Dombóvár - Dombóvár és Vidéke, 1937 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Dombóvár, 19? Trianon 17. éve! VI. évfolyam, 1. szám Péntek, január 1. m m mm POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: sz évre 6 pengő, fél évre 3 pengő, egy hónapra 50 fillér, yes szám ára 12 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr KORALEWSKI GÉZA Megjelenik minden szombaton. SZERKESZTŐSÉG: Dombóvár, Jókai­ utca 1. Telefon : 49 KIADÓHIVATAL: Dombóvár, Kossuth L.­u. 53. Telefon: 60 i iiiiimmimiiiii ip—himu—« r * r uj ev programi a A vezető államférfiak ka­­pcsonyi nyilatkozatai és c­ikei közül nemcsak érde­kességben, hanem jelentő­ségben is magasan kiemel­kedik Darányi Kálmán mi­niszterelnök egyik fővárosi napilapban megjelent vezér­cikke. Számot ad benne a miniszterelnök a kormány eddigi munkásságáról s egy­­megjelöli általános­­lveiben is, a konkrét e­­rők felsorolásában is az új esztendő programját. Széleskörű és hatalmas a program, amelynek egyik csoportját a közjogi refor­mok alkotják. Az ezeréves alkotmány korszerű fejl­ej­tésének gondolata vezeti ezekben — köztük termé­szetesen a választójogi re­­f­ rr j­a is — a kormányt s az­­&éaz nemzeti társada­lom nagy megnyugvással veszi tudomásul a miniszter­­elnöki kijelentést, amely szerint ezeket a reformokat közmegnyugvással és köz­megnyugvásra kívánja meg­oldani. A program másik cso­portja gazdasági kérdéseket ölel fel. A gazdasági poli­tikában „szociális érzéstől áthatott népi politikát kívá­nunk folytatni" — mondja a miniszterelnök. Aztán be­­elenti, hogy a jövő évi költségvetésben a lehetőség keretein belül mindazokat a célokat magasabban do­tálják, amelyek a nép szo­ciális helyzetének, a falu és tanya megélhetésének köz­­egészségügyének és kultú­rájának emelésére szüksé­gesek és alkalmasak. Ez az egyszerűen hangzó mondat a legnagyobb pro­gramot tartalmazza, amit csak kormány maga elé űzhet. A magyar nép szo­­iális védelme, a kisegzisz­­tenciák életszínvonalának emelése a leghatalmasabb nemzeti feladat. Ezen a téren már eddig is jelentőségteljes konkrét lépések történtek. Közmun­kák indultak a mezőgazda­sági munkanélküliség csök­kentésére. Megkezdődött a telepítés, amely a földmíves­­lakosság ezreit juttatja eg­zisztenciát biztosítható föld­birtokhoz. Folyik a ház­helyakció, — új és új kis, egészséges falusi házak épülnek éppen a legszegé­nyebb néposztályok részére. A Faksz-kölcsönök törlesz­tési részleteit — amelyek a házépítési akciót szolgálják — közvetlenül karácsony­ előtt szállította le a kormány. Fokozottan felkarolták már eddig is a népegészség­ügyet. Az ipari munkásság ér­dekében ugyanakkor erő­teljes akció indult a 48 órás munkaidő általánosítására és a legkisebb munkabéreknek valamennyi iparágban való meghatározására.­­ Ugyan­csak a szociális helyzet ja­vítására törekszik az ifjúság érdekében megindított moz­galom, a Nemzeti Önálló­­sítási alap megszervezésével, amely lehetővé fogja tenni, hogy a magasabb iskolákat végzett fiatalság önálló eg­zisztenciát alapítson s mun­kaerejét és tudását széles néprétegek boldogítására hasznosítsa. Csak kiragadott példákat soroltunk fel, — s máris mennyi eredmény és men­­nyi konkrét program van előttünk ! Darányi Kálmán miniszterelnök és kormá­nya nyugodtan állíthatta fel eddigi munkásságának mér­legét — s a program, amit a jövőről vázolt, megnyug­vást és bizalmat kelt a nem­zet minden tagjában. Ez az igazi népi politika, aminek megvalósítása a nemzet ügyét hatalmas lépéssel fogja előrevinnni az új esz­tendőben. Újévi reménységek írta: RAJNISS FERENC A magyar népet Trianon óta nem kényeztették el a lassan perdülő, keserves esztendők. Éle­tünk, vágyunk, reményeink szép tüzeire sok pernye hullott, amíg megtanultuk, hogy a magyar feltámadás és a magyar­ság megerősödése nem kö­vetkezik, reánk hirtelen csodának. Kemény leckék, irtózatos tanulságok és esemé­nyek tanítgattak meg bennünket a hiú ábrándok feladására s az őszinte, nyers beszédre a ma­gyarhoz szebben illő szép álmo­dozások helyett. Alki hizeleg, az csal! Aki oktalanul szépeket mond, vétkezik a népe ellen! Erre a tunyaságra szoktató, férfiatlan politikai módszerre csak azért szoktak rá az emberek, mert a megpróbált, megszenvedett sze­gény magyar népet az olcsó hi­­zelkedéssel próbálják vigasztalni és megnyerni, pedig a mi ke­­ményderekú népünk elbírja az irgalmatlan igazságokat s jobban becsüli az őszinte, igaz szót, mint a hiú, sallangos hazugsá­gokat. Tizenöt esztendő óta, minden évfordulónál százával nyilatkoztak a politikusok, hogy a következő esztendő már pir­­kadást, hajnalhasadást, jobb, boldogabb életet hoz, de magyar nép ma már tud­a­ja, hogy mi volt az értéke ezeknek az ígéreteknek .. . Hányszor álmodtunk a gyors revízióról ? Hányszor hittük, hogy a nagy, szociális reformok korá­nak küszöbén állunk ? Hányszor suttogták el a falvakban, hogy hetek múlva meglesz a re­stauráció ? . . Hányszor melege­dett meg a szívünk, szép, ma­­gasságos ígéretekre ? Hányszor hittük, hogy most már jön fel­­tartózhatatlanul a nemzetközi igazság és a magyar bőség, munkával, tisztességes bérrel, fizetéssel megáldottan . .. Mind­annyian, mindig szívesen estünk bele a puha rózsaszínű felhők közepébe, mert így teremtette az Isten az embert: hívőnek, csoda­várónak, bajban , keserűségben reménykedőnek. Nehéz feladat hozzányúlni ehez az áldott bizakodáshoz és mégis azt mondom, hogy bennünket legyöngít, erőtlenné tesz a sok alaptalan reménykedés. Csak az az igazán erős ember, aki látja a bajokat, vesze­delmeket, látja a hosszú, kál­­váriás magyar utat s mégsem csüggedt el, mégis és csak azért is dolgozik, halad, s veri önmagát előre az örök Istenbe vetett bizalommal az örök cél felé! Csak ez az erősebb, tiszta­­szemű, reális magyar típus ment­heti meg a népet és az országot s az új esztendőre, én ennek az újvágású, igazságot hordozni tudó magyarságnak óhajtok egy pár nehéz gondolatot papírra vetni. Magyar külpolitika. Bejártam az elmúlott eszten­dőben egész Európát s minden országban a magyar népet védő és támogató erőket kerestem. Vannak borátaink min­denfelé! A tisztességes em­berek ma jobban látják a magyar igazságot mint valaha. Anglia, Hollandia, Dánia, Svájc, Lengyel­­ország szívesen hallgatják meg a magyar érveiig. Olaszország rendíthetetlen barátunk. Német­ország és Ausztria velünk érző szövetségesek. Bulgária őszinte rokonszenvvel ismeri sorsunkat. Szerbia,­­ ahogy belgrádi láto­gatásomon meggyőződtem helyzetről, nem gyűlöl bennün­­­ket s véreink sorsát illetően, en­gedményekre hajlandó. De vannak hatalmas és engesztelhetetlen­jeink is. Románia ellensé­vezet a gyűlölködésben 1 Csehország ügyesen segít és Franciaország hol biztatja, hol csak eltűri szö­vetségeseinek, magyarfaló poli­tikáját. Szovjetoroszország min­den erejével tüzel és lázít, ahol csak teheti Magyarország ellen. Az ellenségeket sohasem szabad lebecsülni s mivel a megcson­kított Magyarország ma nem képes önállóan részt venni az európai tusakodásban,­­ két­szeresen meg kell becsüljük ba­rátainkat. A nemzetközi politiká­ban azonban, az érdek az igazi úr! Mi a barátainknak is annyit érünk, amennyi a va­lóságos erőnk. Egy ezeréves és ezerszer megcsalt nép sorsát

Next