Szekszárd - Családunk, 2019 (26. évfolyam, 109-112. szám)

2019 / 109. szám

A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA Húsvét Az első szó, ami eszembe jut húsvét­­­ra készülvén, nem más, mint a fel­támadás. Feltámadt Krisztus - mi is feltámadunk. Krisztus feltámadása a páli mondatot juttatja eszembe: „A mi hazánk a mennyben van.” Ettől a mon­dattól megváltozik a gondolkodásom, a cselekedetem, a beszédem. (Ha komo­lyan veszem, ha tényleg hiszem.) Haza akarok érni. Krisztus barátja akarok lenni, mert Ő az Úr, de Krisztusnak va­jon kell-e olyan barát, mint én? Ilyen­kor megfájdul a szívem. Imádságaim, beszédem, de ezek az én gondolataim. „Az én gondolataim nem a ti gondola­taitok - mondja az Úr”. Nagy ajándék ez. Sokszor gondolom, hogy nem va­gyok méltó az Ő barátságára, s Ő átöleli vállamat, s azt mondja: Gyere, menjünk együtt! Egy dolgom van, hagyni, hogy öleljen, vezessen. Ezt kívánom mindenki számára, hogy hagyja magát vezetni a feltá­madt Krisztus által, és érezze az Ő baráti ölelését. Tamás atya 25 éve! A házasságban nagy ünnep az ezüst­lakodalom. Azt jelenti, hogy a pár legyőzte a kezdeti nehézségeket és megerősödött a kapcsolatuk. Már van szilárd alap, amire építeni lehet a jövőt. Valami ilyesmi most nekünk is a Családunk újság 25 éves jubileuma. Farkas Béla atya huszonöt éve - ilyentájt húsvét előtt- behívott a szobájába és hellyel kínált. Nem tud­tam elképzelni mi lehet az a fontos dolog, amit mondani akar. Közölte, hogy szeretne egy újságot csinálni az egyházközségnek. Folytatás a 12. oldalon Nyúl Viktor atya tartotta a nagyböjti lelkigyakorlatot március 22. és 24. között. Tanítását hitünkre és megerő­sítésünkre alapozta: Hisszük, hogy az Úr ma is szól hozzánk, ezért együtt, közösen figyeljünk szavára. (Kiv 3,1- 8a.13-15 Lk 13,1-9) Vonuljunk ki Mózessel mi is a pusztába, a lelki értelembe vett sivatagba, hogy leegyszerűsödjünk, és találkozzunk Is­tennel, önmagunkkal és egymással! „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lá­badról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.” Amikor Mózes meghallja, leborul és hódol előtte. Megrendíti a Szenttel való találkozás. Kérdezzük meg magunktól: Miközben jövünk a szentmisére, vagy szentáldozáshoz járulunk, érezzük a meghatódottságot, hogy a Legszentebbel fogunk találkozni? S amikor betérünk, felérünk Hóreb-hegyünkre, amit jelképez a szekszárdi templomunk, amikor térdet hajtunk, keresztet vetünk és az oltár felé haladunk, tisztelettel és istenfélelemmel borulunk le, hódolunk Előtte? (Félel­münk ne rettegésből, hanem szeretetből eredjen!) Első helyen áll az életünkben? Az imádat szót csak Istenre használjuk? Nagyböjti lelkigyakorlat 2019. március 22-24. Szavaink, gesztusaink jelzik, hogy egye­dül Istent imádjuk? Isten szeretete, Krisztus szeretete elé senkit és semmit ne helyezzünk! Imádni azt jelenti: Ő van az életem középpontjában, Ő az első az életem­ben, ezért nemet mondok a bálvá­nyokra, a bűneimre, és drága Urunk szeretetparancsa szerint igyekszem be­rendezni az életemet. A találkozás erősít és éltet. A találko­zás áldás! Ragadjuk meg a lehetősége­ket és éljünk vele most, nem tudhatjuk, holnap megtehetjük-e. Kérdezzük meg magunktól: Hogyan találkozunk Istennel, egy­mással? Értékeljük és ünnepeljük a találkozásokat? Hogyan találkozunk Urunkkal az imádság csendjében, a szentgyónásban, a szentmisében és a szentírásolvasásban? Igaz, mi nem látunk égő csipkebok­rot, de minket is számos alkalommal különleges jellel vesz körül, ami által szólni akar hozzánk, és közelebb akar vinni önmagához. Lehetőségek soroza­ta tárul elénk, hogy találkozzunk az Élő Istennel, de vajon észrevesszük? Erősít­jük egymás között a találkozás kultú­ráját? Létrejön a találkozás ember és ember között? Találkozunk egymással, hagyunk időt beszélgetésre, belenézünk közben a másik ember szemébe? Isten nem egy személytelen, elvont eszme. Isten Élő Isten, az Élet Ura, aki­vel lehet találkozni! Istennek van neve! „Én vagyok, aki vagyok. Aki Van.”: Én vagyok, aki mindig veled van, aki nem hagy magadra! Érted vagyok, és min­dent érted teszek! Melletted, veled és benned vagyok! Szeretlek! A keresztény élet nem parancsok be­tartásáról szól elsősorban, hanem arról, hogy Urunk szeretetére szeretettel tö­rekszünk válaszolni. Isten nevünkön szólít. Tőlünk is sze­mélyes kapcsolatot, választ vár. Szemé­lyesen ismer bennünket, de vajon mi Folytatás a következő oldalon

Next