Hazánk, 1905. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1905-03-01 / 52. szám
HAZÁNK. 52. számi való értelmezése akár helyes, akár helytelen, semmi esetre sem érdeke a nemzetnek és a kibontakozásnak. Sőt nem méltó ez az értelmezés azon politikusokhoz sem, kiket csupán a politikai élet viszontagsága tartott bent máig a szabadelvű pártban, de nem a minden áron való érvényesülési vágy. De hát akinek ez a méltatlan szerep nem tetszik, annak tessék kibontakozni a pártfegyelem nyűgei alól, helyezze magát jó meggyőződésének egyedüli parancsszava alá s minden kicsinyes szempont feszélyeitől felszabadultan, igyekezzék a kialakulás előnyeit a nemzet és a haladás javára kiaknázni. Az ország üdvözölni fogja azokat a szabadelvű képviselőket, akik most a lelkiismereti szabadság önálló vámterületére lépnek át. Budapest, február 28. A német kereskedelmi szerződés. Berlinből táviratoztak. A külügyminisztériumban ma a belügyi és külügyi államtitkárok és az osztrákmagyar nagykövet aláírták azt a póthatározatot az Ausztria—Magyarországgal való új kereskedelmi szerződéshez, mely szerint az életbelépés határidejét 1906. jelenkor 15-ről 1906. március 1-ére halasztják el. Minisztertanács. Ma este a miniszterelnöki palotában miniszteri tanácskozás lesz, melyben részt vesz a kormánynak minden Budapesten időző tagja. A tüzérség újjászervezése. Az új ágymintákkal a Bécs melletti Steinfelden, Hajmáskéren és Örkényben a minap megkezdődtek a gyakorlati kísérletek, melyek nyolc hétig fognak tartani. Körülbelül húsvétig befejezik az utolsó kísérletezést is és akkor meglesz a végleges döntés valamelyik ágyutípus mellett. Kérdés azonban, hogy a döntés után nyomban következik-e az új ágyuk megrendelése? Az 1904-ik évi delegáció megszavazott ugyan e célra ötven millió koronát, az állampénztár azonban ezt az összeget nem fizetheti ki mindaddig, míg az országgyűlés is meg nem szavazza az új ágyuk költségeit. A hajmáskéri tüzérségi lövőtérra Lobkovitz Rudolf herceg táborszernagy, budapesti hadtestparancsnok elnöksége alatt egy tizennyolctagú bizottság küldetett ki az új szerkezetű gyorstüzelő ágyuk kipróbálására. A bizottságban résztvesz Kropacsek Alfréd táborszernagy, tüzérségi főfelügyelő is, aki Lobkovitz herceggel együtt Hornig Károly püspöknek lesz a vendége. A bizottság 12—14 napra tervezi kísérletezéseit. A bizottság tagjainak teljes névsora a következő : Lobkovitz herceg táborszernagy, Kropacsek Alfréd lovag táborszernagy, Austerlitz dr. százados, Krompecher százados, Derna László táborszernagy, Schreiber Viktor, Linhart Emil és Tengler Tivadar tábornokok, Magyar, Dornnis, Maudry és Schöffler ezredesek, Hofer alezredes, Grandovszky, Rotter, Wunschheim, Noeth, Michalek és Falbrecht századosok. Kossuth Ferenc üdvözlése. Kossuth Ferenchez, a függetlenségi és 48-as párt elnökéhez legutóbb a következő üdvözlő táviratok érkeztek: Siklós: «Gróf Benyovszky Móric tiszteletére egybegyült választópolgárai a siklósi járásnak szívből üdvözült Nagyságodat, úgyis mint a párt elnökét s mint a szövetkezett ellenzék vezérét s hazánk érdekében kitartást, áldást kívánunk működésére. A siklósi választópolgárok és Baranya vármegye jelenlévő öt képviselője.» Petrozsény: A «zsilvölgyi függetlenségi párt Petrozsényben történt megalakulása alkalmával hazafias lelkesedéssel üdvözli Nagyságodat. A párt nevében Madersparch Viktor elnök, Pál Dénes jegyző.» Bonyhád. «A mai napon megalakult függetlenségi pártkör elnökválasztására összegyűlt, százakra menő választópolgárok, meleg, hazafias lelkesedéssel üdvözlik Nagyságodat. A választópolgárok nevében dr. Rákos Miklós ügyvéd, a függetlenségi párt elnöke. Az V. kerületi szabad polgárok szövetsége. A Lipótváros több száz ellenzéki érzelmű polgára elhatározta, hogy szervezetté alakul. A napokban volt meg a szövetség alakuló gyűlése. Elnökké a kerület volt ellenzéki képviselőjelöltjét, dr. Halmai Elemért választották meg. Társelnökök lettek: Fekete József és Szabó Sándor. Titkárok: Taksonyi József és Miklós Tibor. Jegyzők : Csathó Marcell,dr. Cenner Jenő és Emkő Gyula. Pénztáros: Persián Iván Háznagy: Zimár Gyula. Ügyész: dr. Balassa János" Választottak még 30 választmányi tagot. A megvállasztott tisztikar nevében dr. Halmai elnök köszönte meg a polgárság bizalmát. Csatlakozások egyelőre Gyárfás Jenő. — A Hazánk eredeti tárcája. — Irta: Jakab Ödön. Vannak emberek, akik előbb temetkeznek el s csak Ezután halnak meg. úgy kell ezt érteni, hogy még java erejükben félrevonulnak a világ durva tülekedéséből s valamely nyugalmas rejteken begubancolják magukat gyöngéd lelkük szelíd álmodozásaiba, mint a selyemhernyó a maga lágy szövedékébe. Lassanként kiesnek egészen az aktualitásból s barátok, ismerősök, versenytársak napró-napra addig felejtik, felejthetik a csöndes elvonultat, míg emlékezetükben, érdeklődésükben lassanként majdnem halottszámba megyen. Az ilyen emberek aztán csak az igazi halálukkor ötlenek még egyszer szemünkbe, mint a meteorok, melyek útjuk végén fényesen felragyogva végzik be a pályát. Koporsójuknál, ha kiválók voltak, rendesen feljajdul az alvó közvélemény s érdemeiket sorba szedve és visszavonulásukért másokat vádolva siratja őket, akiket annyi időn keresztül közömbös nembánomsággal el tudott feledni. Gyárfás Jenő is ezek közé a korán magányosságba vonult emberek közé tartozik, akit ma tán sokan felejtenek, de valamikor aztán annál forróban meg fognak siratni! Az ő festői pályája annyi dicsőséggel indult, amennyivel kevés magyar festő kezdette a pályát. A «Tetemre hivás»-át ott őrzi a Nemzeti Múzeum képtára s nem egy hírneves műértő állott már az előtt a festmény előtt csodálkozva. És ez a sok szépet igérő, kiválóan erős tehetségű művész, miután az előbb említett nagyszabású képet egész gyermekifjan megfestette, alkotott még egy pár érdemes, szép dolgot s aztán a nyilvánosság elől egyszerre csak hirtelen elvonult a szülőföldjére. A fővárosi élet fényes magaslatait végképp idehagyta s leszállóit a vidéki élet szürke magányában tovább álmodozni. Nem a megszorult farkasok példáját követte, melyeket télviz idején leszorít az éhség a bércekről a völgybe, mert hiszen az ő erős tehetségének a főváros művészi élete könnyen megadta volna a mindennapi kenyér szükségletét. Sőt sokkal könnyebben, mint odalent a vidék. Kisebb tehetséggel is élnek itt emberek, csak ő nem tudott élni. Könnyen sértődő lelkét talán bántotta a kenyérhajhászó verseny nyersesége; talán egy-két, féltékenykedésből származó megjegyzés vette el a kedvét; talán a szülőföld fekete rögei vonzották, húzták ellenállhatatlan erővel a szívét; nehéz volna erre feleletet adni! Miért is keresnék az okot? Talán maga Gyárfás Jenő sem tudná hamarjában megmondani, ha kérdőre fognak. Vegyük tudomásul egyszerűen a szomorú tényt, hogy a művész már jó régóta el van temetkezve. Elvonultságában anynyira zajtalanul tölti a napjait, hogy a legtöbb ember mit se tud felőle, vagy ha tud, nem a valót tudja. A minapában egyik napilapunk felbolygatta nevét: cikket irt róla. A cikk teli volt tisztelettel és jóakarattal. Millet-vel tette Gyárfás Jenőt párhuzamba s az összehasonlítást Gyárfás Jenő javára végezte. De a cikk személyi vonatkozásaiból világosan látszott, hogy az elvonulva élő művész magánviszonyait az érdemes cikkíró éppen nem ismeri. Azt írta Gyárfásról, hogy valahol vidéken tengeti életét mint írnok, vagy mint rajztanító. Ugyanaz a tévedés ismétlődött ebben a cikkben is, amit más alkalommal más érdeklődők is elkövettek, megtévén a művészt kereskedőnek, földmivesnek s tudom is én minek. Budapest, február 28. A holtpont zátonyáról tegnap és ma sem mozdult el a magyar politikai élet hajója. Pedig már négy hete múlt, hogy a nemzet megnyilatkozott s nyilatkozatával elitélte a régi kormányzati rendszert. Ennek dacára ma még mindig ennek az erőszakos rendszernek vezérei vezetik tovább az ország kormányzati ügyeit s aknázzák ki maguk és bukott párthíveik javára az adott helyzetet. A szövetkezett ellenzék győzött, a politikai észszerűség tehát azt követelné, hogy már ma az ennek kebeléből kialakult minisztérium gyakorolná a felelősségteljes kormányzati tisztet. De ennek még mindig nagy akadályai vannak s ezek között a legfőbb, hogy nagy űr tátong a szövetkezett ellenzék katonai nemzeti követelései és a király akarata között. Ha ez az úr kölcsönös engedékenység által valahogy kitöltetnék, akkor azonnal felragyogna a béke és békés alkotások napjának sugara s remélhetőleg jobb idők, a hasznos alkotások ideje következnék be a legutóbbi politikai zivatarok és választási viharok által megtépázott nemzeti közvéleményre, a politikai bizonytalanságot szenvedő nemzetre. Hogy eddig nem sikerült gróf Andrássy Gyula hazafias vállalkozása és szinte emberfölötti fáradozásai dacára sem az átmeneti, sem a koalíciós kormányzat, annak első oka a katonai kérdésekben rejlik, de sokan tudnak és látnak egyéb okokat is. Ezek közé az okok közé tartozik az is, amelet a szövetkezett ellenzéknek egy tekintélyes, de nem függetlenségi párti tagja mondott el politikai munkatársunk előtt a következőkben :. — Nagy baj — úgymond — hogy a függetlenségi pártban nincs meg a teljes fegyelmezettség. A vezérek megállapodásait nem respektálják feltétlenül, ami az egységesre-Holott a valóság az egészből csak annyi, hogy Gyárfás Jenő csakugyan a vidéken él. A szülővárosában, Sepsi-Szentgyörgyön, van egy kis jószága, jobban mondva: kertje. Ez a kert tele van ültetve gyümölcsfákkal s van egy kis méhes is benne. Hátul a kert fenekében áll egy cikkcakkos falazatú, tornyos nagy épület, a világtól egészen elrejtve, mint egy remetelak. Ez az épület a művész nyugodalmas, zajtalan otthona. Jelentékeny részét a pompás világítású, tágas műterem foglalja el, hol reklám nélkül, csendesen folydogál a munka, de állandóan folyik. Mert nagyon tévedne, aki azt hinné, hogy Gyárfás Jenő elvonulva alszik, mint a medve a barlangjában télen. Korántsem! Dolgozik ő ott is folytonosan, csakhogy nem a képkiállítások számára dolgozik. Megrendelései elég sűrűn vannak, leginkább arcképek, melyeknek némelyikét büszkeséggel emlegetik Háromszéken az idegen előtt, mint megnézni való nevezetességet. A Kossuthképéről az beszélik, hogy alig van párja az országban. A napokban magam is megfordultam a Gyárfás Jenő sepsiszentgyörgyi műtermében s örömmel láttam, hogy munkakedve és ereje nem lankadt. Éppen egy nagyobb arányú képen dolgozgatott. Gábor Áronnak, szabadságharcunk hírneves ágyuöntőjének, festi most elestét a kökösi ütközetben. Eleven élet és mozgalom a kép. A mély távlatú vidéken folyik az ütközet; kosársáncok mögül ugyancsak dolgoznak a harangokból öntött székely ágyuk. Az előtérben a Gábor Áron alakja dominál: vadul ágaskodó fehér paripája nyergéből halálosan találva hanyatlik hátra szép, daliás alakja. Egy ingujjra vetkőzött, hatalmas, tagbaszakadt székely ember zárja az előtért, amint megriadva iparkodik segítségére a lova hátán haldokló vitéznek. Hátrább a közelben, egy éltesebb honvédet imára roskasztott ______________________________ Szerdai 1905. március 1. az elnökséghez (Kálmán utca 10. szám.) jelentendők be. Justh Gyula üdvözlése. A makói képviselőtestület Farkas József polgármester indítványára elhatározta, hogy Justh Gyula képviselőházi elnököt feliratilag üdvözli. A feliratot a polgármester vezetése alatt e hó 9-én nyújtja át egy küldöttség Justhnak. Ezenkívül arcképét a tanácsterem részére megfestetik. A válság.