A Hét, 1906. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

X¥II. évfolyam. 1906. 06/851. szám. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, Vill., Rökk Szilárd­ utcza 18. sz. Előfizetési feltételek: Egész évre ....... ker. 20.— Félévre ................. . 10.— Negyedévre ...... 2­5.— Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE­ felvétele ugyanott. SZERKESZTI KISS JÓZSEF. Kéziratok nem adatnak vissza. —^­(§) Budapest, július hó 1.­­§)n^— Július elsején kezdődik lapunknál az uj félévi folyam. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári hűselő előtt megújítani szíveskedjenek. Fürdőző és nyaraló közönségünknek a lapot pontosan mindenüvé utána küldjük, ahova rendelik. Kérnünk kell azonban, hogy nyári tartózko­dási helyüket előfizetőink pontosan és idejekorán tudomásunkra juttassák. Kívánatos, hogy a czímet világosan, olvashatóan, az utolsó postai állomás megjelölésével írják meg nekünk. Akik utazva töltik a nyarat, azok hétről hétre más és más helyre dirigáltathatják maguknak a lapot, föltéve természe­tesen, hogy idejekorán intézkednek. Előfizetési feltételek : Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen. A HÉT kiadóhivatala, VIII. ker., Rökk Szilárd­ utcza 18. szám. Krónika. A trónörökös. — Bécsi levél. — — jun. 25. A delegácziós czivakodás, a kvótahaj­bakapás, a külügyminiszter bukása és a hármasszövetség bom­­ladozása azok a kulisszák, amelyek ma fel vannak tolva a monarchia politikájának színpadára és amely­ről megérzi minden beavatott ember, hogy magukban tulajdonképpen nem események, nem szövegdarabok egy megindulóban lévő új színműből, hanem csupán a közönséget, a monarchia népeit előkészítő keretül szolgálnak arra, hogy valaki, aki jönni fog, új han­gulat és új helyzet hatásával lépjen oda ahol az igazi cselekvés, a drámai módon nagy és fontos kötelesség­­teljesítés elkezdődik. Nemcsak az emberek, hanem a cselekvések és intézmények is megérzik az idő folyását és ezért nem is öntudatosan, hanem szinte mechanikusan készülnek elő a történelem új szakai. És ahogyan halad előre az időgép, ahogyan egymásba vágnak és egymást moz­gatják az események órakerekei, minden perez, minden óra, minden nap megsúlyosodó fontossággal állítja homloktérbe a jövő folyásának elkövetkezendő igaz­gatóját , Ferencz Ferdinánd trónörököst. Itt Ausztriában már évek óta foglalkoztatja a közvéleményt Ferencz Ferdinánd főherczegnek mind­inkább előtérbe nyomuló és mind markánsabbnak bizonyuló egyénisége, Magyarországon azonban — elég sajátszerű­en — ellanyhult iránta az érdeklődés azóta, hogy a Széll-Szilágyi-féle renuncziáló czikkely tör­­vénynyé vált. Csak a legutóbbi parlamenti és parla­menten kívüli küzdelmek során kezdték megint átlátni, hogy a trón és közvetetlen környezete olyan magaslat, amelyen a szó is cselekedet és a nemcselekvés is a pozitívumnak, nem pedig a negativumnak a hatásával bír. És elkezdték bírálni a trónörököst és egészen hamisan bírálták meg. Az a felfogás, amely Ferencz Ferdinándról ma járatos Magyarországon, egészen és alapjában téves. És a közvéleménynek ez a tévedése annál inkább csodálatos, mert alig van ember, akinek a politikája és magatartása áttekinthetőbb volna, mint Európa két ősi trónjának a várományosáé. A legtermészetesebb, legegyszerűbb erő, olyan érzés mozgatja a trónörökös­nek minden cselekedetét, amelylyel olyan biztosan lehet számolni, mint a kétszerkettővel. Az apai érzés. Amiben soha nincs változás és ami éppen olyan szent és felséges a hernalsi kunyhóban, mint a Belvedere­­ben, vagy a konopisti kastélyban. És olyan ellenáll­hatatlan. Ha Ferencz Ferdinánd trónra lép, három korlát fogja akadályozni a cselekvés teljes szabadságában. A renuncziáczió, a Habsburgok házi törvénye és az a magyar törvényczikk, amely megállapítja, hogy Hohenberg Zsófia fiának nem lehet igénye a magyar trónra. Az első korlát az, amely miatt a trónörökös ma feltűnően mutatja jóakaratát úgy az ausztriai, mint a magyarországi klerikálisok iránt. Ugyanez a korlát volt az okozója annak, hogy a legutóbbi pápaválasz­táson a teljesen francziabarát és fanatikusan Ausztria­­ellenes Rampolla kiejtette kezéből a már biztosan benne szorított tiarát és hogy a Puzyna bíboros histó­riai fontosságú vétója folytán a velenczei pátriárka, Giuseppe Sarto lett a katholikus egyház fejévé. Mert a pápa az, aki oldhat és köthet. A pápa egyetlen proprio motuja elég arra, hogy feloldja vele még azt az esküt is, amelynek nemcsak magánjogi, hanem közjogi jelentősége is van. És ez és semmi más nem volt az első megindí­tója annak is, hogy Olaszország kiválóban van a hármasszövetségből s hogy egy olasz háború lehető­sége mind valóbb szintire válik. Mert aki eltávolodik a Kvi­ináltól, az közeledik a Vatikánhoz. Ezért lett a trónörökös, a szárazföldi hadsereg táborszernagya, általános meglepetésre tengernagygyá közvetetlenül .

Next