Heves Vármegye Hivatalos Lapja, 1919 (44. évfolyam, 1-37. szám)
1919-10-09 / 31. szám
XLIV. ÉVFOLYAM. Censor: Sit. T. Gherman. EGER, 1919. OKTÓBER HÓ 9. KIADJA HEVES VÁRMEGYE TÖRVÉNYHATÓSÁGA MEGJELENIK RENDSZERINT MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. * ELŐFIZETÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE 16 KORONA. 31. SZÁM. Az állami tanfelügyelő jelentése a közigazgatási bizottsághoz. Azóta, amikor utoljára volt szerencsém e tiszteletreméltó gyülekezetben a vármegyei népnevelésügy állapotáról jelentést tennem — f. é. február hó 10-én volt ez — egy apokaliptikus borzalmakkal teljes félév telt el. A proletár-diktatúra véreskezű martalócai összezúztak minden Téren mindent, ami becses, ami szent volt minden igaz magyar előtt. De tűzzel-vassal folytatott romboló munkájuk a nemzeti közéletnek egyetlen területén sem volt oly kárhozatos, oly megsemmisítő hatású, mint éppen a köznevelés mezején, mert e téren nemcsak az anyagi javakat, hanem a szellemi kincseket is elpusztították, nemcsak a maß tiszteletreméltó alkotásait és tradícióit döntötték halomra, hanem — az ifjúi nemzedék lelkének megmérgezésével — még a jövő reménységeit is elhervasztani törekedtek. Köztudomású tény, hogy elsősorban és a legnagyobb mértékben a tanítói rendre feküdtek rá, melyet akkori anyagi helyzetének nyomasztó súlya és jövő fantasztikus kecsegtetései könnyen karjaik közé szédítettek. Ennek az eredménye lett aztán, hogy sokan jobb meggyőződésük ellenére is a diktatúra bomlasztó eszméinek buzgó terjesztői és a kommunista őrület szolgálatkész hívei lettek. A tanítóság körében az erjedés processzusa már jóval a proletár-diktatura kikiáltása előtt megindult azzal, hogy dr. Kalovits Alajos tanfelügyelőségi tollnok — felhasználva a Kunfi-regiem kedvező konjunktúráit — f. é. február hó közepén mindenek meglepetésére suttyomban megalakította az egri, majd a vármegyei tanítók szocialista szakszervezeteit. Szervező munkája eleinte lassan haladt: mindössze csak 4—5 elvtársat tudott toborozni. Később azonban, mikor a tanítóságot részint fenyegetésekkel, részint ígéretekkel, főként pedig annak hirdetésével, hogy néhány nap múlva már ő lesz az én helyemben a vármegye tanfelügyelője, megtévesztette és megfélemlítette, — már jelentősebb sikerekkel dicsekedhetett. További szereplésére közismert tények, a volt kulturszakosztály irattára és Jackwerth kormányzótanácsi biztoshoz intézett saját időszaki jelentése derítenek világot. Ezekből megállapítható, hogy az elnöklése alatt álló egri szakszervezetet a proletárdiktatúra előtti időben főleg két üggyel foglalkoztatta. Az egyik az volt, hogy ellenem embertelen fondorlattal hajszát indított, hogy ennek a révén vezető állásomból elmozdítson, a másik pedig, hogy magát az egri tanító-elvtársakkal a vármegye tanfelügyelőjévé megválasztassa. Mikor végre ezt a célját a proletár-diktatúra kikiáltása után elérte, egy kiáltványt küldött szét a tanítóságnak, amelyben már a kommunista világnézet erélyes harcosának mutatta be magát. Tankerületemnek — sajnos! — elég nagyszámú kompromittált tanítója közül nem egy azzal védekezik, hogy hivatali felsőbbségének e kiáltványban foglalt intenciói szerint kellett cselekednie. Jellemző, hogy noha a hivatal vezetését az egri katona-, munkás- és paraszttanács határozatából csak március 24-én vette át tőlem, e kiáltványa tanfelügyelő aláírással már 23-ikán nyomtatásban ment szét. Mint közművelődési népbiztosnak (később műv. megbizottnak) legelső dolga az volt, hogy a tanfelügyelői hivatal részére az Egri Kath. Körnek az érseki palotában lévő helyiségeit a Kör bútorzatával együtt rekvirálta. Később egyes bútordarabokat másoktól is, többek közt az érsek úrtól is elkommunizált a hivatal részére, sőt az ekként összeharácsolt bútorokból egy szalongarnitúrát főző protektorának: Lájer Dezsőnek, az egri szocialista-kommunista párt vezérének is átengedett. Jackwerthez intézett időszaki jelentésében egyebek közt eldicsekszik, hogy a helybeli állami