Helikon, 2018 (29. évfolyam, 735-758. szám)

2018-01-10 / 1. szám (735.)

„A mese mi vagyunk” IRODALMI FOLYÓIRAT _ MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON _ XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 1. (735.) SZÁM - JANUÁR 10 , ÁRA 3 lej / 300 ft Izsák Előd: Reißen Lapszámunk 1., 4., 5., 7-11., 13., 16. és 18. oldalait a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér MAYBE 4: Újragondolás című tárlatának anyagával illusztráltuk. „Érdeklődni érdekesebb, mint ítélkezni” INTERJÚ NÁDASDY ÁDÁMMAL /2 HORVÁTH BENJI Ima „...azt is megfigyeltem, hogy egyetlen dol­got hányszor is kell megértenem a legkülönbö­zőbb élethelyzetekben. Sokszor. Számtalanszor. Egyetlenegyszer.” NP Amikor ezt írom, tudom, hogy januárban is sokat fogok gondolni a halálra. Ahogy az egész­ségre, a munkára, a kávéra... Ugyanolyan vég­telennek és reménytelennek fog tűnni az a pil­lanat egyes reggeleken, amikor elfordítom magamban azt a kormányt, és nekifogok a dol­gaimnak, olykor mintha erőszakot téve maga­mon (ritkábban: könnyen, biztosan, önelégül­ten, hálásan). Januárban is lesznek reggelek, amikor nem leszek képes rá, és akkor ideges­ség és kapkodás, belenyugvás és hasznosí­tás, befektetés más reggelek végtelen pillana­taiba. És ugyanúgy igyekszem majd naponta meggyőzni a tudatom (hideg éjszakában va­cogó JA világít bennem: Légy fegyelmezett!) a mértékletességről. És jönnek majd sikeres na­pok, minden nyugodtan, szépen, gördülni fog, és más napokon kelleni fog az összes kátrány, hogy érezzem, hogy köpjek, mert az olyan nap, hogy sosincs vége, és nem bírom ki nélküle. Ké­rem majd a bocsánatot. Ugyanúgy, vagy még­sem. Megfordul minden - nem, úgy marad - súgja Málik Roland a sűrű semmijéből. Amikor ezt írom, hó borítja Nagyszeben ház­tetőit. És Halász Péter jut eszembe: amikor ol­vastam, pontosan értettem, mit érzett. Vol­tam így néhány könyvvel, és — bár meglehet, Szeben hófödte tetőivel is szépít az emléke­zet - mindig bevált. Éreztem, hogy egy könyv­nek köze van hozzám, és évekig halasztottam az elolvasását. Talán mert kicsit félek a megle­petésektől. Vagy csak szeretem késleltetni az élvezetet — vagy pontosan azért szeretem kés­leltetni az élvezetet, hogy kontroliban legyek, és ne érjen váratlanul semmi - kitudjamár, mi­lyen illúzióm ad bele többet szokásaimba. Ti­niként, mielőtt a Hajnali háztetőket olvastam, volt két ilyen Halász Péter-pillanatom. Egyszer ráhangoltunk mindenkit a házibuliban, hogy másszunk ki a szomszéd ház tetejére, megnéz­ni a napfelkeltét. Másnaposán aztán elég félel­metes volt, amikor ki kellett cserélni az eltört cserepeket. Egy másik nagyon részeg hajnal­ban egy barátom kilencedik emeleti szobájából másztam át a konyhájába a tető peremén, csak mert szét akartam nézni, és, persze, szerepelni. Józanul elég tériszonyos vagyok. De már nem tennék ilyet. Máshogy próbálom levezetni önbi­zalomhiányomat. Kamaszként senkinek nincs sok önbizalma — általában később sem. A bizo­nyítási kényszer veszélyes dolog, sokszor sok­kal mélyebben van, mint a tinifrusztrációk. Sokáig kellett tanulnom, és tanulom ma is. De tudom azt is, hogy a hajnali háztetők lát­ványához nem elég egy fénykép. Hogy nyüzsgő kultúrákat fednek el azok a tetők, hallgatásuk mindentudó, mielőtt felébred a város, és őrzői eltűnnek a szmogban. Egy lecsúszott dzsentri számára ez a megdicsőülést jelenti. Mintha be- avatódna. A világ még nincs kész — megint le­het belőle bárki. Amikor ezt írom, tudom, hogy januárban is sokat fogok gondolni az újjászületésre. Jön egy év, jönnek félelmek és kudarcok. Jönnek a végtelen és reménytelen pillanatok. És jönnek meglepetések és hajnali háztetők és találkozá­sok. Halott költők világítása a legsötétebb éj­szakákban és hevergetés a parton. És forgat­juk a kormányt, ahogy bírjuk. Uram, add, hogy majd mindannyian meg- ússzuk. Vigyázzanak föld, víz, tűz, lég részecs­kéi, és a poézis örök hullámzása. % Nora Nadjarian RÖVIDPRÓZÁI Bartha Réka: SZÜRREÁLIS HALÁLTÁNC KIRÁLLYAL, BOLONDDAL PAVILON 420 ■ György Alida prózája Toroczkay András versei

Next

/
Thumbnails
Contents