Heves Megyei Építők Lapja, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1-2. szám

ÉPÍTŐK LAPJA 2. Bejáróink háza táján A recskiek­­ aluszeretete A Mátra északi lábánál, a Tarna-patak két oldalán fázósan húzódik meg Recsk. Az esős, szeles decemberi napon csak azok járják az utcákat, akiknek feltétlenül muszáj. Szép, műemlékekben gaz­dag a nagyközség. Lakóhá­zainak túlnyomó része a szá­zad első felében épült, egy­részt a század elején gya­kori tűzvészek pusztításai, másrészt Parádfürdő közel­sége miatt megindult mo­dernizálás következménye­ként. A századforduló táján épített házak vályogfalazatú, szarufás-tokgerendás, zsúp­pal fedett boglyakemencés típusok voltak. A volt Al­­torjay-kúria most a szövet­kezet italboltja. Az épület főbejáratának ajtaján erede­ti rokokó táblás szárnyak. A Kossuth utca híressége a 118. szám alatt lévő tájház a háziipari szövetkezet tu­lajdona, és lentebb a 110., ahol ma is kemence melegít a konyhában... A recskieket viszont az a szenvedélyes lokálpatriotiz­mus fűti, amelynek, ha csak egyetlen napig is, de tanúja lehettem. ★ Milyen a világ errefelé? Mint másutt, mondanánk, ha nem ismernénk a recskiek véleményét falujukról és önmagukról. A legutóbbi fa­lugyűlésen a helyi viszo­nyokról például imigyen összegezték rosszallásukat és elismerésüket a lakók, akik közül félezren ingázók. — Én városról jöttem eb­be a faluba, az emberek mindenféle „jött-ment”-nek elmondanak. Bánom is én, hogy mit gondolnak rólam, de ami szívemen, az a szá­mon, ne a Tárnába öntsék a szemetet ! Aki a tanács felszólítása ellenére is szen­­­nyezi a környezetünket, azt szigorúan meg kell bírságol­ni... ! — A vásártéren három tanácsi épületet adtak át a cigánycsaládoknak. Ez öröm­hír. De erről jut eszembe: hogyan dolgozik a cigányok sorsával foglalkozó koordi­nációs bizottság? — Amikor óvodai elhelye­zésre van szükség, minden érdekelt azon igyekszik, hogy gyermekét felvegyük az intézménybe. De miért nem törekednek jobban ak­kor is, amikor társadalmi munkát kérünk az óvodá­ért. .. — A halottas házról el­lopták a cserepeket és elé­gették Szent Mihály lovát. Kik a tettesek? !... ★ Pócs István tanácselnök fiatal, faluszerető ember. — Hát ilyenek a recski­ek? — kérdezem. — Ilyenek is... — feleli vonakodva. — De a környe­zettel nem törődő, a temető­ben garázdálkodó erkölcsnél már sokkal erősebb a falut építő józan szorgalom, az emberség, a recski ember köszönetvárás nélküli becsü­lete. A recskiek nemcsak szakmailag nyújtanak sokat, de bőven meríthetünk em­beri magatartásukból is: a bányászok kitartó s szívós munkájából, a bejárók gya­korlati észjárásából, a téesz­­tagok közvetlenségéből, a falu lakóinak egyszerűségé­ből, s abból a szerénységből, amely annyira jellemzi őket. Közel négyezer ember ügyeit intézi Pócs István. Úgy intézi, hogy amikor be­mentek hozzá megkérdezni, hogy új évre elkészül-e az új szolgáltató egység a Gel­­ka, azt mondta nekik: „Ja­nuárban már vásárolhatnak a Kossuth utcai kastély ud­varán. Erről kereskedem.” A településnek a felsza­badulás óta már több veze­tője volt, de talán egyiket sem becsülték annyira, mint a mostani tanácselnököt. „Lokálpatrióta vagyok!” — állítja meggyőződéssel. Ami­kor két és fél éve átvette az apparátus vezetését, másfél évtized mulasztásait kellett pótolnia. Mert azt a megyén is elismerik, hogy Recsk állóvizén azóta nem gyűrűz­tek a településfejlesztés hul­lámai. A kiemelt alsófokú körzet­központ 1981-től intenzíven fejlődik. — Mivel gyarapodott a közelmúltban és gazdagodik tovább a falu? — érdeklő­döm a tanácselnöktől. — Legfontosabb beruházá­sunk az új négy tantermes általános iskola. Jövőre itt becsengethetnek tanévkez­déskor. Folyamatban van to­vábbá a derítő­rendszer bő­vítése,­ amely a nagyközség­ben dolgozó vállalatok és lakossági támogatással épül. A részben felújított Kossuth utcai kastélyba már beköl­tözött az óvoda, az épület­­együttes a község egyik leg­szebb intézménye. A már említett Gelka szerviz 2,2 millióba került. Az egri Elektromos Karbantartó vál­lalat (a Gelka jogutódja) elektromos háztartási gépek, híradástechnikai cikkek, gáz­készülékek és háztartási gé­pek javításával bővíti recs­ki szolgáltatásait. Befejeződött ugyanakkor az Öregek Napközi Otthona felújítása, amihez a bejárók és a vállalatok jelentős tár­sadalmi munkával járultak hozzá. Megszépült a Hunya­di utcában lévő kastély is: itt, az általános iskola nap­közije kapott helyet. ★ A nagyközségnek termé­szetesen gondjai is vannak. Erről így beszél Pócs István : — A tanács nem rendel­kezik olyan feltételekkel, amelyeknek segítségével a kisebb volumenű fejleszté­seit önerőből megoldhatná. Egyelőre az a helyzet, hogy udvarolni kell a kivi­telezőknek, vállalják el a kisebb-nagyobb épületek ki­vitelezését. — Mi a megoldás? — Fáj a fejünk amiatt, hogy a lehetőség és az ész­­szerűség határain belül nem oldhatunk meg mindent a nagyközség lakosságának. A „mindenen” alapellátást ér­tek, s ebbe sok minden bele­tartozik — egyebek mel­lett a szolgáltatás is. Hiány­zik az ilyen, olyan, amolyan szakember. Nekünk sem könnyű mesterembert talál­ni, csakhogy mi nem arra várunk, hogy a mester ko­pogjon a tanács ajtaján. Megpróbáljuk a fiatalokat is felkutatni, sőt még — a törvény adta lehetőségekkel élve — kedvezményekkel is bíztatjuk őket, hogy akár másodállásban, vagy most már kisvállalkozásban vál­laljanak munkát. De az is jó lenne, ha a nyugdíjaso­kat is foglalkoztathatnánk. Ha nekik is megéri, akkor a tanácsnak bizonyosan. — Minek örtünek Recsken 1982. végén? — Recsknek van jövője — vélekedik Pócs István. — Az itt élő emberek azt remélik, hogy Közép-Európa legna­gyobb ércvagyonának bá­nyászatát előbb, vagy utóbb dinamikusan folytatják. Lesz még egyszer Recsk bányász­­város ! Amit máris eredménynek könyvelhetünk el, az a kö­vetkező. Korábban elfogad­tuk a nagyközség összevont rendezési tervét. Ennek meg­felelően feloldottuk az épí­tési tilalmakat: a Hunyadi utcában negyven lakó köl­tözhetett új otthonba. A tervidőszak hátralévő részé­ben újabb 54 bányászlakás kialakítását és közművesíté­sét tervezzük. Végre a MÁV is épít egy modern állomásépületet a nagyközségben, örülünk an­nak is, hogy az Országos Érc és Ásványbánya Válla­lat felújítja a Bányász Mű­velődési Házat, amely al­kalmas lesz nagyobb közsé­gi rendezvények megtartásá­ra is. Horganyzott helyett­e műanyag cső A horganyzott acélcsövek tőkés importból történő, biz­tosítását népgazdaságunk je­lenlegi helyzete nem teszi lehetővé. Az ÉVM és a KKM ezért elrendelte, hogy 1983 januártól a kivitelezésre kerülő létesítmények hideg­víz felszálló vezetékeit PVC nyomócsőből kell szerelni. A helyettesítésre felhasználha­tó — Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalat által gyár­tott — PVC csövek és ido­mok mérettartománya 3/8-­­tól 2”-ig terjed. Alkalmazá­sát korszerűsége, gazdaságos­sága is indokolja) a PVC cső ára a horganyzott cső árá­nak 1/5—1/6 része; a PVC kötőelem ára a horganyzott kötőelemek árának 1/2—1/3. része). További előnye, hogy a szerelés élőmunka igénye 40- 50 százalékkal kisebb, korró­zióálló áramlási ellenállása kicsi, felszerszámozása el­enyésző, jó szilárdságú. A horganyzott csőről PVC cső­re történő átállás — Külke­reskedelmi Minisztérium sze­rint — népgazdasági szinten 2,1 millió dollár megtakarí­tást és 2,5 millió dollár import kiváltást eredményez évente. Az épületek alapve­zetékeit, melegvíz és cirku­lációs vezetékeit — az után­­klórozott CPVC cső forga­lomba hozásáig — továbbra is horganyzott csőből kell kiépíteni. Molnár László gépész élők. cs. v. 1983. január—február Mennyit ér a munkás szaval A vállalatvezetés újszerű gyakorlata egyszersmind azt is jelenti, hogy minden kér­désre válaszolni kell, ami a különböző fórumokon el­hangzik. Lett légyen az bri­gád, vagy termelési tanács­kozás, hatékony válasz szük­séges. Annál inkább így van ez, mert amikor a dolgozók kér­deznek az tulajdonképpen nem is mindig kérdés, ha­nem gyakorta észrevétel, ja­vaslat, vagy éppen kritika formájában jelenik meg. En­nek megfelelően legtöbbször válasz gyanánt sem elég az általános megfogalmazás, a konkrét, személyre szóló fe­lelet helyett. Termelési tanácskozásokat tartottak nemrég vállalatunk munkahelyein. Az ott el­­hagzott felszólalásokból mu­tatunk be néhányat. Gyöngyösön a befejező üzem dolgozói a V-4 jelű építkezésen tartották munka­­értekezletüket. Kun Zoltán festő elmondta, hogy az óév utolsó hónapjai igen fárasz­tó, számukra is megterhelő „hajrával” teltek el. Brigád­jával ugyanekkor vállalták a megfeszített munkát, fel­adataikat, de gyakran ked­vüket szegte, hogy „ismeret­len tettesek megrongálták a frissen mázolt nyílászárókat. Zuber József ugyanezt a a gondot egy másik néző­pontból világította meg. Mint mondta: a festő üzemből ki­szállított ajtókat rakodáskor egymás hegyére-hátára do­bálják, emiatt az anyagok tönkremennek, nő a pót­munkára fordított munkaidő és költség. Erre már nem­egyszer felhívta a mű vezető­je figyelmét is. A gyöngyösön dolgozó me­­legburkolók felszólalásai kö­zül a többi között figyelmet érdemel Baji László vélemé­nye a gyártóktól való anyag­­átvételről. Kifogásolta, hogy ez nem az előírásoknak meg­felelően történik, vagy­ elma­rad. Pedig az értékcsökkenés sokba kerül vállalatunknak. Elmondta továbbá, hogy a neoacid és az alufólia táro­lása gondatlan a munkahe­lyeken. A felszólalásokra adott vá­laszokból kicsendült: tettek­kel fognak válaszolni a tár­sadalmi tulajdon rongálói­nak, ezentúl nem mulasszák el az anyagok gondos átvé­telét, az ellenőrzést sem. De a tanácskozások előadói fel­hívták a figyelmet a dolgo­zók, maguk a felszó­lalók felelősségére is. Ne csak a hibákat vegyék észre, hanem nevezzék meg — aho­gyan a rakodók, az anyag­­átvétel esetén tették — a hibákat elkövetőket is. Hogy ne maradjon el a felelősség­­revonás. Közöttünk élnek A nyugdíjas anyagbeszerző Vass­ Béla hét esztendeje vállalatunk aktív nyugdí­jasa. Hangja erő­teljes, beszéde megfontolt. — Miért dolgozik? — Nemcsak a fizetésemért járok-kelek — beszéli. — Szeretem a munkámat, mert örömöm lelem abban, hogy vállalatom megbízásait tel­jesíthetem. A hasznos elfog­laltság egyébként az én ko­romban olyan, mint a gye­reknek a játék. Így érzem jól magam. Rendesek a munkatársak az anyagosztályon — teszi hozzá. Még nem akar meg­válni tőlük... Havonta 70 órát dolgozik. Ilyenkor hajnalban kel és gyöngyösi otthonából a me­gyeszékhelyre utazik. Jövő­re lesz két évtizede, hogy anyagos. — Ma mi a dolga? — Először az egri Domus Áruházat keresem fel: tár­gyaló­asztalokért, székekért, szekrényekért megyek. Az­tán irodaszerekért kajtatok. Egy halom levelet tesz elém. A heti postája. — Hogyan vásárol? — Eredeti szakmám ke­reskedő. Nézze, a magam­fajta ember csak akkor ér célhoz, ha tárgyalóképes és udvarias. Előfordul, hogy amit keresek, nem kapok. De nem ritka az sem, hogy üzennek a boltosok: jöjjön, Vass Béla, hét esztendeje vállalatunk aktív nyugdíja­sa. Hangja erőteljes, beszéde megfontolt, viheti az árut. Ilyenkor Béla bácsi meg­­szaporázza a lépteit. Ami­kor Egerben, Gyöngyösön, vagy Miskolcon jár, a ke­reskedők előre üdvözlik. Azt mondja, hogy neki sem volt könnyű elsajátítani az anyag­­beszerzés mesterségét. De sokat segített a határozott­sága, a találékonysága. Erről így beszél. — Kezdetben nem ismer­tem ki magam a vasanya­gok között. Megígértem az eladó kislányoknak: ha segí­tenek, szerzek nekik szépí­tőszert. .. Állt az alku. Azó­ta, ha meglátnak, maguk kö­zött csak így hívnak: az il­latszeres. .. ! Belenéz mindentudó jegy­zetfüzetébe. Fontos címek, telefonszámok sorakoznak a lapokon. Béla bácsi, a két­szeres kiváló dolgozó, újabb anyagbeszerző körútra in­dul. — mika — Napirenden vannak azok a kísérletek, amelyek a szo­­cialista­ munkaverseny meg­újítását segítik elő. Ezt a célt szolgálják a szakszer­vezetek és az illetékes mi­nisztériumok állásfoglalásai is a munkaverseny idősze­rű kérdéseiről. A közelmúltban a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál értekezletet tar­tottak a témáról. A nagy ér­deklődéssel kísért megbeszé­lésen — amelyen részt vett Szamos Gábor vállalatunk igazgatója és Sulyok Ernő szb-titkár is — az ÉVM osztályvezetője Szalai Sán­dor és Podina Sebő ÉFÉDOSZ-titkár tartott elő­adást. Amint azt a napirend elő­adói elmondták: kiemelten fontos annak eldöntése, hogy mikorra jutnak el a munkahelyre a vállalati tervből eredő feladatok, de ugyanilyen fontos az is, hogy a teendők változásairól hogyan és mikor értesítik a brigádokat. A munkaverseny irányí­tásában, szervezésében és értékelésében érvényesíteni kell a munkahelyi mozgal­mi jelleget. Erre annál is inkább szükség van, mert a munkaverseny vállalati kategória Annak érdekében, hogy a munkaverseny széles körben munkahelyi mozgalom le­gyen, szükség van arra, hogy a vállalati terv alapján ké­szített termelési programot az érintett kollektívák meg­ismerjék. A munkahelyi gazdasági vezetők minden területen kezdeményezzék a munkahelyen jelentkező új feladatokra irányuló vállalá­sok megtételét, ennek kere­tében a minőség javítására, az anyag- és energiatakaré­kosságra, a nyereség javítá­sára, a munkavégzés szerve­zési, valamint munkafegyel­mi tartalékainak feltárására irányuló felajánlásokat. A rugalmas alkalmazko­dás­ és a feladatokhoz való gyors igazodás érdekében a munkaverseny-vállalások vállalati nyilvántartását egy­szerűsíteni kell és meg kell szüntetni azok bürokratikus vonásait. A vállalások fo­lyamatos nyilvántartása és értékelése a munkahelyi vezetők feladata Ezzel a feladat — decent­ralizálással biztosítható a vállalások megváltozott mun­kahelyi feltételekhez törté­nő gyors hozzáigazítása. Az előadók hangsúlyozták, hogy az értékelés alapja minden versenyformában a végzett munka mennyisége és minősége legyen. Töre­kedni kell a komplexitásra, főleg az anyag- és energia­takarékosság terén. A vállalati gazdasági ter­vek és a munkaverseny szervezésének összhangja ér­dekében a vállalati terv és annak végrehajtására kidol­gozott intézkedési tervek ké­pezzék a munkaverseny fő feladatait. A szocialista brigád- és a munkaversenyben egyéni­leg versenyzők a termelő­­egység gazdasági tervéből alapvetően a munkakörüket érintő feladatokat vállalják. Ebben legyenek példamuta­tók és jobbak a vállalati át­lagnál, ezt ismerjék el mun­kaköri kötelesség feletti tel­jesítésnek. A versenyvállalások és a teljesítmények összehango­lásának érdekében biztosí­tani kell a munkahelyi fel­ajánlások és a termelési programok egyeztetését. El kell érni, hogy a verseny­felajánlások alapja az egyszerű munkautalványokon szereplő követelmény le­gyen. Ezek a dokumentu­mok képezzék a felajánlá­sok kereteit. Az előadók felhívták a fi­gyelmet arra, hogy jelentős vállalás esetén külön is meg kell határozni az anyagi el­ismerés mértékét. Növelni kell a vállalati kollektívák önállóságát és a vele járó felelősséget. A szocialista brigádon belül nagyobb le­hetőséget kell biztosítani a brigádtagok egyéni kezde­ményezéséhez, a személyes felelősség érvényre juttatá­sához. Szorgalmazni kell a komplex, elsősorban a több szakmával rendelkező — ve­gyes összetételű — brigádok szervezését. A brigádmozga­lom keretében biztosítani kell, hogy a hasznosításra váró újításokat és ötleteket gyorsabban valósítsák meg a gyakorlatban. Az e téren tapasztalható kiemelkedő módszereket, kezdeményezé­seket népszerűsíteni kell. Az alkalmazotti dolgozók részvétele a szocialista­ mun­­kaversenyben a brigádmoz­galom fontos társadalompo­litikai célkitűzése. Segíteni kell a kialakult versenyfor­mák korszerűsítését, a ver­seny szocialista jellegét tük­röző kezdeményezések meg­valósítását. Biztosítani kell, hogy a résztvevők segítsék a fizikai dolgozókból álló brigádoknál a „hármas jel­anyagbeszerző körútra indul. — M. I. — Megújul a brigádmozgalom? A verseny irányítói a munkahelyi

Next