Heves Megyei Építők Lapja, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1-2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIX. évfolyam, 1. szám megyek lapjA A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA Ára: 1,80 Ft Késünkben a sorsunk Hagyományainkhoz híven az 1982. év utolsó napjaiban összegyűltek vállalatunk vezetői, a politikai, a tömeg­szervezetek és a munkáskollektívák képviselői, hogy szá­mot adjanak az óévről és bevezessék az új esztendőt. Ezeken az összejöveteleken a szokásoshoz híven számba­­vettük, hogy mivel gazdagodtunk, hogy tudtuk valóra váltani terveinket, mit hozott az óesz­tendő és mi vár­ható az új esztendőitől. Általában megállapíthatjuk, hogy a körülményeket te­kintve súlyos és nehéz évet zártunk. Megalapíthatjuk, hogy jól megalapozott célkitűzéseinket szinte maradék­talanul teljesítettük, természetesen nem gondtalanul. A nehéz körülmények ellenére sikerült helytállnia vállala­tunknak az ellentmondásokkal terhes világunkban. Si­kerrel gyarapítottuk megyénket, megyénk városait, fő­városunkat, országunkat. Úgy érezzük azért is gazdagodtunk, mert összefogtunk, mert közösen akartuk és tettük mindazt, amit tenni kel­lett. Ez a legnagyobb erősség, ebben rejlik eredményünk és ez jövőnk záloga. Mindaz amit 1982-ben elértünk elsősorban vállalatunk dolgozóinak köszönhettő, azoknak akik erejüket nem, kí­mélve harcoltak minden területen az év sikeréért. A vállalat párt, gazdasági és­ társadalmi vezetése nevében is köszöni a vállalat valamennyi dolgozójának 1982 évi munkáját. Külön köszönjük a politikai és társadalmi ak­tivisták segítségét, megértését, az év feladataiban való aktív részvételüket. Ami az 1983 évet illeti az MSZMP KB és az Ország­gyűlés decemberi ülése pontosan és reálisan megszabta a népgazdasági lehetőségeket és­ teendőket. Minden pont­ban érezhető a részletekig hatoló­, átgondolt,­ ésszerű erőfeszítés az erőforrások leghatékonyabb felhasználása érdekében. Ezzel egyúttal vállalati kötelezettségeink és gazdaságpolitikánk is meghatározott mederbe került. En­nek érdekében alapvető a rugalmas alkalmazkodásunk szükségessége, a szervezettségünk és a hatékonyságunk növelése. Az új esztendő a vállalat életében sorsforduló is lesz. Siker esetén egy gyorsabb fejlődés következhet, kudarc esetén beláthatatlan gyötrődés. Ez nem ijesztgetés, csu­pán a realitások vázolása, mivel a terveink végrehajtá­sához minden szinten nagyon kemény munkára van szükség. Ismerjük a központi szabályozók vállalatunkra gyako­rolt hatását. Ennek alapján megfogalmaztuk terveinket, amelyek megalapozottak, de egyúttal feszítettek is. Gaz­daságpolitikánk igazodik az objektív helyzethez és vég­rehajtása attól függ, hogy a felismerés és a tényleges helyzethez való igazodás milyen gyorsan következik be. A vállalat egyes területein ez az igazodás gyors, más te­rületeken lassúbb. Tudomásul kell vennünk, hogy a váltás nem könnyű, a szemléletbeli korlátok nem tűnnek el egyik napról a másikra. Bízunk a vállalat dolgozóiban, akik mindig és minden­kor megtalálták a nehézségekből a kiutat, akik a kitű­zött, reális célokért mindenkor tudtak és akartak dol­gozni. Erre a munkára, erre a küzdőszellemre van to­vábbra is még nagyobb szükség, hogy 1983. évi terveinket sikerre tudjuk vinni. Ehhez kívánunk minden dolgozó­nak és vezetőnek erőt és­ egészséget, békés, boldog új esztendőt, munkasikereket és családi életükben boldog­ságot. Mucsi Péter pártbizottsági titkár Kiemelt munkáink Az 1982-es év befejezése után — amely a körümé­­nyeket figyelembe véve, eredményesnek mondható — el kell indulnunk és­ végre kell hajtanunk azokat a cél­kitűzéseket, amelyeket még a múlt évben meghatároz­tunk, mint 1983-as évi fel­adatot. A vállalat építés­­szerelési, árbevételi, létszám bér terve már összeállításra került a vállalatvezetés és a társadalmi szervek azt meg­tárgyalták és jóváhagyták. A tervet minden termelő­­egység vezetője és társadal­mi aktivista kézhez kapja. Célszerű és szükséges kör­vonalazni, pontosan megha­tározni azokat a konkrét feladatokat, amelyeket a kö­zeljövőben az elkövetkezen­dő hónapokban kell teljesí­tenünk. Sorrendiséget nehéz megállapítani, de ha lehet ,akkor az így alakul: 1982 decemberében több létesítményt, így többek kö­zött Egerben az E-38 jelű épületet, melyben 198 lakás, Gyöngyösön a V-4 jelű épü­letet, melyben 121 lakás van, Gyöngyösön az oktatási lé­tesítmény tornatermét stb. adtunk át. Ezeket az épüle­teket a hiánypótlási munka január hónapban történő el­végzésével beköltözhetővé­, illetve használatbavételére alkalmassá kellett tennünk. Ezzel egyidőben változatlan intenzitással kell folytatnunk a munkát a Nővérszállónál és január végére átadásra kész állapotba hozni. Ezek a múlt évről ez évre áthú­zódó legfontosabb feladata­ink. Kiemelt munkáink: Egerben: Kórház II. ütem, Ráchegy úti 16 tantermes iskola, MSZMP Székház felújítás, Kórház mosoda, Csuvassi Étterem, E 41-42 265 lakás, Munkásőrség, Mező­kövesd Rendőrkapitányság. Gyöngyösön: Martinovics úti 16 tantermes iskola, Ok­tatási központ, Havas Kas­télykert 82 lakás. Budapesten : CLASP isko­­la+óvoda. A létesítmények határidő­re történő megvalósítása igen fontos feladat. Ennek megfelelően a kiemelt sor­solás azt jelenti, hogy ezek a létesítmények mindenféle vonatkozás­ban előnyt élvez­nek a többi munkával szem­ben. Ezt az elsőbbséget úgy kell értelmezni, hogy ha dönteni kell a brigád hova vonuljon fel, akkor az ter­mészetes, hogy a kiemelt létesítményhez. A szállítási programoknál ha időbeni ütközés van a szállítási igény kielégítése először a kiemelt munkahelyhez törté­nik. Természetesen ezeken kí­vül is vannak még feladata­ink, hiszen ezekkel együtt biztosítható a 150 milliós I. negyedévi és a 718 milliós éves saját építési-szerelési termelés. Kovács Gábor termelési főmérnök 1983. január—február A bizalmiak elfogadták a terveket Demokrácia a végrehajtásban is így vélekednek a dolgozók képviselői Január 31-én Egerben­ tar­tották a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat tervtárgyaló bizalmi testü­leti ülését. Az írásos anya­got Szamos Gábor igazgató és Sulyok Ernő a szakszer­vezeti bizottság titkára szó­ban is kiegészítették. Hang­súlyozták, hogy a terveket az erőforrások és lehetősé­gek reális számbavétele alapján ajánlják elfogadás­ra. Bíznak abban, hogy a vállalat kollektívája a célo­kat megértve fegyelmezett munkával törekszik a fel­adatok végrehajtására. A terveket — a dolgozók meg­bízásából — a bizalmiak el­fogadták. A tanácskozáson tizenkét­ ö­ten mondták el, hogy a bi­­­zalmi csoportok teljesíteni fogják a közös munkából rájuk eső részt. Ugyanakkor felhívták a figyelmet azok­ra a gondokra is, amelyek akadályozzák előrehaladá­sukat. Két fő bizalmival beszélget­tem a tanácskozás után. Nyíltságukkal, ötleteket adó javaslataikkal a vita során magukkal ragadták a hall­gatóságot. — Hogyan vélekednek szűkebb környezetükben a tervekről? — Csoportom megítélése szerint a tavalyi évben el­ért szerény vállalati ered­ményeink jó alapot adnak idei munkánkhoz — vála­szolja Káposztás György ács, a vállalat kiváló ifjúsági brigádjának vezetője. — Magam is úgy látom, hogy a vállalatvezetés és a dolgo­zók felismerték­ eredménye­inket­ a jövő tükrében kell értékelni. A megközelítőleg 800 milliós terv, a hatékony­­sági mutatók teljesítése — fegyelmezett munkát köve­tel mindenkitől. Mint a fel­szólalásomban is hagsúlyoz­­tam: nagyon lényeges annak folyamatos vizsgálata, hogy az eredmények elérése mi­lyen konkrét vállalati ma­gatartással párosul. Ha ezt vizsgáljuk, itt még sok a tennivalónk, növelni kell a fegyelmezettséget, vezetői és végrehajtói szinteken egy­aránt. Úgy is, mint a szak­­szervezeti bizottság tagja, el­mondhatom : nagyobb erőfe­szítéseket ke­ll tenni a vál­lalati célok megértetéséért, dolgozótársaim célirányos m­­o­zgósításá­nál. Bizalmi csoportgyűlésen véleményeztük a terveket, vitáztunk is egy helytelen felfogás miatt. Arról folyt az eszmecsere, hogy döntés után van-e demokrácia, • vágy' nincs. Erről megoszlottak a vélemények. Egyesek a régi vezetés érveivel apelláltak : döntés után a végrehajtás­ban nincs demokrácia. Jó­magam a szakszervezeti bi­zottság és az új vállalatve­zetés álláspontját képvisel­tem. Ha jól emlékszem, úgy fejeztem ki magam, hogy a tervek elfogadása után a végrehajtás, méghozzá a jól szervezett és­ fegyelmezett végrehajtás kerüljön mun­kánk előterébe, de a demok­ráciára — ha más megjele­nési formában is —, ezután is szükség van. De nem sza­bad szembeállítani a fegye­lemmel, mert hiányozna a meggyőződésen alapuló cse­lekvés. Ez viszont nélkülöz­hetetlen a munkában való aktív részvételhez, a tervek maradéktalan végrehajtásá­hoz. Győri Istvánné technikus: — Munkahelyemen, a vál­lalat egri szakipari üzemé­ben is megvitattuk a terve­ket, amelyeket teljesíteni fogunk. Néhány „apróság” azonban máris bosszant bennünket. A tervek szerint Egerben az esztendő első ne­gyedében nem lesz elegen­dő munkájuk a szakiparo­soknak, ugyanakkor az év hátralévő részében „hajrá­val” számolunk. Ha észrevé­telemet a tervjóváhagyásnál nem vették volna figyelem­be, akkor bizony egyes munkafázisokat alvállalko­zóknak kellene elvégezniük helyettük... Helytelen és megengedhetetlen volt ez a a gyakorlat, amely szerint a szakipari üzemeknek mun­kafeltételek hiányában nem volt elegendő idejük a ten­nivalókra. Egyetértéssel fo­gadtam Szamos Gábor igaz­gató határozott követelését a tanácskozáson, miszerint gondjainkat csak úgy lehet megszüntetni, ha az előttünk dolgozó s­zakmák program­szerűen végzik munkájukat. Vállalatunk termelőszövet­kezeteinek közös ügye a­­ technológiai sorrend megtar­tása. A szervezetlenség, a kapkodás jóvátehetetlen hi­bákat okoz. Olyan minőség­rontó tényező, amely sokba kerül a vállalatnak anyagi és erkölcsi értelemben egy­aránt. Egyébként a minősé­gi bérezéssel sem differen­ciálhatunk addig, ameddig a termelésirányítók „ahogy esik, úgy puffan” alapon a követelményekre fittyet hányva veszik át a munka­­területet. Tanulmányoztuk a tervek­kel kapcsolatos szakszerve­zeti állásfogalást is. Nem értünk egyet azzal, hogy visszajöhetnek hozzánk azok a korábbi munkavállalók, akik a vállalat válságos helyzetében leszámoltak. Véleményünk szerint ők a nagyobb kereset reményében vették a kalapjukat, s ha visszajönnek, még nagyobb fizetést kérnek. Szerintünk erre nincs szükség, azokat kell inkább megbecsülni, akik helyt álltak a nehéz időkben is. Megbíztak, hát elmondtam a tanácskozáson is: mi jól akarunk dolgozni, jól aka­runk keresni — megvetjük a lógást. Ha lesz megfelelő munkaterületünk, ha javul­ni fog az anyagellátás, idén sem csalódik bennünk a vál­lalat. — mika — Szamos Gábor igazgató szóbeli kiegészítését tartja Győri Istvánné technikus : A munkahelyi programok meg­tartása — vállalati törvény Káposztás György ács: A demokráciát nem szabad szembeállítani a fegyelem­mel

Next