Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 1998 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1998-01-28 / 1. szám
as u. 12. DOROZSMAI NAPLÓ KÖZÉLETI LAP IX. évfolyam 1. szám 1998. JANUÁR 28. BOLDOG! ÚJ! ÉVET! Év végén, és az új esztendő első napjaiban a magyar szókincs leggyakrabban használt három szava. Élőszóban, telefonon, levélben vagy táviraton e jókívánság elmaradhatatlan a rokoni kapcsolatokban, ismeretségi körben. Boldog új évet! Egy egész évet? De hát nem mondhatom kedves ismerősömnek, hogy minél több boldog percet, órát, napot kívánok. Pedig úgy vélem ez volna a valószerűbb. Mert hiszen mi is a boldogság? Feltétlenül örömérzés, amely rendkívül sokféle és az életkorral együtt változik, átalakul, lehet kollektív vagy egyéni, példaként néhány az alábbiakban. A szerelem minden életkorban egyenlő a boldogsággal. A szeretetteljes családban boldog a gyermek, az anyuka, az apuka és boldogok a nagyszülők. A jegyespár felhőtlenül boldog. Kisbaba születésekor az egész család repes az örömtől. A bébi kacagva örvendezik amikor édesanyja játszik vele. Az óvodás korú ártatlanság bizonyára boldog, amikor meglátja a csillogó-villogó karácsonyfát. A kisdiák boldogan büszke az iskolában kapott első piros csillagra. A tizenéves leány napokig boldogan gondol arra, hogy megdicsérték a ruháját, a tizenéves fiú pedig, hogy két gólt lőtt az iskolai bajnokságon. A középiskolásnak életre szóló boldog élmény az iskolai kirándulás. A sikeres egyetemi felvételi boldog megnyugvás. A munkahelyi siker, az előléptetés boldogsággal tölti el az érintettet. A műtét utáni negatív szövettani eredmény boldog megkönnyebbülés. Stb. stb. stb.................. A boldogság fenti válfajai vajon a bekövetkezés első percétől kezdve uralják érzelemvilágunkat? Amikor egyéni boldogságunk tudatában például a mellettünk elhaladó autó beterít bennünket sáros latyakkal, vagy feltörik a lakásunkat, vagy egy gödörbe lépve kibicsaklik a bokánk, vagy az óvó néni azért telefonál, mert gyermekünk belázasodott, vagy egy zsebes megmentette havi fizetésünket, vagy a nagymamát elvitte a mentő, vagy utastársunk a buszon durván ránk mordul, hogy álljunk arrébb, vagy névtelen telefonáló személyesen megfenyeget, vagy egy társaságban mellőznek stb., stb., stb.... Ugye ez esetekben mintha nem lennénk boldogok!? Átveszi a boldogság helyét a gond, az aggódás, a kétségbeesés, a kiábrándultság. Képtelenség, hogy egy egész év, 365 nap folyamatosan boldog legyen. Persze az idő általában megoldja a problémát és aztán várjuk az újat, az újabb örömérzést, a boldogságot. És az be is következik. Hogy milyen gyakorisággal rajtunk is múlik. A kis örömöket is észre kell venni és ezekből erőt kell meríteni. Nem kell elérhetetlen dolgok után vágyakozni. Örülni kell egy szerető simogatásnak, egy barátságos köszöntésnek, örülni kell annak, hogy egészségesek vagyunk, vagy egészségünk jobb, mint volt, vidám cinkossággal kell tudomásul venni gyermekünk csínytevését, a kisebb gondokon könnyedén át kell tudni lépni, az általunk megoldhatatlan problémával együtt kell tudni élni, fel kell ismerni a személyes sikerélményt. Mindezek után legyünk boldogok. Kívánok tehát minél több boldog percet, órát és napot minden Kedves Olvasónak 1998-ban. Mucsi Péterné a Dorozsmai Napló Baráti Kör elnöke Ajándék Petőfinek és a dorozsmaiaknak A helyi önkormányzati épületben a hivatal mellett több intézmény, civil szervezet és egy szövetkezet is otthonra lelt. Ennek ellenére cégtábla alig található az épület falán. A művelődési ház felirata is hosszú évekig hiányzott. Ennek két oka volt. Egyrészt kellett minden forint a belső felújításra, berendezésekre és technikai eszközökre, másrészt pedig egy olcsó, jellegtelen tábla nem reprezentálta volna a bent folyó színes munkát. A szélmalomba foglalt felirat fekete gránittáblán, közel egy hónapja került kihelyezésre, és úgy tűnik elnyerte a lakosság tetszését is. A tervet Vám József készítette és valósította meg, mintegy nyitányaként a művelődési ház által tervezett „Petőfi évnek”, amelynek programját a következő számunkban olvashatják. Ocskó Margit Egyházi közlemény A tervek szerint 1998. május 30-án, pünkösd szombatján délután lesz bérmálás templomunkban. A személyes meggyőződésre és döntésre épülő, a Szentlélek ajándékaival és gyümölcseivel gazdagított nagykorú, keresztény ember a bérmálásban bontakozik ki a teljesség felé. A felnőtteknek van igazán erre szüksége. Valamint az Egyháznak, Isten Népének is ilyen öntudatos Krisztus-követőkre. Egymást segítjük erre a felkészülés során, hitünk és életünk közösségben való elmélyítésével. Azokat a felnőtt katolikusokat, akik voltak elsőáldozók, várjuk a bérmálkozásra való felkészülésre február 1-jén, vasárnap a 9 órai szentmisére és utána a plébánia udvarán lévő közösségi terembe megbeszélésre. Mádi György plébános