Enying - Enyingi Hírmondó, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-20 / 1. szám
Áldás — Békesség Az újévet — aki teheti — szeretteivel, barátaival derűs együttlétben köszönti. Reménységeink és szorongásaink újabb periódusát jobb is együtt várni, mert abban is egymásra utaltságot fogunk megélni. Ebből az egymásra utaltságból nem marad ki senki, akkor sem, ha jól bezárkózik saját élete, családja, érdeke biztonságosnak vélt falai közé. A bezárkózás elzárkózás is egyben, s aki elzárja saját köreit másoktól, nem egyedül, hanem magára marad. Sokan visszaemlékezhetnek régmúlt óesztendőkre, amikor a hosszú téli estéken egymást meglátogatva elbeszélgetve, énekelgetve tapasztalták meg a nagyon is egymásra utaltak, a közösség erejét, így vált könnyebben elhordozhatóvá a sokszor nagyon nehéz teher, és így sokszorozódott meg a mindig kevés öröm! Ez volt értéke, áldása a természetesen megélt közösségek életének, a családtól elindulva baráti és egyházi kapcsolatokon át a biztonságot adó falóközösségig. Ezt nem pótolta és nem pótolhatja a kitalált és erőltetett közösségesdi. Amíg a gyertyafénynél megpillantott gyermekmosoly tündöklő ragyogást varázsolt, ahol az egyik sikerének szívből örült a másik, ahol a megszerzett tudást büszkén értékelte a környezet, és nem vált önteltté a tudós stb. — ott és addig volt békesség a közösségben. Ahol és amikor fényüket veszítik ezek az értékek, beszűkül az élet még akkor is, ha közben kitágul a világ. Az alig elkezdett, nehéznek ígérkező új esztendőben megpróbálhatjuk bizonyítani, hogy lehet Istenhez és emberhez méltó értékek hordozója az élet. Csak igyekezzünk tudatos, öntudatos, élettervezésre! Megfontolt gondolatokkal, megtervezett cselekedetekkel alapos önismerettel és bölcs helyzetismerettel, a már felsorolt közösségek segítségét várva és azokat hűséggel támogatva ez meg is valósulhat. Ehhez kívánok szeretettel áldást és békességet. Hajdú Zoltán református lelkész országgyűlési képviselő Végre hazaértem. Nagyon hosszú volt ez a nap. Most leülök egy fotelba — ahogy anya mondja — szusszanni. Becsukom a szemem, és álmodom a falunkról. Flóra, Helga, Balázs, Tamás, hogy kerültek ide, és hogyhogy süt a nap? — Gyere Judit velünk kipróbálni a varázsszőnyeget! — Micsoda? Hova menjek? — Tamás hozott Törökországból egy varázsszőnyeget. Meghívott bennünket egy kis sétarepülésre. Óh, de jó lesz, már repülünk is! Jé, de sok virág van a Művelődési Ház előtt és az ablakokban! Nézd, milyen szép az a nyitott presszó, piros asztalaival, és milyen csendesen beszélgetnek itt az emberek! De szépek ezek a lebetonozott utak! Most már nem mennek olyan gyorsan az autók, mintha a Forma 1. pályán lennének Mogyoródon. Nézzük meg az általános iskolások szabadidői központját! Látjátok, a kicsik az udvaron milyen aranyosan játszadoznak. Jé, nincsen meg a benzinkút! — Leszálljunk a szökőkút melletti parkba pihenni? — Ne! Start a Malom-tó! Itt a házak és az utak mentén rend és tisztaság uralkodik. Csónakázunk ezen a tavon, melynek vízén a nap csillogó fénye látszik! — Ne! Menjünk és igyunk egy kólát a Malom Szálló bárjában! Indulni kell, ha teniszezni, vagy úszni szeretnénk. — Úszás után jó lenne kimenni a szabadba golfozni, vagy tekézni. Ezt a szép szabadidő-központot meg kell mutatni a volt osztálytársunknak, Katinak. Biztosan elcsodálkozna a falu fejlődésén. — Gyerekek, a falu másik része még hátravan. De szép az iskolánk! Az új cserepeken és az új vakolaton ragyog a nap. — Lassítsd a szőnyeget, itt a kanális, vize olyan tiszta, a napfényben úszó hullámok között apró halak ugrálnak a magasba! Hirtelen felélénkül a szél, és a felújított Földvár felé sodor bennünket. Na, most már ideje lenne befejezni a körutazásunkat. — Judit, hányszor kell szólni, hogy gyere vacsorázni! — Jó, anya, de olyan jó volt álmodni, elképzelni az új Enyinget! Király Balázs Megyeri Flóra Héger Judit 7/b. osztályos tanulók Nagy László: Adjon az Isten Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. Ára: 10,- Ft.