajtókra találnak. Érdekükben egy-két felszólalás a dele­gáció mai ülésén felhangzott. A bosnyákok nyu­godtan ültek a karzaton és hallgatták a beszé­deket, melyeknek tartalmát egy-két tolmács ma­gyarázta. Rendőrök a szokottnál nagyobb szám­ban voltak a delegáció körül készenlétben, amiből azt következtették, hogy a delegá­tusok valamely tüntetésre készültek. Bizonyos annyi, hogy a bosnyákok nem érték el az idén se céljukat. Megjelenésük azonban nem kár. Budapestre ráférne minden hónapban is ilyen idegenforgalom. Ha mást nem is te­hetnek, ha csak a nyilvános forgalmat élénkítik, ez is valami és ha kereskedelmi összeköttetése­ket szereznek, az is érdemes dolog. Máskülönben a bosnyák­ ü­gyeket minden iga­zán komoly gondolkozású politikus érdeklődéssel kíséri figyelemmel. Bosznia és Hercegovina he­lyes kormányzása Magyarországnak jelentékeny érdeke. Közgazdasági terjeszkedésre igen alkal­mas terület s még arra is használható, hogy­ a kivándorlás egy részét arra lehessen irányítani, ott még kellő tért lehet fentartani sok exisztencia megmentésére. Bosznia kormányzásában tehát az a fő szempont, hogy a terület hasznossá és hozzá­férővé tétessék a magyar gazdasági és ipari érde­kek részére is. A tüntetéseknek fontosságot nem tulajdonítunk, mert oly kérdéseknél, amelyek rendes közigazgatási és hatósági uton elintézhe­tők, az ily tüntetéseknek céljuk nincs. Ma egy­­Emlékirat­­ot is osztottak ki a bosnyák kérdés­ről, mely irat tele van panaszokkal. Kállay Béni közös pénzügyminiszter beszédében reflektált a főbb panaszokra és bízunk abban, hogy az or­szág lakosságának a nyugalmáról könnyen gon­doskodhatnak.* A politikai élet a képviselőházi szünet alatt valóban szünetel. A jövő héten, szerdán újból megnyitják a képviselőházat, amikor megállapít­ják az első érdemleges ülés idejét és munka­rendjét. A legközelebbi feladat a kvóta­javaslat tárgyalása lesz, de akár véglegesen állapítják meg a kvótát, akár újabb provizórium lesz, a képviselőház nyári szünete június végén meg fog kezdődni. A holt szezon, amely az aktuális poli­tikában mutatkozik, nem aggaszt. Az a körül­mény, hogy a kiegyezési tanácskozások a poli­tikai pártok nyugodt hangulatát túlságosan nem zavarják, a parlamenten kívül sem ítéltetik más­képpen, mint­ úgy, hogy aggodalomra nincs ok. Hovatovább üdvös irányzat érvényesül abban, hogy a parlamenten kívül álló testületek veszik át a közfeladatok jelentékeny részét és irányítják a felfogásokat. Látjuk, hogy a közgazdasági ér­dekek istápolása iránt lelkiismeretes gondo­zókra talál, akiknek véleménye és akciója jelen­tékeny súlylyal bír. A jó példák hatása érezhető. A gyáriparok szövetkezését is e jó példák hatá­sának tudjuk be. A nemzet hovatovább több erősséget talál a társadalomban alakult egye­sületekben és testületekben, amelyek szakkérdé­seket nagyobb gonddal, sőt több tudással is ápolhatnak, mint a parlament. E munkálkodások eredményét aztán a parlamentben hasznosí­tani lehet. Vajha megmaradna a társadalmi testületek fontos befolyása és erősödnék a nemzet javára ! * A HAZÁNK TÁRCÁJA Prielle Kornélia. (Hetvenhatodik születésnapjára.) A Hazánk eredeti tárcája. «Isten kegyelméből való művésznő!» «*» e kifejezéssel szoktunk megnyugodni abban, hogy egy-egy rendkívüli tehetséget látunk, kinek osz­tatlan elismerés jut mindenfelől. Csakhogy az­ Isten, amíg a tehetséget adja, egyúttal a fárad­­hatlan szorgalom ösztönét is beleoltja a művész szivébe, hogy addig, mig más pihen vagy mulat, ő fejtöréssel és szívgyötrődéssel tanuljon, fárad­jon, próbálgasson a magános éj órái alatt, mi­dőn vizsga­szem meg nem lesi, midőn idegen tárgy el nem vonja figyelmét, midőn a képzelet élénkebb és az idegek feszültebbek. S e részben jóval nehezebb ma igazi nagy művésznek lenni, mint volt a harmincas, negyvenes években, mi­dőn a szép alak, a zengő, erős hang és némi értelem az előadásban elég volt arra, hogy a többnyire egyszerűen megalkotott színpadi jelle­meket ábrázolják s tetszést arassanak. Vörös­marty és Kisfaludy hazafias drámáinak egyszerű jellemei, a francia romantikusok nemeslelkű, tö­kéletes hősei és abszolút gonosztevői, a nagy­lelkű Moor Károlyok és vöröshaj­ú, púpos Moor Ferencek fénykorában könnyebb volt nagy mű­vész hírébe jönni, mint ma, midőn a társadalmi élet szövevényesebb volta s a színpad óriási ha­ladása (nem mondom, hogy jó irányban!) a leg­­külömbözőbb lelki vonásokból összeállított jelle­mek ábrázolását követeli meg a művésztől s amidőn a színi bírálat nem pusztán a művészet érdekeit szolgálja. «A mi Kornéliánk» a nagy művésznő jelzőt a hatvanas és hetvenes években szerezte meg ma­gának, midőn rendkívüli sokoldalúságáról a min­den téren tökéletes ábrázolás­­ fogalmát diadal­masan kapcsolta össze. A tragikai hősnőtől (Bánk bán» Melindája) az egyfigyű vén paraszt­­asszonyig minden szerepben egyaránt elsőran­gúvá lett, egy külön szakmában pedig, a francia társalgási drámában, egyetlen és utolérhetlen, úgy az elbájolóan csevegő szalonhölgy, mint a démoni beszúálló nő szerepében mutatta be a női lélek örök rejtélyeit, melyek a világot kor­mányozzák. S ma, midőn közelebb jár életkor­ban a nyolcadik évtizedhez, mint az elhagyott hetedikhez, e csodás szellem frisseségben még mindig újra alkot, nemcsak emlékekből él s a szív- és kedélymelegségnek egy agg nőben is megnyilatkozó csodáit tárja bámuló közönsége elé; bizonyítván ezzel is, hogy amaz igazi nagy nemzedéknek tagja, melyet a negyvenes évek láza hevített, a forradalom acélozott meg s a nemzeti ellenállás korszaka tett terhetlenné. E nagy nemzedék utolsó élő tagja az a csodálatos asszony, kinek ünneplésére gyűlünk össze hol­nap délben a színház előcsarnokában, hogy már­ványszobrát odaállítsuk a magyar színészet nagy alakjai közé, este pedig egyik legszebb, legneme­sebb alakításában gyönyörködjünk. Kicsoda Prielle Kornélia, mindenki tudja. Mint lett azzá, ami jelenleg, ezt egyik kiváló tisztelőjének, Rakodczay Pálnak «Prielle Kor­nélia élete és művészete» című tanulmánya mondja el, melyet a művésznő 50 éves színi pá­lyája emlékére, tizenegy év előtt irt a szerző, ki adatai nagy részét magától a művésznőtől nyerte. Részben e könyv alapján adjuk vázlatban Kornéliánk művészi pályáját, megemlékezvén a m­últról, a jelen nemzedék számára. Prielle Kornélia egy francia emigráns családi sarjadéka. 1826 piros pünkösd hajnalán szüle­tett egy mármaros-szigeti szíjgyártó-mester nagy örömére, kinek első szülöttje lett. Édes­anyja úgy látszik, gróf Barlaimont, a németalföldi pénzügyi tanács egykori elnöke, nem halt meg. Vagy ha meg is halt, amolyan hazajáró lélekké lett, aki majd itt, majd amott jelenik meg egy pillanatra, hogy megdöbbentse a jámbor hivő lelkeket. Tegnap a magyar delegáció nyílt ülé­sén jelent meg gróf Tisza István képében, hogy megkísértse az alldeutsch-izgatésok miatt ag­gódó delegátusok hazafias lelkét. 1566 április 5-én történt Németalföldön II. Fülöp uralkodása idején, mikor az ország rendei küldöttségben mentek Pármai Margithoz, II. Fülöp helytartó­jához, kérve a Spanyolországból küldött inkvizi­­torok visszahivását. Gróf Bartaimont Pármai Margit mellett állott, mint főtanácsosa. Mikor látta, hogy a hercegnő zavarban van, feléje haj­lott és azt súgta fülébe: Ne ijedjen meg ezektől a koldusoktól Hogy aztán ezek a koldusok, akik magukat a király híveinek vallották (jusqu’a porter la besace) egészen a koldustarisznyáig, minő leckében részesítették azt a rendszert, mindig az ő pünkösdi rózsájának hívta a kis Antóniát (mert ez volt első neve). Prielle Józse­füknél többnyire kosztos diákok is laktak, kik a szomszédos megyékből, sőt néha a harmadikból is jártak a szigeti híres kollégiumba. Hárman is laktak náluk a negyvenes évek legelején: az apósom Oroszy Miklós (később 1865 — 68-iki or­szággyűlési képviselő), Horváth Sándor és Vá­­mossy Mihály(a budapesti református főgimnázium nyugalmazott igazgatója jelenleg),akkor még csupa eleven kálvinista diák. Közülük ma csak a leg­utolsó van életben és sokat mesélhetne Prielle Kornéliáról és gyermekéveiről. A színpártoló vá­ros életében épp oly nevezetes esemény volt az, midőn színtársulat került oda, mint Kornéliában, kinek olthatlan hajlama a színészet iránt oly hamar fölébredett, hogy már 15 éves korában a szathmári «Komló kert»-ben, majd Kilényi tár­sulatához került, hol a nagy Déryné oktatta a kis Kornéliát a színpadi mesterségre. Három évig (1841-től 1844-ig) volt Prielle Kornélia Kilényi Dávid társulatánál, akkor jött oda Szigligeti Ede vendégszereplésre Nagy­ Enyedre s a Nemzeti Színházhoz hitta meg Nellikét, ki azonban csak egy év múlva fogadta el a szerződést s lett legelőször tagja az ország első műintézetének. Ez időből maradt fönn Ba­rabás Miklós akvarellje a bájos fiatal lányról; ez Kornélia legrégibb képe. Ez időben naivákat és ifjú hősnőket játszott, de a nagy primadon­nák mellett kevésbbé érvényesült. Elment tehát ismét vidékre s kiválólag Debrecenben, Nagy­váradon és Kolozsvárott játszott. A legelői emlí­tett helyen volt ismeretes kalandja Petőfivel, ki őt nőül akarta venni, d­e röpke eszmét azon­ban komolyabb viszony válta föl, Szerdahelyi Kálmánnal, ki Kornélia első férje lett csakhamar. Az 1847 őszén kötött házasságot felbonta a forradalom. Szerdahelyi beállott honvédnek, mint többi társa, Lendvay, Feleki, Komáromy, Haray és mások. A viharos idők után Kornélia egy

Next