Heti Válasz, 2006. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)
2006-07-06 / 27. szám
KÖRKÉP VI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 2006. július 6. SZERINTÜNK Ismét a Kádár-korszakban „Ha volt igazán kínos fejezete az utóbbi évek parlamenti életének, akkor az a legfőbb ügyész szinte folyamatos. AZ ügyészi intézmény egészét is kikezdő, alkotmánybírósági intésre sem lankadó támadása.” Amikor Sólyom Lászlót a rendszerváltozás egyik első aktusaként megválasztották alkotmánybírósági elnöknek, nemcsak a Magyar Demokrata Fórummal, hanem az általa nagyra becsült, ellenzéki harcostárssal, Antall József későbbi miniszterelnökkel is megszakított minden személyes kapcsolatot. Úgy vélte, intézményének presztízse ezt kívánja. Az esetleges befolyásolásnak még a látszatát is el kell kerülnie. Szigorú, kikezdhetetlen ember, mondták akkoriban Sólyomról. Amikor aztán az egykori alkotmánybírósági elnök, a változatlanul kikezdhetetlen, szigorú jogászprofesszor köztársasági elnök lett, úgy gondolta, a jogállam megtépázott tekintélyét csak akkor lehet helyreállítani, ha az általa jelölhető közjogi méltóságok, elsőként is a legfőbb ügyész személyét kivonja a pártalkuk köréből. Ezzel megóvhatja az illetőt a politikai támadásoktól, intézményét a pártháborúságtól. Mindenki nyerhet, hiszen tizenhat évvel a rendszerváltozás után talán mi sem természetesebb a parlamenti képviselők számára, mint a független ügyészség és bíróság. Minthogy a hatalmi ágak szétválasztásáért indult egykor a rendszerváltoztatás is. Ez a jogállam alfája és ómegája, vallották sokan, köztük Sólyom László is. S ha volt igazán kínos fejezete az utóbbi évek parlamenti életének, akkor az a legfőbb ügyész szinte folyamatos, az ügyészi intézmény egészét is kikezdő, alkotmánybírósági intésre sem lankadó támadása. Sólyom László hétfőn a parlamentben veszített: nem szavazták meg jelöltjét. Mondvacsinált ürügyekkel nemet mondott valamennyi kormánypárti képviselő. A szavazás előtt váratlanul megjelenő, beszédet mondó elnök szakmai érvei a semmibe hullottak. A kínos elutasítás mögött ott a figyelmeztetés: ha a köztársasági elnök úr nem akarja, hogy a jogállam végképp nevetségessé váljon, ha nem akarja, hogy még egy tekintélyes jogászt meghátrálásra kényszerítsünk, kérje ki a véleményünket. Nélkülünk nem megy. Alkudozzunk, tudja meg az új jelölt, hogy nekünk köszönheti pozícióját. Támogatásunk nélkül még a neve sem kerülhet szóba. Történt ez azon a napon, amikor a miniszterelnök érzelmes pátosszal világgá kiáltotta a parlamentben: csak Magyarország számít, félre kell tenni egyéni érdekeinket, hogy ez az ország végre talpra álljon. Határvonalhoz érkeztünk, lezárjuk, ami eddig volt, s áldozatokat hozunk a jövő érdekében. Mi, valamennyien. Lássuk be, a kormánypártoktól igen csekély áldozatot követelt volna, hogy igent mondjanak a szakmailag általuk is kikezdhetetlennek vélt legfőbbügyész-jelöltre. Pontot tehettek volna egy rendezetlen, kínos ügy végére, kompromisszumkészséget mutathattak volna, s ezzel némi megértést várhattak volna az ellenzéktől. Megerősíthették volna az emberek demokráciába vetett hitét, a köztársasági elnök tekintélyét. Nem tették. A jelölési procedúra folytatódik. Sólyom László megint mérlegel. Ám már abban a tudatban, hogy a mostani politikusi gárdának vajmi csekély köze van az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőinek felelősségteljes döntéseihez. Abban a tudatban, hogy tizenhat év alatt szinte észrevétlenül visszatértünk a Kádár-korszakba. A HÉT FOTÓJA ________■iHH'flBM KUVAIT, 2006. JÚNIUS 30. Az idei rendkívüli választásokon először lehet női képviselőkre szavazni Éljen az egyenlőség £ 2 e |o : 4