Heti Válasz, 2006. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)

2006-07-06 / 27. szám

KÖRKÉP VI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 2006. július 6. SZERINTÜNK Ismét a Kádár-korszakban „Ha volt igazán kínos fejezete az utóbbi évek parlamenti életének, akkor az a legfőbb ügyész szinte folyamatos. AZ ügyészi intézmény egészét is kikezdő, alkotmánybírósági intésre sem lankadó támadása.” A­mikor Sólyom Lászlót a rendszerváltozás egyik első aktusaként megválasztották alkotmánybírósági el­nöknek, nemcsak a Magyar Demokrata Fórummal, hanem az általa nagyra becsült, ellenzéki harcostárssal, Antall József későbbi miniszterelnökkel is megszakított minden személyes kapcsolatot. Úgy vélte, intézményé­nek presztízse ezt kívánja. Az esetleges befolyásolásnak még a látszatát is el kell kerülnie. Szigorú, kikezdhetet­len ember, mondták akkoriban Sólyomról. Amikor aztán az egykori alkotmánybírósági elnök, a változatlanul kikezdhetetlen, szigorú jogászprofesszor köztársasági elnök lett, úgy gondolta, a jogállam megté­pázott tekintélyét csak akkor lehet helyreállítani, ha az ál­tala jelölhető közjogi méltóságok, elsőként is a legfőbb ügyész személyét kivonja a pártalkuk köréből. Ezzel megóvhatja az illetőt a politikai támadásoktól, intézmé­nyét a pártháborúságtól. Mindenki nyerhet, hiszen tizen­hat évvel a rendszerváltozás után talán mi sem természe­tesebb a parlamenti képviselők számára, mint a függet­len ügyészség és bíróság. Minthogy a hatalmi ágak szét­választásáért indult egykor a rendszerváltoztatás is. Ez a jogállam alfája és ómegája, vallották sokan, köztük Só­lyom László is. S ha volt igazán kínos fejezete az utóbbi évek parlamenti életének, akkor az a legfőbb ügyész szinte folyamatos, az ügyészi intézmény egészét is kikez­dő, alkotmánybírósági intésre sem lankadó támadása. Sólyom László hétfőn a parlamentben veszített: nem szavazták meg jelöltjét. Mondvacsinált ürügyekkel ne­met mondott valamennyi kormánypárti képviselő. A sza­vazás előtt váratlanul megjelenő, beszédet mondó elnök szakmai érvei a semmibe hullottak. A kínos elutasítás mögött ott a figyelmeztetés: ha a köztársasági elnök úr nem akarja, hogy a jogállam végképp nevetségessé vál­jon, ha nem akarja, hogy még egy tekintélyes jogászt meghátrálásra kényszerítsünk, kérje ki a véleményün­ket. Nélkülünk nem megy. Alkudozzunk, tudja meg az új jelölt, hogy nekünk köszönheti pozícióját. Támogatá­sunk nélkül még a neve sem kerülhet szóba. Történt ez azon a napon, amikor a miniszterelnök ér­zelmes pátosszal világgá kiáltotta a parlamentben: csak Magyarország számít, félre kell tenni egyéni érdekein­ket, hogy ez az ország végre talpra álljon. Határvonalhoz érkeztünk, lezárjuk, ami eddig volt, s áldozatokat ho­zunk a jövő érdekében. Mi, valamennyien. Lássuk be, a kormánypártoktól igen csekély áldozatot követelt volna, hogy igent mondjanak a szakmailag álta­luk is kikezdhetetlennek vélt legfőbbügyész-jelöltre. Pon­tot tehettek volna egy rendezetlen, kínos ügy végére, kompromisszumkészséget mutathattak volna, s ezzel némi megértést várhattak volna az ellenzéktől. Megerő­síthették volna az emberek demokráciába vetett hitét, a köztársasági elnök tekintélyét. Nem tették. A jelölési procedúra folytatódik. Sólyom László megint mérlegel. Ám már abban a tudatban, hogy a mostani po­litikusi gárdának vajmi csekély köze van az Ellenzéki Ke­rekasztal résztvevőinek felelősségteljes döntéseihez. Ab­ban a tudatban, hogy tizenhat év alatt szinte észrevétle­nül visszatértünk a Kádár-korszakba. A HÉT FOTÓJA ________■iHH'flBM KUVAIT, 2006. JÚNIUS 30. Az idei rendkívüli választásokon először lehet női képviselőkre szavazni Éljen az egyenlőség £ 2 e |­o : 4

Next