Helikon, 1999 (10. évfolyam, 279-302. szám)

1999-01-10 / 1. szám (279.)

ADRIAN MARINO Gaudeamus Régi emlékek és régi munkatársi viszony fűz a Kriterion Kiadóhoz. A szó valódi értelmében vett kortársi együttműködés, amelytől teljességgel idegen bármiféle „diszkrimináció". Megemlíteném, hogy 1974-ben előszót írtam Méliusz József Város a ködben című regényének román fordításához. 1979-ben két kolozsvári író, Kántor Lajos és Dávid Gyula fordításában jelent meg a Bevezetés az irodalomkritikába című munkám Majd 1993-ban Köllő Károly könyvéhez (Confluence literare. Studii de literatura comparata románomaghiara) írtam bevezetőt .A cím és az alcím szerintem jelkép értékű, mert az összehasonlító irodalom híd az irodalmak között. A kölcsönös megértést, a közeledést segíti, túllép a beszűkítő elszigetelődésen. Következésképpen az irodalomtudomány ezen ága bizonyítja, hogy egyetlen irodalomhoz, a nagy betűvel írotthoz tartozik a világ minden irodalmának minden nagy műve. Ez az, amit világirodalomnak szokás nevezni. A Kriterion Könyvkiadó és a Gaudeamus könyvesbolt tevékenységét éppen ilyen irányba látom felívelni. Természetesen — és elsősorban — a Romániában megjelenő magyar írásműveket fogja forgalmazni, de a magyarországiakat is. Az irodalomnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy nem „eltörli", hanem átlépi a mesterséges határokat és akadályokat, elhalad fölöttük. Az irodalom egyesít, nem elválaszt. Az a műszer, amelyik a kultúrákat a világirodalom közös, nagy értékeinek mércéje szerint közelíti és együttműködésre sarkallja. Alávetően fontos, hogy a XX. század végén a nemzeti és egyetemes közötti egyensúlyt és az eredményre vezető szintetizáló képletet megtaláljuk A magyar irodalom a jellegzetesen magyar kultúra része. A jellegzetességet kétségkívül védeni, művelni és fejleszteni kell. De az együttműködés és egyetemesség, a minden irodalom felé való nyitás szellemében. És a történelmi körülmények folytán a román irodalomi kapcsolatoktól és barátságoktól, főleg az erdélyiektől nem lehet eltekinteni —, egyébként ettől soha nem is tekintettek el. Emlékezzünk Octavian Goga, Ady és mások példájára. A Kriterion Kiadó eleve multikulturális intézmény volt, ma is az, és a jövőben is az lesz. De ne felejtsük, hogy Kolozsváron volt, illetve van még két multikulturális kiadó, a Dacia (magyar és német nyelvű könyveket ad ki, jelenlegi igazgatója Radu Marc?), és nemrég kezdte működését az EFES (Editura Fundatiei pentru Studii Europene — Európai Tanulmányok Alapítvány Kiadója, vezető Ovidiu Pecican), angol és magyar nyelvű szakkiadványokat jelentet meg, magyar szerzők munkáit is. Alkalmam volt ismertetni néhány kiadványukat. A Gaudeamus könyvesboltnak tehát szilárd az alapja, lehetőségei kitűnőek, kulturális küzdőkedve töretlen, s mindez csak öregbíti hírnevét, megnyeri a vérbeli értelmiségi rokonszenvét — tartozzék bármelyik nemzetiséghez. A vérbeli értelmiségi nem lehet sovén, akármelyik etnikumhoz tartozzék is. Az új, Gaudeamus könyvesboltnak azt kívánom, hogy legyen a kolozsvári magyar kultúra gyújtópontja, amelyben tág horizontok kiválasztott értékei találkoznak. Az irodalomtörténet meggyőzően bizonyítja: csakis a valódi, eredeti, erős egyéniséget sugárzó művek maradnak fenn — függetlenül attól, hogy milyen nyelven íródtak. Az európai és középeurópai szellemben működő Kriterion Kiadó és a Gaudeamus könyvesbolt — efelől semmi kétségem — ezt fogja bizonyítani. Elsőrendű feladata az lesz, hogy a magyar, de az Erdélyben születő minden más irodámat támogassa és terjeszsze. Kívánom, hogy sikerrel játssza történelmi szerepét, gazdagítva a román-magyar kulturális kapcsolatokat is. A Kriterion könyvesbolt megnyitóján, Kolozsváron 1998. december 3-án elhangzott szövegek HORVÁTH ANDOR Mert övék a könyveknek országa Ha a Kriterion Kiadó egész történetére ráillő jelképes példát keresek, címek százai között az első helyen az Erdélyi Szótörténeti Tár jelenik meg előttem. Olyan, amilyen a kiadó volt és maradt: lehetetlen, nagyszerű, szeretettől övezett vállalkozás. Egy vérbeli tudós életműve, de nem egyetlen életre, hanem szinte generációkra szabott munkah álom és fegyelmezett tudomány, amely dicsőséget hozott első szerzőjére éppúgy, mint a terv kivitelezőire és gondos folytatóira. Az anyanyelv emlékműve: költészet, próza és tudomány egyszerre, mindenekelőtt pedig szavaink kultusza és kultúrája. Mint századok óta épülő otthon, amely védelmez bennünket, de maga is gondozásra szorul, s amely nem elválaszt másoktól, hanem összeköt velük. Az intézményeket emberek teremtik, de azután az intézmények maguk is embert teremtenek. Akik a Kriteriont létrehozták, és akik viharos, torokszorongató időkben is életben tartották, nem egyszerűen könyveket segítettek világra jönni, hanem — bocsánatos túlzással mondom — új emberiséget képzeltek maguk köré, ide, Erdélybe és a tágas Kárpát-medencébe. A magyar nyelv mellett románul, németül, szerbül, törökül, ukránul, jiddis nyelven megszólaló versek, történetek, értekezések világát, a soknyelvűségben összetartozó kultúra, az egymás értékeire érzékeny nemzeti irodalmak művelt közönségének világát. Programjában a kisebbségi ethosz szövetkezett az univerzalizmus filozófiájával, hiszen közvetítést vállalt, a szellemi kíváncsiság kölcsönösségét hirdette és igényelte, de azzal a meggyőződéssel, hogy a gondolat és a szép szó egyetemességében minden alkotót, minden nyelvet, minden kultúrát egyenlő jogok illetnek meg. Volt ebben a programban a korral szembeni tiltakozó ellenállás, és volt szelíd utópia is: mindkettő a kultúra értékeit kínálta támaszul a létében és hagyományaiban előbb csak mellőzött, majd egyre inkább vitatott, szorongatott közösségnek. Változtak az idők, fordult a történelem kereke, de a Kriterion maradt, és reményeink szerint fenn is marad még sokáig. Ha a korábbi évtizedekben több intézményünkhöz hasonlóan a küzdelmes túlélés szolgálatában állott, jövőjére nézve az lehet talán a legszebb kívánságunk, hogy váljék mindannyiunk számára a szabadságát visszanyert szellemi élet eleven, sikeres, elismert műhelyévé. Ám hogyha 1990 előtt a megtartó erő a Kiadó felől sugárzott a közösség irányába, a szerepek mára alighanem felcserélődtek, és ezután a közösségnek kell megtartó erejével éltetnie a Kiadót. A szerzők és a munkatársak azon szűkebb körének, amely a születendő művekkel teszi ország-világ előtt nyilvánvalóvá, hogy nemcsak fogyasztói vagyunk az irodalomnak, hanem ott a helyünk a szellemi művek teremtésének magyar és európai térképén. Annak a tágabb értelmiségi körnek, amely közvetlen címzettje e műveknek, s amely a maga pártoló, igazoló érdeklődésével nem pusztán vásárló közönsége a kiadónak, hanem letéteményese az anyanyelvi kultúra megőrzésének. Ahogyan van költői elhivatottság, ugyanúgy van olvasói elhivatottság is, s a jelek szerint olyan korban élünk, amikor ez a második válsággal küzd. Visszatalálni a könyvhöz, és visszavezetni hozzá a holnapi olasókat—ez a következő nemzedékek egyik legértelmesebb feladata. Története kezdetén a Kriterion olyan sikerrel lepte meg a világot, amelyre mindmáig büszke lehet. Az Anyám könnyű álmot ígér Sütő Andrása ezzel a könyvével először vált százezrek írójává, a tudatokat ébresztő szellemi élménnyé. A sokszáz későbbi könyvben ott van az álom egy-egy újabb lapja — a saját életünkből sarjadt művészet. Ennek az álomnak lesz ezután otthona ez a könyvesbolt. Kívánom, hogy hosszú életű legyen és nyereséges a szó kereskedelmi értelmében éppúgy, mint ama másikban, amely nem a könyvelésre tartozik, hanem egy annál magasabb számvetésre. S ha már névadói a Gaudeamus szót választották, az ismert sort parafrazálva kívánom. Éljenek a szerzők, a szerkesztők és az olvasók, mert övék a könyveknek országa! 3 HELIKON