Ajka - Ajkai Szó, 2016 (29. évfolyam, 1-44. szám)

2016-04-22 / 15. szám

29. évfolyam, 15. szám A város 2016. április 22., péntek Az Orchidea Nyugdíjas Klub április 15-én, pénteken dél­után rendezte harmadik bálját a város nyugdíjasai szá­mára. A 2012-ben alakult klub tagjai az idén úgy gondol­ták, hogy Rügyfakasztó tavaszköszöntő néven rendezik meg a táncmulatságot. Bizony néhány növény mostanság rügyezik, így aktuális volt az elnevezés. A Kaszinóban dr. Horváth József alpolgármester üdvö­zölte a megjelenteket. Öröm­mel állapította meg, hogy az ajkai nyugdíjasok összetarto­zása, összefogása példaértékű. Felhívta a figyelmet a nyári programokra, amelyekben számítanak a nyugdíjas klu­bok részvételére. Befejezésül emlékeztetett arra, hogy a napokban le kell adni a pá­lyázatukat az önkormányzati támogatásra a kluboknak, így ne feledkezzenek meg a be­nyújtásról. A bálon a zenét Pék Attila és felesége, valamint Rosta Albert szolgáltatta. A Magyar­­polányi Alapfokú Művészeti Intézmény táncosait hívták meg a megnyitót változato­sabbá, színesebbé tenni, akik most bontogatják szárnyaikat. Tahin Ildikó néptáncoktató irányításával a két csoport Galgamenti karikázót, Somo­gyi táncot és egy Szösszenetet adott elő nagy sikerrel. A táncok között a nyugdí­jasklub tagjai kis betétszámo­kat adtak elő Völler Károlyné konferálásával. Üveges János­né Osváth Imre Tavaszkö­szöntőjét mondta el. A Mátyás házaspártól humoros beszél­getést hallhattak az anyósról (vagy tán nem is róla?). Stein­­bach László szájharmoniká­zott, majd a végén a klub tag­jai kórust alkotva csasztuská­­kat énekeltek és a nyugdíjasok dala sem maradt ki a sorból. Tartalmas műsort élvezhettek a vendégek. A fiatal klub 25 taggal mű­ködik. Lelkesedésükre jellem­ző, hogy szinte minden városi rendezvényen képviseltetik magukat, legyen az kulturális vagy sportesemény. Legutóbb a megyei kártyaverseny férfi csapatversenyét nyerték meg. Számíthatnak rájuk jótékony­­sági akciókban is. Hétköznap­jaikra a vidámság, a jókedv a jellemző, de az egymásra fi­gyelés, a gondoskodás is fon­tos számukra. Néhány tánc után az izga­tottan várt tombolasorsoláson 150 ajándékcsomagot sorsol­tak ki. A legértékesebb díj a torta, a gyümölcskosár és egy Baranyai Ferenc által felaján­lott festmény volt. A jó hangu­latú bálon késő estig mulattak a résztvevők. Cs.B.É. AJKA Rügyfakasztó tavaszköszöntő Sokan tettek eleget az Orchidea klub meghívásának (Fotó: Györkös) Nagy az érdeklődés Ajkarendek krónikája iránt Heffler László helytörténeti kutató Ajkarendeki Krónika című könyvének bemutatója volt április 14-én, csütörtö­kön a Német Nemzetiségi Művelődési Házban. A könyv megjelenése alkal­mából szervezett ünnepsé­gen közreműködött az Ajka­rendeki Német Nemzetiségi Dalkör, akik harmonika kí­sérettel adták elő magyar és német nyelven a dalaikat. A település szempontjából meg­határozó jelentőségű a könyv, hiszen olyan hiánypótló mű született, amely hűen mutat­ja be Ajkarendek történetét, ezen belül a svábság életét, szokásait, az első írásos emlé­kektől napjainkig. Este hat órára ki lehetett volna tenni a megtelt táblát a kultúrházra, mert olyan sokan eljöttek a könyvbemu­tatóra, hogy kevésnek bizo­nyultak az ülőhelyek. Tölti Já­nos művelődésiház-vezető, az est házigazdája köszöntötte a szép számmal megjelenteket és felkérte Tölti Zoltánt, hogy tartsa meg a nyitóbeszédét. A német nemzetiségi önkor­mányzat elnöke három dolgot emelt ki beszédében. Elsőként a könyv írójáról, Heffler Lász­lóról szólt, kiemelve, hogy büszke arra, hogy vannak olyan emberek, akik letesz­nek valamit az asztalra a jövő generációjának a múltunkról. Majd beszélt a tiszteletről, mert - ahogy fogalmazott - a jelen és a jövő tisztelet nélkül nem működik. Végül meg­említette a rendeki svábokat, az ősöket, akikre mindenki büszke lehet. A nyitóbeszéd után Pákai Péter 7. osztályos tanuló mondott el egy német történetet, majd Rainiss And­rea, az Ajkarendekért Egye­sület elnöke számolt be a 800 éves Ajka programsorozat II. helyezésével elnyert 6 millió forint eddigi felhasználásáról és a tervekről. A vetítés előtt a házigaz­da még egy Radnóti verssel is megajándékozta a közön­séget, amit annyira átéléssel mondott el, hogy nemcsak a saját, de a közönség szemébe is könnyeket csalt. A vetíté­sen bemutatott mű­rendeket a török hódoltságtól kezdve a be- és kitelepítéseken át az 1848-49-es forradalom és szabadságharcon, az I. világ­háborún, valamint az 1944- es német megszálláson és a 45-ös kitelepítés borzalmain keresztül mutatja be napja­inkig. A könyv feldolgozza az egyház és az iskola történetét, a szokásokat, a babonákat, a rendeki elődök mindennap­jaikban megélt történéseket, s annak minden szépségét és gyötrelmét, mindezt képek­kel, évszámokkal és térképpel illusztrálva. A kitelepítés emléke még most is sok idős emberben fájó emlékeket szakított fel, az előadás alatt többeknek könny csillogott a szemében, amihez Meiczingerné Winkel­­man Katalin verse és a Dal­kör éneke is hozzájárult. A vetítés után az író, Heffler László is mondott pár szót a könyvéről. Háláját fejezte ki a rendekieknek az óvodástól az aggastyánig, és mindenki­nek, akik segítségére voltak a könyv megszületésében. El­mondása szerint a könyv egy komoly 50 éves kutatómunka gyümölcse, anyaga gyűjté­sekor elsősorban az időse­ket kérdezte, mert ők olyan részletesen tudták elmondani akár a szappanfőzést is, amit a fellelhető kéziratokban, iro­dalomban nem talált meg. Sajnos, akikkel beszélt, azok közül már csak egy néni és egy bácsi él. De könyvtárak­ban, kéziratokban is kutatott, mert bármilyen fellehető írá­sos dokumentum segítségére volt a munkája során. Kitért a könyv hiányosságaira is. Az ékezethibákon és az elíráso­kon kívül téves évszám is be­csúszott, valamint kimarad­tak a könyvből a Laschober Mária Iskola korábbi nevei is. Ám, mint az író barátja mondta, „a világ sem töké­letes, mégis forog”. Beszéde végén az írónak kérdéseket lehetett feltenni a könyvről, majd aki szeretett volna vá­sárolni, az személyre szóló dedikált példányt kapott. Itt egy kis tolongás alakult ki, de aki nem fért oda az asz­talhoz, az, amíg sorára várt, a Dália nyugdíjasklub jóvol­tából süteményeket, üdítőket és négyféle bort kóstolhatott a büfé­asztalról. A dedikálást követően kö­tetlen baráti beszélgetések során elevenítették fel a régi élményeket, a gyermekkort a résztvevők, miközben a fa­lakon elhelyezett térképeket, képeket csodálták. Aki most nem tudott eljönni a könyv­­bemutatóra és szeretne az Ajkarendeki Krónikából, az hétfőtől az ajkai Nagy Lász­ló Művelődési központban is megvásárolhatja a könyvet. F.P.T. A HÉT EMBERE A zenészként is helytálló gyógypedagógust sokoldalú, színes egyéniségként jellem­zik kollégái, aki nemcsak élet­vidám szemléletével, hanem töretlen lendülettel és moz­gásszeretettel is egyengeti a fiatalok útját. Szélessy Balázs, a Molnár Gábor Óvoda, Álta­lános Iskola, Speciális Szak­iskola, Készségfejlesztő Spe­ciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszerta­ni Intézmény tanára 2004 óta. A közkedvelt pedagógus már el sem tudná képzelni az éle­tét kultúra és az emberekkel való foglalkozás nélkül, pedig érettségijét Pakson kapta kéz­hez, ahol energetikus erőmű­gépész technikus végzettséget is szerzett. A műszaki tudo­mányoktól elszakadva könyv­tárosként és művelődésszerve­zőként diplomázott az Eötvös József főiskolán, sorkatonai szolgálatát pedig a Bánkiban teljesítette. A Molnár Gábor iskolában 2012 óta könyvtáros tanári feladatokat is ellát. A nevéhez fűződik az intézmény könyvtárának digitalizálása is. Gyógypedagógus képesíté­sét 2014-ben szerezte meg. A diákok szinte rajonganak érte, számtalan műsorba, rendez­vénybe és iskolarádiós meg­emlékezésbe vonta be őket az évek során. Ifjúságvédelmi feladatokat is ellát és a Diák Önkormányzat összekötő pe­dagógusaként segíti a fiatalok érdekérvényesítését. Szereti és tiszteli a tanítványait, nem csak tud, hanem ért is a nyel­vükön, támogatja őket. A kö­zös munkához gyakran segít­ségül hívja a gitárját is. 2009 óta a Somvirágok Énekmondó Együttes elnöke. Rendkívül sok tevékenységet folytat egy­szerre s mindezek mellett sza­kít időt a gyerekek nyári tábo­roztatására is. Lendületéért és kitartásáért a közelmúltban a „Fogyatékos Gyerekekért Díj­jal” jutalmazták a kollégái, amit a Molnár Gábor Gálán vehetett át. (Fotó: Györkös) SZÉLESSY BALÁZS Közeleg az utolsó csengetés Hamarosan megkezdődnek a ballagások Ajka középiskoláiban. A Bercsényi iskola végzős osztályai vesznek búcsút elsőként az intézménytől. Az ő ballagási ünnepségük április 29-én pénteken 16 órakor kezdődik. A másik négy középiskola szombaton dél­előtt tartja az ünnepséget. A sort a Bánki kezdi kilenc órakor, a Bródy gimnázium és a Szent-Györgyi szakközépiskola végzősei tíz órára hívják az ünnepségre vendégeiket, a Vörösmarty gimnázi­umban 11 órakor lesz az utolsó csengetés. A Molnár Gábor iskola szakiskolásai június harmadikén 15.30 órakor vesznek búcsút diákéveik helyszínétől. (ta) Bérmálás volt Tósokberénden Tósokberénden a Szent István király plébániatemplom egy­házközségéhez tartozó fiatalok április 17-én délután vették ma­gukhoz a második szentséget, a bérmálásét. Az Isten háza megtelt a bérmálandó fiatalokkal, a bérmake­­resztszülőkkel, a családtagokkal, az iskola diákjaival, a peda­gógusokkal. Rieder András, a tósokberéndi Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola igazgatója köszöntötte Márfi Gyula veszprémi érseket az egyházközség és az iskola nevében. Az érsek válaszában aggodalmát fejezte ki a keresztény egyhá­zakkal szemben munkálkodó idegen erők megerősödésével kapcsolatban. Ezután a szentmise a bérmálkozók közreműködésével zajlott. Az olvasmány az Apostolok cselekedeteiből, a szentlecke a Je­lenések könyvéből hangzott el. Majd dr. Paksi Zoltán diakónus olvasta fel az evangéliumot, őt követte Márfi érsek, aki prédiká­ciójában az örömöt, az optimizmust és a boldogságot hirdette, amelyre a magyaroknak nagy szükségük van, hiszen köztudot­tan pesszimista emberek. Még a tanításokban felelhető pozitív üzenetekből is a borúlátó, kishitű gondolatokat fedezik fel. Né­hány példával mindezeket alátámasztotta. Itt idézhetjük Ferenc pápát, aki szerint a „negatív gondolatok gyors elengedése kifeje­zetten egészséges”. A szentbeszéd után Bakos Frigyes plébános, az iskola lelki igazgatója a híveknek bemutatta a 35 bérmálkozót, akik megújították a keresztségi fogadalmukat, most már felnő­ve, öntudatosan. Utána a bérmakeresztszülők az érsek elé vezet­ték a fiatalokat, akik a Szentlélek ajándékának a jelét magukhoz vették. A szentmisén közreműködött a Padragi Bányász Férfikórus és Németh Noémi, kántorizált Kányámé Grünwald Petra. Nagyon szép Hozsannákat választottak ehhez az ünnepi alkalomhoz. Feszengett az Anima Christi sanctifica me! Krisztus lelke szen­telj meg engem! Kevesen mondhatják el, hogy ilyen szép zene­műre bérmálkoztak, még Márfi érsek is elismerő szavakkal illet­te a kórust. Az áldozás alatt az Imádlak és áldlak Isten rejtelem, Aquinói Szent Tamás himnusza hangzott el. A bérmálási mise a pápai himnusz eléneklésével ért véget. Cs.B.É.

Next