Heves Megyei Építők Lapja, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
tSTÖK LAPJA 2. ingázók faluja Pillanatképek Kápolnáról HOVA megyek? Ahol a magyar szabadságharc emlékét idézik. Ahol 1919-ben földet osztott Károlyi Mihály. Ahol a régi építésű házakon még jól látható az alföldi és a palóc építési jelleg. Ahonnan sokan ingáznak a közeli és távoli munkahelyekre, noha a községben mindenkinek jutna munkaalkalom. Ahol az Elnöki Tanács rendeletileg lehetővé tette 1982. január 1-től a Kompolit—Kál nagyközséghez való csatlakozást. Kápolnára indulok. A KÖLCSÖN Fogcsikorgató téli napon, amikor az égen lomha, sűrű hófelhők úsztak, a fehér földekről fekete varjak rebbentek fel, s a hármas országutat csonthideg jégpáncél borította, a nagyközségi tanács vendégeként betértem a kápolnai takarékszövetkezetbe. Aki ide bejön , nem megy könnyen el. Varga Józsefné kirendeltségvezető készséggel ad tanácsot pénzügyekben, a fénylő forintokat még a takarékszövetkezetben sem könnyű nyakoncsípni. Házaspár érdeklődik, tétovám Sertésól építésére kérnek mezőgazdasági kölcsönt. Legalább tizenötezret. — Malac van? — kérdi Vargáné. — Nincs. — Előbb szerződjenek le az áfésszel. Igazoltassák, hogy sertésre, terményre, takarmányra kell a kölcsön. A fiatalok nekibátorodtak. Hát persze, hogy megveszik előbb a malacokait és szerződést kötnek. Aztán vissszajönnek a kölcsönért. EGYETÉRTÉS A közösség lakossága azt várja a társulattól, hogy a tanács könnyebben intézze az ügyeit, s az eddiginél többért fordítson településfejlesztési célokra. Kál, Komapolt és Kápolna lakóinak száma eléri a hét és fél ezret, bőven van tehát munkája a közös apparátusnak. Egyébként a kápolnaiak már hosszú évek óta várták az egyesülést. Öreg apósza parázzá lépteit a Kossuth utcában. Kérdésemre süves szóval felel. — A három község termelőszövetkezet eddig is jól megfért a Károlyiban, remélem a közös tanácsban sem lesz veszekedés... BIZAKODÓ HANGULAT Szabó Béla az általános iskola igazgatója, a tanácstagi csoport vezetője arról beszél, hogy az egyesülés óta növekedett a tanács önkormányzati, népképviseleti szerepe, tervezik a lakóhelyi demokrácia erősítését, a lakoság erőteljesebb bevonását a településfejlesztési döntések előkészítésébe. — Községünkben a hangulat bizakodó, az emberek örülnek a változásnak — mondja Szabó Béla. A Kápolna azelőtt is jól szervezett község volt. Az iskolabővítés óta megfelelő oktatási intézményhálózatunk van. Nemrég költözött új otthonba a tízezer kötetes községi könyvtár, pezsgő élet folyik a művelődési házban, jó a körzeti orvosi ellátás, befejezés előtt áll a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése. Megszűnt a falu kiöregedésének folyamata — folytatja. — Az ipar vonzásával szemben létrehoztuk azokat a munkahelyeket, amelyek megfelelő munkaalkalmat teremtenek községünk munkaképes lakosságának. No persze, az ingázók — ilyenek a Fémművekbe eljárók is — nem cserélik fel a munkahelyüket az itthoniért sem, hiszen köti őket a gyár, a hűség. Aggodalomra azonban nincs ok, hiszen a fiatalság nagyobb része a községben marad, a modern mezőgazdaság szakember-utánpótlásának jövőjét nálunk nem fenyegeti veszély. TANULNAK A CIGÁNYOK IS Ifjú Báder Gergely és Báder Gyula az általános iskola elvégzése után géplakatos tanulók lettek a Mátravidéki Fémművekben. Apjukat követik, munkások lesznek. Egyedülálló a megyében az az igyekezet, amellyel a nagyközség vezetői lehetővé teszik a cigánylakosság társadalmi beilleszkedését. Az iskolaigazgató szerint Kápolna kettő és fél száz cigánylakosa kereső állásban van, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is tanulnak. A hetedikes Báder Csabával ismerkedem a kápolnai emberekkel, a községgel. Édesapja, a Fémművek anyagmozgatója hívott meg vendégszerető házába. A családban a hetedikes Csaba kivételével mindenki befejezte az általános iskolát. Csak természetes, hogy a családfő, Báder Gergely sem akar lemaradni. — Félévkor négyes-ötös voltam. A matek a kedvencem. Már volt rá eset, hogy hamarabb megoldottam a példát, mint a többiek. A falu lakossága — magyarok és cigányok — a közösen végzett munka alapján igen közel kerültek egymáshoz. Ebben az értelemben Kápolna olyan falu, amelyben kinek-kinek az értékét nem a bőr színe, vagy anyanyelvének magyar vagy idegen csengése méri, hanem a saját maga és valamennyiük érdekében végzett munka minősége és mennyisége. Báderék, mint sokan mások a cigányok közül, jól sáfárkodnak a lehetőséggel. Gergely háromszobás családi házában már egy értelmes élet fényei lobognak. Nem újság náluk a televízió, a mosógép. A nappali szoba falára viszont, a túldíszített, virágos képek mellé egy újabb került. Goya: Lány korsóval. A LAKOSSÁG ÉRDEKÉBEN Jócskán vannak, akik a község érdekeit képviselik Kápolnán. Kerek István, Szalóki János, Fónad Sándor tanácstagok, a Fémművek dolgozói. Nem kis részük van abban, hogy a település egyre szépül, fejlődik. Az eljárók tekintélyét olyan munkások vigyázzák, mint Hansovszki Ferenc, a Fémművek lakatosa, háromszoros kiváló dolgozó. „A lakatosmesterséget nem elég megtanulni. Ebbe a munkába bele kell szeretni. Utána az ember már nem tud mást csinálni. Az utcák csendesek, de a tél nem tudja feledtetni az itteniek kezemunkáját. Kápolna a faluszépítési versenyben tavaly az első helyezést szerezte meg a járásban. Az utcákon fenyőfák, nyírfák, díszbokrok. Csaba meséli, hogy karácsony előtt egy idegen embre fenyőfát lopott a községből, de rajtaveszett. A tetthelyen megtalálták az igazolványát. Kápolnán — emeli fel hangját a gyerek — nem szokás a lopás, megbecsülik egymás munkáját az emberek. Csaba szakmát akar tanulni és olyan sokat szeretne keresni, mint az apja. LÁNY KORSÓVAL Szentistván utca 36. Itt lakik Báder Gergely, s négytagú családja. A házigazdának eltörött a lába, ágyban fogad. Felesége nincs otthon, a kápolnai dohánybeváltóban dolgozik. — Egy osztályba járunk a fiammal. Azzal a különbséggel, hogy én a dolgozók hetedik osztályába járok — mondja mosolyogva a hollófekete ember. — Csak meglenne már a járógipszem, elbicegnék az iskolába! — Az iskolában dicsérik a szorgalmát. AZ ARC KIGYÜL — Az ember legyen okos. Ha elvégzem a nyolcadikat, beiratkozom valamilyen tanfolyamra a gyárban. Én is, akárcsak a szakmunkás fiam, szívesen végeznék lakatos munkát. A szellem pallérozását Szabó Béla irányításával a falu értelmisége végzi. — A gyermekek őszinték. Ezt szeretem bennük — mondja az igazgató. És most közösen tanulgatják faluvezetők, pedagógusok, szülők és diákok, hogyan lehet ezt a nagyközséget még nagyobb eredmények felé vezetni. Új létesítmény készül Egerben, a Csebokszári városrészben. Amióta a munkák üteme felgyorsult, egyre többet mutat magából az épülő Csuvas Étterem. A kupolát Dányi Lajos ácsbrigádja készíti. 1982. január — február Fiatal építők háza Eger, Lenin út 62. Közel a vasútállomáshoz és a népkerthez külsőleg is tetszetős épület hivalkodik alacsonyabb szomszédai között. Az újdonatúj négyszintes háznak a tetőterét is beépítették. A járókelőknek és az erre utazóknak már készültében is feltűnt, mert szokatlanul gyorsan épült. De ők sem gondolhatták, hogy ebben a házban a karácsonyi ünnepek előtt a legkedvesebb vendégek a gázosok és a villanyszerelők lesznek. A lakók hamar függönyöket akasztottak az ablakokra, elrendezték a bútorokat, és karácsonykor már koccintottak az új otthonban. Harminckét fiatal építő családjának a szeretet ünnepén „lakást hozott” az OTP. Alig egy év telt el az alapozástól a kulcsátadásig. December 17-én, a szerződéses határidő előtt két héttel adta át az épületet a kivitelező Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Szerencsi Márton, művezető: — Lassan húsz éve, hogy a cégnél vagyok, de olyan örömmel még sehol sem dolgoztam, mint ezen az építkezésen. De az is igaz, hogy annyi „műszaki ellenőrrel” sem találkoztam sehol, mint a fiatal építők házánál. Az történt ugyanis, hogy az új otthonokat a tanácsi és az állami építőipari vállalat dolgozói vásárolták meg. A tulajdonosok igen elégedettek a lakások minőségével, szépek a szőnyegpadlók, hibátlan a tapéta, kifogástalanok a műanyag nyílászárók. Külön-külön lépcsőházban laknak a tanácsi és az állami építők dolgozói. Lőrincz Lajos és családja az épület harmadik emeletén, a tetőtéren lakik. Forgalomirányító Egerben, a Meder úti telepen, felesége adminisztrátor a PIÉRT-nél. — Mennyi volt a kettő és félszobás lakás „beugrója”? — 171 ezer forint. Négy éve házasodtunk össze, azóta gyűjtögettük a lakásra valót —válaszolja a férj. A lakásban szinte minden megtalálható, amire a modern háztartásban a családnak szüksége van. — Hála az anyósoméknak! Segítségük nélkül most üres lenne a lakás... A lakók dicsérik az állami és tanácsi építőipari vállalatok vezetőségét, amelyek új lakásokhoz juttatták őket. Úgy érzik, hogy érdemes tisztességesen dolgozni, közösségi célokért kommunista műszakot is vállalni. Kun Sándor művezető, első éves katona. Most már boldog, hiszen nem kell többé albérletben lakni a feleségével, akivel a leszerelést várják... A megtakarított pénzüket ők is a maguk boldog!tására váltották át : lakást és bútort vásároltak. Szabó Tamás üzemvezető, családjával hat évig várt saját otthonra. Korábban Parádon laktak a szüleinél. — A gázfűtés nem olcsó, de mint a gyártóüzem vezetője is tanúsíthatom, hogy a műanyag nyílászárók és a hőszigetelt üvegek a leghidegebb télben is kiállják a próbát. Szabóék egyébként az új lakásba új bútort vásároltak. Az ügyes kezű Tamás fiuk azonban kiegészítette a gyermekbútort, egy saját maga fabrikált Onedin-hajóval... Az állami építők dolgozói között két család még februárban sem volt hajlandó beköltözni lakásába, pedig ők is csak szorongatott lakásgondjaik alapján válhattak az OTP-s lakás tulajdonosaivá. Már nem olyan fontos a lakás? Ki érti ezt? !... Rajtuk kívül valamennyien — Kádár József, Mika István, Takács Judit, Ceiner István, Kalo Ernő, Kiss Gábor, Kovács József, Kormos Zoltán, Szabó Lajos, Nagy Károly, Pusztai Zoltánné, Ficzere György, Kormos Zoltán és Mező Gábor már javában csinosítják, újabb bútorokkal teszik kényelmessé otthonukat. A fiatal építők házában azonban nemcsak arra vágynak, hogy szebb legyen az otthon, szeretnének mielőbb ajtót nyitni a szomszédoknak, ismerkedni, barátkozni akarnak egymással. Hiszen egy jó szomszéd többet ér, mint egy rossz rokon... — mi — — Az egri építésvezetőségen az irányításom alatt dolgozók többsége szakszerűen látja el feladatát — mondja Lőrincz György, akinek a tavalyi lakásátadások teljesítéséért, a példás igyekezetéért vállalatunk igazgatója a közelmúltban adta át a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Azt tartják róla, hogy nyughatatlan ember. Sosem elégedett a feladatai elvégzésével, a gyors, a célravezető megoldásokat keresi. Erre biztatja munkatársait is. A rangos kitüntetésnek szívből örül, büszkén mondja, hogy az elismerés azoknak is szól, akik vele együtt dolgoznak Egerben a létesítmények jó minőségű átadásáért. Az építésvezető sokat tesz a jó munkahelyi légkör megteremtéséért, talán ennek köszönhető hogy a Csebokszári városrészben az elmúlt évben 240 lakást adtak át határidőben. Vajon mi a titka a munka sikerének? Hogyan lett a kőművesből kiváló építésvezető? Huszonnégy éve dolgozik a szakmában, már az első években brigádja élére került, majd a technikum elvégzése után középvezető lett. Mosolyogva mondja, hogy ha a családjával sétálni megy a városba, a felesége gyakran figyelmezteti: ’’Folyton csak az épületeket az építkezést mustrálod. Hát nincs elég tennivalód munkaidőben a vállalatnál? !...” — Ma már sokkal inkább, mint korábban számonkérik tőlünk a jó minőségű munkát — sorolja a kiváló szakember. — A követelményeknek sajnos nem minden esetben tudunk eleget tenni: nemcsak a partnerüzemek, de magunk sem tartjuk meg mindig a technológiai előírásokat. .. Szigorú munkahelyi ellenőrzéssel, a mulasztók következetes felelősségre vonásával szeretném megakadályozni az ilyen és ehhez hasonló eseteket. A lakásokat a tervezettnél hamarabb és jó minőségben át lehetne adni, ha a brigádok megbecsülnék egymás munkáját. — Milyen a vezetési módszere? — Jól ismerem az építkezések programját, a szervezési, irányítási problémákat, a munkánkat akadályozó gondokat. De mindig arra törekszem, hogy úrrá legyünk a nehézségeken. Az én módszerem talán azért jó, mert idejében elébe megyek az igényeknek a munkafeltételek teljesítése, a dolgozók szociális ellátottságának biztosítása végett. Fontosnak tartom a differenciált bérezést a teljesítmény arányában és az anyagi ösztönzést a munkaköri kötelességet meghaladó többletmunka arányában. — Fegyelmi határozatok is vannak az íróasztalán. Van foganatja? — Nem olyan, mint kellene. A fegyelmezetlen emberekre, a hanyag, gondatlan mulasztókra az írásbeli figyelmeztetés már kevésbé hat. Más a helyzet viszont abban az esetben, amikor a „visszaesők” kártérítést fizetnek. — Erre is sor kerül? •— De még mennyire! A panelszerelőknek például 5—600 forintot kellett fizetniük termeléskiesés miatt. Az történt ugyanis, hogy amikor megeredt az eső, a munkások az öltözőben elővették az ördög hibját és még akkor is kártyáztak, amikor a nap már javában sütött. —Milyen segítséget kap a művezetőktől? — Szerencsére olyan ambiciózus, újra fogékony középvezetőim vannak. — technikusok, üzemmérnökök —, akik nemcsak szeretnének, de tudnak is alkotni. Nap mint nap közöttük vagyok, segítek nekik eligazodni a kivitelezésben, arra kérem őket, hogy szövetkezzenek a rendes emberekkel és ne szégyelljék a szakemberek véleményét kérni, ha arra szükség van. Lőrincz György több alkalommal volt pártvezetőségi tag, tavaly esti egyetemet végzett. Szüntelenül gyarapítja elméleti és szakmai tudását, hogy megfeleljen a követelményeknek. M. I. Kiváló építésvezető