Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA é­s A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXI. évfolyam, 227. szám ARA 80 FILLER 1970. szeptember 27., vasárnap A fegyveres erők napján Szeptember 29-e, a magyar fegyveres erők napja. Ezen a napon dolgozó népünk minden évben hazánk bé­k­éjének, belső rendjének, nemzeti függetlenségének vé­delmezőit, szocialista rendszerünk fegyveres oltalmazott köszönti. Ez a nap jelképezi népünk és fegyveres erőink összeforrottságát. A fegyveres erők napja ez évi ünnepségeinek sajátos jelentőséget ad, hogy erre felszabadulásunk 25., Lenin születése 100. évfordulójának évében kerül sor. Mértóképpen és jelentőségének megfelelően akkor ün­nepeljük a fegyveres erők napját, ha az említett történel­mi­­ m­entőségű jubileumok és a mai megemlékezés között nem csupán az időbeni, hanem az eszmei-politikai össze­függéseket, elvi tanulságokat egyaránt világosan látjuk és értékeljük. Népünk azzal, hogy szeptember 29-én ünnepli a fegy­veres erők napját, kifejezi hűségét harcos forradalmi ha­gyományaihoz. E napon dicső elismeréssel adózik: Dózsa, Rákóczi harcosainak, az 1848—49-es sza­badságharc, a Ta­­nácsköztársaság katonáinak és a fasizmus elleni küzdelem hőseinek, akiknek példáiból generációk merítettek és me­rítenek erőt a szabadságért, függetlenségért vívott har­cukhoz. Fegyveres erőink huszonöt esztendeje szolgálják szo­cialista államunkat. Együtt fejlődtek és erősödtek szocia­lista rendünkkel, m­indig ott vannak, ahol a nép ügyének szolgálatáról, az ország érdekének védelméről van szó. Fegyveres erőnk legjobbjai, osztályuk ügyét híven szolgálva, hősiesen harcoltak 1956-ban az ellenforradalom sötét erői ellen. Katonák, határőrök, karhatalmisták éle­tük feláldozásával védték a veszélybe került munkásha­talmat. Ez év tavaszán, a Tiszta-völgyi árvíz idején kitűnőre vizsgáztak a természeti csapások elhárításában. Hősiesen, önfeláldozóan védték a nép élet- és vagyonbiztonságát a várasban veszély nehéz óráiban, hosszú heteken keresztül. Fegyveres erőink katonái segítenek az építkezéseknél, a mezőgazdasági munkák elvégzésében, dolgoznak a közúti és vasúti hálózat korszerűsítésén. Segítenek mindenhol, ahol a szocialista közösségnek hasznára lehetnek. Az elmúlt huszonöt év történelmi eseményei azt bi­zonyítják, hogy fegyveres erőinket ezernyi szál fűzi dol­gozó népünkhöz és legszentebb ügyének a nép szolgálatát tekinti. Bátran elmondhatjuk: népünk még soha sem ren­delkezett olyan ütőképes, korszerűen felszerelt hadsereg­gel, mint jelenleg. Biztonságérzetet és bizalmat jelent az a tudat, hogy hazánk függetlenségének és békéjének védelme érdekében pártunk és kormányunk mindig nagy figyelmet fordított az ország fegyveres erejének szervezésére, erősítésére, korszerű színvonalon tartására, s ezzel együtt hazánk nemzetközi helyzetének javítására. Ennek köszönhető az, hogy ma olyan típusú, szocia­lista jellegű fegyveres ereje van hazánknak, mely méltó örököse legjobb honvédő hagyományainknak, megbízható védelmezője a proletárdiktatúrának, a néphatalomnak, ugyanakkor megbízható szövetségese, hűséges tagja a szo­cializmus nemzetközi fegyveres erőinek, a Varsói Szerző­désnek. Fegyveres erőink fejlődését figyelemmel kísérve meg­alapítható, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő had­­seregek összeforrottsága, együttműködése tovább erősö­dött. Néphadseregünk katonái, a társ fegyveres testületek harcosai egyre inkább megfelelnek a növekvő követelmé­nyeknek. A magas fokú harckészültségnek, a széles körűen megalapozott szakmai és harcászati tudásnak, a szocialista erkölcsi tulajdonságoknak nagyszerű példáit adták kato­náink a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek gyakorlatain. Tények bizonyítják, hogy a magyar fegyveres erők megbízható erei szocialista hazánknak és a testvéri szo­cialista hadseregek oldalán bármikor kész a szocialista tábor védelmére, bármilyen agresszió visszaverésére. Ezért vagyunk büszkék arra, hogy a Magyar Népköztársaság korszerűen felszerelt és kiképzett hadserege tagja a Var­sói Szerződés szervezetének. Ez az egyesített fegyveres erő az egész haladó emberiség előtt vállalja a béke vé­delmének és biztosításának történelmi küldetését és fele­lősségét. A Magyar Népköztársaság fegyveres erőit széttéphe­­tetlen kötelékek fűzik dolgozó népünkhöz és egymáshoz. Ezt a fegyveres erőt köszönti és ünnepli népünk szeptem­ber 29-én őszinte szeretettel és megbecsüléssel. Ez a sze­retet és megbecsülés, a néppel való összeforrottság, a párt ügyének odaadó és áldozatkész szolgálata volt és marad a fegyveres erők minden további sikerének legfőbb zá­loga. Az ünnepi számvetés, megemlékezés során dolgozó né­pünk ismételten azt a megtisztelő feladatot adja a fegy­veres erőinknek,­hogy az emberiség boldog jövőjéért ér­zett felelősségtől áthatva, híven álljanak őrt a béke vé­delmének ránk eső szakaszán, teljesítsék hazafias, inter­nacionalista kötelezettségüket, a szocializmus, a béke ügyének védelm­"­HORVÁTH FERENC, a megyei pártbizottság osztályvezetője m KÉPTÁVÍRÓNKON ÉRKEZETT HETI KÜLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓNK (2. oldalon) „CSEBOKSZÁRI” VÁROSRÉSZ EGERBEN ÖTEN A CSUVAS TESTVÉRBRIGÁDBÓL (3. oldalon) BARTÓK HAZATALÁLT MENNYIT ÉR A JELES? (4. oldalon) SKANDINÁVIAI ÚTINAPLÓ (6. oldalon) FOTÓZZON A NÉPÚJSÁGNAK AZ X19-ES JELENTKEZIK (?. oldalon! ELőZeTES AZ EGER—BÉKÉSCSABA mÉRKŐZÉSrőL 11 ®. oldalon) NÉVADÓ ÜNNEPSÉG EGERBEN TŰZ GYERMEKJÁTÉKBÓL (12. oldalon) FAO-delegáció látogatott megyénkbe A FAO (az ENSZ Élelme­zési és Mezőgazdasági Szer­vezete) péntek este véget ért budapesti konferenciája után, szombaton , reggel 16 állam képviselőjéből álló csoport Heves megyébe látogatott. Megyénk második legnagyobb városában, Gyöngyösön meg­tekintették az állatforgalmi és húsipari­ vállalat központ­ját, ahol Tóth Sándor igaz­gató kalauzolta a vendégeket az úgynevezett vágóvonalon és a feldolgozó üzemrészben. A csoport tagjai a déli órákban érkeztek Egerbe, ahol a történelmi város ne­vezetességeivel ismerkedtek. Köszöntésükre megjelent Holló Endre, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője, Be­­recz István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és Nagy László, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. A városnézés után a ven­dégek az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság árnyékszalai főpincésze­téhez hajtottak. Itt Dancz Pál igazgató adott tájékoztatást az egri és a Mátra aljai borvidék törté­netéről, a megye szőlő- és bortermeléséről, majd a han­gulatos főpincében ünnepi ebédre invitálta a vendége­ket. A csoport tagjai megíz­lelték a híres egri borokat és nagy elismeréssel szóltak a megyénkben szerzett élmé­nyeikről. A FAO-delegáció tagjai a délutáni órákban utaztak el Heves megyéből. Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány rt. paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1970. szeptember 30-án, — szerdán — délelőtt 11 órára össze­hívta. Hazáinkba Isktorát az Indiai Köztársaság­ «Illőbe Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke és felesége október 4—7. között hi­vatalos látogatást tesz Magyarországon. Koszorúzás, búcsú Egertől Csuvas barátaink szombaton elutaztak Heves megyéből Szombaton befejeződött a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságból érkezett első nagy létszámú delegáció Heves megyei lá­togatása. A zsúfolt program miatt kicsit fáradtan vettek búcsút kedves barátaink a megyeszékhelytől, Egertől; a személyes ismerősöktől, barátoktól, akikkel az el­múlt két évben saját hazá­jukban, Csuvasiában talál­koztak; a megye és a vá­ros vezetőitől, akik elkísér­ték megyei látogatásaikon, figyelemmel, szerető gondos­kodással törődtek velük né­hány napos programjukon. Ugyanakkor megelégedetten ismételték, nehéz hálájukat kifejezni azért az őszinte ba­ráti fogadtatásért, amelyben mindenütt részesültek. Meg­győződhettek arról, hogy He­ves megye dolgozói is test­véri, baráti érzésekkel vi­seltetnek a Csuvas ASZSZK dolgozói iránt. Kitörölhetet­len benyomást tett rájuk a Gárdonyi Géza Színházban megtartott forró hangulatú barátsági nagygyűlés és az azt követő búcsúvacsorák, amelynek során termelőszö­vetkezeti dolgozóktól, üzemi munkásoktól vettek búcsút, mint hangsúlyozták, nem örökre, hiszen számítanak a viszontlátogatásokra! A Csuvasiából érkezett ba­rátságvonat kedves utasai a kora délelőtti órában felke­resték a Felszabadulási Em­lékművet, ahol kegyelettel adóztak a város felszabadí­tásáért hősi halált halt elv­társaik emlékének. Putyin Mihail Vasziljevics, az SZKP Csuvas Területi Pártbizott­ságának osztályvezetője, a delegáció vezetője Eger vá­ros vezetőinek kíséretében­­ koszorút helyezett el az em­lékmű talapzatán, amelyet­­­ a delegáció tagjai a magukkra hozott virágcsokrokkal hal­moztak el. A forró, baráti búcsúzásra a Hotel Eger impozáns épü­lete előtt került sor, ahol út­ra készen felsorakoztak az országjáró körútra induló au­­­­tóbuszok. Pelyhe Szilárd, az egri városi pártbizottság el­ső titkára, dr. Lendvai Vil­mos, az egri városi tanács vb-elnöke és a Csuvasiában járt magyar barátok ölelték meg egymást a 320 tagú de­legáció vezetőivel, tagjaival. Sutyin Mihail Vasziljevics meleg szavakkal mondott kö­szönetet a szívélyes, baráti találkozókért, a szeretetért, a testvéri ragaszkodásért, amellyel a megye minden vá­rosában, kis falvaiban talál­koztak. Szavaira dr. Lendvai Vilmos válaszolt. Ezután a nyolc autóbuszból álló kara­ván az egriek integető gyű­rűjéből megindult Szeged fe­lé, ahol néhány napos „pi­henő” program vár rájuk, majd budapesti programmal, fejezik be magyarországi­ lá­togatásukat. (Lapunkban beszámolunk csuvas barátaink országjáró körútjáról). Felvételünk a búcsú pillanataiban készült. (Fotó: Passy) Tímár Mátyás hazaérkezett Olaszországból Tímár Mátyás, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese szom­baton hazaérkezett Olaszor­szágból, ahol Mario Zagari külkereskedelmi miniszter meghívására néhány napos hivatalos látogatást tett. Tímár Mátyás hazaérkezése után nyilatkozott a sajtó kép­viselőinek : — Közismert, hogy a k­ét ország gazdasági kapcsola­tait évek óta bizonyos hul­­­lámzás jellemezte, az utób­bi időben azonban javuló tendenciákat tapasztalhat­tunk. Olaszországi utam cél­ja az volt, hogy e kedvező tendenciákat stabilizáljuk és erősítsük. Eszmecserét foly­tattam (időrendi sorrendben) Moro külügyminiszterrel, Zagari külkereskedelmi mi­niszterrel, De Martino mi­niszterelnökhelyettessel, majd Colombo miniszterel­nökkel arról, hogy milyen módon lehet szorosabbra fűzni kapcsolatainkat, fo­kozni a két ország közötti árucserét és az ipari együtt­működést. Bár külkereske­delmi forgalmunk az utóbbi időben dinamikusan fejlő­dött, Magyarország részese­dése az olasz külkereskede­lemben százalékos arányban még mindig kisebb, mint a második világháború előtt

Next