Herkules, 1885. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-13 / 2. szám

II évfolyam, 2. szám. Megjelen minden kedden képekkel. Budapest, 1881. január 11. Kiadóhivatal: T X '1 ' | A T | T T T 1 ' O Szerkesztőség: HeKKU LbS “"rr Negyedévre ...., dijs TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY Kéziratokat vissza nem Egrrre::::::::: t £!: szerkesztik f f küldünk- Egyes szám 20 kr. PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KÁLMÁN Hirdetések dija : két hasábos --------------- Bérmentetlen leveleket nem petit sorért 25 kr. KIADJA AIGNER LAJOS, fogadunk el. A «BALATON-EGYLET», A «BUDAPESTI KERÉKPÁR-EGYLET», A «BUDAPESTI TORNA-EGYLET», A «BUDAPESTI VASPARIPA-EGYLET ELŐRE», A«DEBRECZENI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «GYŐRI CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «HUNNIA CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «KOLOZSVÁRI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «MAGYAR ATHLETIKAI CLUB», A «NAGY-ENYEDI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «NEPTUN BUDAPESTI EVEZŐS­EGYLET», AZ «Ó-BUDAI TORNA-EGYLET», A «PANNÓNIA CSÓNAK-EGYLET», A «SÁTORALJA-UJHELYI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SOPRONI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SZABADKAI TORNA-EGYLET», A «SZARVASI KORCSOLYÁZÓ KÖR» ÉS A «SZEGEDI TORNA-EGYLET» HIVATALOS KÖZLÖNYE. A Vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszer­­ nagyméltósága 47.020. számú rendeletével ajánlja e lapot Magyarország összes tanintézeteinek. Szerkesztőségünkhöz e hét folyamán ismét egy hiva­talos irat érkezett: A «Herkules» tek. szerkesztőségének Budapesten. Midőn a «Sátor­alja-ujhelyi korcsolyázó-egylet» hivatalos közlönyül választja a « Herkules»-t, örömmel üdvözöljük a hézagpótló vállalatot. S.-A.-Ujhely, 1885. jan. 4. Csuka Ödön, egyleti alelnök. Magyarország tanférfiaihoz! A «HERKULES» TÁRCZÁJA. ( A Balaton körül hat és fél nap alatt. (A Senta hajó naplójából.) (Folyt, és vége.) Fel­virradt augusztus 12-dike, Kálmán örömmel jelenti, hogy déli szél van, tehát kedvező útunk folytatására, felvonjuk vitor­lánkat kétnegyed hatkor, de a szél újra elgyengülvén, csak 7 órakor tudtunk Badacsonyba jutni, hol ágyúlövéssel üdvözöljük a Hableányt, melynek egészen kikötőjéhez tudunk állni, meg­rendeljük a hajó étkamarája részére a szükségeseket, bort, jeget szerzünk , s noha Fack barátunk, ki lövésünket meghallván, elibénk jött,» igen maraszt, gyenge nyugoti széllel kétnegyed 9 órakor meg­indulunk Füred felé. A szél azonban mindinkább gyengült, úgy, hogy 11 óra felé még mindig csak a tomaji öbölben voltunk. A nap égetően sütvén, nem tehettünk okosabbat, mint be­ugrálni a vízbe és kellemesen fürödni, egyszerre csak látjuk, hogy Keszthely felé, az eddig sima vizen sötét zöld folt támad, mely mindinkább közeledve, a legjobb széllé, a nyugativá válik. Hamar kimászunk a vízből s a lankadt vitorlákat kieresztjük, a szél is elérvén, nagy gyorsasággal hajt előre, még nincs 12 óra s már Rhendesen vagyunk, néhány percz s Fülöphöz érünk, hol, mint útunk középpontjánál háromszor ágyúzunk, közbe azon felfedezéshez jutva, mikép hatásnak a «Pesti Napló» legnagyobbat, az «Egyetértés» kisebbet, a «Nemzet» legkisebbet szól, egyenlő puskaport véve mindenik lövésre. Lehető közel megyünk a parthoz, a fürdővendégek üdvözlése, gyerekek kiabálása hallatszik hozzánk, a szél egész utunkban nem volt ily kedvező, de ki is lesz használva egészen, miután egész hátszél fúj, csak a nagy vitorla fog, míg a cliver ide-oda hajlik, a­nélkül, hogy segítene az előremenetelben, egy kísérletet teszek, mely tökéletesen sikerül; a cliver egyik végét evezőnkre köt­jük s kiterjesztjük jobbról, ép úgy, mint a nagy vitorlát; messziről úgy veheti ki magát hajónk, mint egy madár kiterjesztett szárnyak­kal. Haladunk is kétszeres gyorsasággal. — A forróság azonban igen nagy, Kálmán lepedőbe burkolódzik, úgy néz ki, mint egy beduin. Én azon ajánlatot teszem, mikép ebédeljeti meg ő elébb, addig Mióta a népoktatási törvény életbe lépett, Magyar­­ország ifjú nemzedéke nem csak hogy gondos szellemi kiképeztetésben részesül, hanem testileg is rendszeresen neveltetik. De bármily büszkék legyünk is közoktatásügyünk rendkívüli haladására, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy testi nevelésünk — összehasonlítva a szomszéd Németországéval — még némi kivánni valót hagy hátra, én kormányzok s aztán mi ketten ebédelünk meg. Akkér tör­tént, ő előveszi a csibét, pogácsát, gyümölcsöt, sajtot a jégbe hűtött borral s a hajó orrára megy, csakis ott van most árnyék s a két vitorla közt kitűnő hűs léghuzam. Alig is várjuk a per­zselő napon ülve, hogy elvégezze ebédjét, biztatjuk is, hogy sies­sen, mig végre felváltjuk egymást, ő fog ezentúl izzadni s mi ketten a hüssön ebédelünk, a hajó rohanva megy, már elhagytuk Szepesdet, Akasit, alig néhány óra s áthaladunk a tihanyi vizen, melynek szorosán csak jó helyismerettel lehet áthaladni, mert jobbról-balról zátonyokra lehet könnyen felmenni, a sekély víz miatt, mert míg egyrészről itt a legmélyebb a Balaton, 10—12 él, addig, ha a víz sodrából kimegyünk, rögtön partot érünk. Elhagyva a tihanyi révet, a divert előbbi helyére teszszük, átveszem a kormányt és most már a szinte igen kedvező oldal­széllel haladunk Füred felé. Eltűnik a közelből a két tornyú templom s 4 óra 45 perczkor horgonyt vetünk Füreden; ott volt legkedvezőbb útunk egész idáig, majdnem egészen Badacsonytól számítva, útunkat 5 óra alatt tettük meg. Én a vendéglőbe mentem szállásra, de két legényem most is a hajón maradt s az északi szél, mely éjjel támadt, úgy meg­­lóbálta őket, hogy a ringatással egyaránt vehették volna, csak hogy túlzott mértékben. A szél erősbödött folyton, úgy, hogy reggelre nem tartottuk tanácsosnak az indulást, noha a partok alatt kellett mennünk Almádi felé, de a sok szélroham (Boe) annál veszélyesebb volt, így vártunk egész 11 óráig, mikor is megindultunk azon remény­ben, mikép a vihar csillapulni fog; én a kormányt fogtam vagy a nagy vitorla fékjét, hogy a rohamokat parírozhassam, neki eresztve a féket és beállva a szélbe, roppant gyorsan haladtunk, noha egyik vitorlát sem volt szabad nagyon meghúzni,­­mert fel­fordulhattunk volna, ennek daczára Alsó-Eörsöt félóra alatt értük el, Kálmán mellettem s Berti ő mellette ült a széloldalon s az utóbbinak első dolga volt kiindulásunkkor a mentő­öv után nézni. A kormányzás igen nehézzé vált, egyik kézzel a kormányt tar­tani, másikkal a vitorla­kötelet, átadtam tehát Kálmánnak a féket, azon utasítással, hogy «ereszsze el» kiáltásomra bocsássa el rögtön. A szél mindig erősbült, a­helyett, hogy csillapult volna, mi

Next