Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-03-26 / 129. szám

Tartalom: Tengerhajózási társaság. — Felszólítás a hazai műemlékek ügyében. — Tiszaszabályozási ügyben egy pár szó K. úr­hoz. Nagy István. — Guggenberger fuvarszekeréről. Adrovics. — Pest városa költségvetése 1846/7 katonai évre. (Vége I. Hetilap 125.) — Megint liszt-iparunk körül. K .... haber. — Károlvá­­rosi forgalom. — Nézzünk szét. — A tengerhajózási társaság f. 1847-ki april hónap 15-dik napján, délutáni 5 órakor, az iparegyesület ujvilágutczai Ilkeyházban levő szállásán közgyűlést fog tartani, mellyre a t. ez. részvényesek minél nagyobb számmal kéretnek egybegyülni. — A tenger­­hajózási társaság bizottmánya. Felszólítás minden, a nemzeti becsületet szivén viselő, magyarhoz a hazai műemlé­kek ügyében. Mig más nemzetek multják mind azon ereklyéit, mellyek egykori miveltségek és fények felöl tanúságot tesznek, nagy gonddal, magányos, egyesületi és országos költséggel fen­­tartják, megőrzik, megújítják, hű és díszes rajzmunkákban a művelt világgal köztik, műértőik és tudósaik azokat vizsgála­taik tanulságos tárgyaivá teszik, költőik pedig a költészet varázsfényében támasztják fel halottaikból, addig mi, hide­gek régi dicsőségünk s annak emlékei iránt, azokat is, miket elmúlt századok viharjai megkíméltek, lelketlenül vagy észre sem vesszük, és legjobb esetben az idő pusztító fogának, semmit sem téve, zsákmányul engedjük, vagy magunk el­­veszesztjük, a legtiszteletesb romokat széthányatjuk, hogy uj házaink néhány kővel olcsóbban épüljenek; a faragásokat szétszórjuk, hiszen nem canovai kéz sima remekjei; fal­festményeket bemeszelünk, hogy azok vagy vallási nézetin­­ket ne botránkoztassák, vagy tarkább képeknek engedjenek helyt; síremlékeket elpusztítunk, a követ vállnak vagy kö­vezetnek használjuk, ha érez, azt néhány forint végett beol­vasztatjuk, tartalmukat pedig kegyeletien kézzel kivetjük, nem kimélve még az öltözetek érdekes maradványait sem ; a harcz és béke életét szépített fegyvereket s egyéb eszközöket, mikben az anyag becsével gyakran meglepő műgond és kép­zelemjáték találkozott, vagy alakjából kivéve teszszük folyó pénzzé, vagy a hozzájok tapadt hagyományokból kivetkőz­­tetve zsidó kézre bocsátjuk; felírások mellett részvétlenül haladunk el, vagy letöröljük, s igy tovább. Miután ekkér sokat megemésztett az idő, még többet a belháborúk évei, s legtöbbet az értetlenség, lelketlenség és kegyelethiány: cso­da-e , ha egykori emlékeink annyira megfogytak, vagy nem ismertetve, nem emlegetve annyira rejtvék a közfigyelem előtt, hogy alkalmasint átalános vélemény az, miszerint múltúnk épen olly meddő volt művészet dolgában, s a műérzék szinte olly hallgatag, mint e költőitlen jelenben, holott, hála a sorsnak, a szerencsés véletlennek­ még sok, felette sok maradt meg a föld gyomrában úgy mint a föld színén, mik­e részben egy szebb múltnak őrizték meg emlékezetét. A magyar academia teljesen áthatva azon meggyőző­déstől , hogy ha a hazafiak figyelme régi műemlékeinkre for­­díttatik, még igen sok, mentethetik meg az elenyészéstől, soknak pedig legalább emlékezete avathatik meg a feledéktől: teljes bizodalommal hívja fel ez ügy irányában segedelmét mind­azoknak, kik a hazai régi műveltség fényre derü­lését, s így a nemzeti becsület emelkedését, szivükön hordozzák. Mindenek előtt szükséges lévén az e rendhez tartozó, ha bátor immár enyésző félben levő, emlékek létezéséről tu­domást lírni, ezennel kitkit kérve kér, tenne a titoknokhoz küldendő egyszerű levélben említést mindennemű illy régisé­gekről, legyenek azok templom-, vár- vagy egyéb régi épü­letek, vagy ollyaknak maradványai, kő faragványok, bármelly árvák vagy roncsoltak, s akár önállók, akár régi épületek eszei, tehát szentek állóképei s egyéb szoborfélék, kőko­­lorsók vagy sírfedelek emelt munkával, ha még olly kévés­éi , vagy csak régi felirattal; faragott czímerképek, keresz­­elő medenczék, oltárok; ugyan illy fa faragványok, akár ol­­árokon , templomfalakon és templomszékeken, akár egyéb endeltetésü eszközökön, bútorokon stb.; továbbá szobrá­­szati öntvények, vagy ollyak töredékei, ide értve a régi ha­­angokat is, kivált ha emelt képekkel, czifrázatokkal vagy élirattal bírnak; az itt omolt nagyobb kisebb csoportosa­ikban előforduló mesterséges halmok (úgynevezett kunbal­­mok), mikben ásások által egyéb tárgyak is fölfedezhetők;/K­­isok, templomok és várak falain, úgy önállólag is fenma­ 129. Pest, péntek HETILAP. mart. 26.1847. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERMF.HÉSRE Előfizethetni a Szerkesztőnél (­Seminarium utcza 306. sz. Ráth ház) vagy az Iparegyesület hivatalában (Újvilág utcza Ilker ház) vidékén pedig minden postahivatalnál felevre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.­ Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség livánandja l­/2 sőt két ivén is. _ Iktatmányi díj : egyszeri hirdetésnek minden petit hasabsoraert 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p. A Hetilap f. é. aprít a­ júniusi évnegyed­­folyamára előfizethetni. Helyben 2 fr., vidékre 2 fr. 30 kr. p. p.

Next