Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-11-19 / 197. szám

lók fölidézett erkölcstelenség topományaiból örömest gazda­­godjanak. Az iparos viszonyok megállapodottságának e fölbom­lása két irányban voló ártékony. Egy részről a műiparos osztályt demoralizálta,­­ más részről pedig a franczia mű­­iparnak erejét, hitelét, nagyságát csökkentette, aláásta. Egyes vállalkozói gyakran végromlást szenvedtek munkásaik ha­­nyagsága s hűtlensége miatt. A munkások szorgalmával s képeztetésével eltűnt azoknak ügyessége, képzettsége is.­ Ezeknek következtében a franczia gyártmányok jósága, je­lessége is mindinkább alább szállott, miből ismét a keres­kedésnek, a külforgalomnak csökkenése következék. — Már elviselhetlenek valának a műipar rendezetlensé­gének ártalmai, — azért 1803-ban már intézkedéseket lá­tunk kelni e bajok orvoslása végett. — Természetes, hogy most a czéhi rend visszaállításáról szó sem lehete, mint Tur­­gotnak bukása után. Máskép kelle segíteni. És különféle javaslatok tétettek, oda irányozólag, hogy az iparos mun­kásságnak szabadsága, oltalma is meglegyen. De a taná­csoknak épen sokfélesége volt azon prom, mellyel ugyan­azok elégtelenségét is ki lehete kémlelni. Azért a törvény­­hozás egyelőre csak keveset intézkedett. Büntetéseket sza­bott a beharapózott vétségekre, szabályozta az iparos tanu­lók (inasok) és tanítók (mesterek) közti szerződéseket,­­ és a gyám­okok, mesterek meg a munkások és legények közti viszonyokat, megállapított némi szabályokat a gyárak­ban s műhelyekben gyakorlandó házi rendőrség iránt, é­s végre a mi igen fontos volt, olly intézetet állított föl, melly gyám­okokból alakítva, a kormánynak tanácsadója legyen a műipar fölvirágoztatása eszközeinek, s a szükséges igazga­tási rendeleteknek alkalmazása körül. Ez intézetek voltak a chambres consultatives de manufactures, fabriques, arts et metiers, — hasonlók azon intézethez, mellyet a múlt or­szággyűlésnek már tisztelt kerületi választmánya e név alatt indítványozott! „Véleményadó kereskedési és műipari vá­lasztmány,“ de mellyet kerekebb s rövidebb kifejezéssel ta­lán „műnöktanácsnak“ lehetne nevezni. A mi azonban ezen rendeletekben legfontosabb volt az, miszerint elismertetett, hogy a gyárakban sokszor elő­forduló kisebb vétségek, más szempontból kell hogy meg­­ítéltessenek mint ugyan olly, de a gyárakon kívül elköve­tett kihágások, — miszerint azoknak, mind a megsértettek, mind a sértők érdekében a szokottnál különböző módon kell tárgyaltatniok. — S ezért az egyszerű rendész-ellenes ki­hágások (affaires de simple police) a rendes bírótól elvonat­tak, s az igazgató rendészet egyik tisztviselőjéhez utasítot­tak, miszerint ez azokat, mint család-viszálkodásokat atyás­kodó hatóság gyanánt, a rendes bíróságok szigorúságának mellőztével egyenlítse ki. Azonban csakhamar éreztetett, hogy a­mint már a ren­des biráktól el kelle vonni a művesek egymásközti viszon­­gásait, úgy a rendészeti hivatalok sem felelhettek meg kül­­detéseknek. Csakhamar kitűnt, hogy a műiparosok perpat­varainak megvizsgálása, kiegyenlítése olly ismereteket igé­nyel, minőkkel csak gyárnokok, műnökök bírhatnak. Ekkor történt, hogy mint a Hetilap 192dik számában érintettük, Napoleon meglátogatta Lyont, hol a selyemgyár­­nokok visszakérték tőle amaz iparos itélőszéket, mellynek bírái a lyoni gyárak férfiaiból választattak, mellynek a ki­engesztelés, kiegyenlítés volt hivatása, s mellyel az 1791ki törvény eltörült. Napoleon megadta a kérelmet, — meg az eszmének sokkal terjedtebb alkalmazásával. Ő nem csupán némelly rendészeti csínokat utasított ide, hanem egy, kizá­rólag a gyári ügyekkel foglalkozó bíróságot alkotott. En­nek , melly csupán gyárnokokból volt alakitandó, tehát a gyáriparnak, külsőségeinek minden nagyszerűsége mellett is, fölötte gyöngéd szálakból álló apró részleteit volt ismerendő, könnyebb leendő mind illetékes, mind engesztelő szókat szólnia a gyári perekben, mint a rendészi hivatalnokoknak, kikre azok előbb bízva valának. A Napoleon által alkotott ez uj gyárbiróság a münök­­székek voltak. Ezeket most következőleg definiálják: a mü­­nökszék a végett alkotott speciális hatóság, hogy a műve­sek és művesek,­­ a művesek és gyárnokok közti viszon­­gásokat rövid uton s költség nélkül végezzék. A műnökszékek tagjai választatnak. Választja őket a gyülekezet, mellybe az illető iparág kereskedői, gyárnokai, mesterei, művezetői és patentált munkásai hivatnak meg, a­mennyiben 30 évesek, s a helyhatóságnál be vannak lajstro­mozva. Minden választó választható is. E münökszékek illetőségei közé tartoznak: 1. A pol­gári perügyek, mellyek a munkások és gyám­okok közti vi­szonyokból támadtak. Az előtt csak olly tárgyak tartoztak ide, mik 60 franknyi értéket meg nem haladtak. De már e megszorítás meg van szüntetve, s most a münökszékek min­den illy jellemű viszongást a szoros jog szerint ítélhetnek, s pedig 100 frankig végképen, 100 frankon fölül fölebbez­­hetőleg. 2. A gyári mustrák és rajzok tulajdonának oltalma. T.i. a münökszékeknél tétetnek ezek le, — ezeknél őriztetnek, — ezek által adatnak át, per esetében, az illető polgári vagy fenyitó bírónak, kinek a münökszékek adhatnak illyenkor legilletékesebb értesítést és véleményt az eredetiség vagy utánzás iránt. 3. A gyárjegyek jogának oltalma. Ezek is letétetnek a münökszékeknél, — mellyek a gyárjegyek jogának meg­sértése esetében mindenek előtt békéltetni tartoznak, — mi ha nem sikerül, véleményt adnak, melly az illető bíróság ítéletének alapjául szolgál. 4. Minden kihágások, mik az iparágakhoz tartozó gyá­rakban, s műhelyekben történnek. E tekintetben a münök­székek hajtják végre a vizsgálatot, — intézkednek a további bajok előrevételeül, a gyárakban, műhelyekben kutatásokat tehetnek, — lezárulhatnak, eljárásukról e részben jegyző­könyvet visznek, — melly alapja a fenyitó biró ítéletének. 5. A fegyelem, jó rend elleni azon kisebb vétségek, mik ha nem gyárakban történnek, a békebirák körébe tar­toznak ; itt már fenyitó hatalommal vannak a műnökszékek ellátva. Mi czélszerüek ez intézetek, annak legszólóbb hirde­tője azon kedveltség, mellyben a közönségnél részesülnek. Már ismételve közlöttünk e részben adatokat. Szabadjon itt még egyet adni elő, melly valóban nagy mértékben bizonyít. 1834-től kezdve 5 év alatt öszvesen 60,555 perügy vi­tetett a münökszékek elébe, ezek közül 58,330 kiengesz­­teltetett,­­ az elítéltek közül pedig csak 56 fölebbeztetett: úgy hiszszük az előadottak önmagukban elegendőleg mutatják a szükséget, hogy nálunk is rendeztessenek mü­nökszékek. Czéheink, mint állanak, s a czéhtársulatok, mint a múlt országgyűlésen indítványoztattak, még nem bírnak.

Next