A Hét, 1893. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1893-07-02 / 27. szám
fedetlen arczot, koponyát, kezet, lábat találja ? Mert arról a tervezetben nem hallottunk, hogy a föltaláló az egyenruha reformját idáig kiterjesztené s a katonákat a golyómentes csuhán kívül Dowe-féle szabadalmazott sipkába, keztyübe, saruba bujtatná, arczukat golyómentes maszkkal takarván el. A másik, ennél is fontosabb kérdés az, vájjon a golyó ütődése nem fáj-e a katonának, ha a ruháján nem törhet át a testbe ? A kísérletes fabábuk erre nézve adósak maradtak minden fölvilágosítással. Ha föltételezhetnők is, hogy a rugalmas anyagú szövet nem bocsátja át a golyót, — a hajítás okozta ütés ereje azzal nem semmisült meg. Ahol csontot ér, ott törés, — ahol lágy részeket, ott kóros belső elváltozások lesznek az okozat. S a hős katona nem a hagyományos »lesebben« hal meg, hanem leüttetik és a sebészet számára hozzáférhetetlenül, belső elvérzés vagy egyébb komplikácziók következtében fog elpusztulni. Számítsuk ehhez a pánczélviselettel járó gyakorlati nehézségeket. A Dowe-csuha nehezebb a rendes egyenruhánál, nem simul a testhez, nem hajlékony. A marsokban akadályoz, kiállhatatlanul meleg s bajos tisztogatni. Felvonulások idején ez okból nem is használható, csak ütközet előtt kerülne sor reá. Nagy csapattestek toalettcsinálása csatához pedig időveszteség s legtöbbször czéltalan, mert az ütközet kezdete az ellenségtől is függ és a vezérlet soha nem tudhatja, mikorra rendelje el az átöltözést. Hallottunk olyan vérmes kombinácziókat is a Dűweszövetről, hogy belőle az egyenruhán kívül, vagy e helyett minden csapat arcza elé golyófogó ernyőt feszítnének, mozgó sánczsal, mellvédő formájában. De ez már egészen legendaértékű terv. Az ütközetek arczvonala 20 év előtt is 14—18 kilométerre terjedt. Képzelhetni, hogy ez a szélesség a terepakadályok, erdőrészletek, a talajhullámzás közepett Dowe-féle szövettel másfél napi járó földön demarkálható? S ha volna hozzá elég anyag, szállításához elég fuvar, kifeszítéséhez mindenkor elég idő: mi hasznát veszik akkor, ha az ellenség a csatatér emelkedett pontjairól tüzel alá, az ernyőzött lövészsor mögött levő derékhadak tömegeibe? — hisz ezeket az ernyő nem födi, a lehulló projektilek ellen nem nyújt oltalmat, hacsak minden harczos fölfelé védelem okáért Dowe-féle ernyőt nem kap a puskája mellé. Végre mi történik az ernyőzött arczvonallal s a paraplés hadsereggel, ha az ellenség megkerüli a hadállást, oldalt támad és a Dowe-féle szövetbástyát a két szélen megdönti, túlerővel elfoglalja? Ily esetben megdől az egész vonal, a hátráló arcnak ernyőstül kellene retirálni, s a szövetháló szétszedése, fölmálházása, elszállítása, egy hátrább ponton újabb kifeszítése lenne az új föladat, ami 2—3 mértföld területen egyidejűleg, nagy preczízióval annál kevésbé hajtható végre, mert ily nagy távolságban a vezérlet egysége már meglazul, a parancsok nem egyszerre érkeznek a csapatokhoz, ezek jelentései is egyenetlenül jönnek a főparancsnokhoz. Ebből s a modern csaták egész koncepcziójából világos, hogy a harczoló hadsereg nem tekinthető erődített tábornak, az oly mobil erődítés, milyet a Dowe-szövet kínál, a kellő oltalmat, nyugalmat neki meg nem adja, támadás esetén pedig a mozgásban, gyors határozatok ürge foganatosításában akadályozza. Dowe ernyője a középkori hadak szekérsánczait nyitja meg, de az ilyen taktikát a mai fegyverek s a tömeges hadműködés már régen túlhaladta. Az egész találmányban ezért nem látunk egyebet meddő kísérletezésnél. Turpin ördöngös masinájáról ennyit se mondhatunk, mert még a modellje se kész. Csak az alapeszmére tehetünk rövid reflexiót, amennyiben Turpin azt állítja, hogy ő géptechnikailag, számítás alapján egész hadseregeket, várakat és várrendszereket képes megsemmisítni perczek alatt. Nem tudjuk, a romboló elemek melyikét s hogyan használja majd föl elmés czéljaira. Annyi azonban világos előttünk, hogy a legtökéletesb masina sem képes gondolkozni, czélpontot magától választani, az ellenséget fölkeresni, utolérni, a támadás pillanatát, a hátrálás vagy megállás czélszerűségét elhatározni. A masina egy holt lény, mely egyszer-egyszer megtölthető s az explozió pillanatában élni látszik, hogy utána nyomban elveszítse minden jelentőségét. Fokozzák bár vető képességét, romboló erejét, golyóinak számát hihetetlen arányokban, — ez még nem jelenti egyszersmind azt, hogy az eleven, mozgékony ellenségben mindenkor kárt tehet. A várakat, melyek mindig helyben vannak, tán leszerelheti, létezésüket fölöslegessé is teheti, de az értelmes mobil ember erővel mérkőzésre, szándékának kitalálására, megelőzésére nem képes soha. A lövegek nagy száma nem ér fel a kisebb számú lövések preczíziójával. Egy modern csatában 7—8 óra alatt 10—12 millió ólom és vasdarab röpíttetik az ellenséges arczvonalakra, s elesik legföljebb 40 - 50000 harczos, — pedig ezt a golyómasszát az emberi intelligenczia irányozza. Hogyan akar ennél nagyobb, tökéletesb eredményt Turpin elérni az ő buta masinájával, mely 70000 ólomdarabra van ugyan berendezve, de csak akkor lehet ártalmas, ha az ellenség czélpontnak állana, vagyis butább lenne a masinánál is. Ne várjunk csodákat a fegyvertechnika fejlődésétől. Egyik találmány felülmúlja ugyan a másikat, de valamennyinek meg van a természetes ellensúlya a gépiességben és korlátja az emberi szellem túlsúlyában, melynek se mechanizmusával, se erkölcsi motoraival a legtökéletesb gép sem veheti föl a versenyt. B. P. * * A kaleidoscop egy papiros cső, bearanyozva, benne néhány üveg gyöngy és egy pár tarka cserép. Kaleidoscopon keresztül nézzük a jövőt és amikor a fenekére jutottunk, azaz amikor kaleidoscopunkat összetörtük, csak akkor veszszük észre, hogy amit gyémántnak hittünk, hitvány üvegdarab. * A szemek igazi szépsége a tekintetben nyilvánul.