Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Heti világhíradó HÉTFŐ: Szociáldemokrata visszaesés, kommunista térnyerés a svéd választásokon — FAO-konferencia Budapesten. KEDD: Giri indiai elnök Moszkvában — Halasztás az arab csú­cson. SZERDA: Szovjet diplomáciai lépések a jordániai válság rendezésé­re — Tímár Mátyás római tárgyalásai. CSÜTÖRTÖK: Sikeresen földet ér a Lung Sá. visszatérő egysége — Az Egyesült Államok visszautasítja az új nyolcpontos vietna­mi javaslatokat. FENTEK: Titokzatos körülmények között eltűnik, majd felbukkan az ammani katonai kormány feje . Az NSZK gazdaság­ügyi miniszterének megbeszélései Moszkvában. SZOMBAT: Folytatódnak a kambodzsai harcok Külpolitikai heti összefoglaló így látja a hetet kommentátorunk, ítéli Ervin: Őszintén remélem, hogy ami­kor ezeket a sorokat az ol­vasó kézbe veszi , Jordániá­ban hallgatnak a fegyverek. A remény nem megalapo­zatlan, hiszen Nimeri szudá­­ni elnök közvetítésével, a hét végére létrejött a tűzszüne­­ti megállapodás Husszein jordániai király és Arafat, a palesztin gerillák vezető­je között. A kommentátort legfeljebb az készteti foko­zottabb óvatosságra, hogy két hét leforgása alatt ki­lenc „tüzet szüntess!” felhí­vás hangzott el, de a testvér­gyilkos háború mégis tízsze­res nagyságrendben követelt áldozatokat. Okot ad a fenntartásokra az információk gyakori el­lentmondásossága is, az ol­vasó visszatérő refrénként találkozott a megállapítás­sal: Jordániában áttekint­hetetlen a helyzet. A Luna— 16 nagyszerű nagy automa­­tikáink jóvoltából ezen a hé­ten valószínűleg pontosabb adatokat nyertünk a hold túlsó oldalának talajáról, mint a valamivel közelebbi Ammanban történt egyik­másik eseményről. Nem szólva a miniszterelnöki­krimiről, a katonai kormány fejének Daud tábornoknak titokzatos eltűnéséről...) A fegyvernyugvásra külö­nösen nagy szükség van, hi­szen a jordániai kórházak kifogytak a gyógyszerekből, s a fővárosban hat napon keresztül szünetelt a víz- és villanyszolgáltatás. De túl az alapvető életfeltételek biztosításán, a fegyverek elhallgatása kedvezőbb kere­teket biztosíthat az arabkö­zi ellentétek feloldásához, a jordániai királyi udvar és a palesztin ellenállók viszonyá­nak rendezéséhez. Ez viszont jelentősen hozzájárulhatna a közel-keleti krízis általá­nos enyhítéséhez, az agres­­­szió követelményeinek mi_­­előbbi felszámolásához. A hallatlan mértékben ki­éleződött jordániai feszült­ség csökkenése mindenek­előtt annak a következetes diplomáciai tevékenységnek volt köszönhető, amelyet a Szovjetunió, valamint ezzel összhangban Kairó és más haladó arab rendszerek ki­fejtettek. Az arab csúcsérte­kezlet formálisan ugyan nem ült össze de az EAK főváro­sában szinte megszakítás nélkül tartottak a csúcsszín­vonalú tanácskozások. Külö­nösen az egyiptomi—Szudá­nt—líbiai hármas volt tevé­keny, amely józan mérsék­letet ajánlott a szembenálló feleknek, s fellépett a szél­sőségek ellen. Az arab köz­vetítők szerint a katonai kormány menesztése, leg­alábbis a jordán hadsereg legreakciósabb elemeinek visszaszorítása, első lépés le­hetne a kibontakozás irá­nyába. A jordániai helyzet leg­fontosabb tényezője termé­szetesen az volt, hogy ki le­hessen zárni minden külső beavatkozást — ilyen inter­venció elsősorban az Egye­sült Államok oldaláról fe­nyegetett. Washingtonban különböző változatokat dol­goztak ki: szabályos helyi háborútól a „korlátozottabb” változatig, az ammani re­pülőtér megszállásáig. Izrael részéről is sűrűn hangzot­tak el a nyilatkozatok, mi­szerint Tel Avivban nem le­het „érdektelen” a Jordániá­ban történtekkel kapcsolat­ban. Széltében-hosszában beszéltek a Damaszkusz ál­tal cáfolt állítólagos szíriai betörésről — a hét végére azután elhallgattak ezek a híresztelések. Az amerikai beavatkozás veszélye, ha nem is múlt el teljesen, csökkenni látszik. Ennek több tényezője van: a legfontosabb, hogy a szov­jet kormány figyelmeztette Washingtont bárminő fele­lőtlen akció kiszámíthatat­lan következményeire. Moszkva arra is felhívta az Egyesült Államokat: hasz­nálja fel az Izraelre gyako­rolt befolyását, minden eset­leges provokáció kiküszöbö­lésére. Közben az arab or­szágok többsége is határo­zottan állást foglalt az ame­rikai fenyegetéssel szemben, magában az Egyesült Álla­mokban pedig heves belső tiltakozás bontakozott ki, s ez nem mellékes a novem­ber 3-án esedékes félidős­ vá­lasztások előtt. A közel-keleti kaland a szövetségeseket sem lelkesítette, Washington felett „lidércnyomásként” jelenhetett meg egy újabb „Kambodzsa” rémképe ... így azután a hét derekán Nixon megjelent a Colum­bia Country Club kétezer személyes díszfogadásán, s ott leült a zongorához, hogy eljátszon egy vidám ame­rikai népdalt. A sajtótudósí­tók bizonyos visszavonulás­ként értékelték ezt a „mű­vészi eseményt”. Némi iró­niával hozzáfűzhetnénk: akkor lett volna igazi zenei csemege, ha az elnök zongo­rázni tudja a különbséget a hivatalos amerikai nyilatko­zatok s a hátsó gondolatok között... A kissé „Jordánia-köz­­pontos” héten azért sok más lényeges esemény is történt. A magyar külpolitika sem tétlenkedett: FAO-ta­nácskozás Budapesten; ma­gyar—olasz eszmecsere Ró­mában; a magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok fel­újításának méltatása a ne­gyedszázados évfordulón — s az indiai elnök várható látogatása, ennek a sornak folytatódását jelzi... A világ legrégibb békeszerződése A világ legrégibb írott békeszerződése szövegének máso­latát helyezték el az ENSZ-épületben. A szöveg eredetijét Törökországban találták meg. A békeszerződést időszámítá­sunk előtti 1269-ben kötötték az egyiptomiak. Képünkön Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter (jobb olda­lon) és U Thant, az ENSZ főtitkára az ősi békeszerződés előtt.­­Telefoto — AP — MTI — KS1 1810. szeptember 27. vasárnap l­ATO-h­adgyakorlat OSLO: Szombaton befejeződött a NATO „Északi esküvő” fe­dőnevű haditengerészeti gya­korlata, amely madjnem két hétig tartott Anglia, az Egye­sült Államok, Norvégia, az NSZK, Dánia s több más or­szág hadiflottájához és légi­erőihez tartozó egységek részvételével. Anatolij Tyupajev, a TASZSZ hírmagyarázója a hadgyakorlattal kapcsolatban a következőket írja: Sajtó­jelentésekből ítélve a hadgyakorlat sokoldalú volt. Magában foglalta a lövésze­tet és az aknalerakást, a tor­­pedónaszád-rohamokat; gya­korolták a kereskedelmi ha­jóknak „harci körülmények közötti” kísérését, a felderítő műveleteket és a haditenge­részet légierőinek támadásait. A hadgyakorlat hivatalos célja volt „a NATO-erők és a nemzeti haditengerészeti és légierők együttműködésének tökéletesítése”. A valóságban azonban a Faeröer-szigetek és a Katte­­gat-szoros közötti tengeri tér­ségben végrehajtották a NA­TO egyik legnagyobb katonai demonstrációját, amelyen 180 különböző típusú hadihajó, 30 szállítóhajó és nagy szá­mú repülőgép vett részt. Ezenkívül bevetették a NA­­TO-nak az Atlanti-óceánon állomásozó haditengerészeti raját is. Az „Északi esküvő” nevű hadgyakorlat ismét azt bizo­nyította, hogy a NATO stra­tégái továbbra is szítják a háborús légkört. A NATO kardcsörtető stra­tégiája kizárólag a nemzet­közi feszültség fokozását szol­gálja és ezért tiltakozásra készteti az európai közvéle­ményt. i­adzsal»« elraboltál* A libanoni biztonsági szer­vekhez köze álló körök közöl­ték, hogy negyven paleszti­­­nai gerilla szombaton haj­nalban elrabolta bejrúti szál­lodájából dr. Abdel Szalam Madzsali volt jordániai mi­nisztert, Madzsali társo­rnagy, katonai főkormányzó unoka­­öccsét, aki a jordániai har­cok első napján érkezett Li­banonba. A gerillák felesé­gével és két gyermekével együtt egy gépkocsin hurcol­ták el, miután elvágták a szállodába vezető telefonvo­nalakat. Szalam Madzsali családját később szabadon bocsátották, ő maga változat­lanul a gerillák foglya. A jelentésekből nem tűnik ki, hogy az akciót melyik Pa­lesztinai szervezet hajtotta végre. Új kormány Jordániában? Husszein jordániai király Nasszer elnök üzenetére kül­dött vál­asztá­viratában — amelyet az ammani rádió is­mertetett *— kijelentette: — Néhány órán belül ismerteti az új jordániai kormány névsorát. — A kormánycsapatok szi­lárdan tartják magukat a tűzszüneti megállapodáshoz, s így tesznek a jövőben is a Palesztinai mozgalom „szél­sőséges elemeinek provoká­ciói ellenére”. A jordán hatóságoknak nem áll szándékukban a pa­­lesztinai mozgalom felszámo­lása.­­ A jordániai csapatok Ir­­bid és Ramtha körzetében ál­lomásoznak, a jordán hatósá­gok és az arab vezetők bé­kéltető missziója között lét­rejött megállapodás megvaló­sítására várva. ­éptávírónkon érkezett Koszigin szovjet miniszterelnök (jobbról) fogadta a Moszkvában tartózkodó Karl Schillert, az NSZK gazdaság­­ügyi miniszterét. Koszigin mellett Patolicsev szovjet külke­reskedelmi miniszter. (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS) Elsősegélyt nyújtó vöröskeresztes szállítmány a Jordán folyó hiúján az izraeli—jordániai tűzszüneti határon. (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS) Nixon jugoszláviai látogatásáról BELGRÁD: Belgrádban Nixon, ameri­kai elnök jövő heti, nem egészen kétnapos jugoszlá­viai látogatásáról felelős po­litikai körökben hangoztat­ják: a Tito-^Nixon párbeszé­det nem kell szenzációnak tekinteni, mivel az amerikai és a jugoszláv államfő ko­rábbi üzenetváltása már ki­fejezésre juttatta azt a köl­csönös óhajt, hogy Jugoszlá­via és az Egyesült Államok között a kapcsolatok tovább fejlődjenek. Ilyen előzmé­nyek után „magától adott­nak” tekintik, hogy Nixon el­nök mostani európai körútja során Belgrádban is tárgya­lásokat folytat. Jugoszláviában a Nixon­­látogatást bejelentő washing­toni hivatalos közleményből kiemelik azt a megfogalma­zást, amely szerint az ameri­kai elnök „a tárgyalások kor­szakának elindítására tett erőfeszítései keretében” ké­szült a Titóval folytatandó eszmecserére. A látogatás időpontját összefüggésbe hoz­zák azzal is, hogy Lusakában a közelmúltban tartották meg az el nem kötelezett orszá­gok csúcsértekezletét, ame­lyen Jugoszlávia — a Fehér Ház értékelése szerint is — igen fontos szerepet játszott. A Nixon—Tito tárgyalások fő területe mindezek alapján jugoszláv vélemények szerint elsősorban a nemzetközi po­litika lesz, s ezen belül ki­emelkedő hangsúlyt fog kap­ni a közel-keleti válság. Az Egyesült Államok és Jugo­szlávia közötti kétoldalú kap­­csolatok közül most a gaz­dasági kérdések kerülnek elő­térbe. Jugoszláviában — Belgrád­ban és Zágrábban — széles körű biztonsági intézkedése­ket készítenek elő Nixon lá­togatására. Belgrádban fo­kozottabban őrzik az ameri­kai intézményeket, mivel he­lyenként máris feltűntek Ni­­xont és az Egyesült Államok politikáját elítélő feliratok. Ó VÁ 1 személyes heverő! Öleső ár! Korszerű alapanyagokból! Kétéves garancia!A MODERN FORMA. Heves megyei Bútoripari Vállalat új terméke, szeptember 26-tól megvásárolható a megye bútorüzleteiben. Sajtótü­kör román nép tiszta szívből örül ennek a ragyogó sikernek, amely fontos szakasz és új távlatokat nyit a világűr-ku­tatásban”. A Scinteia és a romániai Libera híres tudósok nyilat­kozataiból és a nemzetközi sajtóvisszhangból közöl ös­­­szeállítást. PÁRIZS: A szombati francia lapok a jordániai tűzszünet hírét kommentálva általában fel­vetik a kérdést, vajon men­­nyire lesz az tartós? Az Hu­­manitében Yves Moreau „A véres hét” című vezércikké­ben rámutat: „Husszein a konfliktus kirobbanásakor azzal kérkedett, hogy csapa­tai néhány óra alatt elsöprik a palesztinai ellenállást. Ez azonban nem sikerült neki. A palesztinai ellenállók hő­siesen küzdöttek a nagy túl­erővel szemben, s a tűzszü­net elfogadása részükről egy­általán nem tekinthető kapi­tulációnak. Husszein nem csupán nem büszkélkedhet döntő katonai győzelemmel, hanem egyenesen súlyos po­litikai vereséget szenvedett. Bár a tűzszünet reményeket kelt, a helyzet továbbra is veszélyes. Jordániában arra kell vigyázni, hogy megaka­dályozzák a harcok kiújulá­­sát. Ennek lehetősé­ge sajnos mindaddig megvan, amíg he­lyükön maradnak azok, akik felelősak a vérfürdőért. BUKAREST: Valamennyi, szombaton megjelent központi román lap első oldalán közli azt a táviratot, amelyet Nicolae Ceausescu és Ion Gheorghe Maurer intézett a szovjet ve­zetőkhöz a Luna 13. sikeres küldetése alkalmából. A táv­irat megállapítja, hogy „a

Next