Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-02-23 / 120. szám

120. HETILAP. febr. 23.1847. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZ ATM. MŰIPARM ÉS KFKFSKFT1FSRF Előfizethetni a Szerkesztőnél CSeminarium utcza 306. sz. Ráth ház) vagy az Iparegyesület hivatalában (Újvilág utcza Ükey házi vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja 1% sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p. Elkésett előfizetőinknek teljes példányokkal még folyvást szolgálhatunk. A szerkesztőség. Tartalom: Francziaország hitel­intézetei. L.­­— Alföldi észrevételek a központi vasút körül. Baksay Dániel. — Gabna-forgalom iránti újabb intézkedések Francziaországban és Angliában. L. —Fővárosi hírnök.D. — Bussenak szabadalmazott találmánya a nagy tengelyek kovácsolása körül. G.— Frankenstein világitó szere iránt.— Világ­kereskedelmi hirek. — Technikai különfélék. .. — Nézzünk szét.— Hirdetés. Francziaország hitel­intézetei. Azon nagy figyelemnél fogva, mellyet a discontók, és pénzek kerete egész Európában okoz, szükséges a pénzügyet is­merni. Francziaországéról a Revue nouvelle érdekes tudomást nyújt. Megkísértjük belőle a leglényegesebbet né­hány vonásba egybefoglalni.­Az egész franczia hitelrendszer középpontja az „or­szág bankja“. Ezentúl, és e mellett az „önálló bankok“ nyújtnak hitelt, de ezeknek csak a tartományi fővárosban van hatásuk, a­hol t. i. székelnek. Végül a valamelly tár­saság pénzén alapuló magány­bankok képezik a természetes csatornát a kereskedés és a hitelnek jótéteményi közt, mely­­lyek a nyilvános bankokból folynak, s főforrásuk a főbank. Igen hibásan tartották azon bölcs óvakodást, mellyel „Francziaország bankja“ működik, félénkségnek, s önző érdekletlenségnek; hibásan tárták elébe példányul az egye­sült amerikai státusok, és Anglia bankját. Az amerikai nyil­vános és magány-hiteltézetek túlságos erőlködései igaz hogy rendkívüli sikert mutatnak, de milly sok szerencsétlen ál­dozattal. Szintúgy volt Angliának is elég oka hitelintéze­teinek korábbi túlságoskodásait megbánni, és csak az utóbbi 50 év alatt jutott a hitel ott is rendesebb, és nyugodtabb normális állapotba. Az északamerikai, és angol bankok eljá­rásai igazolják ennélfogva tökéletesen a Francziaországéét is. Azon nemzetek mellyek ipar és kereskedés tekintében legelőrehaladottabbak, azon meggyőződéshez jutottak, hogy egy olly intézet, melly egész nemzet vagyonát kezei közt tartja, és pénzügyi épületének zárköve, soha sem nyújthat igen sok kezességet szilárdságáért. Ha mindazonáltal fran­cziaország bankjának mond a „Revue nouvelle“ óvakodását helyeseljük is, de teljesen nem érthetünk vele egyet azon lassúságban, a­mellyel fiók­bankok létrehozásában eljár, még­pedig a legnagyobb fontosságú tartományi városokban, mely­­lyeknek érdeke nyilvánosan kívánja. Több városokban,mely­­lyekben az élénk társulati szellem elegendő elemeket nyújt egy bank fölállítására, ennek akadályokat gördített elébe az ország bankja. Erre fölhozatik például, hogy Nimes, Avig­non, s Algierban a fiókbank alapítása már igen előre haladt, de ezt vétójával megtiltotta volna azon megjegyzés mellett, hogy kereskedési fiókbankokat fog­­ majd maga állítani, a­nélkül azonban hogy ezen ígéretét beváltotta, vagy annak beváltására csak készületeket is tett volna. Holott pedig egy fióknak fölállítása Algierben megnyugtató kezességet nyújtana a gyarmatosítás felöl, melly ott komolyan szándé­­koltatik, mialatt „Francziaország bankja,“ nem tekintve az ipar és kereskedés kifejlődéséből eredő kiszámithatlan elő­nyöket, még közvetlenül is tetemes nyereséget, s azon di­cséretet is aratná, hogy nem volt önző. „Francziaország bankjának“ a magánybankokkali foly­tonos harcza, csupán egy, a juste milieu-n alapuló egyez­kedés utján végezhető el, a mennyiben egy felöl mindenütt, a hol csak társulati szellem mutatkozik, melly elég erős le­gyen fiók­banknak sajátjábóli kiállítására, nem csak hogy nem akadályoztatik, hanem ösztönöztetik; ott pedig hol hely­beli bank elég táperőt nem lelne, fiókbankok állitatnának. Igaz hogy a szerint a mint kezeltetnek lehetnek hasznosak, de károsak is. A marseillei, és lyoni bankok egy időben, és egy ugyanazon statútumokra állíttattak, és az eredmény még is igen különböző volt, mivel a marseillei a polgárság ér­dekének (mellynek köszöni létezését,) iparkodik szolgálni, mig a lyoni, mellyet tizenkét kereskedő ház állított föl, tő­­kepénzeiből a lehető legnagyobb nyereséget iparkodik húzni. Ha Lyonban pénzszükség támad, kivált júniusban, midőn a selyem­beváltás igen sok pengő pénzt igényel, s becsukja ajtait a bank, s ekkor csak névben áll fönn, mivel csak 2 — 3,000­ frank értékű váltókat discontiroz. A marseillei bank pedig i­lyenkor semmi áldozatot sem hímél, hogy bárhonnan is kész­pénzt teremthessen, igaz hogy ekkér nyeresége nincs, nem lehet, de feladatához hív maradt. Ha a marseillei bank a lyoni példáját követné, igen természetesen részvényeseinek nagyobb osztalékot ad­hatna, de a várost több crisisnek tenné ki, az üzletet nehez

Next