Hétfői Hírek, 1960 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-03 / 1. szám

Qqtf kHnziintlitté O Budapest az új esztendőt Ismét elbúcsúztattunk egy óesztendőt, s vidám ünnepléssel fogadtuk a helyébe lépő fiatal új évet. Igaz, öregebbek lettünk egy évvel, de ismét gazdagabbak sok szép élménnyel, sikerrel, melyre évtizedek múlva is szívesen emlékezünk majd vissza. Az eredményekben gazdag óesztendő megérdemelt, vidám búcsúzta­tására, az új év köszöntésére, Budapest hatalmas bálteremmé alakult. Az „élő szilveszter” már a délutáni órákban megkezdő­dött: a hivatalokból, üzemekből kiáramló dolgozósereg, mielőtt hazaindult, kollégákkal, barátokkal koccintott az új év sikerére, világosságot teremtettek. Itt is vigasság, mulatozás. De érde­kes, hogy a kiskocsmák szoká­sos törzsvendégserege most át­engedte az asztalokat a Belvá­rosból jövőknek, a tősgyökeres óbudaiak többsége házimuzi­kat rendezett. Szól a sramli­zene a kiskocsmákban, s a bel­ső kerületekből odazódult ven­dégsereg minden talpalatnyi helyet megszáll. Zsúfolásig tele a Fekete medve, az Ó-vendég­lő, a Vadászkunyhó, a Flórián és a Cserepes kiskocsma, s ré­gi óbudai szokás szerint a fe­­hérsipkás szakácsok hatalmas lábason óriás fakanállal verik ki az éjféli tizenkét órát. pontban éjfélkor hatalmas , fadugót durrantottak a leve­gőbe, ami hajósszokás szerint azt jelenti, ellőtték az óesz­tendőt. így búcsúzott Budapest, az ország,, minden hazánkfia a sikerekben gazdag óesztendő­től, így köszöntötte az új évet! Nagy Lajos Egy fröccs — a Tej vendéglőben Újra Pest felé vesszük utun­kat, a Margít-hídnál kiszállunk a gépkocsiból, s hagyjuk ma­gunkat sodortatni az ember­­árral. Már hajnalra jár az idő, s az utakat végestesen végig „kivégzett” trombiták ezrei borítják. A házmesterek hatal­mas kupacokba seprik a színes szalaggal díszített trombitákat, csákókat, s az eldurrantott luftballonok földi maradvá­nyait. A Moszkva térnél álar­cos „banditák” állják utunkat, egy óvatlan pillanat, s a bá­mészkodó derekára máris ráte­­kerődzik lasszójuk. Van neve­tés, van vigasság, míg nagy üggyel-bajjal kikecmereg a kö­télből egy fiatal nő. A Tejven­déglő nyitva van, s aki akarja, tejjel öblítheti le az éjszaka borát. Mellette a Csemegebolt alkalmi elárusítóhelyén azon­ban nagysikerű borvásár fo­lyik; sokan itt szerzik be az utolsó erősítéseket. »Betyárok" a Körúton Huszárok rohannak végig az utcán, s nemcsak csákójuk és kardjuk van, de még kackiás bajuszt is ragasztottak orruk alá. Marcona betyárok riogat­ják az ijedős asszonynépet. Durrogást durrogás követ. Egy óvatlan pillanat, s a tréfacsi­­nálók máris kibökik a ma­gasba ágaskodó luftballono­kat. Hosszú, óriás „csörgőkí­gyó” csavarja végig az utcán hatalmas testét a vidám em­berekből összefogott füzérlánc. Néhány perc alatt olyan hosz­szúra nő, mint a mesebeli óriáskígyó, melynek egyik ut­cától a másikig ér a teste. A November 7 téren „táncmulat­ságot” rendez egy ifjú pár, akiknek, úgy látszik, az egész éjszaka áttáncolása után is maradt még ritmus a lábában. Trombitákkal, harsány énekkel szolgáltatja a zenét az össze­gyűlt embertömeg, pillanatok alatt újabb és újabb párok lépnek be a táncolókat körül­vevő embergyűrűbe. 120 ezer borkorcsolya Jól vizsgázott a vendéglátó ipar, a konyhák ínyencmeste­­rei, a szakácsok ízletesebbnél ízletesebb ételkülönlegességek­­kel szolgáltak a vendégeknek, s több helyen akár 30—40 féle étel között válogathattak a szilveszterezők. Ennyi étel és ital még soha nem fogyott Budapesten. A becslések sze­rint mintegy 5000 hektoliter hordósbort ütöttek csapra, és tízezerszámra bontották a pa­lackborokat, durrantották a pezsgősüvegeket, habzóboro­kat. Nyolcvan mázsa halat rántottak ki vagy szeleteltek csípős paprikával ízesített, bor után követelődző halász­lébe, ötven mázsányi húsból főztek­­ mintegy 120 000 adagnyi borkorcsolyát. A ren­geteg sütemény mellett az édesszájúak részére még mint­egy húsz mázsa gesztenyepü­rét is készítettek, s ehhez csupán tejszínből 15 hektoli­tert használtak el. Pillanatig­­ sem pihentek a kávéfőzőnők, s bár a blokkok összeszámo­lása még időbe telik, az elő­­etes becslések alapján mint­­­ kétmillió adag kávét szól­­alt fel. Különösebb fenn­­ást sehol sem tapasztal­­i vendéglátóipar okos­­sal „kerületi báziso­­zott fel, s ahol már a készletek, gyors­­­al a „bázisokból” fel- és italféle­tulatban, jó­koc­sam volt hiány­őrvidéken mint e­rrődési ott­honba ászklubban rendez­írt mulat­ Ságot, híres mis­kolci . Volt a leg­nagyob­­ Szőköves­den h, latyubálas Szilvese­­k, s a matyó­z a szom­szádot, termelő­szövet d­olgozói is átjöttek ekordf­or­galmat­­s a pé­csi szer­­ és Ba­ranya j­ó szokáso­kat őrző gos­kó­lompolás é­rték az újévet. Tatabányán több mint húsz helyen rendeztek szilveszteri mulatságot, s a nemzetiség lakta kerületekben nemzetisé­gi bálok voltak. Győr-Sopron megye termelőszövetkezeti parasztsága 300 vendéglátó üzemben, s több mint 100 mű­velődési otthonban szilvesz- s­terezett. Győrött, a folyók vá­rosában, éjszaka még a csó­nakházak is benépesedtek. Szolnok megyében már a tele­víziót is nézhették a dolgo­zók. A Nagykunság termelő­szövetkezeti városaiban, Tür­kénén, Karcagon, Mezőtúron és Kisújszálláson nagysikerű kabaréműsort rendeztek. Mozgalmas volt a Tisza-parti Szilveszter is. Szeged vendég­lőiben és éttermeiben több mint félezer szakács, felszol­gáló és csapos mérte a bort, tálalta a szilveszteri vacsorát. Természetesen nem hiányoz­hatott a híres szegedi halászlé sem! Akik „ellőtték" az óévet . Voltak, akik hivatásuknál fogva távol hazájuktól kö­szöntötték az új esztendőt. Így például tengerjáró hajóink legénysége, akiknek egy része Fiuméban, más része Trieszt­ben, illetve a Fekete-tengeren ünnepelte az 1960-as esztendő beköszöntését. A hajók manő­ver-mozsarai, melyek máskor a kikötőkötelet lövik partra. Valódi csókot kapott az álkéményseprő már a kora esti órákban Budán, a Hársfa családi­ kisvendéglőben Sokan énekelték Szilveszter éjszakáján, hogy „egyre ma várom a Nemzetinél...” Fotóriporterünk is ezt látta az idzőgépével reggel fél kilenckor is. Ekkor már aludt a város (Alberti Antal felvételei) Fél 10: minden hely megtelt Már a koraesti órákban megkezdődött a „felvonulás” a szórakozóhelyek felé és 8—9 óra tájban már a szilvesztere­­zők népes, vidám csoportjai töl­tötték meg az utcákat. Voltak, akik csomagokkal megrakodva, „ italszállítmányokkal”, finom falatokkal tartoztak barátaik­hoz, rokonokhoz, ahol „házi­­murit" rendeztek. A közönség más része hosszú sorokban állt a szórakozóhelyek előtt, me­lyeknek kapui 9 órakor nyíl­tak meg a szilveszteri sereg előtt. Pillanatok alatt benépe­sedtek az éttermek, cukrász­dák, bárok, s fél tíz tájban már majd mindenütt kiakaszthatták volna a táblát, a szórakozóhe­lyeken minden hely foglalt. Mintegy 1500 vendéglőt, esz­presszót, cukrászdát vettek birtokukba a szilveszterezők és körülbelül 200 helyen ren­deztek üzemi mulatságot. Ez a Szilveszter a legvidámabbak egyike volt, amit valaha Ma­gyarországon láttak. Csepelről a Belvárosba Az új év első éjszakáján autókörútra indultunk a fővá­rosban. Csepelen a kultúrott­­honban már éjfél előtt tetőfok­ra hágott a hangulat, s egy tűt sem lehetett leejteni a kiskocs­mákban és az éttermekben. Sokan a gyorsvasútra ültek, hogy a Belvárosban keresse­nek üres helyet. A MOM kul­túrtermében nívós műsorral egybekötött, családias Szilvesz­tert ünnepeltek az üzem dolgo­­zói, s még az előtérbe is aszta­lok kerültek, hogy a sok szó­rakozni vágyó helyet kaphas­son. Visszakanyarodunk a Belvá­ros felé. A Mátyás-pincében a kitűnő magyar borok mellett sok külföldi tőkén termett borral töltött,­ színes márka­címkékkel , ellátott paladiót bontanak a vendégeknek, s több mint tucatféle halkülön­legessé it válogathat a ven'" Tánca­rui. A Margitszigetre tartunk, melynek nyugodt csendjébe csak a Nagyszálló felől szűrő­dik át az ünnepi zsivaj, han­gulat. Már a ruhatár előtti elő­csarnokban is táncoló sereggel találkozunk, s a Nagyszálló minden székét, még az iro­dainkat is előhordták, hogy va­lahová leültethessék a sok ven­déget. — Bármit kérjenek — fogad bennünket a szálló vezetője —, csak ülőhelyet ne, mert még zsámolyt sem tudok adni. Belga vadászok, nyugatnémet, román és csehszlovák vendé­g.m­i»rt ír ra aVsarukat A szen­ek.it már c. dugója zsivajba. A Belv. kávéházbal.­zetközi Szil az IBUSZ,­­ ezer külföldi­­ zott. Négy nyel­­ték éjfélkor a magyar szokás szét szőrű kismalacot , s a derekára kötött színű szalagból nap­­közepette minden levágtak evv­egy budapesti­üt az óra, •gésüveg vidám tarta­­m­­•k­at Éjtel előtt a Hungária Kaveház nagyszabású nemzetközi bál­ján. A vidám hangulatban kitűnően szórakoztak csehszlovák vendégeink is Cimbalom üti az éjfélt Bekukkantunk a Pilvaxba, ahol most is, mint akkor „Pe­tőfi úr” idején, cimbalmon ütötték ki az éjfél óráját. Áll a bál az Újságíróklubban is, ahol fülsiketítő éljenzés köz­ben sorsolják ki a pirosfülű, göndörfarkú kismalacot. A Fészekben a pendlizés közbeni percek alatt szaladnak be a művészek, s a kiváló színé­szek, énekesek egymás szóra­koztatására szerepelnek. A Népstadion márványtermében az ország legkiválóbb, a múlt évben sok sikert aratott, s az új évben olimpiára készülő sportolóink vigadtak. Az Ope­rában 7 órakor kezdődött a hagyományos „A denevér” elő­adás, s utána a nézősereget és a művészeket a szomszédos étteremben várta a Szilveszter. Óbudára igyekeztünk ezután, ahol az ablakokból kiáramló fénypászmák — szinte nappali jé­t tve-new' • A türelmetlen Aki pihenőre tért... Jó magának Vazul kortárs, magé-­­­llébe ólmot öntötte. — Boldog új évet?, hogy, hogy TÉVES?!! (Erdei Sándor rajzai)

Next