Heti Válasz, 2004. október-december (4. évfolyam, 41-53. szám)
2004-10-07 / 41. szám
- Jobb félni? A félelem nagy úr a politikában. A társadalmi szerződés egyes elméletei szerint az emberek eredetileg azért alkottak politikai közösséget, és azért választottak maguk fölé politikai vezetőket, hogy rendet és biztonságot teremtsenek maguknak, és ezáltal félelmeiket orvosolják. A közösség bizalma a politikai hatalom iránt ezért csak addig tart, amíg a vezetők meg tudják védeni közösségük tagjait. A terrorizmus modern jelensége erre az összefüggésre építi romboló tevékenységét. Célja az állandó fenyegetettség érzésének megteremtése és fenntartása, azzal a céllal, hogy az ellenséges hatalommal szemben a közösség tagjaiban meglévő bizalmat felmorzsolja. Alantas eszközei ellenére legitimációját az iszlám világ szélesebb tömegei előtt az adja, hogy a harmadik világ - sok tekintetben joggal - érzi úgy, hogy a Nyugat áldozatává vált. A félelemkeltés technikáira alapított hadviselés a múlt péntek óta már a magyar politikai közösség számára sem pusztán elvont fenyegetés. Mint ismeretes, az al-Dzsazira arab hírtelevízióban sugározták azt a fenyegető üzenetet, melyet az amerikai hírszolgáltatás által is igazoltan Ajman az-Zavahrinak, az al-Kaida terrorszervezet második emberének tulajdonítanak. E szövegből való a sokszor idézett részlet: „Nem szabad megvárnunk, hogy az amerikai, brit, francia, zsidó, délkoreai, magyar vagy lengyel erők Egyiptom, az Arab-félsziget, Jemen és Algéria földjére lépjenek..., kezdjük meg most az ellenállást.” Most tapasztaljuk meg elő Az a tény, hogy a terroristák bennünket is célba vesznek, nem belpolitikai ügy, hanem a világpolitikában való részvételünk következménye. szől, mit jelent a nyugati hatalomnak minősülő ország polgárai számára az a sokat emlegetett kifejezés, hogy terror. Annyit jelent: félelem. Magyarország még nem fél. Vagy ha fél, nem a terrorizmustól tart leginkább. Az afganisztáni, majd iraki magyar szerepvállalás elsősorban belpolitikai konfliktust gerjesztett. Azzal a ténnyel, hogy Magyarország a nemzetközi politika cselekvő részesévé vált, nem igazán szembesült a hazai nyilvánosság. A szerepvállalást ellenzők elsősorban a kommunizmus iránti ellenérzéseiket vetítették bele ebbe a konfliktusba. Azzal vádolták a fellépést támogatókat, hogy meghunyászkodva kiszolgálnak egy rajtunk kívül álló hatalmat, ahogyan azt korábban is tették. A katonai beavatkozás mellett kiálló politikusok is csak pillanatnyi helyzeti előnyt reméltek a csatlakozástól, a beavatkozás tényleges tétjéről nem folyt nyilvános vita. Pedig az a tény, hogy a terroristák bennünket is célba vesznek, nem belpolitikai ügy, hanem a világpolitikában való részvételünk következménye. Vajon vezető politikusaink (kormánypártiak és ellenzékiek) is belátják-e, hogy az ilyen horderejű döntéseket nem szabad kitenni a belpolitikai csatározásoknak? Hogy a Nyugat megoldatlan keleti és déli politikája, vagyis a harmadik világhoz fűződő kapcsolata most már a mi felelősségünk is? Vajon azok, akiknek nem tetszett a katonai beavatkozás, szembesülnek-e azzal, hogy hibát követtek el, amikor politikai álláspontjukat nem képviselték határozottabban, akár a nyugati fővárosokhoz hasonló demonstrációk formájában? És vajon a hatalmon levők megértik-e, hogy nem pusztán szimbolikus politizálás a feladatuk, hanem az ország és polgárai nyugalmának a megvédése is? És azt megértik-e, hogy most csak korábbi döntésük következményével szembesültek: akik vállalták a szövetségi fellépést, azoknak politikai megoldást kell találniuk a nyilvánosság megnyugtatására és a közösség védelmére is. Mert ha nem így tesznek, hamar elfogyhat az irántuk és általában a politikai hatalom iránt érzett bizalom. A félelem ugyanis nagy úr. Horkay Horcher Ferenc TARTALOM ■ IDŐRENP __ 4 Hazai és külföldi hírek ■ REFLEKTOR 6 Új miniszterek: taktika és káosz ■ KÖZÉLET 10 Politikai áldozatok a Kulcsár-ügyben 13 Vészkiáltás Váradról 14 A budapesti „régi zsidónegyed” jövője 17 Valami bűzlik Karsai József földjein 19 Móri dráma: a gyilkos ismeretlen 21 Fókusz ■ VILÁG 22 Szlovénia, Horvátország: vétóveszély 24 Izraeli merénylet és a közel-keleti hatalmi egyensúly 26 Oroszország: váll-laposok összetartozása 28 Mű-Európa Brüsszelben ■ GAZDASÁG 30 Rekordösszegű büntetés sújthatja a dohánymultikat 31 Mrp, avagy a tetszhalott tulajdon 34 Gazdasági mozaik 36 Szőlőtelepítési támogatások ^ KÖRNYEZET 40 Sólyom László és Lányi András a rendszerváltásról és az elitről 42 Hurrikánok ideje: halálos négyes ■ KULTÚRA 45 Bayreuthi csillagunk, Németh Judit 47 Dobogó 48 Elkészült Mészáros Márta Nagy Imre-filmje 50 Hazatalált Dohnányi Ernő szimfonikus kantátája 51 A hét filmje: A Bourne-csapda 52 Kulturális ajánló 54 Roska Tamás akadémikus a Bolyai-díjról és a tudományos kutatásról 55 Ilia tanár úr ■ SZEMLE 57 Rádiókritika: Anyacsavar; Televíziókritika: Boldog cselédek 58 Hogyan vadásztak olvasókra a századfordulós lapok? 59 Matolcsy György rovata: Mese habbal ■ NÉZŐPONT 60 Molnár Attila Károly: A harmadik út(ópia) 60 Faggyas Sándor: A bátor felháborodó 62 A Gyurcsány-kormány mozgástere és esélyei 63 Balázs Zoltán: Laminált parketta 64 Speidl Zoltán: Kovács, a minőségi áru ■ VISSZHANG 65 Olvasóink írják 66 Macskaköröm 2004.10.07. Heti Válasz ► 3