Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1989 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

^^EPE ára 4 forint ■ gpps Wm ÉS Újévi beszélgetés Jekl Ferenc megbízott tanácselnökkel■» Közel fél éve került a tanács élére Jekl Ferenc, nem éppen szélcsendes időszak után. — Nem „rettentette” a feladat? — Nem, de gondolko­dásra késztetett, hiszen régóta dolgozom a tanácsi apparátusban, tudtam mit vállalok. Elsőre sem lát­szott könnyűnek a feladat, de bíztam szakmai isme­reteimben, amelyeket a tizenhat évi itt végzett munka során mélyítettem el. Mindig is szerettem em­berekkel foglalkozni, és úgy ítéltem meg, hogy elő­ző beosztásomban jó kap­csolatot építettem ki a la­kossággal. Éreztem ma­gamban egészséges becsvá­gyat, a megmérettetés igé­nyét és cselekvő erőt, ame­lyet szerettem volna a te­lepülések érdekében kama­toztatni. A múltat — amely tény­leg nem volt szélcsendes — a tanács pártalapszer­­vezetének titkáraként és adócsoportvezetőként éltem meg. A viharok nem hasz­náltak a községnek, de ta­lán a szélcsend sem min­dig jó. Nem vagyok azon­ban a múlton töprengő alkat, csak a tapasztalatok erejéig tekintek vissza ezekre az eseményekre, s abból raktároztam el so­kat. Hogy nem „nyugdíjas” megbízatást vállaltam, az­zal tisztában vagyok. Csak addig akarom ezt a funk­ciót betölteni, amíg élve­zem a lakosság bizalmát és használni tudok a köz­ségeknek. Ha mindez nem valósul meg, leköszönök. Remélem addigra társa­dalmunk eljut odáig, hogy megadja egy vezetőnek a tisztes visszavonulás lehe­tőségét. — Máshol, és itt János­halmán is hallani, hogy az apparátus és a testület kapcsolatát tisztázni kell, vagyis az irányító szerep a testületé legyen, az ap­parátusé pedig a végrehaj­tás, s ne fordulhasson elő, hogy a testület döntését a végrehajtás során megvál­toztatják. Mi erről a vé­leménye? Mindig azt vallottam, hogy az apparátus feladata a­ testületek akaratának végrehajtása. Sajnos a gya­korlat azt mutatja, hogy ez nem egészen így való­sul meg, ezért foglalkozni kell a problémával, amely él, létezik. A közeljövőben szeretnék teret adni a tár­sadalmi önszerveződésnek. Ennek alapja az úgyneve­zett bizottsági rendszer, lényege, hogy a tanácsta­gokból létrehozott bizott­ságok nagyobb szerepet kapjanak az apparátus irányításában. Ez a szer­vezeti rendszer biztosítja a testületek elsődlegessé­gét.­­ A helyi pártértekezle­ten felszólalásában emlí­tette, hogy szükség van a tanácsban is a személyi feltételek javítására. Konk­rétan mire gondolt, milyen elképzelései vannak? — Jelenleg több helyünk nincs betöltve. Égetően szükséges lenne, hogy hos­­­szú távon betöltsük az igazgatási csoportvezetői állást. Az igazgatási mun­katerületet szeretném to­vább erősíteni jogi egyete­met és államigazgatási fő­iskolát végzettekkel. A művelődési ügyintéző stá­tusz is hosszabb ideje vár betöltésre. Az adó- és a pénzügyi csoport, a mű­szaki gárda személyi felté­teleit megfelelőnek ítélem. A munka következetes számonkérésében van javí­tanivalónk. Elmondtam a pártértekezleten is, itt is megerősítem: aki a meg­növekedett feladatokat nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni, azt ne hagyjuk, hogy akadályozza a mun­kát. Milyennek tartja a tanácsi dolgozók, az ügy­intézők és a lakosság kap­csolatát? Ez a viszony nem fel­hőtlen és hibamentes, de az alapvető elvárásoknak megfelel. Bízom a tanácsi dolgozók felkészültségében, többségüket szakmailag, emberileg alkalmasnak tar­tom az államigazgatási munkára. Előfordul, hogy egy-egy dolgozó elragad­(Folytatás a 2. oldalon) Parabolaantenna Kérdezzük az illetékeseket Többen izgatottan talál­gattak a kérdőívek láttán: lesz-e községünkben para­bolaantenna? Aztán szo­morúan vettük tudomásul a hírt, hogy alig érkezett vissza válaszlap, és kevés volt az igenlő válasz. Ebbe azonban nem akarunk be­lenyugodni, ezért egy-két gondolatot szeretnénk fel­vetni, amelyre várjuk az illetékesek válaszát. A tartózkodás egyik oká­nak azt tartjuk, hogy a kérdőíven nem tüntették fel: körülbelül mennyi a bekerülési költség bizo­nyos számú jelentkező esetén. Ha hozzávetőleges kalkulációt láthattak volna az emberek, biztosan töb­ben reagáltak volna. Úgy tudjuk, hogy Császártölté­sen az egy családra jutó bekerülési költség nyolc­ezer forint, bízunk benne, hogy ez községünkben in­kább kevesebb, mint több lenne. A kérdőívet névvel és pontos címmel ellátva kellett visszaküldeni. Az emberek bizalmatlanok és attól féltek, hogy aki igen­lő választ ad, annak ki kell fizetni a bekerülési összeget, bármennyi legyen is az. Kérjük, hogy a közvéle­ménykutatást ismételjék meg észrevételeink figye­lembevételével. (a. a.) KÉTSZÁZ FÉLE VÁLTOZATBAN Korszerű technológiával A bőrdíszmű termelési értéke meghaladja a 30 millió forintot A Bácska Ipari Szövet­kezet bőrdíszmű részlege közel két évtizedes múltra tekint vissza. Központja Baján van, egy szalag te­vékenykedik Jánoshalmán. Az általuk gyártott termé­kek — bőröndök, utazó­táskák, iskolatáskák, ne­szesszerek stb. — igen ke­resettek a hazai kereske­delemben. A részleg mun­káját gazdaságosságban és a termékszerkezet válto­zásában is egyenletes fej­lődés jellemezte. Táskáik tetszetősek, praktikusak, divatosak. A győri Graboplast gyár műbőreiből olyan termé­keket készítenek, amelyek ezidáig minden igényt ki­elégítettek. 1988-ban ter­melésük meghaladja a 30 millió, nyereségük várha­tóan a 3 millió forintot. Az új termékek mintá­zása Baján történik, jelen­leg mintegy kétszáz féle termékkel vannak jelen a piacon. Az elmúlt évben több kollekciót készítettek elő nyugati piacra, így várható, hogy termékeik rövid időn belül megje­lennek a környező tőkés országokban is. A terme­lési feltételeket új csarnok építésével és — a közel­múltban — korszerű gépek beszerzésével javította a szövetkezet, hozzájárulva a technológia megújítá­sához. Ez a részleg igen nagy­létszámú bedolgozó hálóza­tot is foglalkoztat, ezzel lehetőséget biztosít Baja város lakosai egy részének ahhoz, hogy a mindennapi munka mellett táskák var­rásával egészítse ki a jö­vedelmét. A hálózat mun­kájával mind a részleg, mind a szövetkezet veze­tősége igen elégedett, meg­bízhatóan, határidőre, pon­tosan és jó minőségben dolgoznak. A munkafeltételek ja­vításához nagymértékben hozzájárulnak az ott dol­gozó szocialista brigádok, akik a környezet szebbé és kulturáltabbá tételében igen jelentős részt vállal­nak. A szövetkezet veze­tősége elismeréssel illeti a részleg kollektíváját, a ve­zetőket és dolgozókat egy­aránt. Szarvas László Szépen fejlődik a bőrdíszmű részleg. Mikor lesz falugyűlés ? Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a falugyűlés Jánoshal­mán január 30-án 17 órakor a sportcsar­nokban, Kéleshal­­mán január 23-án 17 óra 30 perckor a ké­­leshalmi művelődési házban lesz Minden­kit szeretettel vár a nagyközségi közös tanács. Gondolatok egy jubileum kapcsán A múlt megszépíti az emlékeket, szoktuk mondogatni. Valóban így lenne? — merült fel bennem a kérdés, amikor a diákotthon fennállásának 25. éves évfordulójára ké­szültem. Tallóztam a nyolc év eseményei, boldog per­cei, csínytevései között, és úgy éreztem, hogy az em­lékek nem szépülnek meg. Csak a szépek lesznek még szebbek, ragyogóbbak, a rosszak kifakulnak, kiesnek az emlékezet rostáján, így érthető az is, hogy november 23-án, ezen a hideg havas délutánon mindenki úgy beszélt a diákotthonban eltöltött éveiről, hogy nem csak a teremben lett érezhetően forróbb a hangulat, de ta­lán még az utcán is. Me­leg szeretet áradt a sza­vakból, mondatokból, ver­sekből, dalokból. Kívül­állók számára érthetetlen volt, hogyan lehet így be­szélni egy intézményről, ahol a családjuktól távol vannak a gyerekek! Jóma­gam is meghatódtam, ami­kor a ma már gyermeke­ket nevelő anyák, apák emlékeztek arra, miért volt jó itt élni. Miért lehe­tett elfelejteni, hogy a szü­lők nincsenek velünk? Va­lami „csoda" folytán szin­te mindenki ugyanazt fo­galmazta meg, csak más­más szavakkal. Ezek az önvallomások méltóképpen emelték az ünnep fényét. Vallottak a volt diákok, akik a mos­toha időjárás ellenére Kecs­kemétről, Vásárhelyről és a megye különböző pontjai­ról jöttek. Kell-e ennél na­gyobb bizonyíték, hogy szá­mukra fontos volt a pár órás együttlét? Sorolhatnám a neveket, de fontosabb az, amit és ahogy mondtak. A „hős­korban” ezen falak között találtak segítő kezekre a hátrányos helyzetű gyere­kek, akik tanyáról jöttek. És itt bebizonyították ne­kik, hogy ugyanolyan érté­kes emberek, mint szeren­csésebb társaik. Mindenki tehetséges valamiben. Ez nemcsak a gyerekkorban fontos támasz, de felnőtt­ként is. Érezni, hogy ezt vagy azt én nagyon jól tud­tam csinálni és erre szük­sége van a környezetem­nek. Nagyon sok sebet kap­tunk az indulásunk miatt. Elkönyvelték, hogy behoz­­hatalan hátrányunk van. Itt megtanultuk, hogy küz­deni kell, mert érdemes, így lettünk felnőttként jó szakemberek és becsületes emberek. Kaptunk egyfaj­ta emberi tartást, ami meg­óv minket attól, hogy fel­adjuk elveinket, s ezzel ön­magunkat. Nem elsősorban tudást kaptunk, azt is, de sokkal fontosabbat is. Meg­tanultunk érezni, szeretni. Olyan kincs került birto­kukba, amely ma már ritkaság: tudunk másokra is figyelni, mások sikeré­nek örülni, tudunk segíteni és együttélni másokkal. Lételemünk lett a toleran­cia, türelem, megértés má­sokkal szemben. Persze így sem lett mind­egyikünk sikeres, boldog ember, de legtöbben ráta­láltunk arra az útra, ahol majd egyszer boldogok le­szünk az elsajátított embe­ri értékek segítségével. Er­ről szóltak a versek és a dalok is ezen a téli délutá­non. Szeretet, becsület, a „gyökerek” megőrzése, származásunk vállalása — visszatérő gondolatok vol­tak, amelyek — hiszem — még most is ott csengenek mindannyiunk fülében. Egy délután erejéig bele­süppedhettünk az emléke­zés melegébe. Végre — sza­vakkal és anélkül — bocsá­natot kérhettünk taná­rainktól, akiket annyiszor megbántottunk és végre megköszönhettük az óvó szeretetet. Szebben nem is mondhattunk köszönetet, mint, hogy szeretnénk olyan szülők lenni, mint amilye­nek ők voltak velünk, „fo­gadott gyerekeikkel”. Vajon nekünk sikerül-e ennyi mindent adni? Sike­­rül-e gyerekeinket felvér­tezni szeretetünk erejével? Talán! De az biztos, hogy itt, a diákotthonban to­vábbra is lelkiismeretes munka folyik. Mi, régi tanítványok, mindenesetre szurkolunk! Nagy Ibolya

Next