Hazánk, 1903. május (10. évfolyam, 103-128. szám)
1903-05-01 / 103. szám
HAZÁNK. 103. szám, napi fejlődésnek útját állja. Ezt a politikát nemzeti politikának nevezi. Én a pártönzés politikájának nevezem. Holnap kárörömmel mutathat rá az ellenzék, hogy álláspontja erősbödött, mert ellenfelét törvényen kívüli térre sodorta. E siker kétségtelen. Ám hogy kié a siker, az kétséges. Mert győzött-e a kisebbség? Nem! Legyőzetett-e a többség? Nem! Ezek most farkasszemet néznek egymással. A nemzeti képviselet izomzatának minden ereje abban összpontosul most, hogy a parlament leszögezze önmagát a tehetetlenséghez. Örömujjongásban tör ki Ausztria s terveket sző ellenünk az egész külföld. Lázas munkásság, nagy haditerv folyik itt is, ott is a zsebünkre. Csak nálunk állott meg a nap, bámulni azt a csodát, hogyan örli meg önmagát a boldogtalan magyar. . Budapest, április 30. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor tart ülést, melyen folytatják az indemniti javaslat tárgyalását. Szólásra fel vannak iratkozva: Berzeviczy Albert, Ráth Endre, Gál Sándor, Malatinszky György. A törvényenkívüli állapot. A függetlenségi és 48-as pártok jóvoltából holnap következik be a törvényen kívüli állapot Magyarországon, midőn a kormány adóbeszedési és utalványozási felhatalmazás nélkül lesz kénytelen kormányozni. A minisztérium az ex-lex állapotra való tekintettel már meg is tette intézkedéseit. Elhatározta, hogy csak a legszükségesebb állami kiadásokat fedezi s így holnap, bár házbérnegyed is van, a miniszterek nem veszik fel fizetéseiket, a képviselőház elnöke pedig nem utalványozza a képviselők fizetéseit, mert ezek nem a legszükségesebb állami kiadások. Az adóvégrehajtásokat már az egész ország területén beszüntették s az adópénztárak csak az önkéntes adóbefizetéseket könyvelik el. Erre vonatkozólag a pénzügyminiszter a következő kör rendeletét intézte valamennyi pénzügyigazgatósághoz és a fővárosi királyi adófelügyelőhöz. Utasítom a Címet, hogy jelen rendeletem vételérül további intézkedésig, a közadóknak, a közadók módjára behajtandó kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak végrehajtás útján való behajtását egész általánosságban szüntessék be. Ehhez képest rendelem, hogy sem a főszolgabíráknak, sem azok segédeinek útielőlegeket ne utalványozzon, valamint az állami végrehajtókat további intézkedésekig behajtással ne foglalkoztassa. Budapest, 1903 április 28. Lukács s. k., pénzügyminiszter. Hogy meddig tart a törvényenkivüli állapot? Az volna most a legokosabb ember, aki erre a határozott feleletet meg tudná adni. *A függetlenségi és 48-as párt harciasabb és nagyobb része tegnap este Barabás Béla elnöklete alatt összejövetelt tartott, melyen elhatározták — már tudja Isten hányadszor — hogy a kibontakozásra nem tesznek lépéseket, hanem ezentúl még erélyesebben obstruálnak. A függetlenségi Ugron-párt részéről azt hangoztatják, hogy minden más kérdésben munkaképes volna a parlament, csak a katonai javaslatok kérdésében nem. Ebben is csak azért, mert ez a kérdés tisztázva nincs. Nem tudják, hogy a nemzettől követelt nagy áldozatok milyen erkölcsi és anyagi rekompenzációkkal lesznek elviselhetőkké téve. Ha majd ez a kérdés tisztába jő, akkor a katonai javaslatok sorsa fölött is dönthetni foghat a képviselőház. Addig nem. De egyéb kérdésekben munkaképes a magyar parlament, szavazhat is, sőt szavazni óhajt. Eddig az Ugron-párt. A kormány a súlyos helyzet dacára pedig tovább intézi az ügyeket, hogy az ország kormányzatának szekere végképp meg ne sülyedjen a törvényenkívüli állapot kátyújában. Darányi programmja. A mostani politikai forgatagban nem csoda, hogy a lapok pártállásuk szerint valósággal szétmarcangolják Darányi tegnapi beszédét s a beszéd jelentőségét csak a mostani politikai helyzettel szemben mérlegelik. Pedig a képviselőház túlfűtött atmoszférájában is megtörtént tegnap az a csoda, hogy a földmivelésügyi kormány programmja az egész Házat osztatlan érdeklődésben és figyelemben tudta lebilincselni. Nagy megelégedéssel hallgattak a miniszternek a folyók szabályozásáról, a mezőgazdasági munkások segítéséről, az állattenyésztés fölvirágoztatásáról, a len- és kendertermelés fejlesztéséről, az értékesítésről szóló előterjesztéseit, nemkülönben azt is, amit a telepítési törvényjavaslat tartalmáról mondott. Ez a törvényjavaslat tudvalevőleg készen van. Célja egyfelől az, hogy a határszénezte Jancsi fia cigány hajlandóságát. Sokat ellenkeztek egymással apa és fiú s ezt az ellenségeskedést még a fiú mostoha anyja, az igen előkelő házból származó Névery Katalin is szította. Lavotta János nagy zenei talentumát először gróf Keglevich József kanonok fedezte föl. Hosszú Ferenc, a gróf komornyikja ugyanis, aki maga is jó hegedűs volt, néha napján hegedülgetett a kis Lavottával Egy alkalommal, éppen homályos decemberi alkonyeste volt, mikor hazajőve Keglevich, hallja, hogy a folyosón hegedülnek. — Ejnye, mintha Franci szebben húzná, mint máskor, — mondja a gróf egy vele jött vendégének, aztán nagyot kiáltott a komornyikra. A hegedülő fiú azonban nem ijedt meg. Abba hagyta a játékot és illedelmesen szólt bele a nagy homályosságba: — Ego sum Joannes Lavotta de eadem, convictor. A kanonok aztán beszédbe ereszkedett a gyermekkel s mig csak Nagyszombatba járt iskolába, taníttatta hegedülni. Első mestere Zavadi Bonaventura volt, áld egykor Eszterházy hercegnek, Haydn vezetése alatt állott híres zenekarában mint hegedűs működött, később Glantz, a Pozsonyban állomásozó gróf Károlyi-ezred karmestere oktatta, majd Cziczler, esztergomi érseki karnagy vette át tanítását. A mostohaanyjával való folytonoskopódások annyira elkeserítették Lavottát, hogy 1784-ben megszökött a szülői háztól s mint húsz éves ifjú beállt a Ferdinánd herceg gyalogos regement- jébe. Két hétig katonáskodott azonban csak leken az exponált pontokat telepítések által erősítsük, másrészt, hogy azoknak a fajoknak, amelyeket az Alföld törzsökös magyar lakossága, nemzeti erőnknek ez a kiapadhatatlan forrása, magából kiereget, a terjeszkedés és a gyarapodás föltételeit megteremtsük, vagyis hogy a magyar nemzeti expanziónak ezt az erőgyarapodását egészségesen és tartósan elhelyezhessük. A telepítésből származó nemzeti erőgyarapodás fog igazán súlyt adni a magyar nemzeti követeléseknek, bárhol és bármilyen formában jelentkezzenek is azok. Nem akarunk minduntalan a napi politika vizeibe gázolni, de a Darányi által programmba vett nemzeti követeléseket súlyra és jelentőségre legalább is egyértékűeknek kell tartanunk azokkal, amelyekért most az ellenzék politikai közéletünket sarkaiból is kiforgatja. Az új országház záróköve. Az új parlamenti palota zárókövének ünnepies elhelyezését május első napjaira tervezték; ekkor tekintette volna meg a király is az országházát. Ezt e szép ünnepet a politikai helyzetre való tekintettel most bizonytalan időre elhalasztották, mert a terv szerint az országgyűlés két házának együttes ülése nyitotta volna meg a zárókő, elhelyezésének ünnepét, ami ebben az időben nem igen remélhető. Minisztertanács. Tegnap a késő délutáni órákban Széll Kálmán elnöklete alatt miniszteri tanácskozás volt, melyen gróf Széchényi Gyula kivételével részt vett a kormánynak minden tagja. A tanácskozás tárgya természetesen a súlyos politikai helyzetből következő további kormányzati teendők megbeszélése volt. Viharok, izgalmak a képviselőházban. Hogy az ex-lex állapot küszöbén a robbanásra kész izgalom mennyire növekedett és ha majd meg lesz holnaptól kezdve a valóságos alkotmányon kívüli állapot, mennyire fog növekedni, azt mutatta a mai ülés képe. Mindjárt a tárgyalás kezdetén heves vitatkozás volt affölött, hogy Berzeviczy Albert kezdje-e meg a vitát az indemnitási javaslat mellett vagy Eötvös Károly ellene. Berzeviczy Albert végre Eötvös Károly javára visszavonult a szólástól. Eötvös Károly ezután az A nagy tudásával, ékesszólásának minden erejével támadta nem az indemnitást, hanem inkább a katonai javaslatokat és gyakran és igaztalanul Széll Kálmán miniszterelnököt. Mikor Eötvös Károly beszédében a nemzeti közvéleménynek a katonai javaslatok ellen történt nagyarányú megnyilatkozását magasztalta, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter al-I Jancsi, mert atyja — mint egyetlen fiút — csakhamar kiszabadította s többé nem ellenkezve vele, Bécsbe küldötte művészi kiképeztetése végett. Egy év leforgása alatt oly nagyot haladt Lavotta, hogy a császárváros főúri köreinek dédelgetett kedvence lett s a legelőkelőbb termekben játszott. A rákövetkező évben azonban csodálatos búskomorság lepte meg, ott hagyta Bécset s egy kis ausztriai városkában — Fürchtenstein — telepedett meg, kizárólag a vidék kolostorainak szerzeteseivel társalogva. A szervitákat anynyira megszerette, hogy kolostorukban hónapokat töltött s be is akart állani a rendbe. Nyugtalan természete azonban nem engedte, hogy ezt a tervét megvalósítsa. Búcsút vett a szervita atyáktól s Pestre utazott, ahol hangversenyeivel nagy hatást ért el és egyszerre feltűnt. Az akkori teljesen német viseletű, német beszédű városban a muzsika is német volt s ekkor történt először, hogy Concert-Szolában magyar muzsikát hallottak. Csakhamar gróf Beleznay Miklósné termeiben is játszott Lavotta, az egyetlen mágnásasszonynál, aki már abban az időben a szó szoros értelmében magyar szalont tartott, akiről Kazinczy írja: «Ajtaja nyitva volt mindenkinek, ha születés vagy érdem ajánlották.» A művész híre Budára, az akkori fiatal nádorhoz, Sándor Leopoldhoz is eljutott, aki főudvarmesterét, gróf Szapáryt utasította, hívná meg a művészt az udvarhoz, még pedig ebédre. Olyan valami páratlan kitüntetés volt ez abban az időben, amelyről a testvérfővárosban hetekig beszéltek Kovachich professzor házánál is gyakran hege- A HAZÁNK TÁRCÁJA Emlékezés Lavotta Jánosról. A Hazánk eredeti tárcája. Irta: Gróf Vay Sándor. Egy közeli nagy, alföldi magyar városban akadt a napokban dolgom. Az itt unalmas, jól is ismerem, vettem egy csomó újságot s a kupéban olvasással töltöttem az időt. Itt olvastam egyikben részleteket Zempléni Árpád gyönyörű elbeszélő költeményéből, amely Lavottát választotta tárgyául. A versszakaszokat olvasva, mintha a múlt ködéből kibontakoznék Lavotta János alakja és mintha kiszínesednék, úgy mint mikor egy régirégi pasztell képről törli le gondos kéz a hosszú évtizedek alatt rátapadt port és pókhálót. Volt valami nemes izsipfalvi Lavotta Jánosban, ami a középkor trubadúrjaira, a fahrende Ritterekre emlékeztet. Világéletében nem maradt nyugton, mint nem maradt Tinódy, Balassa Bálint, Csokonai Vitéz vagy Csermák s több olyan kóbor természetű lángész, akiket tyúkkal, kalácscsal se lehetett megtartani, ha rájuk jött a menés vágya. Inkább nyomorogtak, küzdöttek, de mentek. Lavotta atyja, szintén János, jómódú birtokos volt a pozsonymegyei Fedémesen, a XVIII. század hatvanas éveiben pedig a Pozsonyban székelő helytartótanács titoknoka. Mint a megye egyik tekintélyes honoráciorja, rendkívül elle . Péntek, 1903. május 1.