Herkules, 1885. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-13 / 2. szám
II évfolyam, 2. szám. Megjelen minden kedden képekkel. Budapest, 1881. január 11. Kiadóhivatal: T X '1 ' | A T | T T T 1 ' O Szerkesztőség: HeKKU LbS “"rr Negyedévre ...., dijs TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY Kéziratokat vissza nem Egrrre::::::::: t £!: szerkesztik f f küldünk- Egyes szám 20 kr. PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KÁLMÁN Hirdetések dija : két hasábos --------------- Bérmentetlen leveleket nem petit sorért 25 kr. KIADJA AIGNER LAJOS, fogadunk el. A «BALATON-EGYLET», A «BUDAPESTI KERÉKPÁR-EGYLET», A «BUDAPESTI TORNA-EGYLET», A «BUDAPESTI VASPARIPA-EGYLET ELŐRE», A«DEBRECZENI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «GYŐRI CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «HUNNIA CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «KOLOZSVÁRI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «MAGYAR ATHLETIKAI CLUB», A «NAGY-ENYEDI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «NEPTUN BUDAPESTI EVEZŐSEGYLET», AZ «Ó-BUDAI TORNA-EGYLET», A «PANNÓNIA CSÓNAK-EGYLET», A «SÁTORALJA-UJHELYI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SOPRONI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SZABADKAI TORNA-EGYLET», A «SZARVASI KORCSOLYÁZÓ KÖR» ÉS A «SZEGEDI TORNA-EGYLET» HIVATALOS KÖZLÖNYE. A Vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszer nagyméltósága 47.020. számú rendeletével ajánlja e lapot Magyarország összes tanintézeteinek. Szerkesztőségünkhöz e hét folyamán ismét egy hivatalos irat érkezett: A «Herkules» tek. szerkesztőségének Budapesten. Midőn a «Sátoralja-ujhelyi korcsolyázó-egylet» hivatalos közlönyül választja a « Herkules»-t, örömmel üdvözöljük a hézagpótló vállalatot. S.-A.-Ujhely, 1885. jan. 4. Csuka Ödön, egyleti alelnök. Magyarország tanférfiaihoz! A «HERKULES» TÁRCZÁJA. ( A Balaton körül hat és fél nap alatt. (A Senta hajó naplójából.) (Folyt, és vége.) Felvirradt augusztus 12-dike, Kálmán örömmel jelenti, hogy déli szél van, tehát kedvező útunk folytatására, felvonjuk vitorlánkat kétnegyed hatkor, de a szél újra elgyengülvén, csak 7 órakor tudtunk Badacsonyba jutni, hol ágyúlövéssel üdvözöljük a Hableányt, melynek egészen kikötőjéhez tudunk állni, megrendeljük a hajó étkamarája részére a szükségeseket, bort, jeget szerzünk , s noha Fack barátunk, ki lövésünket meghallván, elibénk jött,» igen maraszt, gyenge nyugoti széllel kétnegyed 9 órakor megindulunk Füred felé. A szél azonban mindinkább gyengült, úgy, hogy 11 óra felé még mindig csak a tomaji öbölben voltunk. A nap égetően sütvén, nem tehettünk okosabbat, mint beugrálni a vízbe és kellemesen fürödni, egyszerre csak látjuk, hogy Keszthely felé, az eddig sima vizen sötét zöld folt támad, mely mindinkább közeledve, a legjobb széllé, a nyugativá válik. Hamar kimászunk a vízből s a lankadt vitorlákat kieresztjük, a szél is elérvén, nagy gyorsasággal hajt előre, még nincs 12 óra s már Rhendesen vagyunk, néhány percz s Fülöphöz érünk, hol, mint útunk középpontjánál háromszor ágyúzunk, közbe azon felfedezéshez jutva, mikép hatásnak a «Pesti Napló» legnagyobbat, az «Egyetértés» kisebbet, a «Nemzet» legkisebbet szól, egyenlő puskaport véve mindenik lövésre. Lehető közel megyünk a parthoz, a fürdővendégek üdvözlése, gyerekek kiabálása hallatszik hozzánk, a szél egész utunkban nem volt ily kedvező, de ki is lesz használva egészen, miután egész hátszél fúj, csak a nagy vitorla fog, míg a cliver ide-oda hajlik, anélkül, hogy segítene az előremenetelben, egy kísérletet teszek, mely tökéletesen sikerül; a cliver egyik végét evezőnkre kötjük s kiterjesztjük jobbról, ép úgy, mint a nagy vitorlát; messziről úgy veheti ki magát hajónk, mint egy madár kiterjesztett szárnyakkal. Haladunk is kétszeres gyorsasággal. — A forróság azonban igen nagy, Kálmán lepedőbe burkolódzik, úgy néz ki, mint egy beduin. Én azon ajánlatot teszem, mikép ebédeljeti meg ő elébb, addig Mióta a népoktatási törvény életbe lépett, Magyarország ifjú nemzedéke nem csak hogy gondos szellemi kiképeztetésben részesül, hanem testileg is rendszeresen neveltetik. De bármily büszkék legyünk is közoktatásügyünk rendkívüli haladására, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy testi nevelésünk — összehasonlítva a szomszéd Németországéval — még némi kivánni valót hagy hátra, én kormányzok s aztán mi ketten ebédelünk meg. Akkér történt, ő előveszi a csibét, pogácsát, gyümölcsöt, sajtot a jégbe hűtött borral s a hajó orrára megy, csakis ott van most árnyék s a két vitorla közt kitűnő hűs léghuzam. Alig is várjuk a perzselő napon ülve, hogy elvégezze ebédjét, biztatjuk is, hogy siessen, mig végre felváltjuk egymást, ő fog ezentúl izzadni s mi ketten a hüssön ebédelünk, a hajó rohanva megy, már elhagytuk Szepesdet, Akasit, alig néhány óra s áthaladunk a tihanyi vizen, melynek szorosán csak jó helyismerettel lehet áthaladni, mert jobbról-balról zátonyokra lehet könnyen felmenni, a sekély víz miatt, mert míg egyrészről itt a legmélyebb a Balaton, 10—12 él, addig, ha a víz sodrából kimegyünk, rögtön partot érünk. Elhagyva a tihanyi révet, a divert előbbi helyére teszszük, átveszem a kormányt és most már a szinte igen kedvező oldalszéllel haladunk Füred felé. Eltűnik a közelből a két tornyú templom s 4 óra 45 perczkor horgonyt vetünk Füreden; ott volt legkedvezőbb útunk egész idáig, majdnem egészen Badacsonytól számítva, útunkat 5 óra alatt tettük meg. Én a vendéglőbe mentem szállásra, de két legényem most is a hajón maradt s az északi szél, mely éjjel támadt, úgy meglóbálta őket, hogy a ringatással egyaránt vehették volna, csak hogy túlzott mértékben. A szél erősbödött folyton, úgy, hogy reggelre nem tartottuk tanácsosnak az indulást, noha a partok alatt kellett mennünk Almádi felé, de a sok szélroham (Boe) annál veszélyesebb volt, így vártunk egész 11 óráig, mikor is megindultunk azon reményben, mikép a vihar csillapulni fog; én a kormányt fogtam vagy a nagy vitorla fékjét, hogy a rohamokat parírozhassam, neki eresztve a féket és beállva a szélbe, roppant gyorsan haladtunk, noha egyik vitorlát sem volt szabad nagyon meghúzni,mert felfordulhattunk volna, ennek daczára Alsó-Eörsöt félóra alatt értük el, Kálmán mellettem s Berti ő mellette ült a széloldalon s az utóbbinak első dolga volt kiindulásunkkor a mentőöv után nézni. A kormányzás igen nehézzé vált, egyik kézzel a kormányt tartani, másikkal a vitorlakötelet, átadtam tehát Kálmánnak a féket, azon utasítással, hogy «ereszsze el» kiáltásomra bocsássa el rögtön. A szél mindig erősbült, ahelyett, hogy csillapult volna, mi