Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 1998 (9. évfolyam, 1-23. szám)

1998-01-28 / 1. szám

as u. 12. DOROZSMAI NAPLÓ KÖZÉLETI LAP IX. évfolyam 1. szám 1998. JANUÁR 28. BOLDOG! ÚJ! ÉVET! Év végén, és az új esztendő első napjaiban a magyar szókincs leggyakrabban használt három szava. Élő­szóban, telefonon, levélben vagy táviraton e jókívánság elmaradhatatlan a rokoni kapcsolatokban, ismeretségi körben. Boldog új évet! Egy egész évet? De hát nem mondhatom kedves ismerősömnek, hogy minél több boldog percet, órát, napot kívánok. Pedig úgy vélem ez volna a valószerűbb. Mert hiszen mi is a boldogság? Feltétlenül örömérzés, amely rendkívül sokféle és az életkorral együtt változik, átalakul, lehet kollektív vagy egyéni, példaként néhány az alábbiakban. A szerelem minden életkorban egyenlő a boldogsággal. A szeretetteljes családban boldog a gyermek, az anyuka, az apuka és boldogok a nagyszülők. A jegyespár felhőtlenül boldog. Kisbaba születésekor az egész család repes az örömtől. A bébi kacagva örvende­zik amikor édesanyja játszik vele. Az óvodás korú ártatlanság bizonyára boldog, amikor meglátja a csillogó-villogó karácsonyfát. A kisdiák boldogan­ büszke az iskolában kapott első piros csillagra. A tizenéves leány napokig boldogan gondol arra, hogy megdicsérték a ruháját, a tizenéves fiú pedig, hogy két gólt lőtt az iskolai bajnokságon. A középiskolásnak életre szóló boldog élmény az iskolai kirándulás. A sikeres egyetemi felvételi boldog megnyugvás. A munkahelyi siker, az előléptetés boldogsággal tölti el az érintettet. A műtét utáni negatív szövettani eredmény boldog megkönnyebbülés. Stb. stb. stb.................. A boldogság fenti válfajai vajon a bekövetkezés első percétől kezdve uralják ér­zelemvilágunkat? Amikor egyéni boldogságunk tudatában például a mellettünk elhaladó autó beterít bennünket sáros latyakkal, vagy feltörik a lakásunkat, vagy egy gödörbe lépve kibi­­csaklik a bokánk, vagy az óvó néni azért telefonál, mert gyermekünk belázasodott, vagy egy zsebes megmentette havi fizetésünket, vagy a nagymamát elvitte a mentő, vagy utastársunk a buszon durván ránk mordul, hogy álljunk arrébb, vagy névtelen telefonáló személyesen megfenyeget, vagy egy társaságban mellőznek stb., stb., stb.... Ugye ez esetekben mintha nem lennénk boldogok!? Átveszi a boldogság helyét a gond, az aggódás, a kétségbeesés, a kiábrándultság. Képtelenség, hogy egy egész év, 365 nap folyamatosan boldog legyen. Persze az idő általában megoldja a problémát és aztán várjuk az újat, az újabb örömérzést, a boldogságot. És az be is következik. Hogy milyen gyakorisággal raj­tunk is múlik. A kis örömöket is észre kell venni és ezekből erőt kell meríteni. Nem kell elérhetetlen dolgok után vágyakozni. Örülni kell egy szerető sim­ogatásnak, egy barátságos köszöntésnek, örülni kell annak, hogy egészségesek vagyunk, vagy egészségünk jobb, mint volt, vidám cinkossággal kell tudomásul venni gyermekünk csínytevését, a kisebb gondokon könnyedén át kell tudni lépni, az általunk megoldhatatlan problémával együtt kell tudni élni, fel kell ismerni a személyes sikerélményt. Mindezek után legyünk boldogok. Kívánok tehát minél több boldog percet, órát és napot minden Kedves Olvasó­nak 1998-ban. Mucsi Péterné a Dorozsmai Napló Baráti Kör elnöke A­jándék Petőfin­ek és a dorozsmaiaknak A helyi önkormányzati épületben a hiva­tal mellett több intézmény, civil szervezet és egy szövetkezet is otthonra lelt. Ennek elle­nére cégtábla alig található az épület falán. A művelődési ház felirata is hosszú éve­kig hiányzott. Ennek két oka volt. Egyrészt kellett minden forint a belső felújításra, be­rendezésekre és technikai eszközökre, más­részt pedig egy olcsó, jellegtelen tábla nem reprezentálta volna a bent folyó színes munkát. A szélmalomba foglalt felirat fekete grá­nittáblán, közel egy hónapja került kihelye­zésre, és úgy tűnik elnyerte a lakosság tet­szését is. A tervet Vám József készítette és való­sította meg, mintegy nyitányaként a műve­lődési ház által tervezett „Petőfi évnek”, amelynek programját a következő szá­munkban olvashatják. Ocskó Margit Egyházi közlemény A tervek szerint 1998. május 30-án, pün­kösd szombatján délután lesz bérmálás templomunkban. A személyes meggyőződésre és döntésre épülő, a Szentlélek ajándékaival és gyümöl­cseivel gazdagított nagykorú, keresztény ember a bérmálásban bontakozik ki a teljes­ség felé. A felnőtteknek van igazán erre szüksége. Valamint az Egyháznak, Isten Népének is ilyen öntudatos Krisztus-követőkre. Egymást segítjük erre a felkészülés során, hitünk és életünk közösségben való elmélyítésével. Azokat a felnőtt katolikusokat, akik voltak elsőáldozók, várjuk a bérmálkozásra való fel­készülésre február­ 1-jén, vasárnap a 9 órai szentmisére és utána a plébánia udvarán lévő közösségi terembe megbeszélésre. Mádi György plébános

Next