Hegymászó, 1981-1982

EMLÉKEZÜNK JEGYZŐKÖNYV Berán János és Kókai Balázs /Bp.Vörös Meteor Téry csoport­ tragikus balesetéről Történt: 1979.dec. 29-én vagy 36-án a Magas-Tátrában. A két hegymászó 25-én érkezett a Fehérvíz-völgyében lévő Zöldtavi me­nedékházhoz. 26-án beszálltak az Usata vera direkt útjába, de a rossz körülmények miatt visszaereszkedtek. A házban lév­­ túrakönyv bejegy­zése szerint 27-én szálltak be a Pavukova veza szuperdirekt útba. 28- án megérkezett a házhoz Annus Zoltán /szintén a Téry-csoport tag­ja/, aki azért utazott oda, mert Kókai Balázzsal a le­jövetel után más utat terveztek megmászni. Már aznap, 28-án felment a fal alá és a fiúk lekiabáltak, hogy minden rendben, szeretnék 29-én befejezni az utat. 27-28-án is ragyogó jó idő volt. 29-én szintén jó az idő, Annus figyelte a mászókat a ház­ból, láthatóan semmi probléma nem volt. Utoljára 29-én du­­k órakor beszélt velük, ekkor lekiáltották, hogy ha szükséges, az éjszakát a falban töltik, de lehetséges, hogy még az este folyamán kiérnek az út­ból. Ez utóbbi lehetőséget alátámasztotta az a tény is, hogy ekkor Kó­kai a fal kulcshelyzetét jelentő tető fölött standolt, s innen még 2 kötélhossz az út vége. Az egyik kötélhossz egy klasszikus, de inkább Al-es, a másik IV-II-es nehézségű sziklarész.­k óra után Annus nem fi­gyelt tovább, este várták őket, kinéztek, de lámpákat nem láttak, gon­dolták, hogy talán már bivakodnak. 30- án délelőtt Annus, valamint pozsonyi és nyitrai csehszlovák mászók kimentek, kiabáltak, de semmiféle választ nem kaptak. Később felmentek a beszálló katlanhoz, de ismét eredménytelenül tértek vissza. 29- ről 36-ára kb. 36 cm friss porbó esett, de 36-án még szép volt az idő. 36-án du. 2 órakor ,- mivel addig mindenképpen le kellett volna érkezniük - Annus értesítette a Horská Sluzbát /továbbiakban H.S./. Az ügyeletes Géza Haak volt, akinek Annus részletesen elmondta a történ­teket. A mentők, mivel konkrét balesetről teljes bizonyossággal nem tudtak, úgy döntöttek, hogy másnap délelőtt felmennek a menedékházhoz. A H.S. ebben a szituációban azonnali mentőakciót nem szervezett. 31-én a mentők megkezdték a keresést, látcsővel figyelték a falat, Géza Haak és Michal Orolin pedig a Német­ létrán egészen a Pavukova ve­­záig ment. Odáig semmi nyomot nem találtak arra vonatkozóan, hogy ott esetleg jártak volna. Egyedüli nyom a Pavukova veza direktjéből vezetett és az Usata veza felé mutatott, de szerintük ezek régi nyomok voltak. 31- én tehát még semmit sem tudtak megáll­ítani a mászók hollétéről. Az­nap estére elromlott az idő, ami a keresést gyakorlatilag lehetetlenné tette. Január 1-én Annus hazautazott, a mentők pedig lejöttek a menedék­­házból. A hegyimentők e magatartása érthető, hiszen konkrétan senki sem tudta, hol vannak, tehát az akkori hóviszonyok között a kutatás további emberéletek veszélyeztet­ésével járt volna. Az új hó miatt nem tudtak felmenni a Medena kotlinába sem,hiszen a Német-létráról a Rézpadok felé is le lehet jönni, bár ez nem a szokásos útvonal. Január 2-án a Téry csoport itthon lévő mászói megbeszélést tartot­tak és úgy döntöttek, hogy öten /Beránné Horváth Anna, Szőcs István, Pátkai Béla, Lakatos János, Szabó Attila/ másnap, 3-án kiutaznak a helyszínre. 3-án du. Ctátrafüreden Géza Haak-kal beszéltek, aki elmondta, hogy a mentők 1-e óta az erős szél és a rossz időjárás miatt nem tudták foly­tatni a kérését.

Next