Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1989 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
^^EPE ára 4 forint ■ gpps Wm ÉS Újévi beszélgetés Jekl Ferenc megbízott tanácselnökkel■» Közel fél éve került a tanács élére Jekl Ferenc, nem éppen szélcsendes időszak után. — Nem „rettentette” a feladat? — Nem, de gondolkodásra késztetett, hiszen régóta dolgozom a tanácsi apparátusban, tudtam mit vállalok. Elsőre sem látszott könnyűnek a feladat, de bíztam szakmai ismereteimben, amelyeket a tizenhat évi itt végzett munka során mélyítettem el. Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, és úgy ítéltem meg, hogy előző beosztásomban jó kapcsolatot építettem ki a lakossággal. Éreztem magamban egészséges becsvágyat, a megmérettetés igényét és cselekvő erőt, amelyet szerettem volna a települések érdekében kamatoztatni. A múltat — amely tényleg nem volt szélcsendes — a tanács pártalapszervezetének titkáraként és adócsoportvezetőként éltem meg. A viharok nem használtak a községnek, de talán a szélcsend sem mindig jó. Nem vagyok azonban a múlton töprengő alkat, csak a tapasztalatok erejéig tekintek vissza ezekre az eseményekre, s abból raktároztam el sokat. Hogy nem „nyugdíjas” megbízatást vállaltam, azzal tisztában vagyok. Csak addig akarom ezt a funkciót betölteni, amíg élvezem a lakosság bizalmát és használni tudok a községeknek. Ha mindez nem valósul meg, leköszönök. Remélem addigra társadalmunk eljut odáig, hogy megadja egy vezetőnek a tisztes visszavonulás lehetőségét. — Máshol, és itt Jánoshalmán is hallani, hogy az apparátus és a testület kapcsolatát tisztázni kell, vagyis az irányító szerep a testületé legyen, az apparátusé pedig a végrehajtás, s ne fordulhasson elő, hogy a testület döntését a végrehajtás során megváltoztatják. Mi erről a véleménye? Mindig azt vallottam, hogy az apparátus feladata a testületek akaratának végrehajtása. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem egészen így valósul meg, ezért foglalkozni kell a problémával, amely él, létezik. A közeljövőben szeretnék teret adni a társadalmi önszerveződésnek. Ennek alapja az úgynevezett bizottsági rendszer, lényege, hogy a tanácstagokból létrehozott bizottságok nagyobb szerepet kapjanak az apparátus irányításában. Ez a szervezeti rendszer biztosítja a testületek elsődlegességét. A helyi pártértekezleten felszólalásában említette, hogy szükség van a tanácsban is a személyi feltételek javítására. Konkrétan mire gondolt, milyen elképzelései vannak? — Jelenleg több helyünk nincs betöltve. Égetően szükséges lenne, hogy hosszú távon betöltsük az igazgatási csoportvezetői állást. Az igazgatási munkaterületet szeretném tovább erősíteni jogi egyetemet és államigazgatási főiskolát végzettekkel. A művelődési ügyintéző státusz is hosszabb ideje vár betöltésre. Az adó- és a pénzügyi csoport, a műszaki gárda személyi feltételeit megfelelőnek ítélem. A munka következetes számonkérésében van javítanivalónk. Elmondtam a pártértekezleten is, itt is megerősítem: aki a megnövekedett feladatokat nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni, azt ne hagyjuk, hogy akadályozza a munkát. Milyennek tartja a tanácsi dolgozók, az ügyintézők és a lakosság kapcsolatát? Ez a viszony nem felhőtlen és hibamentes, de az alapvető elvárásoknak megfelel. Bízom a tanácsi dolgozók felkészültségében, többségüket szakmailag, emberileg alkalmasnak tartom az államigazgatási munkára. Előfordul, hogy egy-egy dolgozó elragad(Folytatás a 2. oldalon) Parabolaantenna Kérdezzük az illetékeseket Többen izgatottan találgattak a kérdőívek láttán: lesz-e községünkben parabolaantenna? Aztán szomorúan vettük tudomásul a hírt, hogy alig érkezett vissza válaszlap, és kevés volt az igenlő válasz. Ebbe azonban nem akarunk belenyugodni, ezért egy-két gondolatot szeretnénk felvetni, amelyre várjuk az illetékesek válaszát. A tartózkodás egyik okának azt tartjuk, hogy a kérdőíven nem tüntették fel: körülbelül mennyi a bekerülési költség bizonyos számú jelentkező esetén. Ha hozzávetőleges kalkulációt láthattak volna az emberek, biztosan többen reagáltak volna. Úgy tudjuk, hogy Császártöltésen az egy családra jutó bekerülési költség nyolcezer forint, bízunk benne, hogy ez községünkben inkább kevesebb, mint több lenne. A kérdőívet névvel és pontos címmel ellátva kellett visszaküldeni. Az emberek bizalmatlanok és attól féltek, hogy aki igenlő választ ad, annak ki kell fizetni a bekerülési összeget, bármennyi legyen is az. Kérjük, hogy a közvéleménykutatást ismételjék meg észrevételeink figyelembevételével. (a. a.) KÉTSZÁZ FÉLE VÁLTOZATBAN Korszerű technológiával A bőrdíszmű termelési értéke meghaladja a 30 millió forintot A Bácska Ipari Szövetkezet bőrdíszmű részlege közel két évtizedes múltra tekint vissza. Központja Baján van, egy szalag tevékenykedik Jánoshalmán. Az általuk gyártott termékek — bőröndök, utazótáskák, iskolatáskák, neszesszerek stb. — igen keresettek a hazai kereskedelemben. A részleg munkáját gazdaságosságban és a termékszerkezet változásában is egyenletes fejlődés jellemezte. Táskáik tetszetősek, praktikusak, divatosak. A győri Graboplast gyár műbőreiből olyan termékeket készítenek, amelyek ezidáig minden igényt kielégítettek. 1988-ban termelésük meghaladja a 30 millió, nyereségük várhatóan a 3 millió forintot. Az új termékek mintázása Baján történik, jelenleg mintegy kétszáz féle termékkel vannak jelen a piacon. Az elmúlt évben több kollekciót készítettek elő nyugati piacra, így várható, hogy termékeik rövid időn belül megjelennek a környező tőkés országokban is. A termelési feltételeket új csarnok építésével és — a közelmúltban — korszerű gépek beszerzésével javította a szövetkezet, hozzájárulva a technológia megújításához. Ez a részleg igen nagylétszámú bedolgozó hálózatot is foglalkoztat, ezzel lehetőséget biztosít Baja város lakosai egy részének ahhoz, hogy a mindennapi munka mellett táskák varrásával egészítse ki a jövedelmét. A hálózat munkájával mind a részleg, mind a szövetkezet vezetősége igen elégedett, megbízhatóan, határidőre, pontosan és jó minőségben dolgoznak. A munkafeltételek javításához nagymértékben hozzájárulnak az ott dolgozó szocialista brigádok, akik a környezet szebbé és kulturáltabbá tételében igen jelentős részt vállalnak. A szövetkezet vezetősége elismeréssel illeti a részleg kollektíváját, a vezetőket és dolgozókat egyaránt. Szarvas László Szépen fejlődik a bőrdíszmű részleg. Mikor lesz falugyűlés ? Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a falugyűlés Jánoshalmán január 30-án 17 órakor a sportcsarnokban, Kéleshalmán január 23-án 17 óra 30 perckor a kéleshalmi művelődési házban lesz Mindenkit szeretettel vár a nagyközségi közös tanács. Gondolatok egy jubileum kapcsán A múlt megszépíti az emlékeket, szoktuk mondogatni. Valóban így lenne? — merült fel bennem a kérdés, amikor a diákotthon fennállásának 25. éves évfordulójára készültem. Tallóztam a nyolc év eseményei, boldog percei, csínytevései között, és úgy éreztem, hogy az emlékek nem szépülnek meg. Csak a szépek lesznek még szebbek, ragyogóbbak, a rosszak kifakulnak, kiesnek az emlékezet rostáján, így érthető az is, hogy november 23-án, ezen a hideg havas délutánon mindenki úgy beszélt a diákotthonban eltöltött éveiről, hogy nem csak a teremben lett érezhetően forróbb a hangulat, de talán még az utcán is. Meleg szeretet áradt a szavakból, mondatokból, versekből, dalokból. Kívülállók számára érthetetlen volt, hogyan lehet így beszélni egy intézményről, ahol a családjuktól távol vannak a gyerekek! Jómagam is meghatódtam, amikor a ma már gyermekeket nevelő anyák, apák emlékeztek arra, miért volt jó itt élni. Miért lehetett elfelejteni, hogy a szülők nincsenek velünk? Valami „csoda" folytán szinte mindenki ugyanazt fogalmazta meg, csak másmás szavakkal. Ezek az önvallomások méltóképpen emelték az ünnep fényét. Vallottak a volt diákok, akik a mostoha időjárás ellenére Kecskemétről, Vásárhelyről és a megye különböző pontjairól jöttek. Kell-e ennél nagyobb bizonyíték, hogy számukra fontos volt a pár órás együttlét? Sorolhatnám a neveket, de fontosabb az, amit és ahogy mondtak. A „hőskorban” ezen falak között találtak segítő kezekre a hátrányos helyzetű gyerekek, akik tanyáról jöttek. És itt bebizonyították nekik, hogy ugyanolyan értékes emberek, mint szerencsésebb társaik. Mindenki tehetséges valamiben. Ez nemcsak a gyerekkorban fontos támasz, de felnőttként is. Érezni, hogy ezt vagy azt én nagyon jól tudtam csinálni és erre szüksége van a környezetemnek. Nagyon sok sebet kaptunk az indulásunk miatt. Elkönyvelték, hogy behozhatalan hátrányunk van. Itt megtanultuk, hogy küzdeni kell, mert érdemes, így lettünk felnőttként jó szakemberek és becsületes emberek. Kaptunk egyfajta emberi tartást, ami megóv minket attól, hogy feladjuk elveinket, s ezzel önmagunkat. Nem elsősorban tudást kaptunk, azt is, de sokkal fontosabbat is. Megtanultunk érezni, szeretni. Olyan kincs került birtokukba, amely ma már ritkaság: tudunk másokra is figyelni, mások sikerének örülni, tudunk segíteni és együttélni másokkal. Lételemünk lett a tolerancia, türelem, megértés másokkal szemben. Persze így sem lett mindegyikünk sikeres, boldog ember, de legtöbben rátaláltunk arra az útra, ahol majd egyszer boldogok leszünk az elsajátított emberi értékek segítségével. Erről szóltak a versek és a dalok is ezen a téli délutánon. Szeretet, becsület, a „gyökerek” megőrzése, származásunk vállalása — visszatérő gondolatok voltak, amelyek — hiszem — még most is ott csengenek mindannyiunk fülében. Egy délután erejéig belesüppedhettünk az emlékezés melegébe. Végre — szavakkal és anélkül — bocsánatot kérhettünk tanárainktól, akiket annyiszor megbántottunk és végre megköszönhettük az óvó szeretetet. Szebben nem is mondhattunk köszönetet, mint, hogy szeretnénk olyan szülők lenni, mint amilyenek ők voltak velünk, „fogadott gyerekeikkel”. Vajon nekünk sikerül-e ennyi mindent adni? Sikerül-e gyerekeinket felvértezni szeretetünk erejével? Talán! De az biztos, hogy itt, a diákotthonban továbbra is lelkiismeretes munka folyik. Mi, régi tanítványok, mindenesetre szurkolunk! Nagy Ibolya