A Hét, 1893. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1893-07-02 / 27. szám

fedetlen arczot, koponyát, kezet, lábat találja ? Mert arról a tervezetben nem hallottunk, hogy a föltaláló az egyen­ruha reformját idáig kiterjesztené s a katonákat a golyó­mentes csuhán kívül Dowe-féle szabadalmazott sipkába, keztyübe, saruba bujtatná, arczukat golyómentes maszkkal takarván el. A másik, ennél is fontosabb kérdés az, vájjon a golyó ütődése nem fáj-e a katonának, ha a ruháján nem törhet át a testbe ? A kísérletes fabábuk erre nézve adósak maradtak minden fölvilágosítással. Ha föltételezhetnők is, hogy a rugalmas anyagú szövet nem bocsátja át a golyót, — a hajítás okozta ütés ereje azzal nem semmisült meg. Ahol csontot ér, ott törés, — ahol lágy részeket, ott kóros belső elváltozások lesz­nek az okozat. S a hős katona nem a hagyományos »lesebben« hal meg, hanem leüttetik és a sebészet számára hozzáférhetetlenül, belső elvérzés vagy egyébb kompliká­­cziók következtében fog elpusztulni. Számítsuk ehhez a pánczélviselettel járó gyakorlati nehézségeket. A Dowe-csuha nehezebb a rendes egyen­ruhánál, nem simul a testhez, nem hajlékony. A marsok­ban akadályoz, kiállhatatlanul meleg s bajos tisztogatni. Felvonulások idején ez okból nem is használható, csak ütközet előtt kerülne sor reá. Nagy csapattestek toalett­­csinálása csatához pedig időveszteség s legtöbbször czél­­talan, mert az ütközet kezdete az ellenségtől is függ és a vezérlet soha nem tudhatja, mikorra rendelje el az átöltözést. Hallottunk olyan vérmes kombinácziókat is a Dűwe­­szövetről, hogy belőle az egyenruhán kívül, vagy e helyett minden csapat arcza elé golyófogó ernyőt feszítnének, mozgó sánczsal, mellvédő formájában. De ez már egészen legendaértékű terv. Az ütközetek arczvonala 20 év előtt is 14—18 kilométerre terjedt. Képzelhetni, hogy ez a szé­lesség a terepakadályok, erdőrészletek, a talajhullámzás közepett Dowe-féle szövettel másfél napi járó földön de­­markálható? S ha volna hozzá elég anyag, szállításához elég fuvar, kifeszítéséhez mindenkor elég idő: mi hasznát veszik akkor, ha az ellenség a csatatér emelkedett pont­jairól tüzel alá, az ernyőzött lövészsor mögött levő derék­hadak tömegeibe? — hisz ezeket az ernyő nem födi, a lehulló projektilek ellen nem nyújt oltalmat, hacsak minden harczos fölfelé védelem okáért Dowe-féle ernyőt nem kap a puskája mellé. Végre mi történik az ernyőzött arczvonallal s a paraplés hadsereggel, ha az ellenség megkerüli a had­állást, oldalt támad és a Dowe-féle szövetbástyát a két szélen megdönti, túlerővel elfoglalja? Ily esetben megdől az egész vonal, a hátráló arc­nak ernyőstül kellene reti­­rálni, s a szövetháló szétszedése, fölmálházása, elszállí­tása, egy hátrább ponton újabb kifeszítése lenne az új föladat, ami 2—3 mértföld területen egyidejűleg, nagy preczízióval annál kevésbé hajtható végre, mert ily nagy távolságban a vezérlet egysége már meglazul, a paran­csok nem egyszerre érkeznek a csapatokhoz, ezek jelen­tései is egyenetlenül jönnek a főparancsnokhoz. Ebből s a modern csaták egész konc­epcziójából világos, hogy a harczoló hadsereg nem tekinthető erődített tábornak, az oly mobil erődítés, milyet a Dowe-szövet kínál, a kellő oltalmat, nyugalmat neki meg nem adja, támadás esetén pedig a mozgásban, gyors határozatok ürge foganatosí­tásában akadályozza. Dowe ernyője a középkori hadak szekérsánczait nyitja meg,­­­ de az ilyen taktikát a mai fegyverek s a tömeges hadműködés már régen túlhaladta. Az egész találmányban ezért nem látunk egyebet meddő kísérlete­zésnél. Turpin ördöngös masinájáról ennyit se mondhatunk, mert még a modellje se kész. Csak az alapeszmére tehe­tünk rövid reflexiót, amennyiben Turpin azt állítja, hogy ő géptechnikailag, számítás alapján egész hadseregeket, várakat és várrendszereket képes megsemmisítni perczek alatt. Nem tudjuk, a romboló elemek melyikét s hogyan használja majd föl elmés czéljaira. Annyi azonban világos előttünk, hogy a legtökéletesb masina sem képes gondol­kozni, czélpontot magától választani, az ellenséget fölke­resni, utolérni, a támadás pillanatát, a hátrálás vagy meg­állás czélszerűségét elhatározni. A masina egy holt lény, mely egyszer-egyszer megtölthető s az explozió pillana­tában élni látszik, hogy utána nyomban elveszítse minden jelentőségét. Fokozzák bár vető képességét, romboló erejét, golyóinak számát hihetetlen arányokban, — ez még nem jelenti egyszersmind azt, hogy az eleven, mozgékony ellenségben mindenkor kárt tehet. A várakat, melyek min­dig helyben vannak, tán leszerelheti, létezésüket fölösle­gessé is teheti, de az értelmes mobil ember erővel mér­kőzésre, szándékának kitalálására, megelőzésére nem képes soha. A lövegek nagy száma nem ér fel a kisebb számú lövések preczíziójával. Egy modern csatában 7—8 óra alatt 10—12 millió ólom és vasdarab röpíttetik az ellen­séges arczvonalakra, s elesik legföljebb 40 - 50000 har­czos, — pedig ezt a golyómasszát az emberi intelligenczia irányozza. Hogyan akar ennél nagyobb, tökéletesb ered­ményt Turpin elérni az ő buta masinájával, mely 70000 ólomdarabra van ugyan berendezve, de csak akkor lehet ártalmas, ha az ellenség czélpontnak állana, vagyis butább lenne a masinánál is. Ne várjunk csodákat a fegyvertechnika fejlődésétől. Egyik találmány felülmúlja ugyan a másikat, de vala­mennyinek meg van a természetes ellensúlya a gépiesség­ben és korlátja az emberi szellem túlsúlyában, melynek se mechanizmusával, se erkölcsi motoraival a legtökéletesb gép sem veheti föl a versenyt. B. P. * * A kaleidoscop egy papiros cső, bearanyozva, benne néhány üveg gyöngy és egy pár tarka cserép. Kaleidoscopon keresztül nézzük a jövőt és amikor a fenekére jutottunk, azaz amikor kaleidoscopunkat összetörtük, csak akkor veszszük észre, hogy amit gyémántnak hittünk, hitvány üvegdarab. * A szemek igazi szépsége a tekintetben nyilvánul.

Next