Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1970 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1970-07-15 / 13. szám
Új borsároló A híres egri borvidék a több éves rekonstrukció nyomán évről évre több és jó minőségű szőlőt ad a termelőszövetkezeteknek, gazdaságoknak. A kiváló minőségű borok tárolásáról gondoskodni kelll. Az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság e gond enyhítésére egy teljesen új, 17 ezer hektoliter befogadóképességű bortárolót épít a főpincészet mellett. A pince vájását az Aknamélyítő Vállalat beányá pai Egerben szalra bízták, akik hatezer köbméter anyagot termelnek ki. A bővítés során újabb tárolóteret is nyernek majd. Mintegy 2000 hektoliteres izotermikus tároló is épül hideg-meleg kezelésű berendezésekkel. Ezzel kívánják biztosítani a jó minőségű bérek állóképességét. A tervek szerint a jövő évi szüretre már elkészül az új pinceág és így a gazdaság összes tárolótere Egerben százezer hektoliteres lesz. Befogadóképessége: 17 ezer hektoliter. (Fotó: Kiss Béla) A nag i i*és Sei ^eraii elősKövetkezeti tagok versenye a ••Szocialista brigád*' címért Nagyrédén már több éves hagyománya van a brigádok és a munkacsapatok közötti versenymozgalomnak. A növénytermesztési munkacsapatok is versenyeztek ugyan egymással, de nem a Szocialista brigád címért. A Szőlőskert Mg.-i Termelőszövetkezetben az első szocialista brigádok 1967-ben kezdtek kialakulni. Ekkor három brigád indult a szocialista címért. Ezek közül az első szerelő brigád volt. Ez a brigád az erkölcsi elismerés mellett 1000 forint pénzjutalmat is kapott a termelőszövetkezettől és 700 forintot a Heves megyei Területi Szövetségtől, melyet közös kirándulásra használtak fel. A második helyezést Korsós Imre traktoros brigádja érte el, melynek jutalma 600 forint volt. Harmadik lett Sata János szállító brigádja, 400 forint pénzjutalommal. A három úttörő brigádot 1969-ien már 33 növénytermesztési brigád követte. Ugyanis az történt, hogy az 1968. évi zárszámadási közgyűlésein, mely 1989. év tavaszán volt, Thummerer Vilmos, az I. sz. növénytermesztési kerület vezetője szocialista brigádversenyre hívta ki a termelőszövetkezet valamennyi növénytermesztőjét. A kihívást a növénytermesztők elfogadták és így összesen 36 brigád 530 taggal versenyzett egymással a szocialista címért. Mivel az 1969-es évben termelőszövetkezetünk növénytermesztői három kerületi egységben dolgoztak, így minden egységben egy első, egy második és egy harmadik helyezést alakítottunk ki a szocialista brigádok között. Az I. kerületben az első helyezést Sípos Ferencmé 28 fős brigádja érte el, a második helyezést Kovács Jánosává 23 fős brigádja, a harmadik helyezést Korsós János 28 fős brigádja érte el. A II. növénytermesztési kerületben első helyezést Korponyi Jánosnké 22 fős brigádja, a második helyezést Jekikel Ferencné 25 fős brigádja, harmadik helyezést Balázs Tibor 18 fős brigádja érte el. A III. növénytermesztési kerületben első helyezést Szakács Ferenc 19 fős brigádja, második helyezést Balogh Istvánné 14 fős női csapata, harmadik helyezést Sőregi Ferencné 19 fős brigádja érte el. Az első helyezést elért brigádban dolgozók fejenként 150 forint jutalmat, a második helyezést elért brigád tagjai fejenként 125 forint jutalmat, a harmadik helyezést elért brigád tagjai pedig 100—100 forint pénzjutalmat kaptak. Az egyéb területen dolgozó szocialista brigád tagjai ugyancsak 100—100 forintot kaptak fejenként, mely szerint összesen 217 fő kapott jutalmat, 26 700 forint összegben. Ezt az összeget a szocialista brigád tagjai kivétel nélkül közös kirándulásokra használják fel, melynek szervezése most folyik. Vannak olyan brigádok, amelyek Csehszlovákiába akarnak kirándulni, de nagyobb részük belföldi kirándulást választott. A Balaton környékére és a Duna-kanyarba utaznak. 1969-ben termelőszövetkezetünk összlétszáma 1521 fő volt, ebből nyugdíjas és járadékos 297 fő, aktív dolgozó 1224 fő volt, így az aktív dolgozó tagoknak a 46,5 százaléka volt szocialista versenyben egymással. Az 1970-es évben összesen 46 brigád versenyez egymással, de a 46 brigád közül 38 brigád tett szocialista vállalást, melynek összlétszáma 701 fő. A 38 brigád közül 27 brigád növénytermesztő, a többi eggyéb területről tevődik össze: például szerelők, kertészek, építők, adminisztratív dolgozóik stb. Mivel a szocialista brigádok száma ez évben növekedett, így termelőszövetkezetünk vezetősége javaslatot tett a küldöttgyűlés felé, hogy a szocialista brigádok részére a jutalmat emeljük meg. Az 1970-es gazdasági évre a küldöttgyűlés a szocialista brigádok jutalmazására 40 ezer forintot hagyott jóvá, melyet év végén a legjobb eredményű elért szocialista brigádok között kell szétosztani. Termelőszövetkezetünk vezetősége megállapította, hogy a szocialista brigádmozgalomnak igen nagy jelentősége van a gazdaságban. Az elmúlt éveik bizonyítják, hogy a szocialista brigádokban dolgozó emberek között a kollektív szellem, a közösség iránti felelősségérzet sokkal nagyobb volt, mint azon brigádokban, amelyek nem neveztek be a szocialista brigádmozgalomba . Azok a brigádok, amelyek a szocialista címért küzdöttek, a társadalmi rendezvényeiken, pártalapokon és egyéb kulturális rendezvényeken is megjelentek. A szocialista brigádmozgalomnak köszönhetjük, hogy az elmúlt éviben minden kulturális rendezvényünkön, párt- és állami rendezvényeken a kultúrházunk megtelt, míg más években hasonló rendezvényeken 50—60 ember jelent csak meg. ü. L. > Élelmiszergazdaság jj K A>^v> JiXJOOOOOOt X> X XXX KaXXJO * « Az rddigi l«lfgiizda»abb rizsi rrmŕ* Az 1969—70-es idényben érték el a történelem során az eddig legnagyobb rizstermést a világon. Kína nélkül 192 millió tonna rizst arattak, vagyis 4 százalékkal többet, mint az 1968—69-es idényben. A legnagyobb viszonylagos termésnövekedést a Szovjetunió érte el (45 százalék), utána, csaknem ugyanolyan növekedési aránnyal (43 százalék) a Malgas Köztársaság (Madagaszkár) következik. A legnagyobb rizstermelő ország — India, Pakisztán, Thaiföld és Indonézia — is növelték rizs-terméshozamukat. (Ekonomszka Politika) A* ■ni noserjéről Az élelmiszerek minőségével az embereknek naponta akad dolguk; hozzászokhatnak ehhez vagy ahhoz a minőséghez, de egészségüket, nyugalmukat és munkaképességüket feltétlenül befolyásolja. Azaz az élelmiszerek minősége fontos társadalmi tényező. E cikk nem tudományos igénnyel íródott. Már maga a minőség fogalmának tudományos meghatározása is túl messzire vezetne. Csak azt kívánjuk előtérbe helyezni, ami egyszerű és érthető, ami minden állampolgárt mint fogyasztót személyesen is érint. Az élelmiszereknél azonban nem bizonyul elegendőnek a minőség fogyasztói igények szerinti leegyszerűsített meghatározása. E kérdésben ugyanis nagy szerepet játszanak a helyi szokások, amelyek sok esetben onnan adódnak, hogy a fogyasztónak nincs lehetősége a hasonló jellegű termékek összehasonlítására és a választásra. Ez a megállapítelő különösen falura érvényes. Nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy eldöntjük, megfelel-e az adott termék a normának vagy más szabvány-előírásnak. A társadalom fejlődésében és szerkezetében végbemenő változások meggyorsulásával egyidejűleg ugyanis meggyorsulnak a termelési módban bekövetkező változások is, és — ami különösen az élelmiszeriparra érvényes — a felhasznált mezőgazdasági nyersanyagok fajtája, mennyisége és minősége igen gyakran változik a kisebb vagy nagyobb termés, az éghajlati feltételek vagy az egyenlőtlen behozatal következtében. A szükségletek vonatkozásában is évről évre változik a helyzet, különös tekintettel a dolgozó nők háztartási munkájának megkönnyítésére. Ehhez járul még — ami a szocialista társadalomra különösen jellemző — az állam gondoskodása a helyes és egészséges táplálkozásról. E téren van mit pótolnunk. Táplálkozásunk a sok knédlivel, és édességgel — nem éppen ideális. Élelmiszerfogyasztásunk szerkezetének fokozatosan meg kell változnia: több állati eredetű élelmiszert és tejet, több zöldséget és gyümölcsöt kell fogyasztanunk. Ugyanakkor csökkentenünk kell a lisztes ételek és a cukor fogyasztását, a zsiradékok fogyasztásánál pedig növelni kell a növényi zsírok fogyasztását. Mindezek a körülmények során is megkövetelik, hogy az élelmiszerek minőségének megítélésénél — közszükségleti cikkről van szó — a termék használati értékének szempontja kerüljön előtérbe. Az élelmiszeren kívül ez vonatkozik egyébként más termékekre, iparcikkekre is. A termék használati értékének fogalmán a korábban már említett szempontokat értjük. Jó minőségű az az élelmiszer, amely teljesíti az élelmezés terén megállapított sajátos feladatát, az egészségre nem ártalmas, elkészítése nem munkaigényes, és főleg ízét és más tulajdonságait illetően kielégíti a fogyasztók igényét. A termék használati értékével kapcsolatban a termelésnek az adott lehetőségek keretei között fokozatosan érvényesítenie kell az optimális megoldást. Igaz, hogy ez a használati érték sok élelmiszeripari terméknél még mindig nyitott kérdést jelent. Bizonyára minden vásárló találkozott már kifejezetten selejtes termékkel. Vannak azonban olyan termékek is, amelyeknél a használati érték megsértése már nem olyan nyilvánvaló. A cseh ribizkeszörp íze és külalakja általában világszínvonalon áll, C-vitamin tartalma magas, de a hasonló külföldi termékekkel szemben használati értékét sem funkciójában, sem esztétikai kívánalmaiban nem megfelelő kiszerelés lerontja. Hasonló a helyzet csemegeuborkánkkal. Íze és elkészítése külföldön is versenyképes áruvá teszi. Zárókupakja azonban nehézkesen, rosszul működik. A cseh sör világpiaci helye nem kétséges. Sok vendéglőben azonban a fogyasztók nem a kiváló minőséget kapják, hanem a rossz kezelés miatt nagyon is átlagos minőségű sörrel kénytelenek megelégedni. E néhány kiragadott példa szemlélteti a termékek, különösen az élelmiszer használati értékének, azaz minőségének jelentőségét. Egy bizonyos a szocialista államnak az emberekről való gondoskodása növekedésének arányában éppen ez az a tényező, amelynek jelentősége növekedni fog. (Svobodne Slovo — Prága, 1970.) Deficites az olasz hústermelés Az olasz gazdasági és kereskedelmi konferenciák napirendjén újból a deficites hústermelés, a nagy behozatal és a mezőgazdaság stagnálása szerepel. A szaksajtó és a nagy napilapok figyelmeztetik a kormányt, hogy e problémát nem lehet kizárólag az import fokozásával megoldani. Az olasz kereskedők és közgazdászok nemrégen megtartott római közgyűlésükön kérték a kormányt, szálljon síkra a Közös Piac keretében az új állattenyésztési politika megvalósításáért. A közgazdászok és a kereskedők a hústermelés újabb ösztönzőinek bevezetését követelik. Mint ismeretes, az olasz hústermelés elaprózott. Tekintettel az istállók nagy számára és a gyenge takarmánytermelésre, nehezen lehet megtalálni a mai helyzetből kivezető utat. Az elmúlt esztendőben a húsárak 7—23 százalékkal emelkedtek. Rómában olyan statisztikák láttak napvilágot, amelyek szerint a marhahúsfogyasztás (ez a húsfajta a legkeresettebb) az elmúlt évben fejenként 19,4 kg volt, szemben az 1968. évi 11,9 kilogrammal. (Politika — Belgrad) Helyzetükről, tennivalóikról tanácskoztak az állami mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok Kétnapos országos nagyaktíván vettek részt az állami mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok. A tanácskozást hónapokon át tartó eszmecserék, élénk vitáik előzték meg: a különböző fórumokon csaknem kétezer ifjú mezőgazdasági munkás mondta el véleményét az eredményekről, a gondokról. Az országos tanácskozást — amelyen az állami gazdaságokban dolgozó mintegy 70 ezer fiatalt 100 küldött képviselte — Molnár György, a KISZ központi bizottságának titkára nyitotta meg, majd dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tartott előadást az állami mezőgazdasági üzemek helyzetéről, fejlesztésük főbb kérdéseiről. Egyebek között elmondta, hogy előzetes számításaik szerint a mezőgazdaság termelése a harmadik ötéves tervben 15—16 százalékkal haladja meg a második ötéves terv átlagát. Az élelmiszeripar termelése 1970-ben a tervezettnek megfelelően — körülbelül 30 százalékkal lesz magasabb, mint 1965-ben. Jelenleg az ország területén 173 állami gazdaság működik, s műveli a mezőgazdaságilag hasznosítható földek 11 százalékát. Jó munkájukat dicséri, hogy ezen a területen viszont a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 14 százalékát, összárutermelésének 16—18 százalékát állítja elő. Az állami gazdaságok a harmadik ötéves tervben előirányzott termelésnövekedést négy esztendő alatt érték el. A hozamok növekedése, a termelési költségek csökkenése eredményeként az egy dolgozóra jutó termelési érték az 1967. évi 88 000 forintról 1969-re már 98 000 forintra emelkedett. Hasonlóan kedvezőek a fagazdaság eredményei. Az állami gazdaságok és az állami erdőgazdaságok eredményeiben, a korszerű termelés kibontakoztatásában, a technika és a tudomány eredményeinek felhasználásában nagy szerepe van a fiataloknak. Élenjárnak a szocialista munkaversenyben, az új termelési módszerek elsajátításában, a tanulásban. Dr. Soós Gábor végezetül bejelentette: a minisztérium a közeljövőben megvizsgálja, hogyan hajtották végre a gazdaságok vezetői a fiatalokkal foglalkozó, 1016-os kormányhatározat rendelkezéseit. Az ifjúságnak az állami mezőgazdasági nagyüzemekben betöltött helyéről, szerepéről dr. Fekete József, a KISZ kb mezőgazdasági és falusi osztályának vezetője beszélt. Egyebek között rámutatott: a KISZ fontos hivatásának tartja, hogy elemezze az ifjúság különböző rétegeinek helyzetét. A mostani tanácskozás, amely az állami gazdaságokban, az erdő- és fafeldolgozó gazdaságokban munkálkodó fiatalok első országos nagyaktíva értekezlete, azt bizonyítja, hogy az ifjúsági szövetség nagy figyelmet fordít a mezőgazdaságban tevékenykedő fiatalok életére. A KISZ nevelő, szervező tevékenységének fontos szerepe van a termelési mozgalmában a szocialista brigádmozgalmakban. E cél érdekében rendezték meg például a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozó fiatalok országos politikai és szakmai vetélkedőjét. A rét-, legelőterület, a fásítás, a mezőgazdasági szakmai képzés fölött vállalt KISZ-védnökségekben részt vevő fiatalok odaadó munkája igazolta, hogy a népgazdaság egészét érintő programok segítése, s a helyi vállalások egyaránt jól szolgálják a fiatalok kommunista nevelését és a szocialista építés ügyét. A KISZ kb osztályvezetője elmondotta, hogy az országos nagyaktívát megelőző üzemi és területi tanácskozásokon elhangzott javaslatok, kezdeményezések nagy része már a megvalósítás útján van. A referátumokat követően a tanácskozás részvevői két szekcióban folytatták munkájukat. Az első szekció — Klenczner Andrásnak, az Állami Gazdaságok Országos Központja vezérigazgatójának elnökletével — az állami gazdaságokban dolgozó fiatalok helyzetét, feladatait vitatta meg, a második szekció — dr. Salai Emilnek, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőjének elnökletével — az erdőgazdálkodás 25 éves fejlődését elemezte, s a további teendőkről tanácskozott. Ötmillió ,,halbébi99 Sok gondot okozott a szeszélyes tavasz a biharugrai halgazdaság dolgozóinak, a szokásosnál később ívtak a halak s a parányi „újszülöttek” gondozása igen nagy figyelmet igényelt. A kritikus időjárás ellenére jól sikerült a halkeltetés, várakozáson felül gazdag a szaporulat, az ívatóban ötmillió „halbébi” él. A meleg idő beálltával szinte szemlátomást nőnek, erősödnek s hamarosan átköltöztethetik őket a „halbölcsődébe” a nagyobb életteret biztosító, tágas előnevelő tóba. A biharugrai halgazdaság [a gazdag szaporulatból társgazdaságoknak is ad nemesponty ivadékot.