Helikon, 2019 (30. évfolyam, 759-782. szám)
2019-01-10 / 1. szám (759.)
„Az otthonból mindig hazavágyok” Interjú Kovács Attila Zoltán irodalomtörténésszel Nemrég volt az Erdélyi Helikon íróinak 8. Jubileumi Ünnepsége, ahol báró Kemény Jánosné Augusta Paton önéletrajzát is bemutatták. A Szépmíves Könyvek Kiadó vezetőjeként, a könyv kiadójaként mit jelent számodra ez a mű? - Fontos, hiánypótló, érzelmileg is kihagyhatatlan volt számomra, hiszen az egyik legfontosabb téma más aspektusoi megvilágítása, az Erdélyi Helikon hétköznapjainak bemutatása, az indulás és a kezdet nehézségei, egyáltalán az ötlet, mind olyan adalék, amely nem feltétlenül tudott vagy ismert történet. Persze, ez csak egyik oldala a tematikának, a másik, a görög szál vagy az európai lét időszaka hasonlóan izgalmas, egyben hihetetlen is: egy nem erdélyi hölgy választott hazájának tekinti Erdélyt, egyszersmind a kommunizmus idején sem hagyta el, olyannyira megszerette, ahogy írja: „itt mindig történik valami”. Mint könyv, illeszkedik mindahhoz, amit a Szépmíves képvisel és vall, nem is volt kérdés, hogy mi adjuk ki. Sok tevékenységgel kapcsolódik össze a neved, így az Erdélyi Szalon Kiadó Kft. ügyvezetője, a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének (KITÁSZ) elnöke és a Nemzeti Könyvtár szakmai tanácsadója vagy, de a kiadói munkák mellett kutatsz és fordítasz is. Ezek közül melyik a legfontosabb számodra? - A hangsúly a kutatásé, a többi csak keret és forma és lehetőség. Nem csak azokkal a szerzőkkel, életművekkel foglalkozom, amelyek megjelennek, számos projekt fut párhuzamosan vagy háttérmunkában, úgymint világháborús katonai naplók, kitelepítés-történetek, ügynökkérdés sok fronton. Saját kiadóm évekkel ezelőtt megjelentette nagynéném családtörténetét (vagyis nagyapámékét) a Duna-deltába kitelepítésről, adtam ki székely mesegyűjtést, de a legtöbb kiadvány azokhoz a kiadókhoz köthető, ahol dolgoztam vagy dolgozom. A KITÁSZ alapítványi kultúrmunkát jelent, irodalmiművelődéstörténeti konferenciákat, találkozókat szervezünk a Kárpát-régióban, a Nemzeti Könyvtár pedig anno felkért a bizottságba tématervezés kapcsán, fordítani utóbbi időben pedig csak olyasmit fordítok, ami a kutatással merül fel (Andrássy-levelek, például). Anno Wass Albert angolul írt műveit fordítottam többek között, ami nem volt egyszerű munka, mert rettentő rossz angolsággal íródtak. Igazából az érdekel, amit valamilyen okból vagy nem adtak ki, vagy cenzúráztak, vagy ismert, de kiadatlan munka, vagy ismert alkotó ismeretlen műve: a 20. század kultúrtörténete elég sok izmust ölel fel, kellően kaotikus politikai évtizedekről van szó, melyeknek kulturális vetületei mindig „csontvázakhoz” vezetnek, és sorra dőlnek ki a szekrényekből, ha valaki feszegetni kezdi a zárakat. Hol helyezkedik el pályaképedben a Szépmíves Könyvek Kiadó? - Az eddigi legjobb történet kiadói fronton, azt hiszem, hiszen azért jött létre, hogy a művelődéstörténet fehér foltjait kiszínezze. Elképesztően pozitív visszhangja van, noha egy kis műhelyről van szó, amelyik két év alatt mintegy félszáz címet adott ki. És nem mellékesen fél év alatt három díjat nyert! Nem életművekben gondolkodom, hanem az életművekből kimaradt dolgokban, illetve azok hátterében. Persze ez is kutatásalapú, hiszen meg kell találni mindazt, amit kiadunk, ez igazi Sherlock Holmes-játék, de a nagy mátrixban rengeteg a kapcsolódási pont, ezek között kell és lehet kirakni az apró mozaikkockákból a teljes vagy vélt legteljesebb mozaikot. Ilyen értelemben (is) abszolút egyedi kezdeményezés és történet a Szépmíves. Kötődésedet Erdélyhez egész munkásságod tükrözi, de a következő szavak beszédesebbek az adatoknál: „[...] mert a múlt nem csak az áprilisi évfordulókon van a fejemben. Állandóan. És nem igaz, hogy a múlt elevenen felfal. Iszonyat erőt és magabiztosságot ad.” Vajon mit adott Neked a kolozsvári múlt, az ott töltött fiatal évek, mennyire volt meghatározó a korszak emblematikus figuráinak jelenléte az életedben? Ez valamelyik blogbejegyzésemből van, ugye? Igen, ez jó kérdés, már csak a családi szóhasználatból kiindulva is: ma is „hazamegyek” Kolozsvárra, Magyarország meg az „otthon”. Ez valami örök kettősség, talán nem is oldható fel igazából, mert az otthonból mindig hazavágyok, aztán fordítva, hosszabb elidőzések után az otthonra vágyom megint, hogy aztán alig várjam, mikor megyek haza újra. 17 éves koromban jöttünk el Kolozsvárról, negyedévente hazamegyünk most is, hol munka miatt, hol csak úgy, de ez jól mutatja, hogy talán lelkileg soha nem is jöttem el onnan. Nem véletlen, hogy a munka is Erdélyhez köt, az akadémián Bánffyval foglalkozom elsősorban, keresem a Telekiek, Károlyiak, Bethlenek kiadatlan írásos hagyományát... A kolozsvári évek nagy kalandot jelentettek (gyerekszemmel más volt nyilván, mint anyáéknak, akik a menekülést fontolgatták már 1986-ban), hiszen a filharmónia, az opera, a színház, a lapszerkesztőségek afféle nagy társaságként működtek akkoriban, együtt nőttünk fel, együtt nyaraltunk sok hírességgel (Tarnicán), rengeteg családi anekdota őrzi a sztorikat Csiki Laciról, Mózes Attiláról, Tőkés Istvánról, Panek Katiról, Sata Árpádról... Apa a filharmónia legendás üstdobosa volt, lemezei tucatjait őrzöm, mostanság például a „legfontosabb” dolgom újra lemezjátszót vásárolni, hogy újrahallgassam az egykor rongyosra hallgatott lemezeket, hiszen azok közt nőttünk fel húgommal, ma is kívülről ismerünk komplett nyitányokat, zeneműveket (mindig szólt otthon, mert jót tett a lehallgatásoknak...). Apa évtizedeken keresztül csempészte be a könyveket anyu KOVÁCS ATTILA ZOLTÁN 1972-ben született Kolozsváron. Irodalomtörténész, szerkesztő, fordító, a Szépmíves Könyvek Kiadó vezetője. 1989 óta él Magyarországon, középiskoláit Kolozsváron, Budapesten és Cegléden végezte. 1992-ben érettségizett, 1996-97-ig a JATE hallgatója volt, ezt követően irodalmi ösztöndíjas a Magyar Tudományos Akadémián. 2000-től a Szegedi Tudományegyetem PhD-je, kutatási témája az Erdélyi Irodalmi Társaság története (1888—1937). 1999-től szerkesztő, főszerkesztő, irodalmi vezető több kiadónál, fő profilja az írói hagyatékok felkutatása, közreadása. 2005-től a Wass-életmű egyik gondozója, illetve angolul írt műveinek fordítója, emellett Bánffy Miklós, Daday Loránd, Márai Sándor, Szilvássy Karola, Tamási Áron, Mindszenty József és mások életművének, az erdélyi arisztokrácia írásos emlékezetének kutatója, feltárója. 2 HELIKON