Hazánk, 1905. december (12. évfolyam, 285-309. szám)
1905-12-01 / 285. szám
Tizenkettedik évfolyam. 285. szám. Budapest, 1905. Péntek, december 1. ELŐFIZETÉSI IRAS EGÉSZ ÉVRE _ KOR. 28.* FÉLÉVRE _ «. « 14.— NEGYEDÉVRE_ C 7.— *GY HÓNAPRA « 2.40 Egjet szita 8. viliken 10 HU. PiljrsalTirskon 13 Hl!ir. MEGJELENIK mindennap este 6 órakor , vasárnap kivételével» Szerkesztőségét kiídéiilvtür VHI., Szentkirályi utca 23. Szerkesztéséül telefonat Kiadóhivatal! telefon«, 66—74. Gazdák apróhirdetését ingyen közöljük. Felelős szerkesztő: BUDAY BARNA. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Az osztrák bomba, Budapest, nov. 30. (?) Gautsch osztrák kormányelnök pár hét előtt még kézzel-lábbal kapálódzott az ellen, hogy Magyarország az általános szavazatjog rendszerén építse át parlamentarizmusát. Nyilatkozatai szerint e radikális reformnak visszahatásai az osztrák viszonyokra oly fenyegetők, hogy értük a mostani minisztérium semmi felelősséget nem vállalhat be a konzervatív bürokrata Saulus hamar átvedlett szocialista Paulusszá. S ebben túltett magán Kristóffy Józsefen, aki pár éve a minden poklok sötétségébe való beugrásnak nyilvánította az általános szavazatjoggal való kísérletezést s most égi világosság gyanánt ajánlja a hívőknek és hitetleneknek. Nos Gautsch Pál transzformálódására elég volt az utolsó két hét, hogy elvei, meggyőződése s egész gondolkodása gyökeresen megváltozzanak. Az a programm, melyet tegnap az osztrák birodalmi tanács képviselőháza elé terjesztett, felforgató irányzatában és végletekbe törő céljaiban messze túlhaladja a magyar ügyvivő kormány álláspontját. Erről a főbb tételek paralellája mindenkit meggyőzhet. ***'"...... Kristóffy a szavazat jogot minimális értelmi cenzushoz, a bizonyítható betűtudáshoz köti. Gautsch kész befogadni a választópolgárok közé minden analfabétát is s csupán egy kautelát állít fel: azt, hogy a választói jogosultság a községi illetőség feltételei szerint kezdődjék meg. A magyar tervezet a választókerületek új rendjéről hallgat s csak a sorok közt gyanittatja, hogy a magyar faj helyzetére, érdekeire tekintettel kíván lenni. Míg Gautsch egyenesen kimondja, hogy sok apró kerület szerkesztése van szándékában, megsokasítva a mandátumok számát és súlyt helyezve rá, hogy az osztrák népképviselet Ausztria etnografikus képét híven adja vissza. A magyar kormánypolitika még egyelőre nem adja fel a magyar hegemóniát, míg az osztrák kifejezetten a nemzetiségek egyenjogúságát hirdeti, a faji autonómiák jövője számára minden ajtót nyitva hagy s a császári birodalom számára a föderalisztikus alakulás útjait egyengeti. Kristóffyék a parlamenti reformból kihagyták a magyar főrendiházat. Gautsch ellenben radikális átalakulást szán az osztrák urak házának is. Megszüntetni készül ennek tulnyomólag arisztokratikus és udvari jellegét, hogy oda is bérügye a radikalizmust. Minthogy az általános szavazatj ággal meg fog szűnni az osztrák képviselőházban a kúriánként való érdekképviselet, Gautschék ez intézménynyel most az urak házát kívánják boldogítani. Eszerint a bécsi parlament első kamarája is választott testület lesz, csakhogy itt nem a nép egyeteme, hanem több érdekcsoportja : u. m. a nagybirtok, a tartományi és városi képviseletek, az ipar- s kereskedelmi kamarák stb. küldenek törvényhozókat. Csak egy pontban pendül egy húron a két reformterv: a felségjogok oly túltenyésztésében, hogy a demokratizált parlamentek feltétlenül függjenek az uralkodó akaratától s kötve legyenek a legfőbb helyen inaugurált politikához. Nálunk érintetlen marad amaz abúzus, amit a kormány egy év óta a korona feloszlató és elnapoló jogával űzet Odaát éritetlenül hagyják a hírhedt császárparagrafust, mely utólagos parlamenti jóváhagyás örve alatt minden abszolutisztikus cselekedetre feljogosítja a hatalmat. Azt hiszszük, odaát úgy, mint nálunk, a közvélemény értékelni fogja kellőleg a demagógiának ily módon felkínált nagy szabadságok jelentőségét és őszinte voltát. A népjog minden híve tisztában lesz vele, mit ér az oly népjog, mely lépten-nyomon abszolút vétókba vagy bevégzett tényekbe ütközik. Az a jog, amit a közvélemény nem érvényesíthet, nem válik senkire becsesbé az által, hogy a népakaratot pár százezer helyett sok millió választó fogja ezentúl képviselni. Maga a szándék, amit az osztrák kormányelnök jelez, hogy a szomszéd császári állam a parlamentet etnográfiai alapokra kívánja helyezni, ránk azt a benyomást teszi, hogy az udvar a mai válság megoldását nem keresi többé dualisztikus alapokon. Nyilvánvalóan föderatív Ausztriát akarnak odaát, hogy annak visszahatása föderalizálja mielőbb Magyarországot is. De mert az ily föderalizmus a válságot nemhogy elintézné, inkább az ellentétek kiszélesítése s az ütköző pontok szaporítása által sulyosbitni fogja, politikai célnak azt az udvar alig választhatta. Amire az aula ma e demagóg irányzattal törekszik, nem lehet egyéb, mint szabadjára ereszteni minden ütköző elemet, általánossá tenni a bomlást és zűrzavart, egymással fojtogattatni az ellentett törekvéseket, hogy aztán annál nagyobb aratása legyen a népek fölött a reakciónak szényuralomnak. Ezt jelenti a demagógia bombája, amitKristóffy öntött s ime Gautsch sütött el. kelt német vámszövetségi törvény (Bundesgesetzblatt 917. lap) 9. §-a szerint a most érvényes tarifa tételei alá csak azok az áruk tartoznak, melyeket 2006. évi február 28-ikáig (bezárólag) az illetékes vámhivataloknál elvámolásra, 11. sz. kisdinokmáminyal való elintézésre vagy magánhitelraktárban való elhelyezésre bejelentettek és elvámolás végett előállítottak. Ebből az is következik, hogy olyan áruk, melyek 1906. évi március 1-jének kezdetén nyilvános tárházakban, átviteli magántárházakban vannak, akár rajta van a hivatalos ólomzár, akár nincs, vagy ha folyó számlák állagaiban vannak, az új tarifa tételeit fizetik. ■fii Budapest, november 30. Az uj német vámtarifa. Az 1904. december 25-iki uj német vámtarifa, az 1905. február 27-iki császári rendelet értelmében 1906. március 1-én lép hatályba. Erre vonatkozólag a porosz Staalsanzeiger tájékoztató közleményt tesz közzé. A vámhatóságokhoz intézett beadványok és a sajtó fejtegetései szerint az a felfogás van elterjedve, hogy a most érvényes vámtarifát fogják még alkalmazni mindazokra az árukra, melyek 1906. február 28-án estig átjöttek a német vámhatáron. Ezennel kifejezetten utalunk arra, hogy ez a felfogás nem egészen helyes. Az 1869. július 1-én A megtorlás. Budapest, nov. 30. A vármegyeházán pénteken történt eseményeknek, mint ismeretes, a tárgyalási teremben lesz a folytatása. Méltó s különben előre látott epilógus ahhoz a kormányzati rendszerhez, mely «a politikai etnika-nélküliség» jegyében lett inaugurálva. Eddig ugyan nincs szó róla, hogy a kir. ügyészség, mely valami sajátos jogi ösztönnel keres izgatást, büntettek feldicsérését (! !) és hasonló deliktumokat ártatlan diák-dikciókban, a pénteken elkövetett brutális büntettsorozattal szemben milyen lépésekre szánja el magát, a teendő feljelentés következtében azonban a felelősségre vonás alkalmasint nem fog elmaradni. Az esetnek büntetőjogi megítélésére a büntető törvénykönyv két szakasza látszik alkalmasnak. Az egyik a 163. §, mely a hatóság elleni erőszakról szól, a másik a 472. szakasz, mely a hivatali hatalommal való visszaélés bűntettét tárgyalja. A hatóság elleni erőszak bűncselekménye azon az alapon jöhet szóba, mert gróf Laszberg a legszigorúbb közigazgatásjogi értelmezés szerint magánegyénnek tekintendő, aki tehát «hivatali hatalommal» nem élhet vissza, mert hivatali hatalma neki tényleg nincs. Azok az egymásból folyó következések, melyeket részint a strikt jog, részint a teljesen kijegecesedett hivatalnoki szokási szabályok e tekintetben felállítanak, tiszták és világosak. Első vonalban áll az, hogy a kinevezés csupán virtuális jogosultságot ad a kinevezettnek, a hivatali állás tartalmát képező jogok és kötelességek ténylegességébe a törvény világos előírása szerint csak a megkívánt eskü letétele helyez bele. Egy kinevezett, de fel nem esküdött hivatalnokot aligha lehetne hivatali kötelességek nem teljesítése miatt felelősségre vonni.És ami áll a kötelességekről, az áll a jogkörről is, amit az ellenkező nézet «hivatali hatalommal» azonosítani szokott. Azt a körülményt, hogy gróf Laszberg már tett egy főispáni esküt s különösen azt a következtetést, melyet ehhez hozzá fűznek, hogy tudniillik ennek az eskünek az alapján bármely törvényhatóságban szabadon lehet gyakorolni a főispáni hatalmat, — a törvényes felfogásnak teljes mértékben ignorálnia kell. A főispánok nem képeznek olyan kompakt hivatalnoki szervezetet, mint más állami hivatalnokok. A főispáni hatalom bizonyos karakterizáló összeforottságban van a törvényhatósággal, melynek területére kiterjed. Elég utalni arra, hogy a főispán a törvényhatóságok szabályrendeleti jogának respektálására is fogadalmat tesz, aminek jóformán minden törvényhatóságban más és más visszahatása van a főispáni jogkörre. Akár van precedens rá, akár nincs, hogy a főispán más törvényhatóságban eskütétel nélkül funkcionált, a hivatalnoki szaszabályok rendelkezése szerint a helyettesítés