Heti Válasz, 2001. július-augusztus (1. évfolyam, 13-21. szám)

2001-07-06 / 13. szám

t­t Felelős kiadó: Elek István a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért közalapítvány kuratóriumának elnöke Főszerkesztő: Toót H. Zsolt Főszerkesztő-helyettes: Osztovits Ágnes Olvasószerkesztők: Apáti Miklós, Morajkó László Közpolitika: Halász Csilla (rovatvezető), Élő Anita, Rosdy Pál, Szőnyi Szilárd, Vöő György Külpolitika: G. Fehér Péter (rovatvezető), Pósa Tibor Gazdaság: Füst Piroska (rovatvezető), Bohus Péter, Gyüré József Környezetkultúra: Dutai Sándor (rovatvezető), Hanga Piroska, Szederkényi Éva, Vasali Zoltán Életmód: Révi Judit (rovatvezető), László Dóra, Regényi Huba, Wotlner Judit Kultúra: Devich Márton (rovatvezető), Gyarmati Orsolya, Nagy Viktória, Székely Anna, Takács Géza (főmunkatárs), Tornai Szabolcs Szemle, publicisztika: Faggyas Sándor (rovatvezető), Horkay Horcher Ferenc (főmunkatárs), Moldoványi Tibor, Molnár Pál (főmunkatárs), Pócza Kálmán Tematikus összeállítások: Pelle János (főmunkatárs) Fotó: Lenyó László (rovatvezető), Griechisch Tamás Archívum: Kiss Gergely (vezető), Deme Áron, Jász István Szerkesztőségvezető asszisztens: Takács Eszter Lapterv: Csontó Lajos Művészeti vezető: Ivanov György Képfeldolgozó: Koryarek Ágnes Tördelőszerkesztők: Lusztig Tibor, Valer Vilmos Beíró: Sipos Julianna Korrektorok: Csapó Mária, Lázár Gábor ■ Számítógépes rendszergazda: Pásztor Imre Címlapfotó: Reuters/lvan Milutinovic Kiadja a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1062 Budapest, Andrássy út 125 Levelem: 1241 Budapest, Pf. 11 Telefon: 461-1400, fax: 461-1460 E-mail: szerkesztoseg@hetivalasz.hu Honlap: www.hetivalasz.hu Kiadóigazgató: Kovács János Terjesztési vezető: Schneider Zsuzsanna Terjesztési részleg: 461-1407, fax: 461-1462 Hirdetési vezető: Bálint Tibor Hirdetésfelvétel: 1062 Budapest, Andrássy út 125. Telefon: 461-1452,461-1443, 461-1445 Terjeszti: a Hírker Rt., a Lapker Rt. és részvénytársaságai. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság (LHI). Előfizethető: Budapesten az LHI kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési Irodában (HELIR, 1089 Buda­pest, Orczy tér 1.1. Vidéken , postákon és a kézbesítőknél. Külföldi előfize­tés: HELIR 1900 Budapest. Előfizetési díj egy hónapra: 730, negyedévre 2190, fél évre 4380, egy évre 8760 Ft. Nyomás: Révai Nyomda Kft., 1037 Budapest, Kunigunda útja 68. Felelős vezető: Lázár László ügyvezető igazgató ISSN 1587-0804 (nyomtatott) ISSN 1587-298X (online) ( 1 ) ) A csönd hangjai Nesz, zörej, zene, zaj, lárma, ricsaj és sorolhatnánk - páratlanul gazdag a magyar nyelv, ahogyan a fülünket és idegrendszerünket különféle módon érő hanghatá­sokat kifejezi. Márpedig egyre több és erősebb hanghatás ér bennünket. Hogy szennyezett levegőt szívunk, hogy olykor bokáig járunk a piszokban és pusztítjuk természetes környezetünket, arról sokat hallani. Beszélünk, vitatkozunk a vizuá­lis környezetszennyezésről is, a városépítészet nagy mulasztásairól és tévedései­ről, a csúnya óriásplakátokról, a szemünket kápráztató videoklipekről. Azt azon­ban általában elfelejtjük, sőt már észre sem vesszük, hogy milyen elképesztő mér­tékű zajártalomban éljük mindennapjainkat. Csak akkor figyelünk fel a felesleges ,zajokra, ha a hanghatás oly erős, hogy „csendháborításként" értékeljük, pedig más, alattomosabb zajszennyezés is lehetne büntetőjogi kategória. Láttak valaha környezetvédőket zajok ellen tüntetni? Nem hiszem. Pedig a tu­dósok szerint a bennünket érő hangszennyezéstől arányaiban sokkal jobban szen­vedünk, mint mondjuk a levegő tisztátalanságától. Az egészségügyi hatásai is je­lentősek. Éjjel-nappal mozog, zúg, dübörög a város, a háttérben sokszor még munka közben is szól a rádió - mint valamilyen „kábítószer", már létezni sem tudunk nélküle­­, megcsörren, „énekel" a telefon, autók dudálnak, motorok bőg­nek, vonatok zakatolnak, mentők szirénáznak, riasztók sivítanak és pittyegnek, felheccelt kutyák ugatnak körülöttünk, embertársaink hangosan vitatkoznak. Megszokjuk a zajokat, miközben egyre süketebbek leszünk. Menekülnénk, csönd­re vágyunk. Kiáltanánk érte, de tudjuk, hogy a nagy zsibongásban nem hall min­ket senki. Fogjuk be a fülünket? Nem segít. A hangrezgések minden gátat áttör­nek, már a fejünkben cikáznak, örökre, mint a tengeri kagylóházban a hullámok morajlásának visszhangjai. Az emberi idegrendszert egyre inkább próbára tevő zajszennyezés káros hatá­saira, bármily furcsa, mégsem a tökéletes csend a legjobb orvosság. Az „hideg" és sírt. Félünk tőle, mert a magányt, a sötétséget, esetleg a halált juttatja eszünkbe. A nyár zajosabb, a tél csendes. Az „abszolút" csönd fájdalmas, amely Radnóti Miklóst idézve üvölteni képes (Levél a hitveshez). A valóságban nem is létezik, csak a képzeletünkben. Csak a stúdiók hangszigetelt falai között állítha­tó elő. A mindennapi zajok előli menekvéshez az igazi gyógyszert a természet „ze­néi" és/vagy a komponisták mesterséges, tiszta harmóniái jelenthetik. Mert a természet „csendje" is muzsika. És minden dallam a természet hangjainak vala­milyen „leképezése". A tücskök ciripelése, a békák kuruttyolása, a szúnyogok zümmögése, a barlangok mormogása, a patakok csobogása, a fűszálak sziszegé­­se - sok apró kompozíció. Hallgassuk meg Bartók Béla Szabadban című zongora­­darabjából Az éjszaka zenéit, és megértjük, így aztán gyógyírt jelenthet a zaj­­bántalmakra az elmélyült zenehallgatás, egy-egy gyönyörű hangverseny, amely kiűzi a fejünkből a kellemetlen zsongást. (Persze vigyázni kell, el ne tévedjünk ilyenkor egy olyan kortárs zenei hangversenyre, amelyen a még kísérletező, hang­jukat kereső - netán soha meg nem találó - szerzők a „zajgyártást" összekever­ték a művészettel...) Idegeinkre, lelkünkre az hat a leginkább nyugtatólag, ha a természet zenéjét és a mesterséges harmóniákat egyszerre élvezhetjük. Ezért van az, hogy semmi sem tudja pótolni egy szabadtéri, szellős nyáresti hangverseny különleges élmé­nyét - a megismételhetetlen madárfüttyel, egy „új szólamként" a fák susogásá­­val mondjuk Mozart Egy kis éji zenéjében vagy Vivaldi A négy évszakában. A baj csak az, hogy a zajok elől ritkán menekülünk. Aztán persze nem értjük, mitől vagyunk idegesek, zaklatottak. Pedig bőven lenne hová szaladni egy kis csöndért, tiszta zenei harmóniáért. Falura, a természetbe. Meg aztán nincs az or­szágnak olyan csücske, ahol néhány tíz kilométeres körzetben ne rendeznének valahol nyári fesztivált, Gyulától Szombathelyig, sok-sok szép, fejzsongást elűző muzsikával. És ma már a zsúfolt és zajos főváros is rengeteg színvonalas szabad­téri zenei programot kínál a fülledt nyári estéken. Ha mást nem, hallgassuk éj­jel a csönd hangjait. 2001/07/06 hetiVálasz • 3

Next