Hazánk, 1903. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1903-01-01 / 1. szám

HAZÁNK. 1. szám. tagadja, arra a büntető perrendtartás értelmében szorítható. A pénzbüntetést, illetőleg az eljárást, amely azonban hat hétnél tovább nem tarthat, az eljáró bíróság megkeresésére az illetékes járásbíró­ság szabja ki. 18. §. Az összeférhetlenségi ügyben a főrendiház bizottsága (igazoló bíróság) vagy a bíróság előtt tett hamis tanuzás az 1878 : V. t.-c. II. rész XII. fejeze­tének alkalmazása szempontjából olyannak tekintendő, mintha polgári ügyben követtetett volna el; az ily hamis tanuzásra azon határozatok alkalmaztatnak, amelyek a 200 korona értéken felüli polgári ügyben elkövetett hamis tanúzásra vannak megállapítva. 19. §: A főrendiház tagja, ki az 1., 2., 3., 5., 6. és 7. f­ok bármelyikének hatálya alá esik, köteles azt az országgyűlés megnyitása után a főrendiház elnö­kének azonnal (Házszab. 7. §.) bejelenteni és a fő­rendiház igazoló határozatának meghozatalától szá­mított 30 nap alatt (Főrendiház szab. 4. §.) az össze­férhetetlenségi helyzetet megszüntetni és erről a főrendiház elnökét értesíteni. Az a főrendiházi tag, ki a bejelentést tette, mind­addig, míg az összeférhetetlenségi helyzetet meg nem szüntette, a főrendiház, valamint a bizottságok tárgyalásaiban részt nem vehet és szavazattal nem bír. 20. §. Ha a már igazolt főrendiházi tag oly hely­zetbe jut, mely a főrendiházi tagsággal össze nem fér, tartozik a tagságról, illetve annak gyakorlatáról a főrendiház elnökéhez intézett nyilatkozatban 3 nap alatt lemondani. Amennyiben össze nem férő helyzetbe örökösödés útján jutott volna a főrendiházi tag, köteles ezt a Ház elnökének 8 nap alatt bejelenteni és a bejelen­téstől számított 8 nap alatt vagy ezen helyzetet meg­szüntetni, vagy a főrendiházi tagságról lemondani. Az ilyen főrendiházi tag mindaddig, míg az össze­férhetetlenségi helyzetet meg nem szüntette, a fő­­rendiház, valamint a bizottságok tárgyalásaiban részt nem vehet és szavazattal nem bír. 21. §. A főrendiház tagja a 19. és 20. §-okban megszabott kötelességének eleget nem tesz, ez eset­ben szabályszerű eljárásnak előrebocsátása és az összeférhetetlenségi esetnek megállapítása után fő­rendiházi tag, amennyiben a mulasztása miatt nyil­vánvaló rosszhiszeműség nem terheli, az igazoló bíró­ság által felhívandó, hogy az ítélet bejelentését kö­vető 8 nap alatt, vagy az összeférhetetlenségi hely­­zetet magára nézve megszüntette, vagy­ a főrendiházi tagságról, illetve a tagsági jog gyakorlatáról mond­jon le. Amennyiben pedig a fent hivatkozott szakaszok­ban megszabott kötelességét a főrendiházi tag nyil­vánvaló rosszhiszeműséggel mulasztotta el, a bíróság­ az illető főrendiházi tagságát ítéletileg megszűntnek nyilvánítja, illetve felfüggeszti. Ha pedig a fent jelzett 8 napi határidő alatt a fel­hívásnak eleget nem tett a bíróság, megállapítja, hogy a főrendiházi tagság a törvény értelmében megszűnt, illetve a tagsági jog felfügges­ztesik. Mindkét esetben a főrendiháznak jelentést tesz. 22. §. Ha a főrendiházi tagra nézve a 2., 3. vagy 10. §-nak esete forog fenn, az ítéletben a főrendiházi tag tagsági jogának megszűnése, illetve felfüggesz­tése mondandó ki. 23. §. Az összeférhetetlenségi ügyekben a bejelen­tés, a névaláírásoknak hitelesítése és minden más irat bélyeg- és illetékmentes. 24. §. Jelen törvény a szentesítés után lép életbe. Budapest, 1902. dec. 31. • Széll Kálmán s. k. A törvényjavaslat indokolását a következőkben kö­zöljük: A jelen törvény — a képviselőházétól­­füg­getlenül — csak a trendekre vonatkozik. Mert a képviselőház választott népképviselőkből áll, kiknek megbízása öt évre terjed ; a főrendiház tagjai részben örökös jogon, részben a viselt állás és méltóság, részben királyi kinevezés alapján, de életfogytiglan — egyedül Horvát- és Szlavónországok részéről választás útján kerülnek a Házba s gyako­rolják jogaikat. Ott az inkompatibilissé vált tagokat új választás utján pótolni lehet, itt az ekként meg­ürült helyek rendszerint nem pótolhatók. A képviselőházban a nemzet választott képviselete ül, ennek függetlenségét biztosítani kell a kormány­hatalommal szemben; a főrendiház tagjainak oly­­mérvűi függetlensége, a kinevezés útján abba bele­futott tagok nagy száma miatt sem képzelhető. Már maga ez a körülmény is igazolja, hogy mindenek­előtt az állásbeli inkompatibilitást ugyanazon elvek szerint szabályozni nem lehet, mert míg a képviselőházba királyi, illetve kormány kinevezéstől függő egyének csak kivételesen juthatnak, addig a főrendiház jó része (zászlós urak, püspökök, élet­fogytiglan kinevezettek) éppen kinevezésük alapján tagjai a főrendiháznak. A képviselőházra megalk­o­­tott törvényt tehát egyszerűen átvenni és a főrendi­házra alkalmazni, már ez okból sem lehetett. Az érdek-inkompatibilitásra vonatkozó szabá­lyokat (egyéni és társulati, közvetlen és közvetett , érdekek inkompatibilitását) sem lehetett egyszerűen­ a meglevő törvényből a jelen javaslatba fölvenni. A főrendek nagy része örökös jogon, bizonyos cenzus alapján, vagy állása, hivatala, méltósága (zászlós úr, püspök, érsek) alapján ül a főrendiházban. Miután Magyarországon az állam a legnagyobb ter­melő, a legnagyobb iparos, a legnagyobb üzemekkel bíró vállalkozó és kereskedő, a főrendiház tagjait attól kizárni, hogy az állammal semminemű üzleti összeköttetésbe ne lépjenek, nem szükséges, sőt nem lenne célszerű, mert alig lehetne a gazdasági élettől — annak nagy kára nélkül — elvonni azokat az elemeket, amelyek az ország gazdasági életében még nagy jelentőségű szerepet játszhatnak a gazdasági érdekek fejlesztése körül. A képviselő, ha érdeke úgy kívánja, lemondhat mandátumáról és helyébe a kerület más képviselőt választ. A főrendiház tagja egészen más helyzetben van: akár örökjogon, akár kinevezés útján jutott a Házba, az ő helye nem pótolható. Ha a képviselőházra érvényes összeférhetetlenségi szabályokat a főrendiházra is alkalmaznék, könnyen beállhat az, hogy az egyes esetekben abból az államra háramlanának káros következések. Ha már az állam a képviselővel adás-vételi, szállítási ügylete­ket nem köthet s igy a középbirtok (s részben nagybir­tokok)­s ipari vállalatok jó részében üzleti összekötte­tésbe nem léphet, az új törvénynyel pedig az államot attól is eltiltanék, hogy a nagybirtokok s a nagy ipari vállalatokkal sem köthetnek üzleteket, ezzel az államot oda terelnék, hogy szükségleteit vagy nagy baj­jal itthon, esetleg pedig egyenesen a külföldön sze­rezze be, ami közgazdaságilag képtelenség volna. A vezérelvek általában a következők: 1. Hogy a törvényhozó függetlensége a kormányzó hatalommal szemben biztosíttassák; 2. hogy a törvényhozói állás és befolyás felhasz­nálása által, a magánérdek a közérdek rovására ne érvényesülhessen; 3. hogy a parlament tisztessége és tekintélye meg­­óvassék. Főrendiházunk mai szervezete mellett azt, a tör­vényhozói függetlenség szempontjából órai, aligha szükséges. Magának a javaslatnak az ismertetését a követke­zőkben mondja el az indokolás: A javaslat a képviselői inkompatibilis törvényből az összes etnikai szempontokat átvette­ . Az állásbeli összeférhetlenséget a­ főrendihez szer­vezetének megfelelően szabályozta a javaslat, még­pedig eltérően szabályozta az érdek-inkompatibili­tásnak az egyéni érdek inkompatibilitását képező részét. Az egyéni inkompatibilitás szabályozásánál az ál­talános szabály az, hogy a főrendiházi tag vállal­kozó, közvetítő, bizományos soha sem lehet; szál­lító, vevő, haszonbérlő is csak akkor lehet, ha a szállítást, vételt, haszonbérletet nyilvános verseny­­tárgyalás útján kereste. Az érdekösszeférhetlenség­ mindkét ága (egyéni, társulati) tehát itt nem annyira a törvényhozó füg­getlenségének megóvása, mint inkább a közérdek megóvásának szempontjából lett így szabályozva. A főrendek nincsenek kizárva az állammal kötendő­ üzletből, de ahol ilyen üzleteket kötni akarnak, azokat csak nyilvános versenytárgyalás útján szerez­hetik. A nyilvános versenytárgyalás legalább a jogügylet keletkezésénél kizárja a kormány kedvezésének lehe­tőségét. Igaz, hogy az ügylet lebonyolításánál, az átvétel­nél a kormány esetleges kedvezése nincs kizárva.­­ De bíznunk kell minden kormánynak a közjóra irány­zott s azt megvédeni tudó törekvésében, mely úgy is a parlament ellenőrzése alatt áll. S a kormánynak nem is igen lehet érdeke, hogy a főrendiház tagjai­val szemben kedvezést gyakoroljon politikai szolgá­latok fejében, mint a képviselőház tagjaival szemben egyes esetekben előfordulhat. Az indokolást a miniszterelnök a következőkben fejezi be : Miután tehát a jövőben ily összeférhetlen állásokat a főrendek sem tölthetnek be, ki van zárva annak veszélye, hogy a képviselők összeférhetlensé­­géről szóló törvény folytán a képviselők soraiból kiszorult összeférhetlen állások a főrendekre menje­nek ál­­landók a trónkövetelőt elismerni, ha nem fogja a várost kifosztani. Mulay Abdul Asis szultán azon­­ v­ban még ennek dacára sem tekinti ügyét elveszettnek. Hiszen az apja is vereséget szenvedett egy alkalom­mal s mégis megtartotta az uralmat. Ma azonban mégis más a helyzet, különös tekintettel arra, hogy Marokkóban már némi európai kultúra is meg­gyö­keresedett. A szultán adóreformjaival elvette h­iva­­talnokainak mellékjövedelmét, amiért is ezek ellen­ségeivé váltak. Az igazhivők pedig haragszanak rá, mert európaiakat s különösen angolokat is be­vont a hatalom gyakorlásába. S a papoknak e­zt az ellenszenvét még növelte az a körülmény­­s, hogy a szultán egy angol misszionárius gyilkosát kiho­zatta a mecsetből, agyonlövette s a misszionárius özvegyének 1000 fontot fizettetett. A mecsetnek ilyetén megszentségtelenitése szinte fanatikus ellen­ségeivé tették az ulemákat, akik meg is terím­tették a forradalmat ellene. De a nemzetközi bonyoda­lom még akkor sem fog feltétlenül beállani, ha a trónkövetelő győz is, mert ez puszta trónválto­zás lesz, amely a status quot nem fogja meg­zavarni. 5 KÜLFÖLD. A marokkói kérdésben egyelőre nem tartanak nemzetközi bonyodalmaktól. Hogy ez a megnyugovás meddig fog tartani, az előre meg nem mondható. A beérkezett legutolsó hírek szerint Fez alig fogja ma­gát néhány napig tartani. Ha a szultán hívei az or­szág déli részéből nem küldenek idejekorán segítséget, akkor a főváros, amelyet most már a vízhiány is gyö­tör, hamar meg fogja­­magát adni. Jellemző különben a fezsek magatartására nézve az a hír is, hogy hat­ Csütörtök, 1903. január 1. TÁVIRATOK. A venezuelai bonyodalom. Carracas, dec. 31. A felkelők Barquisimeta vissza­vételénél 112 halottat és 324 sebesültet veszítettek. San Carlos és Tinaquillo megint a kormány kezében van. Az Egyesült­ Államok követe azt a hírt kapta, hogy a Charisbdis angol hadihajó a Prins Maurits németalföldi gőzösnek külön megengedte, hogy be­fusson az angolok által elzárt la guarrai kikötőbe és kirakja rakományát. A Bausan olasz hadihajó kapi­tánya felszólította a németalföldi gőzöst, hogy­ hagyja el a kikötőt, de a brit hadihajó kapitánya megen­gedte, hogy a németalföldi hajó folytassa szállítmá­nyának kirakását. Az ide való amerikaiak azt­ látják ebből, hogy az angolok az amerikai hajók rovására különbséget tesznek a hajók között. Carracas, dec. 31. Castro elnök ma délben vissza­tért Carracasba és mindjárt fogadta az amerikai követet, aki közölte vele az idegen hatalmasságok követeléseit. Castro válaszát holnapra várják. Pária, december 31. A Matin jelenti Carracasból. Hír szerint a carracasi francia konzul a venezuelai kormánytól azt az ítéletet kapta, hogy a­zokat a rek­lamációkat, amelyeket nem vettek fel az ez év ele­jén Parisban kötött francia-venezuelai szerződésbe, Ugyanúgy fogják figyelembe venni, mint Németország, Anglia és Olaszország reklamációit. Ugyanígy fogják elbírálni Belgium, Spanyolország és Németalföld reklamációit is, mert ezeket a venezuelai bíróságok elé vitték. Carracas, december 31. A kormány csapatai há­romnapi harc után újra bevették Barquisimeta váro­sát, amely nemrég a Solognie Penaloza vezetése alatt lévő­ felkelők hatalmába esett. A román-bolgár kereskedelmi szerződés. Bukarest, dec. 31. A szenátus egyhangúlag elfo­gadta a Bulgáriával fennálló kereskedelmi szerző­désnek 1904. január 1-éig való meghosszabbítását. A marokkói kérdés. Paris, dec. 31. A marokkói események ötletéből ellenzéki lapok megint heves támadásokat intéznek a haditengerészeti miniszter ellen, aki szerintük intézkedéseivel nagyon csökkentette a földközi-ten­geri hajóraj harcképességét. London, dec. 31. A lapok nem adnak hitelt annak a jelentésnek, hogy Franciaország, Spanyolország és Olaszország Marokkó, illetőleg Anglia ellen irányuló megegyezésre léptek. A Daily Chronicle azt írja: Ha a lázadás teljesen sikerülne, Európa beavatko­zása parancsoló, szükséggé válnék.­­ A Standard azt mondja: Ebben a pillanatban, amikor Török­országot a macedón­ kérdés fenyegeti, sajnálatos volna, ha a Földközi-tenger nyugati részén nemzet­közi válság támadhatna. A külügyi hivatalok mind abban állapodtak meg, hogy eddigelé nem gondol­nak beavatkozásra. Ámde meg kell védeni a honfi­társak érdekeit és ez a feladat szükségessé teheti, hogy csapatokat küldjenek ki. Ha az egyik kormány eljárni készül, mások is kénytelenek lesznek lépése­ket tenni s igy ránk erőszakoltatnék a baj, melyet kikerülni óhajtunk.

Next