Heti Pesti Riport, 1993. június-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1993-07-02 / 26. szám
SZÓRAKOZTATÓ HETILAP Megjelenik péntekenként Főszerkesztő: HÁMORI TIBOR Szerkesztők: Beller Ágnes, S. Boda András Vezető művészeti szerkesztő: Milkovics Pál Művészeti szerkesztők: Győrffy Erzsébet, Roóz Péter Grafikus: Pintér Péter Olvasószerkesztő: Gordon István SZERKESZTŐSÉG: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1145 Budapest, Pf. 335. Telefon: 138-2461, telefax: 138-4773. ROVATTELEFONOK: Belföld: 138-4468. Külföld: 138-4218. Kultúra és sport: 138-4405. Bűnügy: 118-6349. Kiadja és előállítja: SZIKRA LAPNYOMDA RT. ■*BL Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Levélcím: 1553 Budapest, Pf. 53. Telefon: 270-3399, 270-3711, telefax: 270-3399. ___________93—3063___________ Terjeszti: a Magyar Posta és az alternatív terjesztők. % / Előfizethető: a hírlapkézbesítő hivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: • 1 hónapra 120,— Ft. V 1 évre 360,- Ft. 1 h évre 720,- Ft. 1 évre 1440,— Ft ISSN 1216—223X. Zsúfolt a busz, zötyögünk külföldön. Az Alpok hegyvonulatait bámuljuk, de a csomagoktól moccanni sem tudunk. Pedig milyen könnyűek voltunk, amikor elhagytuk Hegyeshalmot! De a visszaút sokkal súlyosabb, mázsás csomagokat cipel a járgány. Nem, nem bevásárlókörúton jártak a turisták, mégis rengeteg cuccot, ajándékokat, személyes holmikat sikerült összegyűjteniük. Hiába mutatja legszebb arcát a „víz alatti" város, Velence, hasztalan pancsikálnak a magyarok a tengeren, az ősi kereskedői szellem nem veszett ki belőlünk. Egész évben spóroltak a gyomrukon és igényüket alább szállítva szerényen éldegéltek, most az összekuporgatott krajcárokat schillingre, márkára és dollárra váltották be, paradicsomi nyaralást tervezve maguknak. No, nem azért, hogy habzsolják az olasz fagylaltot, vagy valamelyik karintiai vendéglő kerthelyiségében kortyolgassák az osztrák sört. Erre aztán nem telik. Mert a messziről jött honfitársainktól mindenféle csecsebecsét várnak itthon és jó szokás szerint igyekszünk eleget tenni az úgynevezett elvárásoknak. Ettől aztán a gondtalan nyaralás során megszaporodnak a gondok. A magyar turistának alkalmi számtanórákon és helyzetgyakorlatokon kell részt venniük, ha idegen földre lépnek. Minden kis holmiért ádáz csatát kell vívni, éjt nappallá téve az üzleteket járva, gyér piackutatásra kényszerülnek a nyaralók. Mi mennyibe kerül, mit adnak olcsóbban, mint a hazai boltokban? — Ördögi töprengés. És azután iziben szorozni és osztani muszáj, mert a valutaszorzókkal, az átváltókulcsokkal naprakészen tisztában vannak a szabadságukat töltők. Sőt ez nem is árt, amennyiben tisztes kereskedőszellemmel áldotta meg a sors az egyszeri magyart. Elvégre vannak helyek, léteznek olyan üzletek, ahol íratlan szabály a kufárkodás. Alkudni mindenre, és főleg minden helyzetben. Egyáltalán nem közömbös, hogy a hosszú portyázás során mikor sikerül felfedezni kivételesen olcsón ajánlott portékát. És ez így megy szakadatlanul, apró sikerélmények és ugyanennyi kudarcok közepette, mivel a vásárlás gyötrelmes foglalatosság. Még az utolsó fémpénzeket is árura, cuccra kell átváltani. S a negyven fokos melegben gigászi csatában küzdenek a magyar turisták. Aztán, persze, eltelik a szabadság, hazajönnek, napbarnítottak, s amikor az ismerősök megkérdezik, milyen volt az utazás, csak annyit felelnek: megérte. Megérte? -------------