Szekszárd - Családunk, 1999 (5. évfolyam, 20-22. szám)

1999 / 20. szám

A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA lélek - Jelenlét „Szentlélek nélkül - távoli az Isten, Krisztus - a múlté, az Evangélium - holt betű, a tekintély - uralkodás, a misszió - propaganda, az istentisztelet - emlékek felidézése, a keresztény cselekvés - rabszolgamorál...” ... és folytathatnánk a sort. Lélek nélkül a vi­lág, a történelem, maga az Egyház közössége is lé­lektelen, lelketlen, élettelen, értelmetlen lenne. Üres és hiábavaló. Mint a lélek nélküli test. Hulla. A fenti idézet Lattaquié Ignatiosz ortodox metro­­politától származik, s a Pünkösd lényegét ragadja meg. Hiszen a Pünkösd csodájában, a Lélek-áradás­­ban egészen közel kerül hozzánk az Isten. Ben­nünk él immár. Általa marad közöttünk Krisztus - s nem csupán valami halovány történelmi em­lék; nem egy figyelemre méltó eszmerendszer ide­alizált főideológusa gyanánt, hanem tapintható és ízlelhető, valóságos jelenlétével, mindannyiunk jövőjét, sőt öröklétét megalapozó szentségi és kö­zösségi jelen-valóságával. Általa válik az Egyház a történelem sarától és a mindennapok porától­­piszkától szennyes, törékeny, múlékony társadal­mi szervezetből Krisztus élő és éltető Testévé. Té­tova emberi tapogatózásainkat Ő vezeti el a teljes igazság fényére. Ő ad irányt viharos vizeken hánykódó hajónknak. Ő ad biztonságot és tekin­télyt, hogy a sekély kis tavak hétköznapi halászai a hatalmas Tengeren is megállják helyüket. Si­monból Pétert, Saulból Pált farag. Ő adja ajkunk­ra a szót, tetteinkre az áldást, amikor az Evangéli­umról beszélünk, s még inkább, amikor éljük is azt. Őbenne újul meg nap nap után Krisztus áldo­zata, Őbenne nyernek értelmet a mi szenvedése­ink és áldozataink, Őáltala éri el célját és teljessé­gét hitünk, reményünk, szeretetünk. Lélek nélkül minden megváltás, a világ jobbá tétele, fölemelése meddő emberi erőlködés. Mennybemenetele előtt Jézus útnak indítja apostolait: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19) Ám nem csupán meg­bízást ad a tanúságtételre, hanem megadja a kül­detéshez szükséges erőt is. Nem hagyja árván őket. Megígéri a Vigasztalót, a Bátorítót. És tíz nap múlva leszáll rájuk a Lélek... Szép dolog, igazán megható, ahogy az aposto­lok szót fogadnak Jézusnak, s vakmerően neki­vágnak a nagyvilágnak - de őszintén: a saját ere­jéből, ügyességéből, talpraesettségéből meddig jutna egy tucat tanulatlan galileai férfiú? Meddig térben? Gondoljunk bele, micsoda tágas, sokszínű világ volt a korabeli Római Birodalom! S meddig időben? Néhány évtized alatt a legnagyobb zseni­ket is könnyedén elfelejti a világ! Kit érdekel, meddig érdekel e bárdolatlan, nehézkes észjárású vidéki halászlegények mondanivalója? Minek ter­helnénk vele kultúránkat, emlékezetünket? Áldo­zatul esne a legelső „tananyag-csökkentésnek”. Miért figyel fel rá mégis Jeruzsálem, Antióchia, Róma? Miért nem dobja történelmi lomtárába a II-XX. század? Titok-folyam. Mély-történelem. Parázs a hamu alatt. A Lélek jelenléte. A piarista Lukács László egyik elmélkedésé­ben arról ír, hogy a modern ember a kesztény ha­gyományt gyakran egyszerűen vallási étlapnak te­kinti, amelyből saját szájíze szerint válogat. Nem­csak a szekták tömeges térhódításának vagyunk manapság tanúi, hanem annak is, hogy egyre töb­ben lépnek föl „vallásalapítóként”, s élnek ké­­nyükre-kedvükre szabott hitvallásuk szerint. Pe­dig hát a kereszténység egy óriási, széles hagyo­mány-folyam - kitérőkkel, kanyarokkal, melléká­gakkal bár­­, ám a fősodra egyértelműen őrzi és közvetíti Jézus Evangéliumát. Hiszen ő ünnepé­lyes ígéretet tett nekünk: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ő biztosított bennünket arról, hogy elküldi nekünk a Szentlél­ket, aki majd elvezet minket a teljes igazságra. (Jn 16, 13) Krisztus és a Lélek folyamatos jelenléte, segítő és megszentelő kegyelme alakítja és gazda­gítja hitünket, életünket, erősíti jövőbe vetett re­ményünket. VI. Pál pápa nem hagy kétséget afelől, hogy „minden keresztény meghívást kapott. Életének tanúságtételével szavak nélkül is tanúskodjék az evangéliumról”. Jól értjük: itt nem elsősorban ut­cai prédikálásról, keresztény kampányról, netán házaló vallási ügynökösködésről van szó. Ellen­kezőleg: a csendes, szelíd, szolid hétköznapi tanú­­ságtétel mindennél hatékonyabb. Hitedről hiába szónokolsz - ha viszont hűségesen éled azt, előbb­­utóbb rákérdeznek: mi a titkod? Hogyan olvassuk Péter apostol levelében?­­„Legyetek mindig ké­szen arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjatok, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletteljesen és jó lelkiismerettel tegyétek!” (1 Pét 3,15-16) A Lélek jelenlétében. Kirsch János diakónus Szeretettel és tisztelettel köszöntjük körünkben BÍRÓ LÁSZLÓ püspök atyát, a Budapesti Hittudományi Akadémia Papnevelő Intézetének rektorát, aki pappá szentelésének 25. évfordulóján, 1999­ június 27-én a Szekszárd Belvárosi plébániatemplomban délelőtt a 11 órai szentmisén ad hálát Istennek a kapott kegyelmekért.

Next