Szekszárd - Családunk, 1999 (5. évfolyam, 20-22. szám)
1999 / 20. szám
A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA lélek - Jelenlét „Szentlélek nélkül - távoli az Isten, Krisztus - a múlté, az Evangélium - holt betű, a tekintély - uralkodás, a misszió - propaganda, az istentisztelet - emlékek felidézése, a keresztény cselekvés - rabszolgamorál...” ... és folytathatnánk a sort. Lélek nélkül a világ, a történelem, maga az Egyház közössége is lélektelen, lelketlen, élettelen, értelmetlen lenne. Üres és hiábavaló. Mint a lélek nélküli test. Hulla. A fenti idézet Lattaquié Ignatiosz ortodox metropolitától származik, s a Pünkösd lényegét ragadja meg. Hiszen a Pünkösd csodájában, a Lélek-áradásban egészen közel kerül hozzánk az Isten. Bennünk él immár. Általa marad közöttünk Krisztus - s nem csupán valami halovány történelmi emlék; nem egy figyelemre méltó eszmerendszer idealizált főideológusa gyanánt, hanem tapintható és ízlelhető, valóságos jelenlétével, mindannyiunk jövőjét, sőt öröklétét megalapozó szentségi és közösségi jelen-valóságával. Általa válik az Egyház a történelem sarától és a mindennapok porátólpiszkától szennyes, törékeny, múlékony társadalmi szervezetből Krisztus élő és éltető Testévé. Tétova emberi tapogatózásainkat Ő vezeti el a teljes igazság fényére. Ő ad irányt viharos vizeken hánykódó hajónknak. Ő ad biztonságot és tekintélyt, hogy a sekély kis tavak hétköznapi halászai a hatalmas Tengeren is megállják helyüket. Simonból Pétert, Saulból Pált farag. Ő adja ajkunkra a szót, tetteinkre az áldást, amikor az Evangéliumról beszélünk, s még inkább, amikor éljük is azt. Őbenne újul meg nap nap után Krisztus áldozata, Őbenne nyernek értelmet a mi szenvedéseink és áldozataink, Őáltala éri el célját és teljességét hitünk, reményünk, szeretetünk. Lélek nélkül minden megváltás, a világ jobbá tétele, fölemelése meddő emberi erőlködés. Mennybemenetele előtt Jézus útnak indítja apostolait: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19) Ám nem csupán megbízást ad a tanúságtételre, hanem megadja a küldetéshez szükséges erőt is. Nem hagyja árván őket. Megígéri a Vigasztalót, a Bátorítót. És tíz nap múlva leszáll rájuk a Lélek... Szép dolog, igazán megható, ahogy az apostolok szót fogadnak Jézusnak, s vakmerően nekivágnak a nagyvilágnak - de őszintén: a saját erejéből, ügyességéből, talpraesettségéből meddig jutna egy tucat tanulatlan galileai férfiú? Meddig térben? Gondoljunk bele, micsoda tágas, sokszínű világ volt a korabeli Római Birodalom! S meddig időben? Néhány évtized alatt a legnagyobb zseniket is könnyedén elfelejti a világ! Kit érdekel, meddig érdekel e bárdolatlan, nehézkes észjárású vidéki halászlegények mondanivalója? Minek terhelnénk vele kultúránkat, emlékezetünket? Áldozatul esne a legelső „tananyag-csökkentésnek”. Miért figyel fel rá mégis Jeruzsálem, Antióchia, Róma? Miért nem dobja történelmi lomtárába a II-XX. század? Titok-folyam. Mély-történelem. Parázs a hamu alatt. A Lélek jelenléte. A piarista Lukács László egyik elmélkedésében arról ír, hogy a modern ember a kesztény hagyományt gyakran egyszerűen vallási étlapnak tekinti, amelyből saját szájíze szerint válogat. Nemcsak a szekták tömeges térhódításának vagyunk manapság tanúi, hanem annak is, hogy egyre többen lépnek föl „vallásalapítóként”, s élnek kényükre-kedvükre szabott hitvallásuk szerint. Pedig hát a kereszténység egy óriási, széles hagyomány-folyam - kitérőkkel, kanyarokkal, mellékágakkal bár, ám a fősodra egyértelműen őrzi és közvetíti Jézus Evangéliumát. Hiszen ő ünnepélyes ígéretet tett nekünk: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ő biztosított bennünket arról, hogy elküldi nekünk a Szentlélket, aki majd elvezet minket a teljes igazságra. (Jn 16, 13) Krisztus és a Lélek folyamatos jelenléte, segítő és megszentelő kegyelme alakítja és gazdagítja hitünket, életünket, erősíti jövőbe vetett reményünket. VI. Pál pápa nem hagy kétséget afelől, hogy „minden keresztény meghívást kapott. Életének tanúságtételével szavak nélkül is tanúskodjék az evangéliumról”. Jól értjük: itt nem elsősorban utcai prédikálásról, keresztény kampányról, netán házaló vallási ügynökösködésről van szó. Ellenkezőleg: a csendes, szelíd, szolid hétköznapi tanúságtétel mindennél hatékonyabb. Hitedről hiába szónokolsz - ha viszont hűségesen éled azt, előbbutóbb rákérdeznek: mi a titkod? Hogyan olvassuk Péter apostol levelében?„Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjatok, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletteljesen és jó lelkiismerettel tegyétek!” (1 Pét 3,15-16) A Lélek jelenlétében. Kirsch János diakónus Szeretettel és tisztelettel köszöntjük körünkben BÍRÓ LÁSZLÓ püspök atyát, a Budapesti Hittudományi Akadémia Papnevelő Intézetének rektorát, aki pappá szentelésének 25. évfordulóján, 1999 június 27-én a Szekszárd Belvárosi plébániatemplomban délelőtt a 11 órai szentmisén ad hálát Istennek a kapott kegyelmekért.