Heves Megyei Építők Lapja / Állami Építők, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
ÉPÍTŐK LAPJA 2. EMBEREK ÉS ÉPÜLETEK Tanulmányút Bécsben — És mit csinálnak itt maguk? — kérdezte tőlem Bécsben egy idegenbe szakadt magyar. — Tán csak nem piacozni jöttek?!... — A város építészetéről beszélgetünk — feleltem; a császárvárosra ugyanis az Építőipari Tudományos Egyesület Heves Megyei Csoportjának 38 tagja volt kíváncsi az ősszel. — A válasz ne haragudjék, kissé általános. Nem mondhatná meg pontosabban ? — Ismerkedni jöttünk. Az emberekkel és az épületekkel. — Az emberekkel? — kérdezte vissza fanyarul. — Mi gazdagabbak vagyunk, mint maguk, de odahaza jobban élnek...Egyik ismerősöm jutott eszembe Egerben. Gyermektelen házaspár, illegálisan két lakásuk van. A férj az egyiket az anyja nevére íratta, de albérletbe adták. Ebből pénzelik a készülő családi házukat... Kocsijuk is van, mégis szegények. Legalábbis erről próbálták meggyőzni azt a bécsi asszonyt, akinél sefteltek. Ócsárolták ittthoni körülményeiket.) Bécs nem is a múltat, hanem egyenesen a régmúltat idézi föl. Oldott ősz volt, rozsdabarnán, a Hofburg (a Vár) sétányait avar lepte el. A legjelentősebb az a része, amelyet VI. Károly uralkodása idején építettek. Ebből az időből származik a Nemzeti Könyvtárszárny is, a Birodalmi Kancellária és a Téli Lovarda. A Burg nagyobb része múzeum. Bécsnek büszke vára kecses, légies, rokokó és barokk. A Kartner Strasse olyan, mint a Váci utca. — Bitte schön, mennyi magyar cigarettát hoztak? — kérdez ránk egy magyar ajkú. — Nem dohányzunk ... — válaszoljuk megszeppenve, mert isten ments a balekre vadászó disszidensekkel való találkozástól. A belvárost a Ring (gyűrű) veszi körül, a középkorban itt húzódott a városfal. A külső körút helyén a török elleni 4 méter magas és 13 kilométer hosszú védelmi sáncrendszer állott. A városháza előtt színes kis liget. Hangulatos vízmedencék, szobrok: Bécs történetének kiemelkedő személyiségei : Lanner, Strauss, Denkmal. Az Osztrák Köztársaság 1918-ban alakult meg. Ezt hirdeti a parlament előtt lévő emlékmű. Mellette díszkút áll, Pallasz Athéné szobrával. Bécset csodálva eltűnődtem az építészeti korok felett, amelyek egymástól élesen különböző légkört árasztva pazarolják kincsüket. Mintha feltámadna a monarchia épületének egy-egy barokkosan agyondíszített oszlopa. Sajnáltuk, hogy a világhírű bécsi Operánál nem időzhettünk hosszasan. Eklektikus stílusban épült, a második világháború után a helybeliek egyik első dolga volt szeretett operaházuk újjáépítése. A Belvedere-parkokat, a kastélyt volt idő megtekinteni. Nemcsak a fővárosnak, hanem egyúttal Európának is egyik legszebb, legnemesebben épített barokk palotája. Az építtető eltalálta, melyik lankás dombról lehet pompásan belátni Bécs házrengetegeire, tornyaira, a messzi síkságra, a Bécsi erdő halmaira. A belvedere olasz szó, szép kilátást jelent. A hatalmas kertek által közrefogott palotacsoportot kiváló művészek egész sora ékesítette. A Schönbrunn (ugyan kinek kell bemutatni) mesés. Olyan bűbáj járja át, hogy az ember azt hiszi, mesében lépked. A kastély a barokk stílus jegyeit viseli magán, termeit rokokó stílusban rendezték be. Nyugati szárnyában kastély is épült, ahol időnként most is tartanak előadásokat. A hatalmas kiterjedésű park a kastélytól délre terül el, s felkúszik a környező dombokra is. A hozzá tartozó villanegyed lakói olyan kiválóságok voltak, mint Johann Srauss, Richard Wagner. Azt mondják, hogy Kennedy elnök is járt erre 1961-ben, amikor Hruscsovval találkozott. Erre utal az a híd, amelyet az elnökről neveztek el. Talán a legszebb este volt a Báden bei séta. Amíg a csoporttársak Grinzing nevezetességeinek hódoltak, addig a feleségemmel Baden bei Wienben barangoltunk. A császárok nyári pihenőhelye, világhírű gyógyfürdő és üdülőhely, 28 kilométerre fekszik a fővárostól. A városkép túlnyomóan klasszicista, de néhány értékes barokk épületet is találunk itt. A város szinte mozdulatlan építészeti egységben őrzi a múltat. Itt alkotott Beethoven, a zeneköltő tanner, az idősebb Strauss. Báden volt egyébként kedves lakóhelye Kálmán Imrének, a kiváló operettszerzőnek is. Bájával, ódon hangulatával magával ragadott bennünket a város. Mesemondó mesterünk, Kálmán Imre itt fejezte be A néma leventét, itt muzsikált Mozart. A kedves városka úgy hatott rám, mint egy édeni sziget. — Na, mit láttál Bécsben? — kérdezték többen, hazaérkezésünk után. Nyugalmat, rendet, édes békét. Szervezettséget és tisztaságot. Az olcsó elektronikus cikkeknél többre tartom az emberek nyugalmát. A meggazdagodás vágyától gőgös disszidenseknél a korrekt bécsi polgárt. Akik nem fogadták be az ötvenhatosokat, csakúgy, mint a kereskedő réteg. Szatócsok ők, a konjunktúrából élnek, akiket elkápráztat a szerzés, a meggazdagodás vágya. Az élmények úsznak és lebegnek, végül az érelmünkig érnek, mondhatatlanul szép érzelmeket ültetve belénk. Danke schön, építőipari tudományos egyesület... ! Kép és szöveg: Mika István A bécsi Operaház A Belvedere Európa egyik legszebb barokk palotája Séta a Schönbrunnban Rólunk írt az Esti Hírlap Megszoktuk már, hogy megyei napilapunk, a Népújság gyakran közöl információkat, riportokat vállalatunk életéről, munkájáról. Az sem ritka, hogy a Miskolci Rádióban hallunk sikereinkről. Az országos napilapok azonban csak kivételes alkalmakkor számolnak be eredményeinkről. Borsi László újságíró tollából az Esti Hírlap egyik decemberi száma terjedelmes interjút közöl vállalatunk igazgatójával, Szamos Gáborral. „A körülmények ismeretében — nyilatkozta a többi között igazgatónk — tisztes helyzetet teremtettünk az elmúlt négy év alatt. Visszafizettük — egy évvel a határidő előtt — a százmillió forintos szanálási hitelt, s nyereségesek lettünk. Nem vagyok elégedett még a bérekkel, bár 43 ezer forintról 72 ezerre nőtt a keresetszint, de ez még elmarad az országos építőipari átlagtól.” A hierarchia helyett önállóság című írás a továbbiakban méltatja azt az utat, amelyet a csőd szélétől a nyereséges gazdálkodásig megtettünk. Kiemelésre kívánkozik a cikk egyik alcíme, amely Szamos Gábort idézve az írás kulcsmondata: „Csakis az eredményt kérem számon.” 1987. január hó Mit népszerűsítsen a bizalmi? A munkahelyi hatások, a felvetődő kérdések sokrétűek, naponta változnak. Vannak azonban állandóan visszatérő nézetek, felfogások, magatartásformák, ezek figyelembevételével kell a bizalmiaknak nevelő tevékenységüket kifejteniük. Közülük a szocialista munkaerkölcs fejlesztését, valamint a kispolgári nézetek és magatartás elleni harcot emeljük ki. A szocialista munkaerkölcs fejlesztése a társadalom építésének és az egyéniség formálásának is segítője. Alapvető annak a megértése, hogy társadalmunk — és benne az egyén jólétének alapja a munka. Ez az emberek megítélésének is a mércéje. A bizalmi számára ez feladatul szabja a dolgozó munkájáért érzett felelősségének az elmélyítését, a végzett munka és az anyagi javakhoz való jutás összhangjának az elfogadtatását. Az anyaggal, energiával, munkaidővel való takarékoskodás szerepének feltárását és a munka közben való megvalósítását. Teremtsen minél nagyobb presztízst azok számára, akik fegyelmezettek a munkában, a műszaki-technológiai előírások megtartásában. Mindezeket közvetetten segítik a bizalmiak, amikor részt vesznek a munkahely, a szakszervezeti csoport eredményeinek népszerűsítésében. A sikerekben kimutatják a dolgozók személyes munkahelyi törekvéseit, igyekezetét, az egyéni célok elérésében pedig az ennek érdekében végzett munkát. Termelési agitációs munkájuk, a szocialista munkaversenyt népszerűsítő tevékenységük a feladatok közös értelmezését, az együttesen kialakított vállalásokat, az eredmények megbecsülését, a pillanatnyi gondok felszámolását segítse. Egy-egy újonnan jelentkező feladat, új módszer bevezetése, új eredmények születése, mindig megérdemli a néhány perces közös beszélgetést a feladat jelentőségéről, hatásáról. A szakszervezet által szervezett külföldi turistautakkal, sokan pedig egyénileg is eljutnak külföldre. Tapasztalataik közreadásával mások is megismerkedhetnek az ott élő emberekkel. Ennek fórumot teremthetnek a szakszervezeti csoportok. A munkahelyeknek meghatározott szerepe lehet a szocialista hazafiság elmélyítésében. A munkahelyi szokások, hagyományok ismerete, ápolása, a szakma jobb megismerése valójában a hazához való viszonyt is formálja. A bizalmi elősegítheti, hogy mindez a munkahelyi élet, a légkör természetes hatása legyen. A kispolgárság a gondolkodásban és magatartásban egyaránt megjelenhet. Jellemzői: az anyagi javak szerzésének túlhajtása, az élet értelmezésének erre való leszűkítése, a közösségtől való elzárkózás és közömbösség, a türelmetlenség fejlődésünk ütemével szemben, mindenben a hibák keresése, eredményeink lebecsülése, a művelődési lehetőségek elkerülése. JEGYZET A szellemi vetélkedők haszna Sokan szeretünk versenyezni, rejtvényt fejteni, mert a játékszenvedély nemcsak a gyerekek sajátja. Az elmúlt években egymás után két vetélkedőt is szerveztek vállalatunknál, sikerrel. Nem a lelkes szervezőkön múlott, hogy a vetélkedők a vártnál kevesebb dolgozót vonzottak, elmaradt az a visszhang, amelyre pedig méltán számítottak a Borsche Károlyné vezette szocialista brigádban. Ők ugyan nem sajnálták szabadidejüket, a szellemi többlet reményében feláldozni, ám — valljuk meg őszintén — a kitüntetett brigádok alig egynegyede versenyzett csak. A vetélkedők eredményesek voltak, mert a versenyzők újabb ismereteket szereztek, élményekkel gazdagodtak. Munkaverseny-mozgalmunk nemcsak bátorítja a vállalkozó szellemű dolgozókat, hanem arra kéri a brigádokat: a korábbinál is nagyobb számban vegyenek részt a vetélkedőkön. Igyekezetüket erkölcsileg elismeri, anyagilag honorálja. Mire jó a vetélkedő? — kérdezik azok, akik félnek attól, hogy alulmaradnak a szellemi versenyben. Előrebocsátjuk, a vetélkedők nem pótolhatják a munkásművelődést, de részei annak. Vannak akik olyan varázslatos módszernek tartják, amelytől egy csapásra megoldódik a munkahelyi művelődés minden gondja, baja. Erről szó sincs. Nincs érdeklődés a tárlatok iránt? Keveset olvasnak a szocialista brigádtagok? Baj van a brigád kulturális vállalásával? Nem eléggé eredményes a szakszervezeti oktatás? — Rendezzünk szellemi vetélkedőt, máris kedvezőbb lesz a helyzet. Így okoskodnak egyesek. Nem szabad a szellemi vetélkedők hasznát túlbecsülni. Még ennél is nagyobb baj, ha a versenyeket az ismert művelődési oktatási formák helyett és nem mellett szervezzük. De mire jó a vetélkedő? Kezdjük azzal, hogy nem ad, nem adhat műveltséget, megbízható tudást. Csak étvágygerjesztő a szellemi étekhez. Rávilágít az ismeretekre, aztán elsiklik felettük. Viszont — s ebben rejlik ■ legnagyobb értéke — az ismeretek közvetítésével, a szórakozva tanítással rávezet, rávezethet az önképzés, az önművelés, a tudásszerzés útjára. Növelheti a szakmai képzés, a továbbképzés iránti érdeklődést, az abban való részvételt. Elősegítheti, erősítheti (hiszen brigád) vetélkedésről van szó) a munkahelyhez, a vállalathoz való kötődést. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a versenyre való felkészülés, a fordulók során a brigádokat a közös kulturális tevékenység tartós közösséggé forrasztja. De az is igaz: a brigádvetélkedő csak akkor tekinthető közösségi művelődési formának, ha abban a brigád nemcsak „képviseleti úton”, hanem kollektíven is részt vesz. A közelmúltban a személyzeti és oktatási osztály — csatlakozva az országos felhíváshoz — meghirdette a „Tiszta szívvel” vetélkedőt. Ezidáig mindössze három brigádunk jelezte részvételi szándékát. Reméljük, nem csak ennyien versenyeznek majd ...