Heti Válasz, 2001. november-december (1. évfolyam, 30-38. szám)
2001-11-02 / 30. szám
T£i rry Felelős kiadó: Elek István a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány kuratóriumának elnöke Főszerkesztő: Toót H. Zsolt Főszerkesztő-helyettes: Osztovits Ágnes Olvasószerkesztők: Apáti Miklós, Marafkó László Közpolitika: Halász Csilla (rovatvezető), Bódis András, Élő Anita, Rosdy Pál, Sümegi Noémi, Szálnyi Szilárd, Vöő György Külpolitika: G. Fehér Péter (rovatvezető), Estefán Zsolt, Pósa Tibor Gazdaság: Füsi Piroska (rovatvezető), Facsinay Kinga, Gyüre József Környezetkultúra: Dulai Sándor (rovatvezető), Hanga Piroska, Mangel Gyöngyi, Vasali Zoltán Életmód: Révi Judit (rovatvezető), László Dóra, Regényi Huba, Székely Anna, Varga Imre, Vollner Judit Kultúra: Devich Márton (rovatvezető), Gyarmati Orsolya, Nagy Viktória, Szederkényi Éva, Takács Géza (főmunkatárs), Tornai Szabolcs Szemle, publicisztika: Faggyas Sándor (rovatvezető), Horkay Horcher Ferenc (főmunkatárs), Moldoványi Tibor, Molnár Pál (főmunkatárs), Pócza Kálmán, Végh Attila Tematikus összeállítások: Pelle János (főmunkatárs) Fotó: Lenyó László (rovatvezető), Griechisch Tamás Archívum: Kiss Gergely (vezető), Deme Áron Szerkesztőségi asszisztens: Takács Eszter Lapterv: Csontó Lajos Művészeti vezető: Ivanov György Képfeldolgozó: Koryarek Ágnes Tördelőszerkesztők: Lusztig Tibor, Sóti Gábor, Valer Vilmos Beíró: Sipos Julianna Korrektorok: Csapó Mária, Lázár Gábor Számítógépes rendszergazda: Pásztor Imre Címlapfotó: MTI Kiadja a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1062 Budapest, Andrássy út 125. Levélcím: 1241 Budapest, Pf 11 Telefon: 461-1400, fax: 461-1460 E-mail: szerkesztoseg@hetivalasz.hu Honlap: www.hetivalasz.hu Kiadóigazgató: Kovács János Terjesztési vezető: Schneider Zsuzsanna Terjesztési részleg: 461-1407, fax: 461-1462 Hirdetési vezető: Bálint Tibor Hirdetésfelvétel: 1062 Budapest, Andrássy út 125. Telefon: 461-1452, 461-1443,461-1445 Terjeszti: a Hírker Rt., a Lapker Rt. és részvénytársaságai. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság (LHI). Előfizethető: Budapesten az LHI kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési Irodában (HELIR, 1089 Budapest, Orczy tér 1.). Vidéken a postákon és a kézbesítőknél. Külföldi előfizetés: HELIR 1900 Budapest. Előfizetési díj egy hónapra: 730, negyedévre 2190, fél évre 4380, egy évre 8760 Ft. Nyomás: Révai Nyomda Kft., 1037 Budapest, Kunigunda útja 68. Felelős vezető: Lázár László ügyvezető igazgató ISSN 1587-0804 (nyomtatott) ISSN 1587-298X (online) Halottak napja Szabó Dezső írta, hogy ha meg akarunk ismerni egy idegen várost, jól tesszük, ha elmegyünk a temetőbe. Ott nézhetünk szembe a közösség igazi arcával. Minden évben egyszer szembe kell néznünk önmagunkkal. Nálunk halottak napján egy ország útra kel. A szomorúságot mint nagykabátot vállunkra vesszük, beállunk a sorba a virágárusoknál, vagy a kertben vágjuk le az ezért ültetett krizantémokat, vonatra szádunk vagy autóba, és visszaindulunk az időben. Az őszi ködben, szitáló esőben árnyalakok bolyonganak a sírok között a domboldalban, mécsesek pislákolnak a korán ránk boruló estében, betűzgetjük szeretteink nevét a sírköveken. Hívők és hitetlenek, hiába menekülünk egész éven át a felelősségvállalás elől, végül nincs egérút. Emlékezünk azokra, akik már nincsenek közöttünk, de emlékük itt él velünk. A halál félelmetes a ma embere számára, mint ahogy félelmetes volt régen is. Es azért iszonytató, mert nem talál rá magyarázatot. Valaki itt él velünk, úgy hozzátartozik életünkhöz, mint a levegővétel, aztán hirtelen eltűnik. Nem a halál szükségszerű ténye a magyarázhatatlan, hanem általa életünk válik magyarázhatatlanná. A mai kor kultúrája (már vagy egyelőre?) nem találja a választ arra a kérdésre, mit kezdjünk félelmeinkkel. Nem merünk szembenézni azzal, ami életünkhöz természetes módon kapcsolódik: az elmúlással. Az ember a jelenben él, a múltat és a jövőt felejti. Felejteni muszáj: annak, aki nem tud felejteni, élhetetlenné válna az élete. De a múlt és a jövő nélkül érthetetlenné válik a jelen is. A jövő a halálé az egyes ember számára. De mindenki tovább élhet saját életénél, ha van, aki emlékezik rá. Mert a halál tényével, az örök élet vallásos hitével sem tudunk mit kezdeni. Túlságosan földhözragadt a gondolkodásunk ahhoz, hogy el tudjuk képzelni az örökkévalóságot. De ha azt mondjuk, szeretteink bennünk élnek tovább, mi pedig majd tovább élünk a mi szeretteinkben, ez nagyon konkrét és mégis vigasztaló gondolat. Nézzük meg azokat az idős embereket, akik hetente, olykor naponta kijárnak egyegy sírhoz. Lesöprik a sírkövet és környékét, megöntözik a virágot, tevékenykednek körülötte. Sokszor még beszélgetnek is a halottal. Vagy csak ülnek a temetőpadon, és emlékeznek. Együtt vannak drága halottakkal. Nem igazából, csak a képzeletükben, feleselhet egy tamáskodó hang. De hiszen a halálfélelem is ugyanott fészkel: a képzeletünkben. Ha képzeletben győzünk a halál fölött, akkor a halálfélelemmel ténylegesen sikerül megbirkóznunk. Az ember élete hétköznapi tényekből áll, szoktuk mondogatni. Felkelünk, mosakszunk, reggelizünk, munkába megyünk, este hazajövünk, foglalkozunk a gyerekekkel, este egymással is, és lefekszünk. Csupa megfogható és szilárd tény. De a képzeletünk teszi ilyen megfoghatóvá és szilárddá tényeinket: a mi munkánk nélkül, hozzájuk fűződő viszonyunk nélkül semmik volnának. A tényeknek mi adunk jelentést. A képzelet rendezi be a világot szilárd és megingathatatlan bizonyossággal. A munkahely légköre, egymás közötti kapcsolataink rendje, a szabályok és tilalmak, viszonyunk a leghétköznapibb eseményekhez: mindezt mi alkotjuk meg a magunk számára, s mégis mennyire valóságosak. Ugyanígy van ez érzelmeinkkel, vágyainkkal, kötődéseinkkel, szorongásainkkal. Az ember még saját halála képét is magának alkotja meg. Az, hogy világunk szilárd tényei képzeletünk alkotásai, még nem teszi könnyebbé a boldogulást velük. Félünk a haláltól, az ismeretlen árnyékvilágtól, az iszonyú, jeges hidegtől. Hogy egyszer csak bennünket szólítanak ki a sorból. Halottak napja erre is emlékeztet bennünket. Mégis van ebben a napban valami megnyugvást adó is. Állunk a családi sír felett, és emlékezünk. Eljöttünk, itt vagyunk, emléketeket őrizzük. A folytonosság lánca nem szakadt meg. Esendő hibáink ellenére tudjuk a kötelességünket, az egyetlent, ami megszeghetetlen. Egy család tagjai vagyunk. Előttetek nem mismásolhatunk, nem csalhatunk, nem játszhatjuk el mindennapi játszmáinkat. Egy percre tiszták lehetünk. Bár csak emlékezetünk őriz benneteket, olyannak képzelünk benneteket, akik előtt nem alakoskodhatunk. Mindennél élesebben rajzolódnak ki arcunk vonásai az általatok tartott képzeletbeli tükörben. Ti gondoskodtok róla, hogy lelkiismeretünk könnyebbé váljon. Ha veletek vagyunk, könnyebb szembenéznünk önmagunkkal! 2001/11/02 hetiVálasz 3