Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1984 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-05 / 1. szám
Vf LÄ5 WettTÄRJÄT, töVESŰLJETEÍCI tje'in várisi HtMH A LßÄUiVAÄOSi &ASyVÁLiA4ATÖÜ DŰLGŰZÚI&AK li£*iW,iÄ П. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM AR A i 1 1984.* JANUÁR 5. si pártélet zárszámadása Az elmúlt évekhez hasonlóan a pártalapszervezetek 1983. november 15. és december 15-e között tartották meg a beszámoló taggyűléseiket. A pártalapszervezetek és a párttagság nagy politikai felelősséggel készült az éves politikai munka értékelésére. A párttagokkal történt személyes elbeszélgetések sok tapasztalatot adtak a szervezeti élet értékeléséhez, a személyes gondok és problémák megoldásához. pártalapszervezetek a személyes elbeszélgetések és a pártcsoport értekezletek tapasztalatait jól hasznosították a taggyűlések beszámolóinak elkészítésénél. A beszámolók kritikusan és önkritikusan értékelték végzett munkát. Megnyugatató, hogy a nehezebb világpolitikai, világ- és belgazdasági körülmények között is biztosítani lehetett a politikai munka feltételeit. Az MSZMP XII. kongresszusa és a helyi határozatok végrehajtása eredményesen folyik. A gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása minden alapszervezetnél központi kérdésként szerepelt. A pártélet és a pártfegyelem tovább erősödött, azonban még vannak további tennivalók. Az életkörülmények nehezebbé válásával a dolgozókban fokozódott az érzékenység, a feszültség és a kérdések iránti érdeklődés. Politikai téren is e helyzetnek megfelelő munkamódszerre és munkastílusra volt szükség. ken A beszámoló taggyűlésehozott határozatok konkrétan tartalmazzák a politikai munka 1984. évi feladatait. Ezek között szerepel a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása, a pártegység erősítése, az információs tevékenység javítása, a párt tömegkapcsolatának erősítése. Az 1984. év mind az alapszervezetektől, mind a párttagoktól felelősségteljesebb munkát kíván meg. Szükséges, hogy a politikai év zárszámadása alapján minden alapszervezet átértékelje eddigi tevékenységét és olyan irányban összppontosítsa Di ereje, hogy párttagság ideológiai egysége és cselekvőkészsége töretlen legyen az új esztendőben is Gombos Károly üzemi pb-titkár, Iliiül Erőmű Vállalat Ogitációs munkánk néhány követelménye Pártszervezeteink rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatnak, amelybe az irányítástól, a gazdasági munka pártellenőrzésén, a pártépítésen és a kádermunkán át, az ideológiai nevelésig sok minden beletartozik, és amelyet összefoglaló néven pártmunkának nevezünk. Ennek a munkának szerves része, egyik legfontosabb sajátos területe az agitáció, melyről napjainkban oly sok szó esik. De mit is értünk ma tulajdonképpen korszerű agitáció alatt? Nem mást, mint folyamatos eszmei ismeretnyújtást, meggyőzést annak érdekében, hogy szocialista céljainkat aktívan támogató közvéleményt, egyéni és társadalmi magatartást alakítsunk ki. Más szavakkal: az agitáció eszmei, felvilágosító tevékenység, amelynek célja, hogy politikánkat, annak mindennapi közvetlen feladatait ne csak a párttagság, hanem a társadalom minél szélesebb tömegei megértsék, elfogadják, támogassák és cselekvően részt vegyenek a megvalósításban. Ma már elmondhatjuk, hogy az agitációnak ésszerű munkamegosztáson alapuló rendszere alakult ki. Differenciálódott ez a tevékenység a tartalomtól függően gazdaságpolitikai, belpolitikai és nemzetközi agitációra, továbbá szóbeli, írásos és szemléltető formára is. Hatékony eszközévé vált az agitációnak a sajtó, a rádió,a televízió. Rendszeres fórumai ma már a pártnanok, a politikai vitakörök, az üzemi demokrácia színtere. De talán éppen a differenciálódás miatt úgy tűnik, mintha nem kapott volna eddig jelentőségének megfelelő szerepet a pártszervezetek, a pártcsoportok, az egyes párttagok előtt a szóbeli, a mindennapi emberi kapcsolatokban megnyilvánuló személyes agitáció. Amit évekkel ezelőtt minden kommunista legtermészetesebb pártmunkájának tartott, azt ma sokan kimondatlanul, de ,,feleslegesnek" érzik, különösen napjainkban a ,,nincs idő a politizálásra’" jelszóra hivatkozva. Sokan úgy vélekednek, hogy a rádiónál, a televíziónál. többet és frissebbet mondani, a jól felkészült pártnapi előadónál mélyebb összefüggéseket megmutatni, a mi magunk erejéből úgy sem tudunk. Ez így azonban nem igaz. Az agitációs tevékenység rendszeréből nem hiányozhat személyes agitáció, az egyes kommunisták munkája. A személyes meggyőzést a tömegkommunikáció nem pótolhatja. A párt csakis saját tagjai és szervezetei révén képes arra, hogy mindenütt, a legkisebb lakó- és munkahelyen is jelen legyen és választ adjon az éppen ott és az adott időpontban felvetődő kérdésekre. Mindezt a legfejlettebb tömegkommunikáció sem pótolja. Pártunk kongresszusai ezért tették valamennyi kommunista kötelességévé a személyes, szóbeli agitációt. Az agitáció eredményességének, mások meggyőzésének feltétele az agitátor tájékozottsága. Érvelni csak tényekre alapozva, és néma „téziseket” ismételgetve lehet (Folytatás a 2. oldalon) Energiamegtakarítás, minimumcsúccsal (A Tiszai Erőmű Vállalat kollektívája Magyarországon elsőként dolgozta ki a minimumcsúcsra járatás programját. Cikkünk a 3. oldalon.) Festékgyári belső Új fejlődési pályán a TVK festékgyára Válaszolni a kihívásra (1.) LEGFONTOSABB AZ ANYAGTAKARÉKOSSÁG! A festékgyártás rendkívül anyagigényes tevékenység. A gyártás összes költségének átlagosan 90 százalékát az anyagköltség teszi ki. Az alapanyagok legnagyobb része tőkés, illetve dollárelszámolású importból származik. Az alapanyagok árainak hirtelen és erőteljes növekedése,, az elmúlt évektől bevezetett importkorlátozási intézkedések közvetlen kényszert gyakoroltak a gyárra. Ebben a helyzetben szükségszerű volt, hogy minden ésszerű intézkedést meg tegyünk az anyagfelhasználás racionális csökkentésére, e még meglevő pazarlások felszámolására, az anyagtakarékosság fokozására. m Gyárunk kollektívája már a kоorábbi években is törekedett a gazdaságos anyagfelhasználásra és a tőkés import csökkentésére. E cél (Folytatás a 2. oldalon) I fejben recesszió, vagy a recesszióban fejlesztés? A világ gazdasági rendjében történő átrendeződés, az energiaválság a leninvárosi vállalatokra is jelentős terheket ró, de a TIFO számára jelenti a legnagyobb kihívást. A vállalat tervezésének időszakában az első, majd termelőüzemünk indulásakor a második olajárrobbanás alapvetően meghatározta finomítónk kapacitáskihasználását, hatékonyságát. A finomító első — s minden valószínűség szerint utolsó finomítói — üzeme kiépülésével egy időben az országban feldolgozandó kőolaj mennyisége 2 millió tonnával, 8,5 millió tonnára csökkent, s ezzel a mennyiséggel számolhatunk csupán a belátható időszakban is. A TIFO számára ez a tény azt jelenti, hogy kiépített kapacitását a rendelkezésre álló kőolajjal hosszú távon is csak, mintegy 50%-ig tudja hasznosítani. A korábban a TIFO létrehozásában is szerepet játszó, a kőolajfeldolgozó ipar decentralizálását célzó irányzat az új helyzetben gazdasági megfontolásokból kiindulva megszűnt, s a mélyebb feldolgozást biztosító üzemek a Dunai Kőolajipari Vállalatnál épülnek fel. Ebben a helyzetben a vállalat számára az üzembe lépéssel egy időben, nem egy befejezett beruházás feletti öröm, hanem egy kihasználatlan kapacitás okozta gond volt a meghatározó. A gondon enyhítendő, a műszaki fejlesztés jelentősége azonnal nagy fontosságúvá vált. Az egyéb technológiai létesítmények üzemvitelének javítása mellett a termelőüzemek terhelésének fokozása vált elsődlegessé. Az elmúlt években részben tervezett technológia adta lehetőségek teljes kihasználásával, részben a technológia megváltoztatásával növeltük az egyes üzemrészek kapacitásának, műszaki lehetőségeinek kihasználását oly mó(Folytatás a 2. oldalon) Tilles Béla tervei alapján készült az a térplasztika illetve Játékelem amelyet decemberben állítottak fel városunkban. Fotó: Nagy Miklós