Hazánk, 1903. február (10. évfolyam, 28-51. szám)

1903-02-01 / 28. szám

HAZÁNK. 28. szám. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. A mai tanácskozás első szónoka az öreg Illyés Bálint volt, aki a nemzeti hadsereg felállítását sürgette. Miután azonban szerinte a tárgyalás alatt levő javaslatok épp az ellenkezőjét tendál­ják a nemzeti hadseregnek, nem szavazza meg azokat. Nagy érdeklődés között szólalt fel Beöthy Ákos, aki éles boncolás alá vette a javaslatokat s azt bizonyította, hogy azokat semmi sem indo­kolja ma. Első­sorban is azt nézte, hogy a nem­zetközi helyzet szempontjából van-e szükség a katonaság létszámának az emelésére. Nincs. Mert Németország szövetségesünk s ellene ne­vetséges volna fegyverkeznünk, Oroszország pedig a messze Keletre irányozta a politikáját. Ez a túl és erőn felüli költekezés pusztán a dinasztia politikája. Nem fogadta el a javaslatot. Az ellenzék hosszasan éljenezte Beöthyt a beszéde végeztével. Az öt perc szünet után szűz szónokot hallga­tott végig a t. Ház, Kelemen Béla a tápéi ke­rület fiatal képviselője szólalt fel először s ügyes beszédben támadta a javaslatokat s határozati javaslatot is nyujtott be. Pártja zajosan meg­éljenezte a sikerült beszédet. Fél két órakor Benedek János interpellációt intézett a közoktatásügyi miniszterhez a tör­vényszéki orvostani intézetben uralkodott bot­rányos állapotok miatt. Wlassics Gyula köz­­oktatásügyi miniszter rögtön megfelelt az in­­terpellálónak s kijelentette, hogyha az orvostani intézet ügyében tartott bírósági tárgyalás ira­taiból meggyőződik arról, hogy úgy a vezetés­ben, mint a vezetők működésében visszaélés történt, rögtön megteszi a hivatalos lépéseket. A Ház tudomásul vette a miniszter válaszát. Nessi Pál a tisztviselők fizetésjavítása ügyében akart még interpellálni, de miután a pénzügymi­niszter nem volt jelen, az interpellációját elha­lasztotta. Az ülés ezzel véget ért. A képviselőház ülése. Elnök: Gróf Apponyi Albert Jegyzők: Szőts Pál, Dedovits György, Endrey Gyula. Elnök megnyitja az ülést s a múlt ülés jegyző­könyvének hitelesítése után előterjeszti az irományo­kat Bemutatja báró Kaas Ivor Zsámbokréten meg­választott képviselő megbízólevelét (Általános él­jenzés.) Stréber Alfréd az igazolóbizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság báró Harkányi Jánost véglegesen igazolt képviselőnek jelenti ki. Az interpellációs könyv fölolvasása után rátérnek a napirendre. A katonai javaslatok. Az újoncok megajánlása. Illyés Bálint: Az önálló magyar hadsereg fölállí­tását sürgeti első­sorban. Hogy nincsen a mai napig sem önálló hadseregünk annak a nemzeti érzés el­­lanyhulása az oka s a szolgai érzés az osztrákok iránt. Kérdi, a magyar hadsereg nem volna-e erköl­csi ereje a nemzetnek? Ez az út melyre most rá­térünk, nem az, melyről Deák Ferenc álmodott, ez nem a haladás, ez a visszafejlődés útja. Szól a zászlókérdésről. Nem kell a sárga-fekete zászló, ez csak szorosabbra fűzi azt a viszonyt, melyet éppen széttépni akarunk. Ne fogadjunk el oly törvényja­vaslatot, amely nemzeti érzéseink ellen szól. Annyi súlyos teher nehezedik a népre, hogy nem csoda, ha kivándorol előle. Visszaesés van minden téren, ipar, mezőgazdaság terén. A mindennapi éle­lem beszerzése majdnem lehetetlenné vált már a szegény földmivelőnek. Nem fogadja el a javaslatot, de elfogadja pártja határozati javaslatát. Figyelmez­teti a nemzetet az 1848 : XXI. törvénycikkre, mely­ben az van kimondva, hogy a nemzeti színek és címer visszaállíttatnak eredeti jogaikba. Erre vonat­kozólag határozati javaslatot nyújt be. Beöthy Ákos: Ha vizsgáljuk a törvényjavaslatot, a legélesebb parlamenti fegyverek is jogosultaknak látszanak vele szemben. A mostani kormányzat szent­­háromsága ellen küzd. A honvédelmi miniszter az atya, a miniszterelnök a fiú és Lukács pénzügymi­niszter a szentlélek. (Derültség.) Ez a javaslat nem egyéb, mint a militarizmus kirohanása, katonásdi játék, mely a nemzetet lefogyasztja. A katonai kor­mány szeret a csalhatatlanság köpenyébe burkolózni, de erre múltja nem jogosítja fel. (Helyeslés.) Egy-két incidenst hoz fel a történelemből. 1886- ban a népfelkelési törvény 5. szakaszának tárgyalá­sánál megmondotta, hogy az oly diszkrecionárius jog, melylyel a katonai vezetőség ellenőrzés nél­kül fokozhatja a létszámot. Szemére vetették neki, miért megy be a delegációba, ő éppen ellenkezőleg, a függetlenségi párttól veszi rossz néven, hogy nem megy be a delegációba, hogy így ellenőrzés nélkül engedik a hadügyi kormányzatot kormányozni. (Zaj.) Áttér arra, hogy a monarchiának nemzetközi hely­zete mennyiben követeli az újoncemelést. A nagy­hatalmi állást eddig senki sem definiálta, mennyi erő kell megvalósításához, mennyi előny származik, ha megvan, mennyi hátrány, ha nincs. (Halljuk.) Az imponáló nagyhatalmi állásra már Deák Ferenc megmondta, hogy ez nem a hadsereg nagyságától függ. Észak-Amerika világhatalom és hadserege alig van. Deák Ferenc, mikor a nagyhatalmi állás bizto­sításáról volt szó, ez ellen határozottan titakozott. A nagyhatalmi állás semmi más, mint a dinasztia családi politikája. A dinasztia hitbizománynak te­kinti az országot, majorságnak, mint Deák mondotta. Szerencsénk, hogy Olaszországból kidobtak bennün­ket, mert ott semmi keresni valónk nem volt, csak nagyhatalmaskodunk. (Helyeslés.) Németország­ban annak idején háború esetére elég volt 800.000 ember, ha megvan a hármasszövetség, mely az európai béke biztosítéka, akkor nem növelni, de csökkenteni kellene a létszámot. (Helyeslés.) De itt van a muszka mumus, mintha a Jeges-tenger hul­lámai verdesnék a Kárpátokat Ezzel ijesztenek s erre hivatkozik a hadügyminiszter, ha pénz kell. S ha megszavazzuk a költséget, előáll a külügyminiszter s virággal gomblyukában, szól: békesség van, barát­ságban vagyunk mindenkivel. (Derültség.) A Balkán­félsziget az, mely miatt ezt a nagy fegyverkezést szükségesnek tartják s valóban köztünk s Oroszor­szág között semmi antagonizmus nincs. A keleti kérdés a diplomáciában olyan, ha akarják van, ha akarják nincs keleti kérdés. Furcsa a mi katonai po­litikánk nagyon. Nincs szerencsétlenebb politika, mint ha azt katonák csinálják. Elmondja Velence elvesztésének történetét, melynek históriája az, hogy Sziléziát nem kapták meg, Velencét pedig elvesztet­ték. Ez a katonai politika. Szóló 1886-ban azt a kérdést intézte a delegációban a hadügyminiszterhez, mi van a hadsereg fölszerelésével. Azt felelte neki, hogy minden megvan a legutolsó gombig. 1887-ben egyszerre csak kérnek 52 milliót fölszerelésre min­den indokolás nélkül, mivel az államtitok Újra kér­dést intézett s azt mondták — feltétlenül szükséges. Egyszer hittem, akkor is lépre mentem. Felkiáltások a szélsőbalról: Huncut a német, mi sem hiszünk neki. Beöthy Ák­os: Aztán a hadügyminiszter kijelen­tette, hogy csak 30 milliót használt fel. No lám mi­lyen derék miniszter ez, spórol. Egyszer véletlenül megnézi a zárszámadásokat s látja, "hogy a leadások egy része, a delegacionális költségvetésbe volt át­utalva s a pénz, strázsákra, bakancsra kellett. (ügy van.) Rendszertelenség van mindenütt. Alig hogy egy fegyvernemet kipróbálnak, van újabb, ennek ked­véért eldobjuk a régit. Krieghammer ideje a lét­számemelések korszaka volt. Ismert egy tudós tábor­nokot akinek a sok tudománytól mindig fájt a feje. (Derültség.) Ez átreformálta a gyalogságot. A lovas­sággal is igy bántak s azt nézték, hogy egyik hosszú kengyellel, másik röviddel lovagoltat-e, de szerencse, hogy olyan jó a mi lovasságunk, hogy még így sem lehetett elrontani. (Derültség.) A létszámemelés szük­ségessége a különböző államok igényei szerint különböző. Egy század Németországban 165, Fran­ciaországban 125, Oroszországban 103 emberből áll. De hogy miért jobb ez vagy az, efelett csak meddő vitát lehet folytatni. Versenyezni nem tudunk a gaz­dag külföldi nemzetekkel, csak felfú­juk magunkat, mint az aesopusi rana rupta et bős. Mi nem táma­dunk senkit, hát minket ki támad? Nekünk már egyszer a katonai kormányzat copfjával le kell szá­molnunk. Adjunk bármennyi pénzt ennek az osztrák hadseregnek, győzni sohasem fog még sem, mert el van szakítva a nemzet testétől, mert nem életképes s lelkesedés nincs benne. Megöli a rendszer. (He­lyeslés.) Egy háború vereségét ki lehet heverni, de egy gazdasági katasztrófát nem lehet. Miután pedig ez a javaslat az utóbbinak az előidézője, nem fo­gadja el a javaslatot. (Éljenzés és helyeslés a szélső­balon.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után. Kelemen Béla: A római császárság monarchikus kormányformájára való visszatekintéssel kezdi be­szédét. Hasonlóság e korszak és hazánk mostani helyzete között egy valótlanság, hazugság, az­­. S hogy szabad állam vagyunk, pedig tulajdonképpen a bécsi katonai körök kezében vagyunk eszköz. (He­lyeslés a szélsőbalon.) Endrey Gyula: Osztrák satrapák uralkodnak.(Zaj.) Kelemen Béla: A honvédelmi miniszter a múlt­kori beszédében kijelentette, hogy ezek a javaslatok törvényre fognak emelkedni. Ezt abban a hitben, mondta, hogy nagy többség ül a háta mögött. Endrey Gyula: Szolgai többség. Báró Fejérváry Géza: Hazafias többség. (Zaj.) Kelemen Béla: A véderő mai szervezete ellentét­ben áll egész történeti múltúnkkal és alkotmányunk lényegével. Mi ez a hadsereg? Zászlója császári, nyelve német, szelleme osztrák, himnusza Gotterhalte. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elvi szempont az első, mely miatt a javaslatot el nem fogadja. Tár­gyilagos szigorúsággal veszi boncolás alá a gazda­sági érdeket. 1889 óta a hadügyi kormány sokkal nagyobb újoncjutalékot vett igénybe, mint amennyi-, de-­ joga volt, miért nem egészítette ki a csapatokat ezekből. Három nappal ezelőtt még szükséges volt a 6000 újonc behívása, most már nem szükséges. Mit jelent ez ? Negyvenkét taracküteget szerelnek fel (Vészi József elfoglalja az előadói emelvényt.) s aztán kitalálják, hogy nem jó az ekrazit robb­antó­­anyagnak. Förster Ottó: Töltsék meg Vészivel! (Tartós de­rültség.) Felkiáltások: Mit keres ott Vészi ? Kelemen Béla: Ez csak kapkodás. Polemizál a pénzügyi bizottság jelentésével. Gróf Zichy Jenőnek ad igazat. A pénzügyi bizottság érvei semmi esetre sem igazolják a katonai követelések jogosultságát. A túloldal nem tesz semmit a hadsereg integritása tekintetében, nem nyújt segédkezet az ellenzéknek hazafias törekvésében. Szól a hadsereg nyelvéről. Az egységes vezénylet — szerinte — csak "álürügy s tulajdonképpen a centralizáció eszköze. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint magyar ezredekhez csak magyar tisztek kerüljenek. Indokolja a határo­zati javaslatot. Nem fogadja el a törvényjavaslatot (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Megállapítja a keddi ülés napirendjét. Interpellációk. Benedek János: A kultuszminiszterhez intézi inter­pellációját az egyetemi törvényszéki orvostani intézet ismert ügyében. Hivatkozik a lefolyt esküdtszéki tár­gyalásra, melyen oly adatok merültek fel, melyek a felháborodás érzését keltik fel. Kitűnt az is, hogy az ügykezelés nincs egészen rendben az intézetben. Igaz, hogy fegyelmi vizsgálat volt, de ezt oly lany­hán vezették, hogy a legsúlyosabb terhelő tanú val­lomását nem vették jegyzőkönyvbe. Benyújtja a lapunkban már ismertetett interpellá­ciót. (Helyeslés.) Wlassics Gyula kultuszminiszter: Az interpelláló részben személyi ügyekkel, részben az intézettel foglalkozott. A személyi dologra megjegyzi, hogy Csorba István fegyelmi után elmozdíttatott. Csorba igen súlyos vádakkal lépett fel Ajtai K. Sán­dor igazgató ellen. Ismerteti az esküdtszéki sajtó­per anyagát és lefolyását. A bűnügyi iratokat át fogja kívánni s ha ott oly dolgok történtek, melyek megtorlást kívánnak, el fog járni. A morgue­­ban azóta újításokat léptetett életbe, hullaházat fog építtetni, hogy ily visszaélések elő ne forduljanak. Védelmébe veszi Ajtai K. Sándort. (Helyeslés.) Benedek János ? Itt arról van szó, hogy a tárgya­láson felmerült bizonyítékok a közönségben azt a né­zetet keltették, hogy ott nincs minden rendben. A jövőre való ígéretet tudomásul veszi. Ajtai lehet tu­dományos ember, de ezen intézet kezelésében elő­forduló viszásságokért a felelősség őt terheli. Tudo­másul veszi a választ. A Ház a választ tudomásul veszi. Nessi Pál: Miután a pénzügyminiszter nincs jelen, eláll interpellációjától. Elnök: az ülést bezárja. Ülés vége háromnegyed két órakor.­ ­ Vasárnap, 1903. február 1. A képviselőház bizottságaiból. Budapest, január 31. Tegnap délután a képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottsága tartott ülést. A pénzügyi bizottság befejezte a pénzügyminisztérium költ­ségvetésének tárgyalását, azután áttért az apróbb tárcák egyes tételeinek megbeszélésére. Szóba került ezután az udvartartás költségeinek eme­lése, a­melynek szükségességét Széll Kálmán mi­niszterelnök indokolta meg. Indokolása kapcsán bejelentette, hogy a király akaratával megszer­vezték a negyedik királyi testőrséget, a magyar darabant-testőrséget, melynek állandó állomás­helye Budapest s egy tábornok vezetése mellett végzi a testőrségi szolgálatot az uralkodó körül. Ezenkívül bejelentette a miniszterelnök, hogy a magyar udvarnagyi méltóság hatáskörét is meg­nagyobbították. Kétségkívül magyar nemzeti vívmányok ezek, amelyekkel szemben azonban

Next