Heti Válasz, 2003. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
2003-01-03 / 1. szám
Közélet irtája 1990-ben. Hiába ígért Antall József Churchillhez hasonlóan vért és könnyeket, a magyar lakosság nyugati életszínvonalat remélt a szocializmus összeomlása után. Nincs már másfél évünk sem, hogy az illúziókat szertefoszlassuk. Van reális esély arra, hogy a polgárok megértsék, mit jelent belépésünk az Európai Unióba? ►M Esély van. De nem esélyről beszélnék, inkább kötelességről és felelősségről. A rendszerváltozás idején fogant illúziók a már említett idealizált, s éppen ezért hamis képből erednek. Nagyon sokan gondolták, hogy a demokrácia önmagában jólétet is jelent. Ugyanakkor szerintem az emberek többsége hamar tudomásul vette, hogy komoly áldozatokat kell hoznunk a kibontakozásért, a jövőért. Ennek is köszönhető, hogy a volt szocialista országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az elmúlt tizenkét év valamennyi kormánya kitöltötte hivatali idejét. Azért, hogy hamarosan elérjük a közösen kitűzött célt, az uniós tagságot, minden kormány komoly erőfeszítéseket tett. Mindenekelőtt azonban az állampolgárok teljesítettek erejükön felül, amikor vállalták a sok lemondással járó küzdelmet. Az, hogy érettek lettünk az uniós tagságra, annak a tízmillió embernek köszönhető elsősorban, aki tette a dolgát a sokszor nehéz körülmények között is. Annak az egyébként is tehetséges nemzetnek, amelynek tagjai , demokrácia kétségkívül tágabb keretei között még inkább érvényesíthették, kibontakoztathatták tehetségüket. A politikai elit mostani feladata az, hogy reális képet adjon a társadalomnak az unióban ránk váró életről. Magyarország polgárai - ez az elmúlt évtizedben bebizonyosodott - felnőtt, saját sorsukról felelősséggel dönteni képes emberek. A diktatúra kudarcot vallott azzal az alapvető céljával, hogy felelősséget elhárító „gyerekeket" neveljen belőlünk. Nincs, nem lehet ok az őszintétlenségre. Szerintem az emberek általában reálisan látják az elkövetkező évek kilátásait. Azt, hogy a belépéssel nem a Kánaán jön el, hanem a lehetőségek kora. Ezekkel kell jól gazdálkodnunk, s akkor a távolabbi reményeink is valóra válhatnak. ►►I Bár sok illúziót elveszítettünk, mégis szorongunk. Vajon felkészültünk erre a hatalmas változásra? ►M Kétségkívül sok a teendő a mezőgazdaság, a biztonság, az elmaradott néprétegek, a társadalmi egyenlőtlenségek, a határon túli magyarság, az életszínvonal, a külföldi vállalkozások mellett a hazai gazdasági alanyok, az egyes ember és közösségeinek erkölcsikulturális felemelkedése végett. Intézményeink - oktatás, felsőoktatás, kutatás és a civil szervezkedések - öntevékenységének jobban ki kell bontakoznia. Az egyes embernek is fel kell ismernie, hogy tevékenységét európai dimenzióban is bővítheti, Európát sorsának, jövőjének részévé teheti. ►W Miközben magasztos célokról beszélünk, kicsinyes pártpolitikai küzdelemnek látjuk az alkotmánymódosítás körüli vitákat. Jogászként hogyan értékeli, mennyire őrizhetjük meg szuverenitásunkat? ►N Valóban komoly viták kísérték az alkotmány módosítását, de végül sikerült a pártoknak megegyezniük, s az Országgyűlés el is fogadta a közösen átdolgozott tervezetet. Ez is igazolja, hogy főbb célokban egyetértés mutatkozik a politikai erők között. Az pedig természetes egy demokráciában, ha a kormánypártok és az ellenzék között a részleteket illetően eltérnek az álláspontok. A fontos az, hogy legyen készség a konszenzusra a nemzet alapvető érdekeit érintő kérdésekben. Ami a szuverenitást illeti: mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az ország alapvetően megőrzi függetlenségét, önálló állam marad ugyanúgy, ahogy az unió jelenlegi tagországai is azok. Szuverenitása bizonyos elemeiről önként lemondhat egy-egy ország a nagyobb biztonság vagy a gazdasági, társadalmi fejlődés céljából. De itt nem a lemondás a megfelelő kifejezés, hanem az egyes jogkörök közös gyakorlása a társakkal. Mi is ezt fogjuk tenni, de a többi tagországénál nagyobb mértékben a mi szuverenitásjogosítványaink sem sérülnek. ►H Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke éppen lapunkban fejtette ki, hogy a gyűlöletbeszédről szóló uniós keretszabály egy az egyben történő átvétele milyen veszélyekkel jár. Sérülhet a szólás- és véleményszabadság. Történészek arra figyelmeztetnek, hogy a gyűlöletbeszéd elleni, homályosan körvonalazott törvény tervezete nagyon hasonlít az 1946-os, a köztársaság védelméről A köztársasági elnök a történelmi egyházak vezetőivel . A heti Válaszadás/ot/is