Hegymászó, 1979. 1-2. szám
1979 / 1. szám
VIII. 1. Ezen a napon pihenni kellett. Berzi Laci nagyon rosszul érezte magát. Hányt, fájt a feje és teljesen legyengült. Láttam, hogy István is támolyog. Estére ő jobban lett, de Laci nem sokat javult. Vissza kell mennie 5000m-re, pihenni. VIII.2. István és Laci elindult visszafelé. Nehéz leereszkedés várt rájuk. Kari és én elindultunk, hogy legyűrjük a 12 km hosszú finn-platót. Az út nem volt veszélytelen. A hóemzőt hasadékok szabdalták át, melyek néha rejtve maradtak, titkos csapdaként szolgálva a hegymászónak. 5 órás kemény gyaloglás után fájó fejjel érkeztünk meg a plató végére. Itt lesz a III.sz. tábor. Fölöttünk már a csúcs-felszökés látszik. Kari sátorhelyet csinált, én elhoztam a helikopterről ledobott depónk felét. Ettől teljesen kimerültem. Éjszaka annyira fájt a fejem, hogy gyógyszert kellett bevenni. VIII. 3. Erőltettük a mozgást és vártuk a hatást. Délutánra jobban lettünk, bár a fejfájás nem múlt el. Másnap csúcstámadásra akartunk indulni. "Felmennénk a Nagy-Barrier tetejére (6950 m), és onnan harmadnap megmásznánk a csúcsot." 6000 m-en minden nap kondíció veszteséget jelent. VIII.4. Reggel fejfájásra ébredtünk. Ennek ellenére elindultunk bízva abban, hogy az intenzív mozgás megszünteti. Délután 4 órára értünk fel. A fejfájásunk teljesen elmúlt. Itt kellemetlen meglepetés ért minket. Csak 6500 m-ig jutottunk. Az ennivaló, mivel az út hosszabbra nyúlt volna a tervezettnél nem lett volna elég. Fájó szívvel, de vissza kellett fordulnunk. vin.5. Ismét 6000 m-en vagyunk. Kicsit el voltunk keseredve. Kari úgy érezte, hogy nem fog tudni már visszajönni, mert a térde rettenetesen elkezdett fájni. Rossz kedvünket a többiek megérkezése mulasztotta el. Híreket hoztak, és jókedvet, önbizalmat öntöttek belénk. Ákos és Lajos a Korzsenyevszkájára ment (7105 m), mert az orvos inkább azt ajánlotta nekik. Csodálatos lenne, ha feljutnának! Két magyar 7000-en! VIII.6. Kari nem bírta folytatni az utat, s András is rosszul érezte magát, nem jött, így csak négyen mentünk fel 6500 m-re a IV. sz. táborba. Úgy éreztük, hogy a sikert innen már senki s semmi nem veheti el tőlünk. VIII.7. Cél az V.sz. tábor (6950 m). Ilyen magasságban minden 5-10 lépés után meg kellett állni. Egy orosz páros beért minket. Mitől ilyen gyorsak? Ellestem a technikát. Egy lépés után 4-5 gyors lélegzet. Nem is maradtam el tőlük. Fent vagyunk. Közérzetem jó, pulzusom 10 mp-re 18. Előttünk már a csúcs. Majd holnap talán... VIII.8. Reggel 9 óra, indulás. A tegnapi orosz párossal megyünk együtt. Itt minden lépés után meg kell állni. Most már nem múlhat rajtunk a csúcs megmászása. 11 napja vagyunk a hegyen. Feleségemre gondoltam. Neki is nehéz lehet otthon, aztán klubtársakra, akiknek segítségével ide kijuthattam. VIII. 10. Visszaérkeztünk az alaptáborba. Finom eperkompóttal vártak minket. Elvették a hátizsákjainkat. Az út lényegében 13 napig tartott. 4 magyar jutott fel a csúcsra. Kónya Lajos megmászta a Kozsenyevszkáját. Ákos visszafordult 5700 m-ről. Lajos egyedül ment tovább, s csak másnap este érte el a csehszlovákokat. Végülis 5 magyar hegymászó volt 7000-en felül. Kommunizmus csúcs (7495 m): Korzsenyevszkaja csúcs (7105 m): Pogácsás György (FTSK Kónya Lajos (VMSK) Szabó István (FTSK) Berzi László (FTSK) Szabadka Péter (OSC) 2