Heti Kelet, 2003 (2. évfolyam, 1-48. szám)

2003-06-19 / 23. szám

n halt meg Petőfi Sándor? hetően kiszorították a nean­dervölgyieket. A géneknek­­ szerepe van a betegségek ki­alakulásában is, így például a magasvérnyomás-betegség át­örökítésében. A fentiek alapján jól látha­tó, hogy ha 9000 év után is meg lehetett találni az isme­retlen utódot, akkor Petőfi esetében semmiféle kétség nem lehet, amikor azt kell megállapítani, hogy a Barguzinban talált csontok a Petőfi anyjáéval egyeznek-e. Ha igen, akkor kétségtelen, hogy a költő az. Ha nem, ak­kor a leletnek semmi köze Pe­tőfihez. Mégsem akarják erre pontos vizsgálatra alapozva a a költő családi hovatartozását megállapítani, nem akarnak még csak hallani sem arról, hogy Petőfi Barguzinba ke­rült. Pedig nagyon komolyan felmerült, hogy hadifogoly­ként Szibériába hurcolták az oroszok. 2003. május 19-én be­mondta a rádió, hogy felnyit­ják a Petőfi-család sírboltját a Kerepesi temetőben. Remél­jük, ezúttal valóban megtörté­nik, és a vizsgálatok tisztasá­gához nem férhet kétség. Egyszer már megadták erre az engedélyt, de a Bargu­zinban talált csontváz birto­kában lévők nem látták bizto­sítottnak a vizsgálat tisztasá­gát, ehhez ugyanis oda kellett volna adniuk a csontokat az Akadémiának. Ez végül nem történt meg. Az orosz levéltárból kerül­tek elő adatok, melyek szerint 1849-ben az oroszok magyar hadifoglyokat hurcoltak el, akiket aztán ott, a távol­keleten telepítettek le, ahon­nan nem jöhettek haza. A Szi­bériában járt későbbi hadifog­lyok, az első világháború ka­tonái is hozták a hírt, hogy Petrovics Sándor Szibériában van eltemetve. Barátosi Lénárt Lajos 1909-ben ki is utazott Ázsiá­ba, 1911-ben megérkezett Barguzinba, és ott győződött meg arról, hogy való és igaz, amiről oly sokan hírt hoztak. Sokan arra hivatkoznak, hogy Alekszander Petrovics az oro­szoknál mindennapi név, így ez bárki lehet. A segesvári csatatéren elveszett költőt csak Segesváron lehet keres­ni. A Kétegyházán élő, nyu­galmazott, idős pap is arról beszél, hogy Petőfi szándéko­san szökött át az oroszokhoz, még iratokat is vitt magával. De közben az ott állomásozó katonákat továbbvitték, új csapatokat vezényeltek oda. A költő megadta magát, úgy került az oroszokhoz fogság­ba. Neki nem volt érdeke, hogy az osztrákok kezére ke­rüljön, hiszen kerestették is, tehát minden bizonnyal fele­lősségre vonták volna. A második világháború után elcsitult a Petőfi-ügy. Magyarsága és szabadságesz­méje ma is tisztán ragyog, ideálunk lehet, akire mindig hivatkoznak száz év óta. Ezt az ügyet karolta fel Morvai Ferenc, aki pénzügyi fedeze­tet biztosított egy csoportnak ahhoz, hogy Barguzinba utaz­zanak, és a csontvázat azono­sítsák, miután szakszerűen feltárták a sírt. Köztük volt Kiszely István antropológus is, aki mielőtt elindult, tanul­mányozta Petőfi antropológiai jellemzőit. A nagynevű szak­ember a csontváz vizsgálata után kimondta: bizonyítottnak találta, hogy Barguzinban Pe­tőfi csontjait találták meg. Az akkori sajtó szenzációként tá­lalta a hírt, mely a hazai tudo­mányos körök óriási ellenállá­sát váltotta ki. Figyelmen kí­vül hagyva a barguzini vizs­gálatokat, mindenáron csak arról akartak hallani, hogy Pe­tőfi igenis Segesváron van el­temetve. Ennek érdekében odáig merészkedtek, hogy magát Kiszely Istvánt is ne­vetség tárgyává tették, amikor azt hangoztatták: a csontok nem is egy férfi, hanem egy nő földi maradványai. (Érde­kesség: az itthoni szakembe­rek csak olyan feltételekkel akarták elvégezni a csontváz tudományos vizsgálatát, ha később senki nem végez majd összehasonlító vizsgálatokat. Kikötötték, hogy minden da­rab megtalált csontot adjanak át. Talán éppen ezért. Morvái a leletet Amerikába szállíttat­ta­­ a szerző.) A tíz év óta tartó nagy vitát könnyen le lehetne zárni a Pe­tőfi-család kriptájának felnyi­tásával, ha erre az illetékes hatóság megadná az enge­délyt. A DNS-összehasonlító vizsgálatok egyértelmű bizo­nyossággal szolgálhatnának mindenki számára, és a kedé­lyek megnyugodhatnának végre. Nekünk, magyaroknak na­gyon fontos, hogy megtud­juk: Barguzinba került a híres költő, vagy nem. Tudnunk kell, hol ért véget életútja, vannak-e ott utódai? Petőfi számunkra a szabadság szim­bóluma, akinek értékéből per­sze semmit nem von le, hogy hol halt meg. Ha Segesváron, akkor teljesül egy illúzió, mi­szerint előre leírta a saját ha­lálát. Sokan csakis ezt akarják elismerni, talán azért, hogy ezzel is mentsék az oroszokat a költő elhurcolásának vádja alól. A jelenlegi hivatalos tu­dományos verzió megtartása érdekében a hivatalban lévő személyek mindent elkövet­nek: akadékoskodnak, össze­vissza beszélnek, hazudnak is, ha kell. Egy biztos: szán­dékosan akadályozzák Barguzinban előkerült cson­a­tok azonosítását. Reméljük, ezúttal elvégzik a vizsgálato­kat, és megtudjuk végre, Pe­tőfi csontjairól van-e szó, vagy nem. Dk. Weigert József 9

Next