Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

tm eon: ^03332" Az MTS Országos Tanácsának ülése Pénteken ülést tartott az MTS Országos Tanácsa. Az országos tanács az MLSZ útj elnökségébe a következőket, választotta meg: Dr. Terpitkó András elnök, Budai István elnökhelyettes, Rö­zsei János főtitkár, Zalka András edzőbizottság elnö­:'', d­­. Sz­­ágyi György játékvezető bi­zottság elnöke, Kertes Mihály te­rületi bizottság elnöke, Góliás Róbert budapesti labdarúgó szö­vetség, Bozsik L. József szer­vezési bizottság elnöke, Sebes Gusztáv ifjúsági és utánpótlás­­bizottság elnöke, Barcs Sándor nemzetközi bizottság elnöke, Ve­tő József a glt­-mroo bizottság elnöke, dr. Károly István minő­ BUDAPEST: Péter János külügyminisz­ter, Pierre Harmel belga kül­ügyminiszter meghívására, február végén hivatalos lá­togatásra Belgiumba uta­zik. (MTI) BUDAPEST: Pénteken hajnalban értesí­tették a Budapesti Rendőr­­főkapitányságot, hogy a VIII. kerületben, a Salgótarjáni úton, a temető mellett, a ke­rítés tövében egy női holt­test fekszik. A rendőri bizott­ság a helyszínen megállapí­totta, hogy a holttest azonos Tóth Katalin, 52 éves fog­lalkozás nélküli, Budapest, XX., Bessenyei utca 24. szám alatti lakossal, akit ismeret­len tettes brutális módon bántalmazott, majd megfoj­tott. A rendőrség nyomozást indított az emberölés bűntet­tét elkövető kézrekerítésére. (MTI) A sítő­ igazolási és szabálybizott­ság elnöke, Eszter Vilmos pénz­ügyi bizottság elnöke, Pálfai Já­nos országos szakfelügyelő. Az MTI Országos Tanácsa az MLSZ elnöksége tagjává fogadta el a társadalmi szövetségi kapi­tányt, ajánlja az MLSZ elnök­ségének, hogy ezzel a feladat­tal Hoffer Józsefet, az MTI sportrovat vezetőjét bízza meg. Ezt követően az országos ta­nács dr. Terpitkó Andrást, az MLSZ új elnökét az MTI or­szágos tanácsának tagjává koop­tálta. Az országos tanács döntött né­hány más szakszövetséget érintő személyi kérdésről is. (MTI) KAIRÓ­ Tito, jugoszláv elnök, aki jelenleg Nairobiban időzik, részvéttáviratot küldött Nasszernek, s ebben felhá­borodását fejezte ki az Abu- Zabal-i fémmű ellen intézett,­­ izraeli légitámadás miatt. Ti­to hangoztatta, hogy a bar­bár akció „minden tekintet­ben felidézi a II. világhábo­rús, náci magatartást”. Ne­héz megfelelő szavakat talál­ni, a békés egyiptomi lakos­ság ellen elkövetett, bűnös cselekmény elítélésére” — hangzik Tito elnök üzene­te. (UPI) KAIRO — TEL AVIV: Egyiptomi harci repülőgé­pek, et­eken délután két hullámban támadták a Szu­­ezi-csatorna kelti partvidé­két. Az egyiptomi repülőgépek küldetésük befejeztével sér­tetlenül tértek vissza támasz­pontjaikra (MENA) Fmr ,, tévedés” elítélő viláfi visszh­angra is.ytótállik a véle:­csere Megrendítő helyszíni tudó­sítások számolnak be a Ka­irótól 30 kilométernyire fek­vő, Abu-Zabal-i vasgyár el­len intézett légitámadásról, amelynek 70 halálos áldoza­ta volt. Az izraeli sajtó ra­gaszkodik a hivatalos ver­zióhoz, amely szerint „téve­désből” bombázták az üze­met és „háborúban minden előfordulhat, s minden had­sereg követhet el tévedése­ket”. A világsajtóban azonban igen rossz visszhangja van az ügynek. „A történelem nem ismer olyan népet, ame­lyet bombázásokkal kapitu­lációra lehetett volna kény­szeríteni” — állapítja meg a moszkvai Za Rubezsom című hetilap, hangsúlyozva, hogy a kö­zel-keleti válság katonai „megoldására” irányuló amerikai—izraeli terv kudarcra van ítélve. A New York Times „meg­bocsáthatatlan lépésnek” ne­vezi ezt a légitámadást, han­goztatva: „Ezek a támadások, folytatásuk esetén, rendkívü­li veszélyeket rejtenek ma­gukban”. A Kommuniszt cí­mű, jugoszláv hetilap úgy látja, hogy most, amikor Iz­rael immár polgári célpon­tokat támad az EAK-ban, Nixon pedig „ha szükséges” új bombázókat és rakétákat fog szálítani Tel-Aviv-nak, a konfliktus növekvőben van és kiterjedhet sokkal na­gyobb területekre is. A francia sajtó is hevesen reagál. Az Izraelt támogató Figaro és Aurore defenzív álláspontot foglalnak el: hangsúlyozzák a légitámadás „tévedés” jellegét. A Gaulle-ista Nation az izraeli légierő­­„céltévesz­tését” így, idézőjelben említi, nem sok hitelt adva neki. „Nyilvánvaló, hogy a béke érdeke megköveteli, hogy az izraeli kormányt figyelmez­­tesék minden kalandorpoliti­­kával szemben” — írja a lap. Az Humanité „kiszámí­tott tévedésnek” minősíti a bombázást, a Gombát „gyil­kosnak és kártékonynak” ne­vezi, holott ez a lap rend­szerint Izraelt támogatja. „Még nem tárgyaltunk, csak véleményt cseréltünk” — ezzel tért haza Varsóból Duckwitz államtitkár. A nyugatnémet—lengyel eszmecsere rövidesen folytatódik és folyik a vé­leménycsere szovjet— nyugatnémet viszonylat­ban is. Ennek egyik eseménye volt Scheer bonni külügymi­niszter pénteki „kiszállása”: Indiába utaztában megállt Moszkvában és továbbutazá­sa előtt eszmecserét folyta­tott Szemjonov külügymi­­n­iszter-helyettessel. A két német állam kap­csolataiban is előrelépés vár­ható. Azt várják, hogy Willy Brandt bonni kancellár a napokban válaszol Willi Stoph, az NDK miniszterel­nöke levelére, amely a sze­mélyes megbeszélések meg­indítását javasolta. h­? 0. február 14. szombat Koszigin üzenete és a Közel-Kelet „A közel-keleti helyzet ve­szélyes mértékben kiélező­­döt” — mutatott rá egy cik­kében a Pravda és hozzá­tette, hogy nyugtalanító fordulatért” Izraelt terheli a felelősség. Izraeli repülőgé­pek lépten-nyomon megsér­tik az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elrendelte tűzszünetet és jordániai, valamint egyip­tomi területeket bombáznak. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megsokszorozza az agresszor­­nak nyújtott segítséget”. Egy másik írásában a lap rámutatott arra is, hogy „a NATO az utóbbi időszakban feltűnő figyelmet szentel a Földközi-tenger térségének. Ez szoros kapcsolatban van a közel-keleti helyzet kiéle­ződésével, amelyet az Egye­sült Államok uralkodó körei által támogatott Izrael foko­zódó agresszivitása váltott ki”. Az Izvesztyija is felhívja a figyelmet arra, hogy „a Kö­zel-Keleten nyíltan aktivizá­lódtak az imperialista erők”. „Tel Avivot — húzza alá a lap kommentátora — rá kell kényszeríteni a Biztonsági Tanács 1967. novemberi ha­tározatának végrehajtására”. A katonai eszkaláció dip­lomáciaivá lett a Közel-Kele­ten — írja a francia Les Echos „A szovjet kezdemé­nyezés” című cikkében és hozzáteszi, hogy „nem kel­lett nagy jósnak lenni annak elképzeléséhez, hogy a Szov­jetunió reagálni fog az Egye­sült Államok Izrael számára nyújtott újabb biztosítékai­ra”. A cikk leszögezi, hogy „a Tel Aviv-i vezetőknek is el kell ismerniök a felhívás jelentőségét”. „Teljesen világos — álla­pítja meg a Le Figaro —, hogy a szovjet jegyzék új elemet hozott a helyzetbe és, hogy ennek következtében a következő hetekben élénk lesz a diplomáciai tevékeny­ség”. A Novoje Vremja szovjet folyóirat elemzi a közel-ke­leti konfliktus rendezésével kapcsolatos szovjet és ame­rikai álláspontok ellentétes jellegét és többek között rá­mutat: „a szovjet javaslatok abból indulnak ki, hogy a közel-keleti konfliktus ren­dezése az ENSZ tevékeny részvétele nélkül aligha kép­zelhető el. Az Egyesült Álla­mok ezzel szemben az ara­bok és az izraeliek „közvet­len kapcsolatait” állítja elő­térbe, ami egyébként meg­felel Tel Aviv álláspontjá­nak. Az Izrael által megszállt területek kiürítését illetően a szovjet álláspont félreért­hetetlen: az izraeli csapatok­nak feltétel nélkül távozniuk kell az összes elfoglalt arab területekről. Ez a Biztonsági Tanács határozata is. Wa­shington javaslatai nem tar­talmazzák az izraeli csapatok kötelező kivonását az 1967. júliusában megszállt összes arab területekről. Az Egye­sült Államok azt javasolja, hogy Izrael és az arab or­szágok egymás között egyez­zenek meg. A Szovjetunió indítványoz­za Izrael és arab szomszédai viszonylatában az 1967. jú­nius 5-én fennállt határok állandó jellegű és elismert határokként való rögzítését Rogers amerikai külügymi­niszter a határok „lényegte­len megváltozatatásának” le­hetőségéről beszél, — ter­mészetesen Izrael javára. Első oldalon közölte feb­ruár 6-i számában a Neue Zürcher Zeitung, hogy „Ni­xon nem késlekedett a vá­lasszal” — ugyanakkor a lap hozzáfűzi, hogy „ez a válasz a Szovjetunió számára nem jelent újat, hiszen hasonlót Moszkvában már az elmúlt nyáron elutasítottak”. A lap különben, mint erre vall „Eszkaláció a Közel-Keleten” című február 8-i vezércikke is egyáltalán nem derűlátó a közeljövőben bekövetkezhető rendezést illetően. Nasszer az EAK elnöke az egyik amerikai tv-állomás­­nak adott interjújában rá­mutatott, hogy „az amerikai terv lényeges vonásokban el­tér a Biztonsági Tanács izra­eli visszavonulást követelő határozatától”. A szovjet ál­láspontról szólva leszögezte „a szovjet magatartás követ­kezetesen a békés politikai megoldás elérését mozdította elő” és aláhúzta az arab né­peknek nyújtott szovjet se­gítség nagy jelentőségét. A svájci Die Tat is közöl­te Nasszer egy exkluzív nyi­latkozatát, amelyben az EAK elnöke hangoztatta a békés tárgyalásokra irányuló kész­séget, de „rendezés elképzel­hetetlen az elfoglalt terüle­tek, beleértve Kelet-Jeru­­zsálem visszaszármaztatása nélkül”. A kairói Al Ahram febru­ár 9-i számában megállapí­totta, hogy „az Izraellel köz­vetlenül szemben álló arab országok értekezlete olyan időben folytatta munkáját, amelyre az izraeli agresszió fokozódása, a hadműveletek kiszélesítése jellemző...” A kis „csúcsértekezlet”, — mint azt a Mena arab hír­ügynökség jelentette­ „közle­ményben szögezte le az érte­kezlet résztvevőinek azt az eltökélt szándékát, hogy foly­tatják a harcot, felszabadít­ják a megszállt arab terüle­teket, és nem hódolhatnak be az ellenség akaratának. El­ítélték az Egyesült Államo­kat, amiért lehetővé teszi Izrael agresszióját”. Az „Al Asszifa hangja”, a Palesztina­ ellenállási szerve­zet rádiója kijelentette: „a tűzszüneti vonalak helyreál­lítását célzó propagandakam­pány olyan csapda, amelynek célja az arab területek izraeli megszállásának állandósítása. Ezt a tervet a palesztinai el­lenállási mozgalom határo­zottan visszautasítja”. Az Izvesztyija február 10-i száma fényképet közölt, ame­lyen az El Fatah palesztinai felszabadítási szervezet roha­mozó harcosai láthatók. Mint a szovjet kormánylap rámu­tat „az arab nép ellenállási mozgalma rőgtön nő, az Izrael által megszállt arab területeken. A palesztinai felszabadító szervezetek har­cos osztagai, — húzza alá az Izvesztyija, — érzékeny csa­pásokat mérnek az izraeli te­rületrablókra”. William­ Rogers amerikai külügyminiszter hűvös fo­gadtatását Marokkóban a világsajtó nem jelentékte­len reagálásának tekinti Wa­shington közel-keleti politi­kájára. L’ Opinion jobboldali ma­rokkói lap azzal vádolta Ni­xon elnököt, hogy fenntartja a háborús légkört a Közel- Keleten. Az igazság az, — ír­ja a L’ Opinion —, hogy az Egyesült Államok, hatékony erkölcsi és anyagi támogatá­sa nélkül Izrael sohasem vál­lalkozhatott volna agresszió­jára. Az angol The Sunday Te­legraph ad helyet a közel­­keleti útjáról nemrégiben visszatért volt brit külügy­miniszter, Geo­­ge Brown megjegyzésének: „Még min­dig úgy vélem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata helyes volt, és a térség népeinek nagy része is meg van győződve a határo­zat helyességéről, ___ (Telefoto — AP—MTI—KS)1 ­­épzővívónkon Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Vérmezőn, a Budai Önkéntes Ezred emlékművénél is koszo­rúzást rendeztek. A Budapesti Pártbizottság nevében Venéezl János, az I. kerületi pártbizottság nevében Kada István koszorúzott. (MTI fotó : Vigovszki Ferenc felvétele) A kairói Kubbeh palotában megrendezett arab „kis­ csúcson” készült ez a felvétel. Középen Nasszer, az EAK elnöke, mellette Numeiri, Szudán vezetője (jobbra) és El Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács vezetője. (Telefoto — AP—MTI—KS) Indiába utaztában a moszkvai repülőtéren megállt Walter Scheel, nyugatnémet külügyminiszter, ahol, mint képünkön látható Vladimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes , Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete fogadta. (Telefoto — AP—MTI—KS) Willy Brandt, az NSZK kancellárja háromnapos hivatalos látogatásra Dániába utazott. Koppenhágában készült felvé­telünk, H. Baunsgaard (bal oldalt) dán miniszterelnök r­ezid­enciá­jában.

Next