Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-10-09 / 81. szám

1337 1338 adatott.“ Minden siker, mellyet e politika következtében reménylettek, beteljesedett. „Bekövetkezett az eredmény a hazai iparczikkek mennyi- és minőségökre nézve,­­ vala­mint az árak csökkenésére is, hazai concurrentiára (jóté­kony következéseivel) s a statusgazdagság s státusjövede­lem szaporítására nézve.“ Ellenben a védvámrendszer el­lenei kudarczot vallottak , baljóslataik egyike sem telje­sült be. A­nélkül, hogy a múlt idők tarifjáiról értekezném, egyedül csak az 1842-dik éviről kívánok megemlékezni, s róla megjegyezni, hogy ha volt törvényhozási intézmény, melly czéljának megfelelt, úgy ez bizonyosan ollyan volt, mert nemzetet és kormányt mentett ki zavaros állapotból, melly a bukással volt határos. E körülmények között igen sajnálnám, ha valami ol­talom, melly az 1842-dik évi taristában foglaltatik, felál­­doztatnék. E tariffáról joggal elmondhatni, hogy általánosan igen jó hatása volt, és ha czélszerűsége is némi specialitá­sokra még kétséges volna, nem volna v­eszélyesebb eredmé­nyeit elvárni, mint sikerrel eddig még meg nem koszorúzott új theóriákba ereszkedni ? Íme tehát egy uj és tekintélyes bizonyság azon okos­kodások józanságára s igazságára nézve, mellyek e lapok­ban, nevezetesen Kossuth Lajos által, a védvámrendszer és védegyesület czélszerűsége iránt mondattak. Hisszük, hogy meg vagyon általa jóformán czáfolva, úgy a Budapesti Hír­adó , valamint a Pesther Zeitung.­­ Az amerikai egyesült státusok 1842-dik vámtariftája, Henry Clay ellen­javaslata daczára, azóta ugyan leszállitatott, de úgy, a­ho­gyan történt, még igen távol áll a szabad kereskedés rend­szerétől, valamint csak a jövendő mutatandja meg, hogy jól cselekedtek e az amerikaiak.­­ Végtére pedig nem sza­bad elfelejtenünk, hogy más Éjszakamerika, és más Magyar­­ország, és hogy a mi iparunk az övékéhez még majd csak annyi mint semmi. Különben már a németek is kezdenek panaszkodni az angol úgy­nevezett szabad kereskedés felett, hogy p. o. Anglia gabnáját nagyobbrészt az egészen adó­me­n­t­e­s Amerikától, s nem a­z adóval olly nagyon terhelt németektől veendi — természetesen azért mert olcsóbb, — hogy a czukorkereskedést, a Hansa-városok rovására, nagyobb részt magának elfoglalandja, ezek iránt sok tanulságos czikket hoz az Augsb. Alig. Zeitung, sőt még repressáliákat is javasolgat, mellyek bizony a szabad keres­kedés eszméjével meg nem férnek, úgy de a sörnénike mindezekkel nem gondol, ő csak beszél, mert tudja, hogy boldogok az együgyüek. Mi azonban édes atyámfiai gondol­kozzunk, hogy hiba ne legyen. E vélemény és ráfogás ellen könnyű a védrendszer barátinak a czáfolat a franczia ipar mostani állapotaiból. Egy kis számolás a gőzgépek iránt, s az anglománok verve vannak. S igen helyes, czáfolati fegyverül a gőzgépeket hasz­nálni, mert hiszen ezek a népek ipara hatalmának leghüvebb jelei, s ezek alkotják a roppant különbséget az iparnak mostani s hajdani állapota között, ezek sokszorozzák az erő­ket, mik productióval foglalkodnak s nevelik a productio mennyiségeit végtelenig. Ok tehát az iparosság haladásának, fejleményének valóban jelei. Volt pedig Francziaországban 1834 előtt öszvesen 1494 gőzkazán. 1845-nek elején e kazánok száma már 6937-re szaporodott, több 5443-al.­­ 1843-ban még csak 6350 volt , s igy 1845-nek elejéig 587 kazánnal birt többet a franczia ipar. Gőzgépe Francziaországnak 1835 előtt volt 850, 12,900 lóerővel. 1844-ben pedig 3645 gőzgépe dolgo­zott 45,780 lóerővel. A vasúti mozgonyok ezeken kívül vannak. 1843-ban 256 volt, 1844-ben 292, tehát 36-tal több. Ezeken kívül vannak még a gőzhajós gépek, miknek száma 1844-ben 382. Maga a franczia ipar a 6037 kazánból 6249-et, a 3645 gőzgépből 3237-et, a 294 mozgonyból 168-at készített. E haladást sebesnek, roppantnak kell elismerni. S e haladás a franczia védrendszer jótékonysága alatt fejlődött. Nincsenek e tehát a védrendszernek ellenségei meg­­czáfolva e számokkal? Van e hát a védrendszernek (s megjegyeztetni kér­jük , hogy itt nem prohibitióról szólunk) — van e hát a védrendszernek altató hatása ? *) Ö r s y. Van e a védren­dszernek altató hatása ? Kik Francziaországban mostan a szabad kereskedés mellett buzgólkodnak, a védvámokat eltöröltetni sürgetik, Anglia iparának sorompótlan piaczokat járatai óhajtanak, és status­oeconomiai bölcseségeket e tételben központosítják, nem kell itthon készíteni, mit kívül már olcsóbban kaphatni, ezek azt szokják ráfogni a védrendszerre, hogy az altat, el­veszen minden ösztönt a haladásra, s mint nagy logicusok, fölállítván a tételt, abból azonnal következéseket vonnak le s állítják, hogy valóban a franczia ipar nem is halad, mara­­doz, tesped. Grouvelle fűtési és szellőztetési uj rendszere. A fűtőszerek naponkint növekedő drágasága mindin­kább szükségessé teszi, hogy azoknak lehető kíméléséről gondoskodjunk. Nagyszerű épületeknél, kiváltképen egyik legtetemesebb veszteség, a sok egymástól különvált fűtő ké­születek egymástóli függetlenségéből származik , mellynél fogva minden egyes készületnél mutatkozó veszteség, azok­nak számához képest sokszoroztatik. Másik nem kevésbé te­temes veszteség a mérséklet egyenetlen felosztása. E­miatt, ha a melegmérséklet nem elégséges, vagy felesleges, mert szokott fűtő­készületeink mellett az illő mérsékletet nehéz eltalálni, néha hideget, néha meleget szenvedünk, s még e mellett ezen alkalmatlanságot fütő szereink tetemes veszte­getésével fizetjük. Látnivalóképen pedig egyenlőn szabá­lyozható mérséklettel, de minden fütő­készületek egymással kapcsolatba hozatnak, az egyiknek felesleges mérsékletét meggazdálkodva a másik kelletinél alacsonyabb mérséklet emelésére lehetne fordítani. Miképen igyekezett Grouvelle e maga futőkészületével ezen okszerű gazdálkodást elérni (a D. Gewerbszeitung után) azoknak számára a­kik hasonló *) Gondolnak is adatokkal az eszmének ellenei. — Ők elle­neznek, hogy másokat s azok által magukat táplálhassák. Pe­dig a haza java volna első uraim ! mert meg van írva : salus publica lex suprema esto ! S z e r­k.

Next