Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-01-13 / 4. szám

azon bizonyos határozatlanságon, azon bizonyos habozáson, bizonyos állapodatlan széttekintgetésen, mellyet e kérdések­nél: „hol vegyük a pénzt? ki garantároz kamatokat stb. ?“ észreveszek: azon boldogtalan sejtelemre jövök, mikint vagy nem adtak még maguknak számot arról, hogy mit tesz egye­sülni , vagy igazán nem is akarnak egyesülni, hanem csak felhagyták magokra e szót beszélni, mint ollyat, mellynek firmája alatt nagyokat lehetene búsulni a Tisza árvize mel­lett; búsulva kérni a status segedelmét, könyörögni pén­zért, garantiákért, s várva sült madarak röptéit, követni a commoditás politicáját. Egyesületnek a siker fő eszközeit önma­gába­n k­e­ll föltalálnia. — A­melly egyesület nem így gondolkozik, az saját munkáságának sikerét mások aka­ratának rendelte alá, s meglehet, igen könnyen meglehet, hogy elteszik, mint nappal a hálósipkát. Hol vegyen tehát pénzt a tiszaszabályzó egyesület? kérditek. Én e kérdésre a fentebbiekben már megfeleltem, de specifice is megfelelek. Két út van, mellyen a dolog kimenetele bizonytalan, és kettő , mellyen bizonyos. 1. Bizonytalan, ha egyesületének sikerét azon the­­sistől föltételezi, hogy a Tiszaszabályozás az országnak használ, tehát adjon rá a status pénzt. — Ám legyen urak! igazságtok van, hanem akkor kérem alkalmazni ama pa­rabolát, mellyet fentebb a 24, és 26-ról mondottam. Ha ezen thesistöl várjátok üdvötöket, kiestetek az egyesületi szerepből, s átestetek a hálósipkai szerepbe. Lehet, hogy szépen összeraknak s eltesznek, én nem tudom, de azt tudom, hogy az egyesületi feladat: nem mástól várni, hanem cselekedni. 2. Bizonytalan, ha kölcsönnel akartok magatokon se­gíteni , de a kölcsönérti kezességet mástól várjátok. Lehet hogy teljesül óhajtástok, de akkor aztán igen természetes­nek kell találnotok, ha ti lesztek a gazdaság s más lesz a gazda. — Nem irigylem. — Ellenben bizonyosnak hiszem a dolgot, ha az egye­sület önmagára támaszkodandik. El­mondom előbbi czikkemben, mit kell nézetem sze­rint tenni az egyesületnek, hogy egy részt a költségvetés­sel , más­részt a költségbeni részesülés felosztásával tisz­tába jőjön. — Ezekkel tisztába jővén, a szükséges pénzt két után teremthetni ki. Első ú­t. Tudni fogja, mennyi költségre leene szük­sége, és tudni fogja, kik minő arányban tartozandnak azt fi­­zetni. Szerkezze magát az egyesület, s a törvény által ki­mutatott utón szedje be, minden illetéktől évenkint, az évi költség illetőséget, — és meg van a pénz. — Bizonyos, — egyszerű — de kissé terhes feladat. Mert ha például 6 millióba kerül a munka, s 6 év kell reá, illy nagy fizetés, illy szűk időben a Tisza mellékén nehéz dolog, s minden esetre jobb s könnyebb volna, ha 6 év alatt a Tisza szabá­lyozva lenne, de a szabályozás költségét 27­ év alatt kel­lene csak leróni. •­ Így több pénzbe kerül, de könnyebb szerrel. Tehát Második út: A kölcsön 5 pcent kamat 2 pcent törlesztés s egy év prémium tehát 27 éven át fizetendő 77% mellett, azt hiszem, hogy eszközölhető.­­ Ha például 6 millió ftra, vagy talán helyesebben egy millió ft értékű törvényhatósági közmunkák mellett 5 millió kész­pénzre, s erre is csak részletekben volna szükség: ennek fedezésére évenkint 350,000 ft kivántatnék. Szabadjon reménylenünk, hogy a felemelt só árábeli közpénztár, előbbi czikkemben említett arány szerint, ehhez 150000 fttal járuland éven­kint, s lesz még 200000 ft kivetendő, s ezt mind azon bir­tokosok, kikre a szabályozás haszna háruland, könnyen meg­­birják. Ámde természetesen kell valakinek lenni, a ki ezen kölcsönt hypothecával biztosítsa.­­ És erre nézve tartóz­kodás nélkül kimondom , hogy azon költségrészlegek, mely­­lyeket az egyesület törvény értelemében az illetőktől be­szedni jogosítva lesz, nem hypothec­a. Ez kimutatása a jövedelemforrásnak, mellyel a törlesztés eszközöltetni fog, de nem hypotheca, melly a kölcsönnek alapul szolgál. — Ezen hypothecát az egyesületnek,­­mellynek alapitóit, minőségét előbbi czikkemben értelmezőm) kell kimutatnia, s őneki magának kell a kamat és törlesztés rendes fizetését ezen hypothécá­­v­a­l g­a­r­a­n­t­í­r­o­z­n­i­a. Ha ezt teszi, úgy kap pénzt bizonyo­san, s maga lesz gazda a gazdaságban. Az egyesületnek tehát feladata az , hogy annyi, s nem a tiszaszabályozástól remélt, hanem már valósággal meglevő fekvő birtokot mutasson ki solidaris hypothecául, mennyi a kívánt kölcsön fedezésére szükséges. — Azonkí­vül a rendes fizetési hiedelem megnyerésére ki kell mutat­nia a jövedelem forrást, mellyből a hypothecája által bizto­­sitandó kölcsön kamatjait s törlesztését fizetendi, a mi nem lehet más, mint az illetőknek azon részeltetése, mellynek rövid uton bírói hatalommal is behajtására, a törvény fel­jogosítja az egyesületet. — Ezen behajtást, s a hitelezőnek leendő rendes kiszolgáltatást, az egyesületnek el kell vál­lalnia, s épen ezt szükség, fentemlitett hypothecája, s an­nak solidaritása által biztositnia, — mert ha oda akarná a hitelezőt utasítni, hogy ő szedje be évenkint száz meg száz érdeklettektől részleges illetőségeit, illy föltételre minden bi­zonynyal nem kapna pénzt. — Az említett feltételek mellett azonban nem csak azt hiszem, hogy kaphat pénzt, de sőt a magyar kereskedelmi társaság összeköttetéseibe, különösen pedig barátom ifjabb Szabó Pál úr megnyerni remélt közredolgozásába ve­tett bizodalommal, talán, el is merném vállalni a kölcsön ki­eszközlését. Fontolják meg a kiket illet. — Én elmondom az egye­sület feladatát, teendőit, és anyagi szerkezetét, meg vagyok győződve, hogy ha kölcsönt tart szükségesnek, annak kamat­jait, törlesztését magának lehet, magának kell ga­­rantíroznia, s az csak akként történhetik, a mint meg­­irám. — Ha magánkivülről várja a megváltót, úgy kár egye­sületről gondolkoznia, mert vagy megcsalódik, vagy nincs reá szükség. A ki az egyesületért garantiát vállalna, az az egyesülettől magának kívánna garantiát, s ekkor sokkal egy­szerűbb, hogy maga szabályozza a Tiszát, s maga szedje be az illeték törvényes költség részlegeit, s akkor nem látnám át minek az egyesület. — Kossuth Lajos.

Next