Hazánk, 1903. június (10. évfolyam, 129-152. szám)
1903-06-03 / 129. szám
bírálni, tárgyalását sürgetni fogjuk, — előbb azonban meghajtjuk zászlónkat Plósz Sándor előtt. Budapest, mulcus 2. Gróf Andrássy Gyula pünkösdi cikke. A Neue Freie Presse pünkösdi számában gróf Andrássy Gyula a magyar politikán most uralkodó kérdésről, a közös hadsereg jövő fejlődéséről közöl érdekes, de kevésbbé meglepő cikket. Amit e cikkben megírt Andrássy, azokat mind elmondotta már a képviselőházban a katonai viták alatti híres beszédében. Andrássy most is a német szolgálati nyelv védelmére kel, hogy azzal védje a közös és egységes sereget E kijelentése bizonyára általános tetszést aratott a Lajthán túl, mert azzal támogatta az osztrák felfogást, de nagy mértékben ártott vele a magyar törekvéseknek és aspirációknak. Mi nem tartjuk szerencsésnek Andrássynak e kérdésben való politikáját, különösen most nem, mikor a leghevesebb ellenzéki küzdelem épp e kérdés körül forog s amely megteremtője a mai nyomasztó és kritikus helyzetnek, amelyet pedig nem bonyolítani kell, hanem épp az ellenkezőjét, az abból való kivezető út szerencsés megoldását keresni. De nem hallgathatjuk el dicséretünket Andrássy cikkének ama passzusai mellett, amelyek erős nemzeti érzésektől duzzadnak s szólnak a nemzeti gondolatnak a közös hadsereg szellemében való érvényesüléséről. Gróf Andrássy e kérdésben tételeket állit fel, de nem mond konkrét dolgokat, amelyek a magyar nemzeti lelkületet e körben megvalósíthatnák. Pedig most éppen ezekre van szükség, konkrét dolgokra, a mai politikai helyzetet csakis azzal lehetne megoldani. Mert így bármily szépek is a kijelentések, kérdések maradnak, amelyek fölött lehet gondolkozni, de nem azok, amik egy politikai csomót megoldhatnának. Andrássynak kell tudnia ezeket a konkrét célokat, amelyeket kijelentései takarnak. S miután tudja, álljon elő velük, mert azokra épp most van szüksége a nemzetnek, nem pedig a jövőben, amely mindig bizonytalan s kérdés, nem lesznek-e bizonytalanok Andrássy törekvései is? Gróf Andrássy Gyula cikkének az elején kijelenti, hogy a közös és egységes sereget ezentúl is védeni fogja. Ezért védi a német szolgálati nyelvet is. A közös hadsereget magyar földön a siker reményével csak akkor lehet fentartani, ha valóban közös, nem pedig osztrák. Az osztrák felfogással szemben, hogy az egységes birodalmat fenn kell tartani s azt fejleszteni s annak érdekében a hadseregből a nemzeti érzést ki kell zárni, gróf Andrássynak az a véleménye, hogy a hadseregben a speciális nemzeti érzésnek tért kell engedni. Mindenki hazafiságát becsülni kell és a közös védelem érdekében kihasználni. A politikai gondolat,, amelynek a hadseregben kifejezésre kell jutni, nem lehet rpés, mint a különböző politikai egyéniségek együttműködése egy egységesen szervezett hadseregben. Egy egységes hadsereg legtermészetesebb bázisa bizonyára a motívumok azonosságában, az egy haza iránti szeretetben van. De ez csak ott érvényesül, ahol a nemzetek életében megvan, ahol az természettől adatott. Erő csak élő valamiből keletkezik, csak az őseredeti érzés, a vele született, a hagyományok által megszentelt, a polgári életben hatékony, állam, társadalom és nevelés által kifejleztett közös érzés adja azt a bátorságot és lelkesedést, amely akkor szükséges, mikor az élet-halálharcban pillanatok döntenek a sors felett. Kérdeznem kell magamat: hol van nálunk az a polgári társadalom, amely rendjét erre az érzésre alapította? Hol vannak a népiskolák, amelyekben az egyforma ragaszkodást, az egyforma nézeteket és az egyforma kötelességérzetet a Habsburgmonarchia különböző országai iránt tanítják és követelik? Hol vannak az anyák, akik a birodalmi öntudat csíráját már a fogékony gyermekben táplálják ? Lépten-nyomon találkozunk azzal a szemrehányással, hogy mi magyarok vagyunk azok, akik az egység fogalmát összetörjük. De hol van Ausztriában az a közös érzés, amely a Lajthát nem tekinti határfolyónak s irántunk ugyanazon szeretettel viseltetik, mint saját hazájuk iránt? Ha megvan, hogy maradhatott néma a közgazdasági kiegyezési kérdésekben? Sajnos, még a baráti viszonynak megfelelő rokonszenv is gyengült. Az egységnek az az érzése, amely úgy a közjoggal, mint a történelmi múlttal ellentétben állana, még kevésbbé van meg. Ilyen érzést először teremteni kell a katonánál. A katonát izolálni kellene, kiszakítani az életközösségből, amelyben felnőtt, amelyhez minden fűzi, ami benne nemes. A magyar és osztrák hazafi megérthetik egymást, ha nevelésül: olyan, hogy természetes és jogos érzéseiket kölcsönösen becsülik. Ellenben az a magyar, aki szereti hazáját, ellenségének fogja tekinteni azt, aki a hazája fölé helyezett birodalom eszméjéért él, mivel mindegyikben hiányzik a megértése annak, hogy a másik érzései jogosultak. A mesterségesen nevelt érzések ápolásával tehát csak ellentétet teremtenénk a hadseregben, sőt még ugyanazon nemzethez tartozók között is. Aki reális politikát akar folytatni ebben a monarkiában, annak számolni kell azzal a ténynyel,hogy Magyarország túlnyomó többségét csak a magyar hazáért lehet lelkesíteni. Csak a nemzeti öntudat kihasználása ad a hadseregnek valódi erőt. A hadseregnek ugyanolyan gondolatot kell szolgálni, amelyen az uralkodó közjog épül. Soraiban tanulja meg a magyar állampolgár a király és a Szent István király koronájának 900 éves fogalma iránti feltétlen tiszteletet és szeretetét, az osztrák állam iránti hűséget, mindkettő egymás becsülését és az egymáshoz való testvéries érzést. Semmiféle érzés, amely a monarchia keretén belül jogosult, ne legyen fenyegetve azon hadsereg által, amelyben minden polgárnak szolgálni kell s amelyet fentartani hivatása. A nógrádi választás Balassa-Gyarmatról táviratozzék . A nógrádi kerületben a képviselőválasztás késő éjjel a függetlenségi párt győzelmével végződött Az első szavazatszedő bizottságban Prónay Mihály szabadelvűre szavazott 563, Kálosy József függetlenségire 450, a második bizottságnál szavazott Prónayra 366, Kálosyra 560 s így Kálosy Józsefet 81 szótöbbséggel megválasztották. Az árvapénz-kezelés reformja. A félhivatalos Bad. Tud. a következőket írja az árvapénz-kezelés reformjáról: Az egyszerűsítő törvény végrehajtási munkálatai sorában kiváló helyet foglal el az a két szabályzat, melyet az árvapénz kezelése tárgyában a belügyminiszter a mai napon kibocsátott. A július 1-én életbelépő kormányrendeletek az összes törvényhatósági és rendezett tanácsú városok, valamint az árvapénz kezelésére feljogosított községek gyámpénztári kezelését — a városok és községek eltérő szervezetének A HAZÁNK TÁRCÁJA Mikiál, a beszédes. A Hazánk eredeti tárcája. Irta: Szabó Ferenc. A kövér, kardos asszony — a második feleség — amíg nagy óvakodva leszállt a padláslépcsőjén (alant alázatos tótok álldogáltak), nem éppen lírai költeménybe illő szavakat dobált a köhögés Sommer Jákob fülébe. Jákob úr különben jobbra-balra futkosott, mint valamely megbomlott órainga, hogy rendet tartson a növényáruló tótok között s igy egyik-másik ingalendülés alkalmával eltűnt a leszálló asszony szeme elől. — Hol vagy, Jákob, te vén tökéletlen ? . .. Megmondom a Pepka urának, hogy virágot dugtál át a kerítésen ... Ha nem ügyelsz pontosan a zsebrákokra, beosonnak a házba s ellopták mindenünket . .. Persze, neked elsőbb az aszszony .. . Hol vagy, Jákob ? Sommer Jákob, akit növénygyüjtő voltáért másképpen Kraut Nácinak csúfoltak, pillanatig úgy tett, mintha nem értette volna a csafondáros beszédet: bámészan tekintett szét, hogy vájjon nem fedezhetne-e fel valakit a tótok között, akire a Jákob nevezet illenék. Igazán szokatlanul hangzott a saját tisztességes neve a megszokott Náci helyett, melyet (bizonyos férfierények elismeréséül) a gonosz nyelvek szerint azon egyszerű okból akasztottak a nyakába, mivel a szürkebarátok vizet s szénát hordó szamara szintén e megszólításra hallgatott ... Félénk megalázkodással sietett a lépcsőhöz, hogy segítségére legyen a feleségének. — Ugyan, Zsófi, nem átalsz ilyen szégyenbe keverni .. . hiszen vén vagyok már! — mondotta halkan, kérlelő szóval. — A férfi sohasem vénül meg, ha asszonyokra kell kacsintania ... Ismerlek! — repült vissza a kérlelhetetlen beszéd, amely ugyan nem kevés büszkeséggel tölthette volna el a Sommer Jákob lelkét, ha egyetlen szócskája igaz lett volna. De Jákob a hatvan évet már betöltötte, keszeg volt, köhögés s a betegeskedés bus melancholiája ömlött el az arcán, melyet a férfi ideál ellentétéül, egész szemöldökig nőtt be a szakállbozót. — Pepka beteg. Napok óta köhög. Egy kis herbateát kért. Azt nyújtottam át. Zsófi asszony nem is azért pattogott, mintha talán igaz lett volna a vád: csak nem engedte az asszonyi természet, hogy helyeslő elismeréssel felápolja a férfi büszkeséget. Oh, mert az ilyen emberrel szóba sem lehet állani többé. Olyan ez, mint a keménykérgű dió: fent büszkélkedik az ág hegyén. Ezt bizony le kell rázni s összetörni jó erősen, hogy használható legyen. Ott laktak a város vége felé, formás kis kőházban, melyet Zsófi, a színek évadja szerint, különböző színűre pingáltatott: egyszer sárgára, aztán zöldre, ódon zamatu palára, aszerint, amint ilyen vagy olyan színnel vonták be a város egyetlen ékességét: a Thurzók kastélyát. Ez volt előtte a mértékadó. Arisztokratikus hajlama nem engedte, hogy apróbb házat vegyen irányadónak. E merész hajlamnak tulajdonítható az a kis anakronizmus is, hogy a tótok előtt a nagy Thurzókkal való vérszerinti rokonságról beszélt, amire a tótok csendes, buta álmélkodással mondták : Hej ! Hej! De mivel a régen elhalt Thurzókat nem ismerték, nagyobb alázatot vele szemben sem mutattak. E formás ház terjedelmes padlása volt a herbárium, hova messze földek gyógyító füveit halmozták össze, többnyire olcsó pénzen vásárolva össze a tótoktól, akik értelmetlen mivoltukban összegyűjtöttek mindenféle gyim-gyomot. Ilyenkor Zsófi asszonynak az a fontos feladat jutott, hogy a hasznavehető növényt kiválaszsza a hasznavehetetlenből, amit nagy szakértelemmel s nyelvbeli ügyességének csodaszámba menő fitogtatásával hajtott végre. Szorgoskodó két kezének állandó tennivalója van ilyenkor: a gyógyító részt papusába halmozta: ez volt a könynyebb munka ; a nehezebb, de gyorsabban megoldható feladat a gyim-gyomnak a tótok fejéhez való vagdalása volt, ami nem kis mértékben járult a közegészségügy, meg a közbéke fentartásához, ha tekintetbe veszszük, hogy a gyim- gyomnak hosszú volt a dudvája s a gyökereken rajta maradt a sár. Akinek egyszer-kétszer ilyen buzogánynyal végig kopogtatta a tarkóját, az bizonyos, hogy több maszlagos dolgot nem szedett össze, megrontására az emberiségnek. Ráadásul a hasznos növények megismertetésével a kultúrát is hatalmasan mozdította elő. Ilyen alkalmakkor természetes, hogy a gyámoltalan, semmihez sem értő Sommer Jákobnak is kijutott a jóból. Mert amióta elhagyta a foltozó szabóságot és Zsófi vette át a családfentartás nehéz feladatát, Jákob úr semmihez sem értő, ötödik kerék lett a háznál. Odafent finom likőr rejtőzött a száraz füvek között, így tehát nem csoda, ha Zsófi asszonynak minden leszállás után pirosabb volt az arca, valamint az sem tartozott a csodák közé, hogy nyakán kettőztetett gyorsasággal pergett a szó.• Hát férfi vagy, Jákob? Észre sem veszed, hogy az egyik zsebrák követ rejtett a kiválasztott papucsába, hogy annál többet nyomjon. Persze, ha az egyik szeme folyvást a szomszéd.