Dombóvár, 1995 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1995-04-01 / 1. szám

Dom­BÓ­VÁR 25 éve vAttos COODBÓVÁR Írva Cocb Acer La polqARooesceR 25 év egy ember életében sem nagy idő. Szép idő - mondják rá inkább, ha szóba kerül 25 évesnek lenni azonban kellemes, felemelő és ígéretes. Meg persze egyszeri és múlandó állapot. Még mindennek az elején van, még mindent jóvá tehet, megváltoztathat, aki ennyi idős. A felnőttkor küszöbén még csak éppenhogy átlép. De innentől már szigorúbban felelős mindenért, ami történik vele Egy település életében sem hatalmas mérföldkő, vagy korszak­­határ negyed évszázad Jó alkalom viszont arra, hogy egy pillanatra megállva visszatekintsünk, mérleget készültünk az elmúlt időszakról Mert a nyitás, a huszonöt évvel ezelőtti várossá avatás az mégiscsak fordulópont volt Dombóvár életében. Akkor is, ha tudjuk: a városi rang megadása inkább bíztatás, buzdítás és a bizalom kinyilvánítása volt, mintsem a már beteljesült várossá válás jóváhagyása. Az akkori korban uralkodó megfontolások - a központosított településfejlesztés megvalósítói - úgy látták, hogy ez a hosszú történelm­ során mindig fejlődni, gyarapodni és élni tudó település most is képes azokra az erőfeszítésekre, amelyek egy városi szerepkör ellátásához szüksége­sek , ez az erő és adottság valóban meg is volt Dombóvár tár­sadalmában vezetésében,és nemcsak méltónak, de alkalmasnak is bizonyultak a rango­sabb települési be­sorolásra. Élni tud­tak az ott és akkor adott lehetőségek­kel: az 1970. április 1-én történt várossá avatást követő 10-15 évben olyan fejlődés bontakozott ki, amit - akár a megelőző, akár a következő időkhöz hasonlítva - okkal nevezhetünk a várostörténet a­­ranykorának. Üze­mek, infrastruktúra, intézmények épül­tek; a népességszám ugrásszerűen emel­kedett; lakások, munkahelyek lé­tesültek; a szolgál­tatások, az urbani­záció mennyiségileg és minőségileg is gyarapodtak. Jól sáfárkodott a város mindazzal, amit valódi várossá válásához külső támogatásként kapott,­­ de jól is egészítette ki mindezeket a forrásokat saját, belső erőivel, az összefogással és az áldozatvállalással Mind többeknek egyre jobb volt Dombóváron élni Hogy ez a városépítő lendület a 80-as éves második felében már megtört - nem rajtunk, nem a dombóváriakon múlott. Itt éppen egy fellendülés korszakában éltünk, amikor fokozatosan gyengülni kezdett, majd összeomlott az egész struktúra, rendszer, amely Dom­bóvár város fejlesztését kívülről segítette Ennnek a hanyatlásnak a hatása előbb az igénybevehető források apadásában, majd az ide­települt gazdasági egységek működésében vlt érzékelhető, aztán a beruházási, igazgatási, város- és intézmény-fenntartási eszközök csökkenésén át vezetett el a 80-as évek végéig, a rendszerváltásig. Őszintén be kell vallanunk, hogy ezeknek a megrendüléseknek, összeomlásoknak a hatása még ma is erőteljesebb, mint egy újabb fejlődési korszak beindulásáé. Napjainkban a városüzemeltetés, városfenntartás gondjai és ter­hei nyom­asztanak bennünket. A városi funkciókhoz még hiányzó beruházások éppúgy, mint a meglévő, de annak idején olcsón elvég­zett s most már gazdaságtalanul üzemeltethető létesítmények, mint a város polgárainak élet- és munkakörülményeiben is bekövetkezett gyökeres változások Ma várost üzemeltetni, fenntartani és fejleszteni is gyökeresen m­ást jelent, mint az eltelt 25 évben bármikor. Polgároknak, képviselőknek, intézmények és hivatalok dolgozói­nak oly mértékben változott meg a korábbi élete, munkája és ebbéli lehetőségei, hogy nútul ezek következtében ez m­ár egy másik, másféle várossá kezd válni Tulajdonosként, gazdálkodóként, vállalkozóként, szolgáltatóként ma is már legalább akkora feladat és felelősség hárul a városra - önkormányzatra és polgárokra egyaránt - mint amilyen nagy­ságú feladat volt a központilag idejutta­tott, idetelepített ellátási, fejlesztési és üzemeltetési funkciók teljesítése. Most már nem hozzátenni kell a magunkét a központi juttatásokhoz, hanem az a legfőbb erő, amit a városban össze tudunk fogni Ehhez jelent hozzájárulást, részleges kiegészítést az állami támogatás. Dehát Dombóvár­nak mindig volt elég ereje és tehetsége a jelen gondjain való túllépéshez, a le­hetőségek megraga­dásához, a jövőért való küzdelemhez. Köszönöm mindazoknak a munkáját, akik az elmúlt 25 évben Dombóváron, e mindnyájunknak kedves városért dolgoztak s kérem az előttünk álló feladatokhoz minden dombóvári polgártársunk támogatását Városunkért, Dombóvárért, jövőnkért Losonczi Pál átadja a várossá nyilvánító okiratot Vaszkó Szilveszter tanácselnöknek (1970. április 1.) archív felvétel

Next