Helikon, 2017 (28. évfolyam, 711-734. szám)

2017-01-10 / 1. szám (711.)

„nem omlunk néma, dermedt pusztaságba” HELIKON ^ IRODALMI FOLYÓIRAT .MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON .XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 1. (711.) SZÁM - JANUÁR 10 .ÁRA 3 lej / 270 ft Kariatida Lapszámunk 1., 4-8., 15-16. oldalait Gergely Zoltán a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában megnyílt Trimateria című tárlatának anyagával illusztráltuk. LÁSZLÓ NOÉMI Mném oszüné Emlékezet, fosztó selyemfonál, egy mozdulat, és szerteszálazódol, mintát veszel sokév eló'tti jóról, de fájdalom magára nem talál fényjárta, síkos rostjaid között. Emlékezet, végképp javíthatatlan, derékig gázolsz nyárban, málnahabban, szikrákon hízott, jégropogó télben, gazdag havak porcukros fellegében. Hát hol a súlyos, tárnamélyi köd, hol a moha, a rozsda, a penész? Hiába süllyedsz, csak felszínen élsz, csak tükrözöl, csak folyton tükröződön Égboltra társz szemgödröt, éjkaput, eltervezed, hogy rajtuk majd kijut sok névtelen rém ragacsos sötétje, csillagsugár szűrődik majd helyére, és ott, ahol a kő, a fagy, a por születés óta nő, szorong, bomol, majd szirmot bont a lég fehér virága, nem omlunk néma, dermedt pusztaságba, nem tátogunk kiégett, rusnya földről. Emlékezet, megrögzött álmodó, rés, villanás, parázs és csonka szó, homályos tér, megrongált szerkezet, életbe öltözött halál, emlékezet, a beakadt utolsó alkalom! Te sajgó ragyogás, sápadt, fonák mosoly, rettenetes, ahogy aranyozol, ahogyan araszolsz, az idő ellenében, a haj fehér, te ott állsz feketében: hangszereit dajkáló zenekar, a gyerekkor gyöngycafrangjaival, a vér szerelmes, öntelt áramával, emlékezet, te rögtönzött madárdal lábszárcsontokból tákolt ágakon! Egy mozdulat, bámulsz gyanútlanul, a nap lehull, a hold odébbgurul, vizsgálgatod az idő köntösét: miért sötét, miért ilyen sötét? Mi ez a dallam? Milyen monoton! Behömpölyög a forró fájdalom. „Az irodalomban végképp nem érdekelnek az Erdély-ideológiák” BESZÉLGETÉS ANTAL BALÁZZSAL /2 Tar Károly: A RENDES RUHÁJÚ EMBEREK MESÉJE /7 Rauni Magga Lukkari: ÖRÖKSÉGANYA /15 PAVILON 420 ■ Varga Borbála versei André Ferenc: Jól bírja

Next

/
Thumbnails
Contents