Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-10-09 / 81. szám
81. Pest, péntek oct. 0.1848. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni az Iparegyesület hivatalában (újvilág utcza Ilkey ház) vagy Kossuth Lajos iparegyesületi igazgató urnál (úri utcza Trattner Károlyi ház) vagy a Szerkesztőnél (Seminarium utcza SOR. sz. Ráth ház) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival. — Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomtatású íven. Ha tárgybőség kivánandja 11, sőt két íven is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr, háromszori hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 6 kr. ezp. Előfizetési figyelmeztetés. A Hetilap october-december évnegyedi folyamára előfizethetni, postán 2 ft 30ki, helyben 2ft pp. Előfizetési áron még egész évi néhány teljes példánynyal is szolgálhat a szerkesztőség. Tartalom: iparegyesületi rajziskola. — Halljunk egy tekintélyes szót a védvámrendszer és védegyesület eszméjének helyessége iránt. — Van-e a védrendszernek altató hatása ? Örsy. — Grouwell fűtési és szellőztetési uj módszere. —.. — Felvilágosítás az általam Debreczenben fúrt kutakról. Steller László. — Marasztoni Jakab ur festész academiája. — Kérelem a német lapok kezelőihez honunkban. — Egyesületi mozgalmak. Iparműkiállitás. Kisdedovó i. M. O. t. egyesület. — Hangász egyesület. — Nevezetes régiség. — Az americai agave, vagy a száz évben nyíló virág. L. V. — Nézzünk szét. — Hirdetések. — Piaczi árkelet. Az Iparegyesület rajziskolájában (újvilág utcza Üverház I-s. emelet) vasárnap (octob. 11.) rajzműkiállitás lesz. Bemenet ingyen. — Ajánljuk a közönség figyelmébe. Halljunk egy tekintélyes szót a vérsvámrendszer és védegyesület eszméjének helyessége iránt. Henry Clay, köztudomásúi az amerikai egyesült státusok legnagyobb statusférfia, néhány New-Yorki kereskedelmi házhoz, következő levelet küldött: Ashland, jul. 5-kén 1846. Uraim ! Becses levelekre előbb felelni nem akartam, mig azon tárgyak birtokába nem jutnék, mellyeket nekem átküldeni ígértek. Tegnap azonban kezemhez érkezvén, érettek legőszintébb köszönetét mondok: „az öröm, mellyet e szép holmik viselése bennem s családomban gerjeszt, azon körülmény által még inkább növeltetik, mert még a nyers anyagok is, mellyekből készültek, hazánkból származnak. Tökéletes minőségök bizonyságul szolgál, mennyire vittük alföldünkön még az anyagok termesztését is, és hogy a nagy akadályok, mellyekkel ezelőtt küzdenünk kellett, jelenleg már elmellőzték.“ Az atlanti tenger mindkét oldalán a védvámrendszer becses pillanatban a törvényhozások discussiója alatt van. Az első britt minister ugyan a szabad kereskedésért küzd, „de nem úgy, hogy néhány és pedig igen nevezetes czikkelyekre kivételt ne tenne. Nagybritannia gyártása a tökéletesség magas fokára jutott, és pedig nagy tőkéi, tökéletes gépei, haladott gyártásmódja, munkadíjainak kicsinysége, és hosszú ideig tartott s szigorú védvámrendszere következtében, mellyel iparát ápolta.“ Azonkívül bir Nagybritannia előnyökkel gyártmányainak keletére nézve, kiterjedett gyarmatiban,meghódított tartományiban, mellyekböl más nemzetek kereskedése vagy egészen kizárva van, vagy csak terhesebb feltételek közt mozoghat. Én tehát teljességgel nem csodálkozom, hogy Anglia a szabad kereskedés rendszerét elvállalta, és hogy óhajtja, hogy ezt más nemzetek is fogadják el. „De igen csodálkoznám , ha a continensnek valami más nagy nemzete e példát utánozná, melly ugyan Angliának nagy előnyöket igér, más nemzeteknek azonban csak ép olly nagy károkat okozna.“ „Minden nemzet viszonyaitól s haladása fokától,melylyen áll, függ, mennyire és minő mértékben van szüksége a védvámrendszerre. Minden nemzetnek erről magának kell gondoskodnia, és ítélnie. De bensőleg erősen meg vagyok győződve, hogy soha sem létezett nagy és erős nemzet, melly élelmi s ruházati szükségeinek leglényegesb részét, maga magának nem teremtette volna elő.“ Ha minden nemzetek ipari pályafutásaikat egy időben kezdenék, vagy iparos fejlődésükben egy soron állnának, úgy tán eszélyes volna megnyitni a sorompókat a legszabadabb s legkorlátlanabb versenynek. De midőn egy nemzetnek gyárai a tökéletesség legmagasb fokán léteznek, míg a máséi csak még életért küzdenek, úgy kétséget sem szenved ,hogy a szabad verseny az egyiknek javára, a másiknak vesztére fogna kiütni.“ Egy státusférfiu szivét semmi sem nyugtathatja meg inkább, mint azon tapasztalás, hogy a nemzeti politikának rendszere , mellyért küzdött, a gyakorlati kivitelben dús gyümölcsöket hoz. „Ezen örömet hazánkban azok élvezik, kik azon munkálkodtak, hogy gyárainknak elégséges védvám