Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-01-13 / 4. szám
4. Pest, kedden HETILAP. január 13.1846. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni az Iparegyesület hivatalában (újvilág utcza Ilkey ház) vagy Kossuth Lajos iparegyesületi igazgató urnál (úri utcza Trattner-Károlyi ház) vagy a’ Szerkesztőnél (Seminarium utcza 806. sz. Rát ház) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival . Megjelenik a’ Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomtatású íven. Ha tárgybőség kivánandja* 5 * 1, sőt két íven is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsorárét 5 kr., háromszori hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 6 kr. ezp. Tartalom: Vezérczikk : Tisza szabályzati pénzügyvitel. Kossuth Lajos. — Tájékozó adatok : I. Gabnatörvény és tanulság Angliából. II. Repcze. III. Egy kis krajczáros adat a kétkedőknek. Kossuth Lajos. — A dolgozó néposztály II. W. — Tengerhajózási iskola Fiuméban ifj. Szabó Pál. — Tanácslatok és hiányfelderitések a répaczukorgyártásban. Vida Káról.— Görögország anyagi haladása 1837-től fogva. V. — Az iparvállalkozók adómentesítése. — Tanügy : Csődhirdetés az iparegyesületi természet- és erőtani oktatóságra. —Egyesületi mozgalmak I. Pesti-kör. II. Műegyesület. —Vegyes közlemények: I. Eperfatenyésztés Tornában. II. Szerémi selyemipar. III. Gabonakiviteli tilalom Törökországban. IV. Telegraph Paris és Madrid között. — Gyáralapitó társaság hirdetése. — Pesti piacz. — Pénzkelet. — Rendkívüli hír Angolhonból. — Vezérczikk (Tiszaszabályzati pénzügyvitel.) A tiszaszabályzati egyesület főfeladata pénzről gondoskodni. Könnyű feladat, ha a tiszaszabályzati egyesület érdekeinek magasságára emeli férfias akaratát, s elhatározza magát akarni az egyesületi eszme kellékeit; nehéz feladat, ha ezt nem bírja tenni, vagyis nem önmagába helyezi bizodalmát. Évkönyveinkben sok koromlap van, sok baj torlódott ezredév folytán magyar hazánkra. S „megfogyva bár, de törve“ nem valánk. A jó véletlen kisegítgetett. Ámde a véletlen ideje lejárt. Századok bajai nőttek fejünkre, s mi saját kezeinkkel tetőzök halmazát. Viszony s veszélyek megváltozzanak. Véletlenre hiába támaszkodunk. Véletlen rajtunk többé nem segít, ha még olly „nagyokat búsulunk is“ mint szoktunk régi magyar mód szerint. — A „commoditás politicája“ nekünk már halál, minket csak a cselekvés menthet meg, s minthogy csupán az egyesületi tér az, mellyen a cselekedni akarók munkássága nem függ a cselekedni nem akaróktól, azért mondom én, hogy az egyesületi eszme erejének lelkesült felfogása egyedüli mentő angyalunk. Elmentek— például törvényt hozni. Ötvenen vagytok, hogy számban szóljak. Felkel egy közületek, elpanaszolja a bősz Tiszának kártékonyságát, és a nyomornak minden nemeit, miket a partján lakókra hárít. És elmondja, hogy a kik ott laknak, jobbatlán magyarok, kiknek nádas vityillóikba vonult a nemzetiség angyala, midőn a palotákból számüzék. E faj megérdemli a nemzettől, hogy őt megtartsa, hogy ne hagyja őt elnyomorodni a Tisza büzhödt mocsárjai közt. Egy pár millió adó, vagy subsidium vagy mikint hívják 5 — 6 éven át, s a Tisza, melly most nyomorúságot tenyészt, jólétnek gazdag forrása leszen, s a partjait lakó magyar faj, nemzetünk anyagi erejének megkétszereztével fizetend a nemzet segedelméért. Azért hát szabályozást indítványoz emberetek és adózást a szabályozásra. — Ötvenen vagytok a mint mondám. És huszonnégyen igent mondanak. A többi 26 pedig nemet mond, vagy nem mond nem-et merőn kereken, hanem formákat szab, feltételeket alkot s a szép indítvány nemmel végződik.—— Kérdem én: mi eredménye van amari akaratának? Kiszáradand-e igen voksától avvagy csak a nagyfalusi tó, vagy a karádilápos is? A huszonnégynek egész akarata, egész készsége egy batkát sem ér, mert a huszonhat tenni nem akart.A minoritás cselekvősége a majoritás nem akarása mellett elvész. Vagyis a cselekedni akarók munkakészségét a cselekedni nem akarók ellenkezése semmivé teszi. — Már most tegyetek át ama tehetetlen huzonnégyet az egyesületi térre; nem látjátok-e, hogy e kis térváltoztatás őt mindenhatóvá téve ? Azon erő, mellyet amott 26 nem semmivé tett, itt teljes erővel működhetik, habár 126 nemmel találkozzék is. Jaj pedig a nem akarás, nem tevés, nem áldozás oltárának mindig több hívei voltak és lesznek, mint a cselekvő munkásságénak. Ha valamit tenni kell, akár 15 milliónyi népet, akár 200.000-nyi nemzetet vegyünk , a többség mindig a commoditás politikáját követendi. Ezért mondom én, hogy csak az egyesületi téren boldogulhatunk. Mert csak ez után lehetséges, hogy a cselekedni kész kevesebbség ereje el ne veszszen. Ha ezen tant e hon népének 15 milliója közül, csak 50,000 szivére venné, s a törvény korlátai közt szerinte fejtené ki munkásságát; nem volna semmi baj Izraelben; — mig máskülönben legalább is 7,500,001-nek akarata kell; — s ez soha sem lesz. — Az egyesületi eszme mindenhatóságát azonban az feltételezi, hogy a kik igy szólnak: „egyesülünk“ ne csak szóval egyesüljenek , hanem minden tehetségükkel, különben gúnyt űznek isten ajándékából, mellyet e szóban „egyesülés“ adott az emberi faj boldogságára. Bocsássanak meg kedves tiszai hazámkal, hogy az egyesületi eszmét ekként fejtegetem; tettem azt, mert Isten adja, hogy csalatkozzam, s lehet, hogy az élet borús tapasztalásai elkomoriták nézetemet, de ha végig gondolok