Heves Megyei Építők Lapja, 1972 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-16 / 1. szám

tilag proletárjai, egyesüljetek ! HEVES MEGYEI VII. évfolyam 1. szám A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, A PÁRT ÉS SZAKSZERVEZET LAPJA A vállalat negyedik ötéves terve IV. A nyereség, a fejlesztési mérleg Az I. fejezetben már említet­tük: az árbevétel-arányos nyere­ség évenkénti üteme tíz százalék a terv szerint. Ennél nagyobb nyereségszázalé­kot — mivel a termelési volumen a lakásépítés felé tolódik el és legkevésbé gazdaságos — nem reá­lis beállítani. Ezen nyereségtömeg is csak a visszafizetési kötelezettség nélkül­­li, összesen 33 millió 700 ezer fo­rint támogatás mellett biztosít megfelelő fedezetet az érdekeltségi alapok képzéséhez. Tartalékalap : az 1968—70. év­ben képzett tartalékalapot a része­sedési alaphiány pótlásánál hasz­náltuk fel, így az 1971. évi indu­ló állomány nulla. A visszapótlási kötelezettség 1971—73. között évi 1 millió 334 ezer forint, összesen 4 millió 2 ezer forint a részesedé­si alap terhére. E melett kell még képeznünk a rendeletben előírt szintet. Részesedési alap: 1971. évi nyi­tó állománya — 1 millió 845 ezer forint, mely alaphiányt tovább növeli az 1970. évi eredmény mi­att 5 millió 930 ezer forint, ezek együttes összege 7 millió 775 ezer forint. A hiány fedezésére rendel­kezésre áll 4 millió 446 ezer fo­rint tartalékalap. Mindezek után a részesedési alapon — 3 millió 329 ezer forint induló állományi hiány mutatko­zik. Ezt az összeget, valamint az „R”-fix költségeknél rendszeresen jelentkező étkezési túllépést — kö­rülbelül 600 ezer forint összeget — együttesen 4 millió forint — az 1971. évben kellett kigazdálkod­nunk a részesedési alapunkból, így az 1971. évi felosztható része­sedés összege körülbelül 30 ezer forint, a béren kívüli juttatások, nyereségprémium figyelembevéte­le nélkül. A további években a részesedé­si alap megfelelően alakul. Tehát részesedési alap nyolc százalékos árbevétel-arányos nye­reség mellett 1971-ben 1 millió 114 ezer forint hiánnyal zárta, mely eleve nem tervezhető. A hiányok kigazdálkodására a vállalat vezetősége megtette szük­séges intézkedéseit. Ezek elsősor­ban a szigorú önköltségcsökken­tést, a szervezettebb termelést, a készletek csökkentését, a kivite­­telezési, készletezési, finanszírozá­si idők csökkentését veszik figye­lembe, amellyel az önköltség ko­moly mértékben javítható, így a nyereség növelhető. A fejlesztési alap 1971. évi nyi­tó állománya egy­millió 360 ezer forint, ám ezt az összeget 2 millió 745 ezer forint zárolt amortizációs hányad terheli, így a szabad keret nyitó állománya egymillió 385 ezer forint. Az év elején fejlesztési alap kötelezettségei címén felhasznált tartalékalapot rendezni kell a tar­talék, illetve részesedési alappal szemben, és a menetközbeni kép­ződmények (úgy mint 1970. évi eredményből képzett alap, amorti­zációból képzett alap, tanácsi tá­mogatás) összegeiből kell fedezni, mint fejlesztési alap felhasználási tényezőt. A fejlesztési alap felhasználása­ként tervezzük a már meglévő 5 millió 547 ezer forint építészeti beruházás aktivizálását 1971—72. években 26 millió 303 ezer forint értékben a vállalati újtelep kiala­kítására és a gépészeti szintentar­tó beruházásokat selejtezési ér­tékben. Ugyanitt tervezzük a már meglévő beruházási és forgóalap fel­töltési hitelek törlesztését, vala­mint a termelésfelfutás kapcsán jelentkező 11 millió 700 ezer fo­rint forgóalapfeltöltést is. Megjegyezzük, hogy 1972-től a forgóalap bővítését nem terveztük. A forgási sebesség növelésével (gyorsabb ütemű átadások) a je­lenlegi forgóeszköz-értékkel lénye­gesen magasabb termelési érték is finanszírozható. A tervezett gazdálkodás mellett 1974. év végére sikerül vállala­tunknak kényszerhiteleit kifizet­­nie, illetve az 1975. évi nyereség­ből és az 1976. évi amortizációból körülbelül 31 millió forintot ak­kumulálnia fejlesztési alapján, amit beruházási célokra fordíthat. Ily módon az üzemi épületek megvalósítása után 1975—80. kö­zött kerülhet sor vállalati erőből a termelésben közvetlenül részt vevő gépek és berendezések na­gyobb arányú fejlesztésére. En­nek induló tőkéje lehet az 1975. év végéig akkumulált 18 millió 400 ezer forint fejlesztési alap és az 1976. évi amortizáció körülbe­lül 3 millió 400 ezer forint érték­ben. Összességében 1976-ban mintegy 31 millió 2 százezer fo­rint állna rendelkezésünkre a fejlesztési alapon. Hangsúlyozni kell a fejleszté­si alap akkumulációval kapcso­latban, hogy az csak 1974—75- től kezdődően jelentkezik, beru­házási igényeinktől kevesebb és a beruházási igény már 1965 óta fennáll. A beruházások elmara­dása az akkumuláció elmaradá­sát is jelenti és így egyben a to­vábbi — 1975 utáni — fejlődé­sünket is akadályozza. Februári lapunkban fogjuk is­mertetni A jövedelem, bér-része­sedés című fejezeteket. An: L— Ft Vállalatpolitikai irányelvek ^­n. fejlesztési politikánk célkitűzései írta : BORBÉLY LAJOS igazgató Műszaki fejlesztésünk alapkon­cepciója elsősorban az új mó­d­­szerek, az országban bár megva­lósult vagy megvalósulás alatt lé­­vő szerkezeti és egyéb fejleszté­sek gyors és hatékony behozata­la vállalatunkhoz és adaptáció alapján ezek vállalaton belüli széleskörű elterjesztése. Saját erőből minimális, de a szükséges eszközök ráfordításával alapku­tatást is végzünk helyi anyagok alkalmazását illetően. Minden fejlesztési intézkedés­nek az élőmunka csökkentését, a hatékonyság, ezen belül a terme­lékenység növelését kell szolgál­ni. A fejlesztés részleteiben A vállalat termelési módszeré­nek, szervezésének és szervezeté­nek korszerűsítését alátámasztó­­an a technológiai szervezés alap­ján létrehozandó üzemek bázi­sainak kialakítása, a központi te­lepek fejlesztése útján. A negyedik ötéves tervben be­vezetendő új technológiák — pa­les, öntött térzsalus — műsza­ki kérdéseinek megoldása és eh­hez kapcsolódóan vállalatunk sa­játosságainak figyelembe vételé­vel az indokolt műszaki fejlesz­tések végrehajtása. A korszerű és ezen belül, kü­lönös hangsúllyal az acél és fém­­szerkezetek, előregyártott vasbe­ton szerkezetek, a vállalat építé­si tevékenységében történő rész­arányának olyan megváltoztatá­sa, hogy ezen szerkezetek alkal­mazása a vállalaton belül döntő legyen. A kivitelezéshez szüksé­ges szerkezetek (gépesítéssel) ki­alakítása. A betontechnológia, a habarcs­technológia (ezen belül a mészol­­tás) magas műszaki szinten, tel­jes keresztmetszetű gépesítéssel történő megszervezése. Itt töre­kednünk kell az automatizálásra. Egy-egy technológiai folyamat komplex gépesítése az összefüggő technológiák szükség szerinti gé­pesítésével. A szak- és szerelőipar kisgépellátottságának bővítése és fejlesztése. Gépfejlesztési beszer­zési és gépellátási politikánk alapvető célkitűzése géplánc-sze­rű gépesítettséggel a komplex gépesítésre való törekvés és a célt szolgálóén olyan gépek beszer­zése, amelyek műszaki megoldása és színvonala lehetővé teszi sok munkafolyamat elvégzését ugyan­azon géppel. A helyszíni anyagmozgatás gé­pesítése érdekében a tervidőszak végére általánossá kell tenni ez­en termelési részfolyamat megfelelő gépekkel való felszerelését. Itt is törekednünk kell a gépláncszerű kialakításra. A vállalati ütőképességet nagy­részt behatároló és döntően be­folyásoló szak- és szerelőipart komplexszé tesszük és ezen be­lül célgépekkel látjuk el. A sze­relőipar meglévő szervezetét és szervezettségét tovább fejlesztjük, a szakipart pedig szervezetiében is alkalmassá tesszük feladatuk maradéktalan ellátására. A minőség gyökeres megjavítá­sa és a technológiai szervezettség megteremtése érdekében létrehoz­zuk a vállalat minőség ellenőrzési szervezetét. A felsőbb szintű döntések függ­vényében és azok megkívánta üte­mében kezdjük meg és folytatjuk a hatvani házgyár előkészítését. A Mátra-Bükk regionális fejlesz­téssel összefüggésben a hegyvidé­ki építésnek legjobban megfelelő építési módszerek és szerkezetek, valamint az itt megvalósuló épü­leteknél a tervezőkkel és építte­tőkkel történő együttműködés út­ján sejtek, szekciók kialakítása ugyanazon szerkezeti rendszerek megtartása mellett. Saját kutatással helyi anyagból iparosítható kivitelt biztosító szer­kezeti elemek, oldalfal lezáró pa­nelek, burkolóanyagok kikísérlete­zése és alkalmazásának széleskörű bevezetése. Eszközfej­lesztés Vállalatunk, mint építőipari ki­vitelező vállalat, az állandóan nö­vekvő igények kielégítésének csak úgy képes eleget tenni, ha kor­szerű fejlesztéssel kapacitását nö­veli. Ezen elengedhetetlen fejlesz­tésben igen fontos és lényeges szerepe van a vállalati beruházá­sok időbeni, maradéktalan megva­lósításának. A vállalat jelenlegi gazdasági eredménye és pénzügyi helyzete megszabja a szükséges beruházások ütemét és mértékét. Az 1970. évi vállalati mérleg adatai szerint fejlesztési alaphi­ány állott elő, mely a forgóalap feltöltési kötelezettség teljesítése után meghaladja a húszmillió fo­rintot. Így az 1970-ben képződött alapunk még a visszafizetési kö­telezettség és a megvalósult építé­­tési beruházások aktiválására sem elegendő. Ilyen előzmények, illetve fej­lesztési alap elégtelenség miatt, a jelentkező legfontosabb beruházá­sok eszközölhetősége érdekében vált szükségessé a korábban be­adott „állami támogatás igénybe­vételével” pályázati javaslat. Ennek bizonytalanságából kifo­lyólag ezen pályázatban jelzett 48,5 milliós dotációs igénnyel s­zem­ben, jelen tervben az — Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisz­térium szóbeli értesítése alapján — húsz­millió forintos állami dotá­ció megítélésére számítunk. Az új építési technológiák és a bevezetésben említett pénzügyi helyzet viszont ennél magasabb összeget igényel, melyhez 13,7 millió forint tanácsi dotáció meg­szerzésére számítunk. Így a vál­lalati eredményből képződő ér­tékkel, valamint az állami dotá­cióval és tanácsi támogatással szá­molva alakult ki fejlesztési alap­­mérlegünk. A beruházások elsősorban a köz­ponti telep építési beruházásainak befejezésére és a még elengedhe­tetlenül szükséges létesítmények megépítésére irányulnak. Így feltétlenül szükséges az Eg­ri úti telepről a segédüzemek át­telepítése, hogy korsz­erű körül­mények között, nagyobb kapaci­tással tudjanak termelni, amely a vállalat szempontjából igen fon­tos és előnyös. A sop-termelésszervezési mód­szer részleges bevezetésével a köz­ponti telepeket ezen kívül úgy kell kialakítani, hogy azok komp­­lettációs üzemekké alakuljanak. A forgóeszközök átlagos állo­mányát — figyelembe véve a je­lenleg túlzottan felfutott anyag­készletet — 1972-től 1975-ig 221 ezer forint szintentartásra kell tö­rekednünk. Az ötéves terv folya­mán csak az 1971. évi 11 ezer 700 forint feltöltési összeggel számo­lunk. Ennek feltétele, hogy 1971- ben ne emelkedjünk az előírt át­lag fölé. Ez elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy a fejlesztési ala­punkat az állóeszközök fejleszté­sére biztosíthassuk. Ennek érdekében olyan intézke­dések szükségesek, melyek a for­dulatszám növelését, illetve a for­gási napok csökkentését eredmé­nyezik. Elsőrendű fontosságú az anyagkészletek reális szintre csök­kentése és a befejezetlen állomány átfutási idejének redukálása. Ugyanilyen fontosságú az igen magas kinnlévőségek radikális csökkentése. A már 1965-től vajúdó vállalati új telep kialakítására saját erőből sem az ötéves terv során, sem közvetlenül ezt követően nem adó­dik lehetőség fejlesztési alapunk­ból. Ugyanakkor elmaradása a kor­szerű építéstechnológiák bevezeté­sét akadályozná. Eredményeink alapján csupán 1973. után tudunk jelentősnek ne­vezhető összeget akkumulálni e célra, holott a termelékenység je­lentős növelése, a korszerű tech­nológiák tömeges alkalmazása be­ruházásokat igényel. Addig, amíg megfelelő alap nem áll rendelke­zésre, a nagygépeknél elsősorban kölcsöngépekkel kell megoldani a feladatot. Mun­kaer­őfej­lesztés A termelési volumen teljesíthe­tőségénél létszámtervünkben fi­gyelembe vettük, hogy a munka­erőtartalékok országosan korláto­zottak, csak mérsékelt létszám­­fejlesztés valósítható meg, tehát a fejlesztést intenzív módon kell végrehajtani. A termelési volumen növekedésének 73 százalékát ter­melékenységből, míg 27 százalé­kát létszámnövekedésből kell megoldani. Ebből kifolyólag az 1970. évi 3172 összlétszám 1975-re 3­462 főre kell emelkedjen, mely 9,1 szá­zalékos létszámnövekedést jelent. Ezen létszámfejlesztést ipari ta­nulóképzésből és közvetlen felvé­telekből kívánjuk megoldani. A beiskolázott ipari-tanuló-lét­­szám kényszerhelyzetet tükröz, mivel munkás utánpótlásunk ter­vezete a MüM szakmunkásképző intézetek (Gyöngyös, Eger, I­at­­van) kapacitására támaszkodik. Egyes szakmák utánpótlása ezért tanulóképzéssel teljesen lehetet­len, mivel az említett intézetek e szakmákat nem oktatják (üveges, bádogos). Úgyszintén az oktatás hiánya miatt teljes egészében külső for­rásból kell megoldanunk olyan szakmák utánpótlását, mint a szi­getelő, műköves, nehézgépkezelő. Ezen szakmák vállalaton belüli képzésére megoldást kell találni. A vasbetonszerelő szakma 1971- től összevonásra került és mint vasbetonkészítő szakma szerepel (vasbetonszerelő és vasbeton előre­gyártó). A szükséges fizikai létszám szak­mai összetételét a jelenlegi tech­nológia igényéből kiindulva, az­zal összefüggésben kell megállapí­tani és technológiai összetét­el vál­tozásával a szakmunkásigényünk kielégítésére átképzős tanfolyamo­kat kell szervezni. (Folytatás a 2. oldalon) Új kenyérgyár épül Egerben (fotó Szendrőván György) 1972. január 16.

Next